Tiszatájonline | 2019. június 18.

„Egy régi ötlet realizációja”

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

A SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA

Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is.

Orcsik a beszélgetést három blokk köré építette: először Virág korábbi munkáira, illetve pályaalakulására, majd a Színkép, hangkép, összkép című kötetre, végül a zenekari és zenei érdeklődésére kérdezett rá.

Virág elmesélte, hogy az egyetemen régi magyaros volt, a szakdolgozatát mégis Balázs Attila, újvidéki születésű író egyik regényéből írta. Ezek után egyre több olyan hatás érte – például a külföldi tanítások vagy a délszláv háború során –, amelyek a vajdasági irodalom felé terelték.

Virág elmondta, milyen tapasztalatai voltak Jugoszláviában a kézirat keresésekkel és bizonyos kötetek megszerzésével. Ezek gyakran nem zárultak sikerrel, hiszen az erős archiválás ellenére egyáltalán nem volt eredményes a tárolás, emellett a hagyatékok gyakran nem hozzáértők kezébe kerültek, ami nehezítette a munkát. Maga a kutatás is gyakran csak a pletyka alapján működött a közegben, amely egyszere fakadt intézményes és személyes okokból. A szóbeszéd helyett az elsődleges források feltárására adtak esélyt azok az interjúk, amelyeket Virág készített a jugoszláv irodalomhoz kapcsolódó alakokkal.

A múltbeli visszatekintés után Orcsik a jelenre, a Színkép, hangkép, összképre irányította a figyelmet. Virág elmondta, a kötet egy régi ötlet realizációja, amelynek összeállítása során fontosnak tartotta, hogy mind térségi, mind külföldi szerzők szövegei is bekerüljenek a válogatásba. A szöveggyűjtemény többek között a videó, a technokultúra és a szövegkódolás kérdéseit tematizálja, viszont a fordítások esetén nagyobb munkák részleteivel találkozhat az olvasó. Virág azt is kiemelte, fontosnak tartja, hogy a teoretikusok mellett olyan magyar művészek is helyet kapjanak a kötetben, akik magáról a művészetről is írnak. Így került a kötetbe – a teljesség igénye nélkül – például Zalánt Tibor, Fenyvesei Ottó vagy Szkárosi Endré egy-egy rövidebb írása.

Virág a kötet utolsó fejezetéről – amely a számítógépre és a számítógépes kultúrára fókuszál – elárulta: „direkt úgy kódoltuk a szövegeket, hogy azokon érződjön az avulékonyság és a kritika is”. A beszélgetés során Orcsik egy, a kötethez kapcsolódó virtuális múzeum létrehozása felől is érdeklődött. Virág szerint ez az ötlet megfontolandó, hiszen a kötet rengeteg vizuális és zenei tartalomra utal. Orcsik egy másik kérdésében Virág személyes tapasztalatára volt kíváncsi az internettel kapcsolatban, aki szerint komoly protézisként jelenik meg napjaink. Az elérhetőség új dimenziójának látja, ugyanakkor kiemelte, nagyon szereti a klasszikus, cédulázós anyaggyűjtést.

Orcsik szerint a kötet címe nagyon ritmikus, mire Virág elmondta, hogy a zene fontos a Színkép, hangkép, összképben, így a címválasztás is erre akart utalni. A beszélgetés utolsó nagyobb egysége is éppen a zenére fókuszált, hiszen – a kötettől némileg ellépve – Virág a zenei múltjáról mesélt: zenekarairól, lemezkiadásról, videóklipekről, valamint tévés szereplésekről.

Borbíró Aletta

 

Fotó: Takács Borisz / Elephant Studio