06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Az absztraktól a saját világ felé
2019.05.30 - tiszatáj

INTERJÚ BORBÁTH PÉTERREL

Az első Sündör és Niru, a Sündör nyomában (2015) szép szakmai sikereket ért el: komoly kritikai visszhangot kapott, lelkesek az olvasói, Remsey Dávid pedig az Év Gyermekkönyv Illusztrátora lett a kötethez készített munkáiért. Borbáth Péter meseregényének frissen megjelent folytatásában ismét egzotikus helyszíneken, nyelvi lelemények során vág át az olvasó, aki így nemcsak Sündörék világában mozog egyre otthonosabban, hanem a sajátjában is. Borbáth Péterrel beszélgettünk a Sündör és Niru – Együtt a Pörkeföldre megjelenése apropóján világteremtésről, nyelvkeresésről, belső és külső utazásokról.

– A kritika és az olvasók is várták már a Sündör és Niru folytatását. Amikor írtad a második részt, szárny vagy teher volt a kiemelt figyelem?

– Eleve úgy fejeztem be az első részt, hogy lesz majd egy második és egy harmadik is: trilógiában gondolkoztam, és most sem tervezek többet. Nagyon nehezen kezdtem el megírni a második részt, majdnem négy év telt el a két megjelenés között, és elképzelhető, hogy közrejátszott ebben a megfelelési vágy is. De főleg az nyomasztott, hogy meg tudom-e tartani azt a színvonalat, amit az elsőnél a visszajelzések szerint sikerült elérni, és még inkább, hogy tudok-e újat is mutatni. Utólag visszaolvasva az első részt, úgy látom, azért rendesen megküzdöttem a fabulával. Az energia nagy részét az vitte el, hogy megteremtődjön az a világ, amibe bele tudom írni a történetet. Az olvasói és kritikai visszajelzések aztán igazolták ezt a munkát. Bennem maradt hiányérzet, az első Sündör és Niruban a mellékszereplőket egysíkúnak látom. A második rész írásakor igyekeztem tudatosabban dolgozni, több teret adni a mellékszereplőknek, például, hogy Zazil ne csak egy őrült tudósnak tetsszen, vagy a zajkereskedő se csak az az egyoldalúan pozitív, vágyott figura legyen.

– Azzal, hogy a mellékszereplőknek nagyobb terük lett, az ő tipródásaikat is követjük, illetve Sündör és Niru belső utazása is folytatódik a második kötetben. Miért ilyen fontosak az útkereső hősök?

– Azt gondolom, az ember nem fejezi be a keresést. A gyerekek esetében egyértelmű, hogy ez így van, a saját gyerekkorom is állandó kereséssel telt. Ha nagyon filozofikusan akarnám megválaszolni, azt mondanám, hogy oké, hogy vannak stabil pontok az életvitelünkben, de lehetőség szerint ne álljunk meg, ne kényelmesedjünk el, hanem legyen bennünk igény a továbbkeresésre. És akkor még egy kicsit tovább lépve: a 21. században lényeges is, hogy legyen bennünk figyelem arra, hová tudunk változni, akár olyan prózai dolgok miatt is, mint a munkaerőpiaci helyzet. Jó, ha a gyerekeknek meg tudjuk mutatni, hogy a felnőttek sem olyan „hű de állandóak”. Változás van, ami halálunkig tart – ha van üzenet, amit szerettem volna átadni a Sündör és Niruban, akkor az ez.

– A meséd világa tele van olyan lényekkel és mániákkal, amelyek számunkra ugyan egzotikusak, mégis több ponton ráismerhetünk a saját terünkre, időnkre. Az új kötetben például Ushguli város életében áll be olyan fordulat, ami igazán áthallásos. Veszítene az erejéből ez a parabolisztikus ábrázolás, ha az olvasókhoz közelebb, például egy lakótelepen kavicsgyűjtögetés közben történnének az események?

– Az motoszkált bennem, hogy ha ezt a világot kellően eltávolítom, akkor talán bátrabban gondolhatjuk végig az ismerős folyamatokat. A második részben Ushguliban betiltják a zajokat, a mesterségesen beálló csend nagyon furcsa a lakóknak – egy barátomnak ez az amerikai egyetemeken bevezetett safe space-eket idézte, őszintén szólva, nekem ezek eszembe sem jutottak, mert a saját világtapasztalatomból indultam ki, és teljesen más volt a szemem előtt. A realitás világára sokszor annyi minden rakódik már, hogy nem mindig egyszerű nagy totálban látni egy problémát. Az absztrakt világ azonban lehetőséget ad arra, hogy kívülről vizsgáljuk a saját tapasztalatunkat.

 

 

– A civil munkád is ez: az ismeretlenbe viszel másokat, idegen tájakon vezetsz túrákat. A túravezetői tapasztalataid bekerültek a Sündör és Nirukba?

– Most pont volt ilyen: a második részben Sündörék a Pörkeföldre mennek, és Pörkeföldbe beleírtam a személyes India- és Közép-Amerika-(főként Guatemala-)tapasztalatom. A vulkáni táj, a nagyon intenzív szagok vagy a teljesen érthetetlen társadalmi működési formák ennek a kettőnek az elegyéből születtek. Egy ideig ezt a Pörkeföldet Tlacsicsukának hívtam, ami a Mexikó legmagasabb vulkánja mellett található település indián neve. A szerkesztőm, Csányi Dóra szólt egy idő után, hogy ő ezt képtelen megjegyezni és kimondani, úgyhogy próbáljunk meg eltávolodni tőle. Ez jót tett, Pörkeföld végül mesebelibb is lett ettől a távolodástól.

– Tényleg elég nehéz megjegyezni az egzotikus neveket, de a második könyvben már otthonosabb a terep, és a háttértörténetek közelebb hozzák Bocskojánékat is. A nyelvi leleményeid is úgy működnek, mint amikor az idegennel találkozunk: újra és újra neki kell futni a megismerésnek, mire már nem hatnak idegennek.

– Valahányszor azt mondom, hogy Sündörről és Niruról írok könyvet, ötből öten visszakérdeznek, micsodáról és micsodáról? És még sok-sok visszakérdezés jön, de aztán megszokják. Nehezen megjegyezhető nevek, szavak vannak, ettől eleinte tartottam, és nem is akartam, hogy ez legyen a sorozat címe, de már lemoshatatlanná vált. Az ismerős és ismeretlen kettőssége és ennek a nyelvbeli megjelenése akaratlanul is jól kiegészítik egymást.

– Hogyan teremted meg ezt a nyelvet? Gyűjtesz félrehallásokat, cédulázol? Vagy csak ülsz, és jönnek a hangutánzó, hangulatkeltő leleményeid?

– Elég sok nyelvvel találkozom a magyaron kívül, ez már magában is jó alap. Van, amikor beragadnak szavak a fejembe, például a Tlacsicsuka, amit aztán kivetett magából a gépezet a szerkesztőknek hála.  De a magyarban is nagyon élvezem a tájnyelvi elemeket, archaikus regisztereket. A halandzsanyelvek, félrehallások is érdekelnek. De amikor elkap a gépszíj, és csak írom a szöveget, akkor bukkannak elő főleg ezek a hangzások, és nagyon sokszor a zenéjük vagy a humoruk fog meg, ahogy kicselezik az embert. Vicces megnézni a szerkesztőmmel, Dórával való e-mailezéseket: ő azért meg-megpróbálja irtani az agymenéseket, voltak nagy szkanderozásaink. Lényeges itt a szerkesztő munkája, aki kiosztja a körmöst a túlzott fantáziával megáldott írónak, aki kordában tartja a játékot. És szerintem egész jó eredményre jutottunk.

– Jellemző a világodra az ellenpontozás: nem az egyértelmű jó és rossz tengelyen, hanem elmosódottabban. Ushguli tökéletes ellentéte Pörkeföld, Sündör és Niru is azok egymásnak, és mellékszereplők is, és a második részben, csapatban mozgatva őket különösen látszik, hogyan egészítik ki egymást, hol ér véget az egyik tudása, hol kezdődik a másiké. Miért az ellenpontok mentén építkezel?

– Az ellentétekkel jobban lehet játszani. Például ott van Bocskoján és Tivonul kettőse: az ő ellentétükről Bodor Ádám híres novellája, A barátkozás lehetőségei is eszembe jut. Ott két ember egymás mellé sodródik, és próbálnak kezdeni valamit a helyzettel, a legtöbbször vagy nem sül ki belőle semmi jó, vagy nagy vita robban ki. A Sündör és Niru világában is hasonlóan alakul a leghosszabb vitajelenet, amikor az álmaikat mérik egymáshoz, és ezt nagyon élvezem. De ugyanúgy nagyon élvezem a zajkereskedő gyakorlatiasságát és Zazil teljesen elméleti figuráját, akik egymás mellé sodródtak üzlettársként. Mirminyónak nincs ugyan egyértelmű ellenpontja, de az ő személyiségében az az izgalmas, hogy a saját kis barlangjában, a megkövült kis életében, a nagymamás személyiségéből hogyan bontakozik ki a régi élete, és hogyan újul meg, talál rá újra önmagára.

 

Hallottátok!? Sündört látták settenkedni a Margitszigeten!

Hol? A Margitszigeten!

Na jó, de azon belül? Gyere a szökőkúthoz, és mindent megtudsz!

Mikor? 2019. június 8-án, szombaton délután 15.15-kor, Borbáth Péter és Remsey Dávid Sündör és Niru: Együtt a Pörkeföldre című legújabb meseregényének bemutatóján.

Az esemény részletei: https://www.facebook.com/events/502672606935219/

 

– A kritika sokat foglalkozott azzal, milyen előzményekhez, hagyományokhoz kapcsolható a Sündör és Niru. Milyen irodalmi, kulturális hatások formálták szerinted a meséd világát, nyelvét?  

– Fontos személyes élményeim Mészöly és Bodor szövegei, Darvasitól A könnymutatványosok legendája. Szeretem a formában írott verseket, Weöres Sándort, Havasi Attilát, az ő zeneiségük biztosan hatott. Régebben sok animációt néztem, ez a képi látásmód formálásában biztosan ott van. Sok természettudományos, ismeretterjesztő szöveget olvastam hozzá. És utólag számomra teljesen egyértelmű Fekete István Tüskevárjának a hatása, mert Sündör és Niru mégiscsak amolyan Tutajosként és Bütyökként lébecolnak. Az utazások, találkozások, gondolkodásmódok, emberi működések hatását érzem még erősnek, de ezek nem fejthetők vissza egyértelműen.

– Sok alkotó figyelme akkor fordul a gyerekirodalom felé, amikor szülővé válnak. Nálad ez korábban kezdődött, az első Sündör és Niru megjelenése idején még nem voltál apa, a második írásakor pedig már megszületett a kislányod. Hogy érzed, máshogy írtál a gyerek előtt és a gyerek után?

– Technikailag biztosan más a helyzet, például át kellett szerveznem az írói munkát hajnalra, amikor még Lizi alszik. De a tartalmon is nyomott hagyott a szülővé válás, a második részben megjelenik egy pici lény, Napla, akinek a működése, az energiája, a mindenre kiható figyelme egy kicsi gyerekre emlékeztet. Pedig nem volt szándékos, utólag vettem észre, hogy valahogy Lizi is belekerült ebbe a figurába.

– Te melyik vagy: Sündör vagy Niru?

– Mindkettő vagyok: vannak olyan kapcsolatok az életemben, amelyekben inkább Sündör, és vannak olyanok, amelyekben inkább Niru. A mostani életemben inkább a sündörség a meghatározó: apaként nekem kell megmondanom, nekem kell mennem, nekem kell megcsinálnom, persze megpróbálok nem olyan birtokló lenni, mint Sündör, de az apák szerepe mégis csak ez. Niruként is tök jól elvagyok, de a szemlélődő Nirunak, aki csak üldögél és megvárja, amíg mások megmondják, merre menjen, most nagyon kevés tér jut.

Varga Betti

 

Borbáth Péter: Sündör és Niru – Együtt a Pörkeföldre

Remsey Dávid illusztrációival

Csimota Kiadó, Budapest, 2019

84 oldal, 2590 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő