Tiszatájonline | 2019. június 6.

Tőzsér Árpád: Ó, Püthagorasz…

A számok (de tulajdonképpen
a lélek-fogalom) atyja meséli:
egyszer az Alvilág bugyrait járva,
merengéséből arra riadt,
hogy orra előtt, egy kiszáradt fára
akasztva Homéroszt látja. –
Így büntették meg a költőt
az isteneket sértő sorai miatt –,
fejjel lefelé függött az árva.
[…]

 

Püthagorasz – korának legokosabb embere
és legnagyobb szédelgője volt.

(Hérakleitosz)

1.

A számok (de tulajdonképpen

a lélek-fogalom) atyja meséli:

egyszer az Alvilág bugyrait járva,

merengéséből arra riadt,

hogy orra előtt, egy kiszáradt fára

akasztva Homéroszt látja. –

Így büntették meg a költőt

az isteneket sértő sorai miatt –,

fejjel lefelé függött az árva.

2.

Ó, Püthagorasz, a bölcselet Homérossza

(áthúzva: „falurossza”),

mi lettél volna költőelődöd nélkül!?

A „hős-csaló vándor” mint életforma

Odüsszeusz által hatványozódott sokszorosára,

s lettél magad is fortélyos lélekvándor végül.

Legalább kétszer tizenkét század fokán lő

át az emlékezet nyila most hozzád,

s a költőhöz persze: Penelopé

kérői épp támadásra indulnak

a női hűség s a jellem,

ergo: a lélek ellen,

s az egyén javait, jogát orozzák.

3.

S két fénytelen szem kiszáradt forrásából

világok látomása buzog, istenek, halandók

s tárgyak seregszemléje: Erebosz-hideg,

ok- s cél-Ilion, mozgás-Ithaka, gondolat-ideg,

szférák nagy terce – a teljes lét versben,

Deukalion s Pürrha köveitől az emberekig

és vissza (Zeuszig) minden sor más:

más sorscserép – s a lélek új cserepet:

új sorsot választ, képzelt én-ekre reped –,

s lesz az Odüsszeia is lélekvándorlás.

4.

S ez az ősi metempszichózis,

mítosz-ár, őseposz vers van most

leállóban: a lelkek tisztító áradata;

sors és történet nélkül elvénült

fiakat fal föl Kronosz, az Idő-atya.

5.

Ó, Püthagorasz, boltozatos szép ión fődben

szabadult el először egy plusz agyrost,

amely agyrostnak köszönhetően

lehettél te egy időben

lángész, költő és fondor elmész –

kései csodálód kérdi: hol vagy most?

Azt állítottad, hogy legalább

négy korábbi életedre emlékszel,

s hogy te voltál többek között Hermész

(vagy fia?), s Euphorbosz, a szintén csel-kész

trójai pap és orvharcos,

és hogy mielőtt végleg elmégy,

még négyszer költözöl

bölcsbe, bolondba, testbe, alakba,

fába, kövekbe, földi salakba. –

Várom, hol csap megint magasba

csavaros lángod, elméd!

Megjelent a Tiszatáj 2018. szeptemberi számában)