02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>
12.20.
| Idén Czakó Julianna kapta a Domján Edit-díjat >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Klímaválság és tömegfilm
2019.07.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
HÓDOSY ANNAMÁRIÁVAL

A 90. Ünnepi Könyvhéten  Hódosy Annamáriával a Biomozi – Ökokritika és populáris film című kötetéről Tóth Ákos és Borbíró Aletta beszélgetett. Ennek apropóján kérdeztük a szerzőt a kötet témájáról, az elemzett filmekről valamint az ökokritikáról.

– Honnan jött az ökokritika iránti érdeklődés?

– Hát nem onnan, hogy imádok kirándulni, vagy mert teljesen letaglóz egy természeti panoráma látványa. Egy szokatlanul „zöld” környezetben nőttem fel, amit akkor nem méltányoltam különösebben. Esetemben – valószínűleg különös módon – az irodalomelmélet kellett ahhoz, hogy felfedezzem a fontosságát. Többek között kritikai irányzatokat tanítok, és ennek kapcsán úgy 10 évvel ezelőtt a kezembe került Peter Barry egy ismertetője az általa „zöld stúdiumoknak” nevezett megközelítésről, amelyhez egy-két bekezdéses spontán elemzés is járt illusztrációképpen. Nos, ez a megközelítés nagyon más volt, mint amiket megszoktam, de mégis logikus és hihető – azaz pontosan az a fajta olvasásmód, amire mindig is törekedtem. Vagyis első körben, bevallom, az ökokritikában az érdekessége és a szokatlansága vonzott, nem pedig az „igazsága” vagy a jelentősége. Ez csak később jött, amikor jobban beleástam magam azokba a többnyire nem irodalmi vagy akár kulturális jellegű tanulmányokba, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a bölcsészember is megértse, min rugóznak annyira a környezetvédők és a klimatológusok.

– Miért éppen a populáris filmek értelmezése mellett döntöttél a Biomozinál?

– Amikor megtanultam olvasni, rögvest elkezdtem lelegelni a polcunkon található klasszikus regényeket. Nyilván nem értettem belőlük semmit, de meghatározták az ízlésemet. Szórakozásképpen is ilyen irodalmat olvastam, mindennek a vizuális megfelelője, a történeti jelentőségű komoly filmek azonban sosem tudtak megfogni – a Solarison például, amely most az egyik kedvenc filmem, annak idején az AudMaxos vetítésen elaludtam. Ifjúkorom tömegfilmjei még kevésbé tetszettek, kulturális szempontból azonban ezek „szimptomatikusabbak”, mint a szerzői filmek, ezért minőségtől függetlenül is figyelemreméltók lehetnek, ha az ember valamiféle kulturális trendet igyekszik kimutatni, ahogyan ezt én próbáltam tenni a Biomoziban. Az ezredforduló utáni nagyköltségvetésű sci-fiket, disztópiákat és szuperhősfilmeket viszont – bevallom – gyakran nézem kifejezett élvezettel; nem állíthatom, hogy nagy áldozatot követel tőlem, hogy immár „kell” is ezzel foglalkoznom (hiszen egy ilyen tanszéken tanítok). Ráadásul ezen filmek közt még akkor is szembeszökő a klímaválsággal kapcsolatos izgalom hatása, ha egyébként nem erről szólnak. Úgy véltem, hiba volna erre nem rámutatni, ha már más nem teszi. A klasszikus irodalom tekintetében ezt megcselekedték már mások (a magyar irodalmat is beleértve).

 

 

– A Biomozi több olyan témát is érint (például ökofeminizmus, gynökológia, ökopszichozís, idomítás), amelyek nem csak az ökokritika elmélete felől közelítenek. Miért éppen ezek a kérdések kerültek a kötetbe?

– Az ökokritika nem csak attól az, ami, hogy a művészetben megjelenő „természet”-képzettel vagy az ember és környezete viszonyának ábrázolásával foglalkozik. Ilyen már régóta létezik, angolul „nature studies” a neve, és a legtöbb magyar irodalomtörténész is foglalkozott pályája során a tájleírás hagyományaival és műfajával – ami ettől még nem nevezhető ökokritikának. Egy megközelítés attól lesz „ökokritikus”, hogy nem csak a retorikai megformáltságra és ennek eszmetörténeti hagyományaira koncentrál, hanem a természethez és a földhöz való viszony társadalomtörténeti és természettudományos megközelítéseit is felhasználja a tárgy megértéséhez. Ebben különösen nagy segítséget jelentenek azok a diszciplínák, amelyek már eleve egyes társadalomtudományi területek és az ökológia metszeteként jöttek létre, mint például az ökofilozófia, az ökofeminizmus, az ökopszichoanalízis vagy éppen az ökoantropológia. Ez utóbbi így nevesítve talán nem szerepel a könyvben, de a Húsvét-szigetek Jared Diamond által elmesélt története – amely nélkül a Vaiana elemzése a Biomoziban elképzelhetetlen lett volna – egy efféle megközelítés, amennyiben egy ökológiai összeomlás okait elpusztult civilizációk régészeti maradványaiból és a rokon kultúrákat vizsgálva próbálja feltárni. A Jurassic World elemzése viszont Foucault felügyelet-koncepciójának az „állatstúdiumokkal” való hibridizálásával kísérletezik, amihez az adja az alapot, hogy az állatidomítás bizony igencsak könnyen felfogható úgy, mint az „engedelmes testek” létrehozásának egy olyan technológiája, amelynek éppúgy megvan a „régebbi” és a „modern” formája, mint az emberek feletti hatalomgyakorlásnak. Olykor egy adott filmben nagyon fontos mozzanat lehet egy-egy olyan motívum vagy jelenet, amely csak a tudományos magyarázat bevonásával kerül a helyére: ilyen magyarázatot kínálnak például a 90-es évek Bioszféra 2 kísérleteinek tanulságairól szóló beszámolók A búra alatt című sorozatban, Lovelock Gaia-elmélete a Solarisban vagy az Avatarban, illetve az allergia okainak orvosi jellegű diszkussziója Todd Haynes Safe című filmje kapcsán.

Mint ebből is látszik, alapvetően a tárgytól függ, hogy milyen „külső” tudományterület került bevonásra. Mivel úgy éreztem, hogy a könyv relatív egységességét már eleve biztosítja, hogy tömegfilmeket elemez, és minden esetben azt mutatja be, hogy a természethez való viszony a látszat ellenére hogyan kerül központi szerepbe a filmben, a „külső diszciplínák” bevonásában semmiféle szabályt nem érvényesítettem: azt használtam, ami éppen kézenfekvőnek tűnt, illetve igyekeztem minél nagyobb spektrumból meríteni, hogy a változatosság is meglegyen.

 

 

– Vannak olyan témák, amelyek kimaradtak a Biomoziból, viszont tematikusan szorosan kapcsolódnak hozzá?

– Két egész fejezet kimaradt: az egyik a vámpír, a másik a vérfarkas filmes figuráját vizsgálja. Már a finisben volt a könyv, amikor úgy döntöttem, hogy ezeket visszavonom, mert már akkor voltak egyéb ötleteim, és azokkal együtt körvonalazódott egy új könyv felépítése, ami szörnyfigurák köré szerveződne. Így persze a filmek spektruma leszűkült és kevésbé lett „populáris” mint a Biomozi eredeti verziójában lett volna, de majd kiderül, megérte-e.

– A filmeken túl más médiumok elemzése is előfordul a kötetben? Ha igen, mik azok? Mit gondolsz, milyen más médiumokat lenne érdemes megközelíteni az ökokritika felől?

Mindenfélét. Én magam filmeken kívül csak néhány PETA reklámképet elemeztem a könyvben, mert ez illett az adott fejezet felvezetéséhez, amely feminista szempontokat érvényesített, de egyszersmind érintette az állatvédelmet is. Ezek a képek pedig többnyire lenge ruhás szépségekkel próbálják népszerűsíteni az állatkísérletek betiltásának vagy a veganizmusnak az ügyét. Megpróbáltam bemutatni, hogy a retorika és az üzenet miért összeférhetetlen, vagy legalábbis miért problémás összekötni őket. A fotó elemzésében nagyon sok lehetőség rejlik, akkor is, ha nincs verbális kommentár, amiben meg lehet kapaszkodni. Az „ökopornográfia”, azaz a természetet feminizáló és a szemlélő által elvárt módon „beállító” vizuális művészet kritikája például nagyon revelatív és provokatív. De az utóbbi időben elterjedtté vált a mindennapos kulturális jelenségek, a kulturális környezet ökokritikája is. Killingsworth és Palmer például írt egy híres könyvet a környezetvédő mozgalmak retorikájáról, amelyet Orwell „újbeszél”-jéhez hasonlított, ami persze jelzi, hogy van itt némi elhatárolódás is. Ettől azonban még érdekes a megközelítés. De adja magát olyasmi is, mint az állatkerti propaganda elemzése, egy ilyen szempontú cirkusztörténet vagy az animációs filmek, gyerekkönyvek állat- és növényábrázolása. Ezekből egyelőre kevesebb van; és bár a világirodalom már könyvtárnyi ökokritikai olvasatot ihletett, a magyar irodalom bőven kínál még anyagot a jövendő elemzők számára.

Borbíró Aletta

 

 

 

Fotó: Erlauer Balázs / Elephant Studio


Címke: , , , , , , , ,
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BÁTHORI CSABA: SE FELEDÉS, SE ÁLOM
Báthori Csaba 2019 december végén jelentkezett újabb verseskötettel. Két évvel a vaskos Melankólia c. szonettkötet után most egy filigrán könyvecskével, amelyben szintén a szonett műfaj dominál. Az összesen hatvan versből csupán 4-5 más műfajú. Költői habitusához illő műfaj, kötött, fegyelmezett, klasszikus, egyszerre nehéz és tágas. A verskép közel egyforma, a tartalmak változatosak… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

BOTRÁNY
Önmagában sosem a szebbik nem felvonultatása garantálja a femme power-narratívájú történetek sikerét. Poszterszöveggé redukálni a hölgykaraktereket a rideg férfiszemszögnek alárendeléssel felérő áldozatpozíció – az emancipációs fabulák, legyen bármennyire elcsépelt szlogen, továbbra is ügyesen kontúrozott szereplőkkel, okosan írt szkripttel érvényesülhetnek… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.12 - tiszatáj

GÖMÖRI KRISZTIÁN MÁGNÁS MISKA UTÁN DÖBRÖGI SZEREPÉRE KÉSZÜL
A Mágnás Miska szerepében parádés alakítást nyújtó Gömöri Krisztiánnak ez a huszonharmadik évada a Szegedi Nemzeti Színházban. A népszerű színész régóta vágyott rá, hogy a lovászfiú bőrébe bújhasson, most élvezi a sikert. Lúdas Matyi szerepéről lekésett, így a legközelebbi premieren már Döbrögiként mutatkozik be… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő