Tiszatájonline | 2019. június 17.

Mohamed Metwalli: Teknős

Furcsa, ha az ember vesz egy pakli cigarettát, mielőtt elhagyja a part menti várost, hogy visszatérjen szülővárosába? A férfi egy szűk utcában találta magát, bár a tengerparti városban lévő utcák nagy része a parton fut. És véletlen lenne, hogy a trafik egy kisállat kereskedés mellett található, amely madarakat és arany halat árul? Mégis itt kezdődik a történetünk. A kocsi hátsó ajtaja nyitva, és két gyermek, az egyik hat, a másik négy éves, kipattant belőle, anyjuk figyelmeztetése ellenére, aki a hátsó ülésen ülve várta férjét. A fiuk már be is mentek a kiállat kereskedésbe és élvezettel bámulták a ketreceket… – BODA MAGDOLNA FORDÍTÁSA

Furcsa, ha az ember vesz egy pakli cigarettát, mielőtt elhagyja a part menti várost, hogy visszatérjen szülővárosába? A férfi egy szűk utcában találta magát, bár a tengerparti városban lévő utcák nagy része a parton fut.

És véletlen lenne, hogy a trafik egy kisállat kereskedés mellett található, amely madarakat és arany halat árul? Mégis itt kezdődik a történetünk.

A kocsi hátsó ajtaja nyitva, és két gyermek, az egyik hat, a másik négy éves, kipattant belőle, anyjuk figyelmeztetése ellenére, aki a hátsó ülésen ülve várta férjét. A fiuk már be is mentek a kiállat kereskedésbe és élvezettel bámulták a ketreceket. A fiatalabb megpróbálta bedugni az ujját a rácsok közé, míg az idősebb a madarak hangját utánozva grimaszokat vágott az úszkáló aranyhal felé, amely megállt egy pillanatra, majd továbbúszott.

A férfi a gyermekei mögött állt, néhány pillanatig figyelte a halat, aztán noszogatni kezdte a fiúkat, hogy induljanak. Az idősebb egy földön heverő karton doboz előtt találta magát. Óvatosan lehajolt, hogy megpróbálja kideríteni, mi van benne. A férfi odasétált a dobozhoz, és egy csomó, mozdulatlan teknős volt benne, egymás hegyén-hátán.

– Ezek a teknősök nem vízben élnek? – kérdezte a boltost.

– Ezek háziasított, szárazföldi teknősök.

A férfi a fia felé fordult és azt kérdezte tőle:

– Ez olyan, mint az a teknősbéka, amiről meséltem. Emlékszel?

– Látni akarom járni! – jelentette ki az idősebb gyerek.

Odament az öccséhez, aki kicsit idegenkedve az apja lábaiba kapaszkodott, félt és várt.

A boltos kivett egy kis teknőst a dobozból, a padlóra helyezte, de az nem mozdult. A páncélja alá rejtőzött.

– Látni akarom, ahogy jár! – súgta megint a fiú.

– Várj! Úgy látszik fél ­– válaszolta neki az apja.

A boltos megkocogtatta a teknős páncélját, az állat gyorsan behúzta a nyakát, kicsit arrébb mászott, aztán megállt, és újra elbújt a páncélzata belsejébe.

Abban a pillanatban az autóból duda hallatszódott.

A férfi odament az üzlet ajtajához. Felesége megkérdezte tőle, mi tart ilyen sokáig.

– Szárazföldi teknősöket nézegetünk, olyan aprók, mint a tenyered – válaszolta neki a férfi.

– Ah! Azt hallottam, hogy akár kétszáz évig is élhetnek.

– Ne aggódj, nem veszek – mondta a férfi. – Talán azokra az óriás teknősökre gondolsz, amiket a TV-ben látni?

– Hadd nézzem meg én is! – mondta az asszony és kiszállt a kocsiból.

– Akár kétszáz évig is élhetnek, ugye? – kérdezgette boltost a boltban, közben fejjel lefelé tartotta az állatot.

– Nem igazán. De hosszú ideig.

– Megveszi valaki?

– Igen, sok ember vesz teknőst. Azt hiszik, hogy áldást jelentenek – mondta a boltos magabiztosan.

A nő a férjére nézett, és mosolyogva kérte:

– Miért ne? Vegyünk egyet mi is. Szerencsét hozhat az új házba.

– Túl fog élni bennünket és majd ő örökli a házat! – mondta neki a férfi nevetve.

A fiúk azonnal felugrottak.

– Igen, akarjuk! Igen, akarjuk!

*

Így haladt az autó a sivatagi úton, az alkalmi vendéggel, amely eleinte mozdulatlan volt, de aztán megzavarta az autó zötykölődése, és elbújt az autó első ülése alá. Egy idő után kinyújtotta fejét az asszony lábai között és elindult. A fiatalabb gyerek az anyja nyakához bújt és sikoltozni kezdett:

– Ez meg akar enni!

Az anya megcirógatta a fiút, majd lehajolt, felvette a teknőst és az ölébe tette.

– Nézd …! Nem akar megenni senkit. Fél tőled!

De a fiú továbbra is kiáltozott és a hátsó ülés sarkában menedéket keresett a testvérénél.

– Elfelejtettem megkérdezni, hogy fiú vagy lány – szólalt meg a férfi.

– Biztosan ki lehet találni a nemét, csak nem tudni hogyan – mondta az asszony, miközben próbálta visszahúzni az elsomfordáló állatot.

A fiúk a hátsó ülésen a nyakukat nyújtogatták, nézték anyjuk ölében a teknőst. A nagyobbik fiú szerette volna megsimogatni. Óvatosan odaérintette az ujját, aztán felbátorodott és megveregette a teknős fejét, míg az öccse is mutatóujjával tapogatta a vastag páncélt.

– Mi legyen a neve, fiúk? – kérdezte az apa.

– Nevezzük Áldásnak? Vagy Angyalnak? – javasolta az anya.

– Sereen! Shereen! – vágta rá a nagyobbik gyerek.

– Jó ötlet – jelentette ki az apa.

– Nem, apu! A Susu jobb – szállt szembe a kisebbik.

Az anya lerendezte az ügyet.

– Hadd legyen Shereen! Tényleg nagyszerű név. Ő a húgotok, fiúk. Feltéve, ha lány.

– Mi van a húgoddal, Shereennel? Még mindig fél? – kérdezte viccesen az apa.

A fiú megrázta a fejét. Most, hogy a teknősnek emberi neve lett, új módon kezdett róla vélekedni. Megrázta egy kicsit a páncélt.

Az apa hirtelen ötlettől vezérelve megragadja a teknőst, és a lábára tette.

– Az utat nézd! – szólt rá a felesége.

– Ne aggódj! Hadd kapjak egy kis áldást tőle. Talán a dolgok megjavulnak.

A teknős mozogni kezdett a combján, elindult a kormány irányába, aztán pihegett egy kicsit és megpróbált felmászni rá.

A férfi nevetett és óvatosan visszahúzta a combjára.

De a teknős folytatni akarta az útját a volánig.

– Szóval ezt akarod? – kérdezte tőle a férfi.

– Az utat figyeld! – szólt rá ismételten az asszony.

A férfi visszahúzta a teknőst a combjára … de az nem adta fel. Lassan mozgott.

– Hallottam, hogy amikor a teknősök meghalnak, a hátukra fordulnak – mondta a férfi.

– Nem hinném! Hogyan lehetne? Talán, fordítva, ha a hátukra kerülnek hosszú időre, meghalnak.

– Próbáljuk ki…! – mondta a férfi. – Fektessük a hátára, és nézzük meg, vissza tud-e fordulni!

A nagyobbik fiú az apja vállára támaszkodott, és megpróbálta átvenni tőle a teknőst, de az apja nem engedte.

– Várj, nézzük meg, mit csinál!

– Hagyd, hogy a fiúk foglalkozzanak vele – mondta az asszony.

– Add ide nekem Sereent! – mondta a fiú s közben az apja karjába kapaszkodott.

Ebben a pillanatban a teknős leesett a férfi lábai közé, és a gázpedál alá ragadt. A férfi lehajolt, hogy felemelje.

– Vigyázz! – kiáltotta az asszony.

De már késő volt, a férfi elvesztette uralmát az autó felett, lerohantak az útról és a mélybe zuhantak. A lökhárító a földbe csapódott, az autó megfordult, és a feje tetején állt meg. A kerekek egy ideig még forogtak a levegőben, majd fokozatosan lelassultak és leálltak.

Csend lett.

A csend közepén a kocsi még egy utolsót rezzent, de végül a kavargó por is elült.

Hirtelen egy pici fej tűnt elő a kocsi félig nyitott ajtaján. A teknős komótosan kitolta magát az autóból, majd egy ideig mozdulatlanul hevert a földön a páncéljába bújva.

Aztán mégis kinyújtotta a fejét, sötét szeme csillogott, és lassan, komótosan elindult a hatalmas sivatagba.

Fordította: Boda Magdolna