07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Klímaválság és tömegfilm
2019.07.03 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
HÓDOSY ANNAMÁRIÁVAL

A 90. Ünnepi Könyvhéten  Hódosy Annamáriával a Biomozi – Ökokritika és populáris film című kötetéről Tóth Ákos és Borbíró Aletta beszélgetett. Ennek apropóján kérdeztük a szerzőt a kötet témájáról, az elemzett filmekről valamint az ökokritikáról.

– Honnan jött az ökokritika iránti érdeklődés?

– Hát nem onnan, hogy imádok kirándulni, vagy mert teljesen letaglóz egy természeti panoráma látványa. Egy szokatlanul „zöld” környezetben nőttem fel, amit akkor nem méltányoltam különösebben. Esetemben – valószínűleg különös módon – az irodalomelmélet kellett ahhoz, hogy felfedezzem a fontosságát. Többek között kritikai irányzatokat tanítok, és ennek kapcsán úgy 10 évvel ezelőtt a kezembe került Peter Barry egy ismertetője az általa „zöld stúdiumoknak” nevezett megközelítésről, amelyhez egy-két bekezdéses spontán elemzés is járt illusztrációképpen. Nos, ez a megközelítés nagyon más volt, mint amiket megszoktam, de mégis logikus és hihető – azaz pontosan az a fajta olvasásmód, amire mindig is törekedtem. Vagyis első körben, bevallom, az ökokritikában az érdekessége és a szokatlansága vonzott, nem pedig az „igazsága” vagy a jelentősége. Ez csak később jött, amikor jobban beleástam magam azokba a többnyire nem irodalmi vagy akár kulturális jellegű tanulmányokba, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a bölcsészember is megértse, min rugóznak annyira a környezetvédők és a klimatológusok.

– Miért éppen a populáris filmek értelmezése mellett döntöttél a Biomozinál?

– Amikor megtanultam olvasni, rögvest elkezdtem lelegelni a polcunkon található klasszikus regényeket. Nyilván nem értettem belőlük semmit, de meghatározták az ízlésemet. Szórakozásképpen is ilyen irodalmat olvastam, mindennek a vizuális megfelelője, a történeti jelentőségű komoly filmek azonban sosem tudtak megfogni – a Solarison például, amely most az egyik kedvenc filmem, annak idején az AudMaxos vetítésen elaludtam. Ifjúkorom tömegfilmjei még kevésbé tetszettek, kulturális szempontból azonban ezek „szimptomatikusabbak”, mint a szerzői filmek, ezért minőségtől függetlenül is figyelemreméltók lehetnek, ha az ember valamiféle kulturális trendet igyekszik kimutatni, ahogyan ezt én próbáltam tenni a Biomoziban. Az ezredforduló utáni nagyköltségvetésű sci-fiket, disztópiákat és szuperhősfilmeket viszont – bevallom – gyakran nézem kifejezett élvezettel; nem állíthatom, hogy nagy áldozatot követel tőlem, hogy immár „kell” is ezzel foglalkoznom (hiszen egy ilyen tanszéken tanítok). Ráadásul ezen filmek közt még akkor is szembeszökő a klímaválsággal kapcsolatos izgalom hatása, ha egyébként nem erről szólnak. Úgy véltem, hiba volna erre nem rámutatni, ha már más nem teszi. A klasszikus irodalom tekintetében ezt megcselekedték már mások (a magyar irodalmat is beleértve).

 

 

– A Biomozi több olyan témát is érint (például ökofeminizmus, gynökológia, ökopszichozís, idomítás), amelyek nem csak az ökokritika elmélete felől közelítenek. Miért éppen ezek a kérdések kerültek a kötetbe?

– Az ökokritika nem csak attól az, ami, hogy a művészetben megjelenő „természet”-képzettel vagy az ember és környezete viszonyának ábrázolásával foglalkozik. Ilyen már régóta létezik, angolul „nature studies” a neve, és a legtöbb magyar irodalomtörténész is foglalkozott pályája során a tájleírás hagyományaival és műfajával – ami ettől még nem nevezhető ökokritikának. Egy megközelítés attól lesz „ökokritikus”, hogy nem csak a retorikai megformáltságra és ennek eszmetörténeti hagyományaira koncentrál, hanem a természethez és a földhöz való viszony társadalomtörténeti és természettudományos megközelítéseit is felhasználja a tárgy megértéséhez. Ebben különösen nagy segítséget jelentenek azok a diszciplínák, amelyek már eleve egyes társadalomtudományi területek és az ökológia metszeteként jöttek létre, mint például az ökofilozófia, az ökofeminizmus, az ökopszichoanalízis vagy éppen az ökoantropológia. Ez utóbbi így nevesítve talán nem szerepel a könyvben, de a Húsvét-szigetek Jared Diamond által elmesélt története – amely nélkül a Vaiana elemzése a Biomoziban elképzelhetetlen lett volna – egy efféle megközelítés, amennyiben egy ökológiai összeomlás okait elpusztult civilizációk régészeti maradványaiból és a rokon kultúrákat vizsgálva próbálja feltárni. A Jurassic World elemzése viszont Foucault felügyelet-koncepciójának az „állatstúdiumokkal” való hibridizálásával kísérletezik, amihez az adja az alapot, hogy az állatidomítás bizony igencsak könnyen felfogható úgy, mint az „engedelmes testek” létrehozásának egy olyan technológiája, amelynek éppúgy megvan a „régebbi” és a „modern” formája, mint az emberek feletti hatalomgyakorlásnak. Olykor egy adott filmben nagyon fontos mozzanat lehet egy-egy olyan motívum vagy jelenet, amely csak a tudományos magyarázat bevonásával kerül a helyére: ilyen magyarázatot kínálnak például a 90-es évek Bioszféra 2 kísérleteinek tanulságairól szóló beszámolók A búra alatt című sorozatban, Lovelock Gaia-elmélete a Solarisban vagy az Avatarban, illetve az allergia okainak orvosi jellegű diszkussziója Todd Haynes Safe című filmje kapcsán.

Mint ebből is látszik, alapvetően a tárgytól függ, hogy milyen „külső” tudományterület került bevonásra. Mivel úgy éreztem, hogy a könyv relatív egységességét már eleve biztosítja, hogy tömegfilmeket elemez, és minden esetben azt mutatja be, hogy a természethez való viszony a látszat ellenére hogyan kerül központi szerepbe a filmben, a „külső diszciplínák” bevonásában semmiféle szabályt nem érvényesítettem: azt használtam, ami éppen kézenfekvőnek tűnt, illetve igyekeztem minél nagyobb spektrumból meríteni, hogy a változatosság is meglegyen.

 

 

– Vannak olyan témák, amelyek kimaradtak a Biomoziból, viszont tematikusan szorosan kapcsolódnak hozzá?

– Két egész fejezet kimaradt: az egyik a vámpír, a másik a vérfarkas filmes figuráját vizsgálja. Már a finisben volt a könyv, amikor úgy döntöttem, hogy ezeket visszavonom, mert már akkor voltak egyéb ötleteim, és azokkal együtt körvonalazódott egy új könyv felépítése, ami szörnyfigurák köré szerveződne. Így persze a filmek spektruma leszűkült és kevésbé lett „populáris” mint a Biomozi eredeti verziójában lett volna, de majd kiderül, megérte-e.

– A filmeken túl más médiumok elemzése is előfordul a kötetben? Ha igen, mik azok? Mit gondolsz, milyen más médiumokat lenne érdemes megközelíteni az ökokritika felől?

Mindenfélét. Én magam filmeken kívül csak néhány PETA reklámképet elemeztem a könyvben, mert ez illett az adott fejezet felvezetéséhez, amely feminista szempontokat érvényesített, de egyszersmind érintette az állatvédelmet is. Ezek a képek pedig többnyire lenge ruhás szépségekkel próbálják népszerűsíteni az állatkísérletek betiltásának vagy a veganizmusnak az ügyét. Megpróbáltam bemutatni, hogy a retorika és az üzenet miért összeférhetetlen, vagy legalábbis miért problémás összekötni őket. A fotó elemzésében nagyon sok lehetőség rejlik, akkor is, ha nincs verbális kommentár, amiben meg lehet kapaszkodni. Az „ökopornográfia”, azaz a természetet feminizáló és a szemlélő által elvárt módon „beállító” vizuális művészet kritikája például nagyon revelatív és provokatív. De az utóbbi időben elterjedtté vált a mindennapos kulturális jelenségek, a kulturális környezet ökokritikája is. Killingsworth és Palmer például írt egy híres könyvet a környezetvédő mozgalmak retorikájáról, amelyet Orwell „újbeszél”-jéhez hasonlított, ami persze jelzi, hogy van itt némi elhatárolódás is. Ettől azonban még érdekes a megközelítés. De adja magát olyasmi is, mint az állatkerti propaganda elemzése, egy ilyen szempontú cirkusztörténet vagy az animációs filmek, gyerekkönyvek állat- és növényábrázolása. Ezekből egyelőre kevesebb van; és bár a világirodalom már könyvtárnyi ökokritikai olvasatot ihletett, a magyar irodalom bőven kínál még anyagot a jövendő elemzők számára.

Borbíró Aletta

 

 

 

Fotó: Erlauer Balázs / Elephant Studio


Címke: , , , , , , , ,
2019.07.16 - tiszatáj

ÁDÁM ZSUZSANNA ÉNEKLI AIDÁT A DÓM TÉREN
Meglepetést keltve idén bátor döntéssel egy pályája elején járó ifjú szopránra, a több külföldi és hazai énekversenyen már szép sikert aratott Ádám Zsuzsannára bízta Aida szerepét a Szegedi Szabadtéri Játékok. A népszerű Verdi-hősnőt olyan legendás énekesek keltették már életre a Dóm téren, mint Németh Mária, Margaret Tynes, Maria Biesu, Misura Zsuzsa, Tokody Ilona, Temesi Mária, Sümegi Eszter. Az impozáns névsor miatt is érthető: a szakma és a közönség is nagy várakozással tekint Ádám Zsuzsanna július 26-i debütálására, ami akár egy nemzetközi karrier kezdete is lehet… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

>>>
2019.07.16 - tiszatáj

I AM MOTHER
Társas-, illetve párkapcsolatokat korántsem újkeletű sci-fi nyelvre fordítani. Richard Matheson 1954-es, azóta hivatkozási alappá nőtt regénye, a Legenda vagyok rögvest eklatáns példával szolgált a metaforikusan ábrázolt, együttélésre képtelen emberek huzavonáira. Craig Sputore júniusban útjára bocsátott Netflix-mozija e táborba kíván illeszkedni – noha az I Am Mother nagy ambíciókat dédelget, vállalása csak részben sikeres… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő