11.30.
| Téli mesevilág és végtelen szórakozás vár minden korosztályt a Müpa Kultúr Kültéren >>>
11.29.
| Vándorutak a Müpában >>>
11.28.
| Függetlenségi nyilatkozat – Juhász Kata különös műfaji kísérlete >>>
11.28.
| ZUG – Kerekasztal Színház: Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.28.
| Asztali beszélgetések… – In memoriam Radnóti Miklós >>>
11.28.
| Kerekasztal Színház – Vitaszínház a környezettudatosságról >>>
11.21.
| ZUG művészeti tetthely – Homo Ludens Projekt: Humánia >>>
11.21.
| A 16. Verzió Filmfesztivál szegedi programjai >>>
11.20.
| Grand Café – Próza Nostra Irodalmi Estek: Moskát Anita és Brandon Hackett >>>
11.19.
| Novemberi Sikersztorik a JATE Klub színpadán >>>
11.16.
| Átadták a 16. Verzió Filmfesztivál díjait! >>>
11.15.
| Átadták az ARTtransfer-díjat – A Ludwig Múzeum a kortárs művészet közvetítésének elismerésére alapított új díját >>>
11.14.
| Fergeteges Molière-komédia az Újszegedi Szabadtéri Színpadon >>>
11.07.
| Már elérhetők az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2020 jegyei >>>
11.05.
| Budapest Debut Film Forum a Friss Hús filmfesztiválon – várják a filmterveket >>>
10.29.
| Karácsony a Szegedi Szabadtérivel: már kaphatók a kedvezményes bérletek >>>
10.27.
| Felavatták a felújított kökösi unitárius templomot >>>
10.25.
| Alföldi Róbert rendezi a szegedi West Side Story-t >>>
10.24.
| Művészettörténeti szenzáció a kárpátaljai Visken >>>
10.17.
| New Flash >>>

Benesóczky László, Boda Magdolna, Csontos Márta, Kurdy Fehér János, Mohai V. Lajos, Nagy Márta Júlia, Nagy Zopán, Schneider Éva, Simon Bettina, Szegedi Eszter versei
Ferdinánd Zoltán, Szakács Réka, Tóbiás Krisztián prózája
Interjú Danyi Zoltánnal
Franciák, figurák, fordítások (Kovács Eszter, Kovács Ilona, Penke Olga tanulmányai)
Perovics Zoltán Artopédlandia című kiállítása

>>>

INTERJÚ FRIED ISTVÁNNAL
Fried István, az SZTE BTK oktatója, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa az augusztus 20-ai állami kitüntetések keretében Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át… – FRITZ GERGELY INTERJÚJA

>>>

Klímaválság és tömegfilm
2019.07.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
HÓDOSY ANNAMÁRIÁVAL

A 90. Ünnepi Könyvhéten  Hódosy Annamáriával a Biomozi – Ökokritika és populáris film című kötetéről Tóth Ákos és Borbíró Aletta beszélgetett. Ennek apropóján kérdeztük a szerzőt a kötet témájáról, az elemzett filmekről valamint az ökokritikáról.

– Honnan jött az ökokritika iránti érdeklődés?

– Hát nem onnan, hogy imádok kirándulni, vagy mert teljesen letaglóz egy természeti panoráma látványa. Egy szokatlanul „zöld” környezetben nőttem fel, amit akkor nem méltányoltam különösebben. Esetemben – valószínűleg különös módon – az irodalomelmélet kellett ahhoz, hogy felfedezzem a fontosságát. Többek között kritikai irányzatokat tanítok, és ennek kapcsán úgy 10 évvel ezelőtt a kezembe került Peter Barry egy ismertetője az általa „zöld stúdiumoknak” nevezett megközelítésről, amelyhez egy-két bekezdéses spontán elemzés is járt illusztrációképpen. Nos, ez a megközelítés nagyon más volt, mint amiket megszoktam, de mégis logikus és hihető – azaz pontosan az a fajta olvasásmód, amire mindig is törekedtem. Vagyis első körben, bevallom, az ökokritikában az érdekessége és a szokatlansága vonzott, nem pedig az „igazsága” vagy a jelentősége. Ez csak később jött, amikor jobban beleástam magam azokba a többnyire nem irodalmi vagy akár kulturális jellegű tanulmányokba, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a bölcsészember is megértse, min rugóznak annyira a környezetvédők és a klimatológusok.

– Miért éppen a populáris filmek értelmezése mellett döntöttél a Biomozinál?

– Amikor megtanultam olvasni, rögvest elkezdtem lelegelni a polcunkon található klasszikus regényeket. Nyilván nem értettem belőlük semmit, de meghatározták az ízlésemet. Szórakozásképpen is ilyen irodalmat olvastam, mindennek a vizuális megfelelője, a történeti jelentőségű komoly filmek azonban sosem tudtak megfogni – a Solarison például, amely most az egyik kedvenc filmem, annak idején az AudMaxos vetítésen elaludtam. Ifjúkorom tömegfilmjei még kevésbé tetszettek, kulturális szempontból azonban ezek „szimptomatikusabbak”, mint a szerzői filmek, ezért minőségtől függetlenül is figyelemreméltók lehetnek, ha az ember valamiféle kulturális trendet igyekszik kimutatni, ahogyan ezt én próbáltam tenni a Biomoziban. Az ezredforduló utáni nagyköltségvetésű sci-fiket, disztópiákat és szuperhősfilmeket viszont – bevallom – gyakran nézem kifejezett élvezettel; nem állíthatom, hogy nagy áldozatot követel tőlem, hogy immár „kell” is ezzel foglalkoznom (hiszen egy ilyen tanszéken tanítok). Ráadásul ezen filmek közt még akkor is szembeszökő a klímaválsággal kapcsolatos izgalom hatása, ha egyébként nem erről szólnak. Úgy véltem, hiba volna erre nem rámutatni, ha már más nem teszi. A klasszikus irodalom tekintetében ezt megcselekedték már mások (a magyar irodalmat is beleértve).

 

 

– A Biomozi több olyan témát is érint (például ökofeminizmus, gynökológia, ökopszichozís, idomítás), amelyek nem csak az ökokritika elmélete felől közelítenek. Miért éppen ezek a kérdések kerültek a kötetbe?

– Az ökokritika nem csak attól az, ami, hogy a művészetben megjelenő „természet”-képzettel vagy az ember és környezete viszonyának ábrázolásával foglalkozik. Ilyen már régóta létezik, angolul „nature studies” a neve, és a legtöbb magyar irodalomtörténész is foglalkozott pályája során a tájleírás hagyományaival és műfajával – ami ettől még nem nevezhető ökokritikának. Egy megközelítés attól lesz „ökokritikus”, hogy nem csak a retorikai megformáltságra és ennek eszmetörténeti hagyományaira koncentrál, hanem a természethez és a földhöz való viszony társadalomtörténeti és természettudományos megközelítéseit is felhasználja a tárgy megértéséhez. Ebben különösen nagy segítséget jelentenek azok a diszciplínák, amelyek már eleve egyes társadalomtudományi területek és az ökológia metszeteként jöttek létre, mint például az ökofilozófia, az ökofeminizmus, az ökopszichoanalízis vagy éppen az ökoantropológia. Ez utóbbi így nevesítve talán nem szerepel a könyvben, de a Húsvét-szigetek Jared Diamond által elmesélt története – amely nélkül a Vaiana elemzése a Biomoziban elképzelhetetlen lett volna – egy efféle megközelítés, amennyiben egy ökológiai összeomlás okait elpusztult civilizációk régészeti maradványaiból és a rokon kultúrákat vizsgálva próbálja feltárni. A Jurassic World elemzése viszont Foucault felügyelet-koncepciójának az „állatstúdiumokkal” való hibridizálásával kísérletezik, amihez az adja az alapot, hogy az állatidomítás bizony igencsak könnyen felfogható úgy, mint az „engedelmes testek” létrehozásának egy olyan technológiája, amelynek éppúgy megvan a „régebbi” és a „modern” formája, mint az emberek feletti hatalomgyakorlásnak. Olykor egy adott filmben nagyon fontos mozzanat lehet egy-egy olyan motívum vagy jelenet, amely csak a tudományos magyarázat bevonásával kerül a helyére: ilyen magyarázatot kínálnak például a 90-es évek Bioszféra 2 kísérleteinek tanulságairól szóló beszámolók A búra alatt című sorozatban, Lovelock Gaia-elmélete a Solarisban vagy az Avatarban, illetve az allergia okainak orvosi jellegű diszkussziója Todd Haynes Safe című filmje kapcsán.

Mint ebből is látszik, alapvetően a tárgytól függ, hogy milyen „külső” tudományterület került bevonásra. Mivel úgy éreztem, hogy a könyv relatív egységességét már eleve biztosítja, hogy tömegfilmeket elemez, és minden esetben azt mutatja be, hogy a természethez való viszony a látszat ellenére hogyan kerül központi szerepbe a filmben, a „külső diszciplínák” bevonásában semmiféle szabályt nem érvényesítettem: azt használtam, ami éppen kézenfekvőnek tűnt, illetve igyekeztem minél nagyobb spektrumból meríteni, hogy a változatosság is meglegyen.

 

 

– Vannak olyan témák, amelyek kimaradtak a Biomoziból, viszont tematikusan szorosan kapcsolódnak hozzá?

– Két egész fejezet kimaradt: az egyik a vámpír, a másik a vérfarkas filmes figuráját vizsgálja. Már a finisben volt a könyv, amikor úgy döntöttem, hogy ezeket visszavonom, mert már akkor voltak egyéb ötleteim, és azokkal együtt körvonalazódott egy új könyv felépítése, ami szörnyfigurák köré szerveződne. Így persze a filmek spektruma leszűkült és kevésbé lett „populáris” mint a Biomozi eredeti verziójában lett volna, de majd kiderül, megérte-e.

– A filmeken túl más médiumok elemzése is előfordul a kötetben? Ha igen, mik azok? Mit gondolsz, milyen más médiumokat lenne érdemes megközelíteni az ökokritika felől?

Mindenfélét. Én magam filmeken kívül csak néhány PETA reklámképet elemeztem a könyvben, mert ez illett az adott fejezet felvezetéséhez, amely feminista szempontokat érvényesített, de egyszersmind érintette az állatvédelmet is. Ezek a képek pedig többnyire lenge ruhás szépségekkel próbálják népszerűsíteni az állatkísérletek betiltásának vagy a veganizmusnak az ügyét. Megpróbáltam bemutatni, hogy a retorika és az üzenet miért összeférhetetlen, vagy legalábbis miért problémás összekötni őket. A fotó elemzésében nagyon sok lehetőség rejlik, akkor is, ha nincs verbális kommentár, amiben meg lehet kapaszkodni. Az „ökopornográfia”, azaz a természetet feminizáló és a szemlélő által elvárt módon „beállító” vizuális művészet kritikája például nagyon revelatív és provokatív. De az utóbbi időben elterjedtté vált a mindennapos kulturális jelenségek, a kulturális környezet ökokritikája is. Killingsworth és Palmer például írt egy híres könyvet a környezetvédő mozgalmak retorikájáról, amelyet Orwell „újbeszél”-jéhez hasonlított, ami persze jelzi, hogy van itt némi elhatárolódás is. Ettől azonban még érdekes a megközelítés. De adja magát olyasmi is, mint az állatkerti propaganda elemzése, egy ilyen szempontú cirkusztörténet vagy az animációs filmek, gyerekkönyvek állat- és növényábrázolása. Ezekből egyelőre kevesebb van; és bár a világirodalom már könyvtárnyi ökokritikai olvasatot ihletett, a magyar irodalom bőven kínál még anyagot a jövendő elemzők számára.

Borbíró Aletta

 

 

 

Fotó: Erlauer Balázs / Elephant Studio


Címke: , , , , , , , ,
2019.11.20 - tiszatáj

BÁCS EMESE ALKOTÁSAI
A SAN MARCO GALÉRIÁBAN
Bács Emese Pályám című kiállítása olyan önálló tárlat, mely nemcsak a kollázs és a klasszikus festészet hagyományait tiszteletben tartó eszközkezelés kifinomult egymásra építkezésére példa, hanem arra is, hogy miként tud a művészet kiáltvánnyá válni. Bács úgy emeli be az alkotásaiba a másnak felesleges, sőt szemétnek tűnő, általa azonban talált, gyűjtött és megbecsült tárgyakat, hogy azok túllépnek a ready-made 20. századi értelmezésén… – GALAMBOS ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

A SZAVAK EREJE
Carl Hunter első nagyjátékfilmes rendezése semmilyen meglepetést nem tartogat azok számára, akik bizonyos elvárásokkal ülnek le elé: A szavak ereje a száraz angol humort és a helyzetekből fakadó finom melankóliát hibátlanul ötvözi, igaz, ezen felül semmi különlegeset nem nyújt. Frank Cottrell Boyce szkriptje és a fineszes színészgárda azonban élővé varázsolja a kiszámítható cselekményt… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SÜVEGES RITÁVAL ÉS ZILAHI ANNÁVAL
Október 28-án két, klímaváltozást tematizáló alkotás bemutatójának adott otthont a Nyugi. Az esemény után az extrodæsia szerkesztőivel, az xtro realm művészcsoport tagjaival, Süveges Ritával és Zilahi Annával készítettünk interjút a kötet létrejöttéről, intermedialitásáról és a nemzetközi diskurzushoz való viszonyáról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.11.18 - tiszatáj

ARANYI SÁNDOR ÉS SINKÓ JÁNOS FESTŐMŰVÉSZEK KÖZÖS TÁRLATA
Hetvenkedők címmel nyílt kiállítás nemrég a szegedi Fischer Galériában, ahol két festőművész alkotásait szemlézhetik meg az érdeklődők. A vagány címadásból sejthetjük, hogy az alkotók e jubileumi kiállítást nem szánták afféle ünnepélyes összegzésnek, inkább egy állomásnak, ahol kicsit megpihennek, hogy aztán erőt gyűjtve tovább folytassák a nagy kalandot… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.17 - tiszatáj

MADELINE A MÉLYBEN
Lerágott csont őrület és művészet egybefonódása, ám szerencsére – mint rengeteg egyéb témában – itt is akad új a nap alatt. Josephine Decker tavalyi Sundance-szenzációja hipnotikus és zsigeri élménnyel kecsegtető független diadal, a Madeline a mélyben unalomig ismert coming-of-age story-dramaturgiát bont részelemeire, hogy saját kötőanyagából valami teljesen újszerűt, meglepőt alkosson… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.16 - tiszatáj

OLGA TOKARCZUK ÉS PETER HANDKE VILÁGAI A GRAND CAFÉBAN
A szegedi Grand Café 2019. november 12-én irodalmi beszélgetéssel köszöntötte a friss Nobel-díjasokat, Olga Tokarczukot és Peter Handkét. A beszélgetést Erdélyi Ágnes, a Kép-Szín-Ház Művészmozi Alapítvány vezetője moderálta. A két, magyarul csak részben olvasható életművet a szerzők szakértő rajongói, Bombitz Attila és Keserű Gizella mutatták be a közönségnek… – KOVÁCS KRISZTINA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

SZÍVEK KIRÁLYNŐJE
Zöldbe és szürkébe bugyolált erdei részlet – első körben rögtön a harmóniára asszociálnánk, csakhogy a dán-egyiptomi May el-Toukhy erotikus melodrámájának nyitánya fejtetőre állítja az elvárásainkat. Pörögni kezd a felvevőgép, szimbolikusan érezzük, beköszöntött a káosz, valami rossz készülődik,,, SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.11.15 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
aatoth franyo tárgyaival, képeivel provokálja és sokkolja a nézőt, gondolatban cselekvésre ösztönzi, amit lát, az most valami előtt vagy után, vagy valami helyett létezik? Nem egy színpadi előadás díszletét tárja elénk a művész, hanem mást, egyfajta mágiát, érzékenységet a természet szépsége iránt […]

>>>
2019.11.13 - tiszatáj

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: APRÓMUNKA EGY PALOTÁÉRT
Úgy tűnik, a Krasznahorkai-univerzum súlyosan és rendíthetetlenül, csupán a maga törvényeinek engedelmeskedve gravitál az irodalmi térben, és e kikezdhetetlen alkotói szuverenitás a független gondolkodás és létezés etikáját írja bele az életmű egészébe. A periféria, a margó határvidékén történő berendezkedés nem csak a szerzői autonómia, hanem az aktuális irodalmi divatokat következetesen figyelmen kívül hagyó szövegek tekintetében is a szabadság megőrzésének egyik lehetséges biztosítéka… – SZABÓ GÁBOR KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő