Nikolina Andova Sopova versei

A testemben

(Kösd össze a pontokat, 2014)

Turista vagyok a testemben,

és nincs térkép a kezemben.

Valaki, akivel véletlenül találkozom

megmutatja nekem az utat a Múzeumok negyedébe

nagy parkokhoz, terekhez

a folyóhoz, ami az én nevemben zajlik.

Macchiatót iszom egy csendes kávézóban

és a napilapokat lapozom,

melyek olyan nyelven vannak írva, amit sohasem tanultam meg.

Mindig, emlékszem, amikor visszatértem valamilyen utazásból

felderül az ég, a Nap a márvány angyalok mögött ment le,

és csak akkor vettem észre

a mosolyt az arcukon.

Vesszők

(Bejárat a másik oldalról, 2013)

Találtam egy fényképet a pincében

a házam helyéről

mielőtt felépült volna

mikor még csak vázlat volt

az építészek kezében

És tudom, hogy körülbelül melyik

évben épült fel

és leöntötték betonnal az udvar egyik sarkában

de nem tudom korábban mennyi ideje

nem volt

még mielőtt léteztek

a bokrok a füvek és az ég

amik a fotón megsárgultak

Vajon a nem létező hosszabb-e

a létezőtől

és mennyi idős a semmi

Köhögtem a portól, ami felszállt

a fényképről

mint vesszők,

a levegőben

Fogyatkozunk

(Bejárat a másik oldalról, 2013)

Belépünk a dolgokba, és már részei vagyunk

Mondták-e nekünk valaha, hogy a kagylók a tenger körmei,

hogy a mi körmünk is kagylóvá válik, ha belépünk a tengerbe,

hogy a gyomrunk egy tengeri teknős, mikor úszunk,

hogy a mellünk medúza,

a szemünk a sekélyben a rajtól elkülönült kis halak,

a hajunk algává változik, ha bevizezzük,

a bőrünk moha, szőrünk fűszálak a köveken

melyek úgy hintáznak a víztől, mint a széltől.

A füleink tengeri csikók, ujjaink polip csápjai,

melyeket különlegességként ajánlanak drága menükben.

Fogyatkozunk

mint a tengeri csillagok melyek kiszáradnak a kikötőkben,

melyeket fellógatnak valahol, a rejtett fény

díszeiként, mint aláírt ajándéktárgyat.

Kuzder Rita fordítása

(Megjelent a Tiszatáj 2018. július–augusztusi számában)