A miniszterasszony csókja

CSEKÉLY ESÉLY

Tagadhatatlanul a női hősök korát éljük: a mainstream gyakran csatornázza szuperhősfilmekbe (Wonder Woman, Marvel kapitány) határozott feministáit, de a tinikomédiák (Éretlenségi), netán Paul Feig zsánergyakorlatainak (Koszorúslányok, A kém) szénája sem áll rosszul. Ingathatatlan hősnők a mid-budget filmek cselekményeit is belakják, kiváló példa erre a Charlize Theron és Seth Rogen produceri és színészi jelenlétével erősített romkom, ügyes fricskát adva Theron napjainkban gyűrűző akcióhéroszi, illetve partnere stoner-mozis imágójának.

Jonathan Levine-től nem idegen a megváltó szerepbe lépő hölgyek felvonultatása: a Fifti-fifti halálos betegséggel diagnosztizált fiatalembere hűtlen barátnője után az őt kedves szavakkal támogató pszichológusgyakornok oldalán köt ki, de túlféltő anyjával is megbékél, az Eleven testek zombi-parafrázisában/ Rómeó és Júlia-átiratában egy disztopikus állam urának lánya húz nadrágot és ad emberszívet az öntudatlan élőhalottnak. Ugyancsak genderrel bíbelődik a Csekély esély is, egyrészt őrizve a nő-férfi reláció dinamikáját, másfelől humorosan kiforgatva azt. Screwball-narratívájában a liberális, friss szövegíró Fred habarodik bele a domináns, intelligens, kifinomult, jelenleg épp az elnökségi posztra pályázó külügyminiszter Charlotte-ba – Levine többször rájátszik a férfitekintet iróniájára, rendre a komolytalannak látszó hímkarakter csodálkozik rá a vezető szerepben feltűnő nőre. Fred valójában egy nagyra nőtt kamasz, míg Charlotte gimnazista osztályelnöki évei óta koraérett, negyedik X-en túl pedig abszolút felnőtt, racionális állami személy, vagyis a direktor a különböző életstációkban rekedt figurák habitusát, attitűdjüktől való szabadulását igyekszik nyakon ragadni.

Charlotte és Fred ugyanis kezdettől fogva szimpatikusan viszonyulnak egymáshoz. Oldottan viselkedő, maszkviselést elutasító karakterek románcát követjük nyomon több mint 2 órában. Privát én ütközik össze a hivatali fellépéssel: a Csekély esély akadályozó tényezője konzervatív stílben a Fehér Házi, statisztikákban, PR-ban, divatban hívő, pusztán külsőségekre adó, belső tulajdonságokat nyomatékosan ignoráló slepp. Az elnök – Ronald Reagan inverzeként – nárcisztikus, mozis berobbanásra készülő, galádul zsaroló tévészínész, szövetsége a republikánus Fox News-alapító Roger Ailes-ból és Rupert Murdoch-ból összegyűrt médiacézár, Charlotte tanácsadói merevnek tetsző, igazából képmutató, nedűt kortyolgató, vizet prédikáló öltönyösök. Kötöttségek rántanák vissza az újságíró és a politikusnő románcát – ők, szemben opponenseikkel, igenis önmagukat adják. Levine arról szónokol, felejtsük el az osztályellentéteket, legyintsük az előítéletekre, arra, kinek mi a foglalkozása, és ebből kiindulva mire mekkora esélyt kaphat. (Szójátékként leltározandó a „Long Shot”, mint eredeti, tükörfordításban „valószínűtlenség”-et jelentő cím.) Tündérmeséjében a hátrányosabb helyzetű férfinek, az archetipikus Szegénynek van keresnivalója a királynői szerepben ténykedő külügyminiszter-asszony, a metaforikus Gazdag mellett, a rags to riches-ív bejárható e gross out vígjáték káromkodásokkal teli óceánjában.

Inverz Micsoda nő!-t kapunk, a Roxette It Must Have Been Love-jára lassúzó pár iPhone-os andalgásként ismeri el a Garry Marshall, Richard Gere, Julia Roberts-mozi popkulturális ereklye-státuszát. Levine újabb alműfajt választ, buddy movie-ként tételezi Charlotte és Fred kötélhúzását: triviákkal nevelik egymást (oroszul nézik A tél katonáját, a hősnő megkönnyezi a Trónok harca egyik részét, Fred afroamerikai pajtása a Fekete Párduc Wakanda-himnuszát üvölti), isznak, buliznak, svungosan beszólogatnak, miközben a világ dolgainak átnyálazására is jut idejük. Pontosan ez a Csekély esély legfőbb tézise: hiába tűnnek gyermetegnek a főkarakterek, lazaságuk sosem fosztja meg őket racionalitásuktól. Charlotte-nak, pláne Charlize Theron alakításában, a Mad Max: A harag útja és az Atomszőke-féle akció-istennők intellektuális verziójaként borotvaként vág az esze politikai és kapcsolati téren. Klímaváltozási egyezményt szorgalmaz, nyomuló kollégákat passzol odébb, úgymint a Justin Trudeau-ról mintázott kanadai miniszterelnököt, de még illuminált állapotban is képes túszcsere-alkut vezényelni. Fred ugyancsak nagyszerűen viseli magát: felmond munkahelyén a köpönyegforgató médiakirály bekebelező hadjárata után, lezsersége kezdettől csodálatosan rezonál hölgypartnerével, tehát az őt életre keltő Seth Rogen sem csak vízipipázni ugrott be. Egy barátság szerelemmé formálódásáról is regél a Csekély esély: a kötetlenség helyébe idővel intimitás lép, vagyis a hivatalos-privát ellentét a haverságot leváltó őszinte érzelmek és a munkahelyi rátermettség allegóriájaként rögzül. Levine, valamint Dan Sterling, Liz Hannah férfi-nő, Charlotte-ot és Fredet idéző forgatókönyvíró-duója még egzotikus útifilm-mellékszállal is tételezik a külügyminiszternő újabb szintre lépését és a riporter felnőtté válását, de egy lassított felvételes akciófilm-kikacsintás sem hiányzik a repertoárjukból. Manilai forradalom, svéd királyi parti idején hangzanak el a vaskos mondatok, alakulnak ki az elnöki vezértételek, csattannak a puszik, a rendező általában helyzetkomikumokra fűzi a központi szereplők botladozásait, és ezen még a konkrét fordulatként megjelenő WC-humorú betétek sem rontanak.

Noha a film korántsem tökéletes, párszor rendkívül túlnyújtottnak hat a játékidő, lehet, a kelleténél több konfliktusforrást is megenged magának a cselekmény, összességében mégis egy nagyon jó vígjátékkal gazdagodunk. Mer beszélni a zord kategorizáláson nyugvó demokrata-republikánus ellentét hamisságáról egy tényleges bromance keretein belül, a szociális médiához és a népigényekhez is akad kiegészítése (ráadásul abszolút optimistán a Charlotte-ot és Fredet hol tömegként, hol okostelefon mögül ünneplő köznép képében). Nem tekinti szégyennek a magát női perspektíva alá rendelő férfi éthoszát, sőt, üdvözítőnek tartja a döntést egy képregény-referenciával. Egyszerre boldogulhatunk felforgató-trágár, illetve melegszívű-érett futammal, Charlize Theron és Seth Rogen nagyszerű kémiájú játékát lesve bárki hangosan csettinthet.

Szabó Ádám

Long Shot, 2019

Rendező: Jonathan Levine

Szereplők: Charlize Theron, Seth Rogen, June Diane Raphael, O’Shea Jackson, Bob Odenkirk