06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Egy lírai apokalipszis
2019.06.06 - tiszatáj

TOTTH BENEDEK:
AZ UTOLSÓ UTÁNI HÁBORÚ

Totth Benedek regényét olvasva egy kiválóan megírt posztapokaliptikus vízióba cseppen a mindenkori befogadó. Nagyon más ez a kötet, mint a 2014-ben megjelent Holtverseny, s ez a differencia tetten érhető mind a szöveg tematikájában, mind pedig nyelvi megoldásaiban. Az a sokak által emlegetett érdem, miszerint Totth első kötete az elitirodalom és a popkultúra amúgy is illékony határvonalát próbálja megszüntetni, az kétségkívül igaz most megjelent kötetére is.

„Abban az évben, amikor leköltöztünk a föld alá, annyi szarság történt velem, hogy sokáig egyáltalán nem érdekelt, mit tartogat a jövő.” A narráció első szám első személyű belső fokalizáció: egy kamasz fiú aspektusából követhetjük végig az eseményeket, aki már egy olyan világban nőtt fel, ahol a megjelenített borzalmak szerves részei a mindennapoknak. Ugyan a nyelvezet stilisztikai szempontból helyenként mintha hasonlítana a Holtverseny szabadszájú kamaszaira, ez a hang azonban jóval kiforrottabb, és már nem detektálható benne az a felfokozott provokatív jelleg, célja teljes mértékben a minél érzékletesebb reprezentáció. A háborúról viszont jóformán nem tudunk meg semmit – hiszen a fiú sem tudja -, csupán azt, hogy az oroszok és amerikaiak is részt vesznek benne és még jelenleg is tart. A regény tétje egyrészt a disztópikus környezetre adott reflexió, másrészt pedig az adaptálódás folyamata azokhoz a megváltozott életkörülményekhez, amelyekben „nincs már semmi emberi.”

Totth szövege kisebb fejezetekre tördelt, melyek címeket is kaptak, de ezek a fragmentumok végeredményben mégis egy egybefüggő, hömpölygő gondolatfolyamot artikulálnak, melyet egyáltalán nem szakítanak meg párbeszédek. Hasonló ez az elbeszéléstechnika Dragomán György A fehér király kötetéhez, amelyet egyértelműen fokoz az erősen korreláló tematika. A belső visszaemlékezések, illetve az az egynéhány dialógus, melyek helyet kaptak a regényben mind vagy függő beszédként vagy kurziválva jelennek meg. Nem tudjuk meg a narrátor fiú nevét, de úgy tűnik, ebben a világban a név mint olyan már nem is igazán lényeges. A sok becenév között azonban feltűnik egy kultikus tartalmat markánsan magában hordozó név: Jimmy Hendricks, egy afro-amerikai deszantos katona, akinek merő kíváncsiságból a főszereplő megmenti az életét, s e véletlen folytán megmenekül az óvóhelyet ért bombázástól, ellentétben minden szerettével.

Mivel úgy tűnik, hogy csak ők ketten élték túl a folyamatos támadásokat, legalábbis ott, az adott területen, túllendülnek a nyelvi és kulturális különbségeken. Az elbeszélő célja, ami tulajdonképpen képes életben tartani őt, hogy megtalálja az öccsét, Teót. Jimmy pedig, bár tudja, hogy a vállalkozás lehetetlen, útnak indul vele. Totth Benedek némileg szokatlan megoldást használ a nyelvi diverzitás szemléltetésére: egyes helyeken a fiú fordításait közli magyarul, de az esetek többségében egyszerűen beemeli a katona által elmondottakat a sűrű szövegbe: „It’s a catsized rat, very delicious.” A később megjelenő orosz katonák szavait pedig már fonetikus átírásban olvashatjuk: a fiú azokat már nem érti, csupán idegen hangsorok a számára.

Nem hagyható figyelmen kívül az a pszichoanalitikus vonulat sem, amely időről időre betüremkedik a regényvilágba. Habár akkor és ott a kisfiú ellenáll a legkülönfélébb ingereknek, ezek rendre lecsapódnak (rém)álmok formájában. A narrátor sokszor nem tud, vagy egész egyszerűen nem akar határvonalat húzni a reáliák és a fiktív emlékek, személyek közé, egyszerűen mindent tényként rögzít. Ez és az egyirányú kommunikáció a szövegnek némi napló- vagy útirajzszerű jelleget is kölcsönöz. A regény előrehaladtával pedig álmai már egyfajta eszképista burokba vonják őt, s az utolsó oldalakon szinte lehetetlen eldönteni, mi a valóság és mi álom. Az bizonyos, hogy a valaha létező társadalmi normák átalakulóban vannak, így Totth regénye olyan dolgokat dokumentál, amelyek valójában sértik a nyugati civilizáció értékszemléletében fennálló kategóriákat. Ennek egyik legmarkánsabb példája a kamasz kvázi-beavatása a testiség világába. A szeretett lány azonban már halott, de ez a jelenlegi környezetben nem tűnik áthidalhatatlan akadálynak az elbeszélő számára.

Totth Benedek regénye egy olyan alternatív világot tár elénk, ahol nincs remény a háborút megelőző társadalmi és intézményi viszonyok ismételt felállítására. Ez részben az életben maradottak szegregáltságának tudható be, ezzel szoros összefüggésben pedig a tömegkommunikációs médiumok is megsemmisültek a (valószínűleg) globális méretű destrukció során. Csupán néhány fénykép maradt, amelyek bizonyítanak bármilyen valaha létezőt.

A fent leírt fogás, a világégés ténye, Totth Benedek fordítói munkássága és a dominánsan megjelenő gyermekalak egyszerre erős asszociációra késztet Cormac McCarthy Az út című regényére – amely kötet azóta is az egyik legtöbbet hivatkozott és legjelentősebb darabja az apokalipszist reprezentáló spekulatív fikció irodalmának. Tagadhatatlan a hasonlóság, már csak az egyező tematika miatt is. Ebből adódóan pedig a posztapokaliptikus zsáner ugyanazon attribútumai is tetten érthetőek, amelyekkel (mondhatni) kötelező operálni egy ilyen regényben. Ilyenek például a véges készletek és az ebből adódó folyamatos nélkülözés, a folyamatos vándorlás valamiféle vélt vagy valós pozitív változás reményében, az alapvető emberi magatartásformák és a valaha meglévő intézmények fokozatos felbomlása, amelynek eredménye bizonyos esetekben a rezzenéstelen arccal elkövetett gyilkosság és a kannibalizmus.

A nihil azonban itt teljesen másként érhető tetten. Míg McCarthy megoldása a szintaxist bontja meg, s a központozást elhagyva a nyers szavak között botladozunk, addig Az utolsó utáni háború a műnem kereit némileg túlfeszítő líraiságot választja eszközeként a leírhatatlan leírására. És bátorkodom azt mondani, hogy mindkettő rendkívül működőképes.

„Mogorva voltam, mint a semmi ágán gubbasztó dögkeselyű” – az egész regény erősen terhelt az ehhez hasonló költői képekkel, amelyek rendkívül különös ambivalens atmoszférát teremtenek. A fiú szemében a magasból aláhulló bombák apró muslicákká, a sorozatlövést kapott orosz katonák vonaglása és szanaszét repkedő húscafatok egy őrült kortársbalett előadássá válnak. Az elbeszélő ilyen módon lép párbeszédbe a háborúval, mintha ez lenne az egyetlen legitim mód. Felismerve valamiféle fenségességet, a korábbi bináris oppozíciókban gondolkodó világszemlélet lassan feloldódik a végtelen embertelenségben. Az viszont bizonyos, hogy a világvége megjelenítése bármilyen narratíva által ritkán volt eddig ilyen lírai. Mintha maga a szerző apológiáját olvashatnánk a regény záró soraiban: „Nincsenek szavaim. Csak a képek maradtak. Nincsenek szavak. Mindent elmondtam.”

Pozsár Anett

(Megjelent a Tiszatáj 2018. július–augusztusi számában) 

 

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2017

260 oldal, 3499 Ft 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő