08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
07.10.
| REÖK: Acélos történetek >>>
07.07.
| Pop-up tárlat nyílik magyar fotográfusok koronavírus-helyzetre reflektáló munkáiból >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Mindent magamról
2019.05.27 - tiszatáj

FÁJDALOM ÉS DICSŐSÉG

Rendezői tevékenységét és személyes problémáit viszi gyöngyvászonra a kortárs spanyol filmtörténet legismertebb figurája: a Fájdalom és dicsőség igazi mélymerülés az alkotás során felmerülő égető problémákba, illetve annak szavakba önthetetlen csodáiba – Almodóvar óvatosan bánik a Fellini-esztétikával, leginkább a saját stílusán keresztül szemlélt karakterrajzban bukkan rá élete értelmére.

Sebtében ünnepelt darabja ugyanis virtigli mozi-vallomás, csúcsra járatott szerzői kommentár: az Antonio Banderas játszotta Salvador Mallón keresztül a direktor önmagáról beszél, fiktív szereplőjét saját élményeihez igazítja születési dátumtól kezdve ünnepelt státuszán át a kiégés, majd a kései nagy fellángolás pillanatáig. Ugyanannyira 8 és 1/2 ez, mint hangsúlyos gyermekszemszöggel élő Amarcord, nem szólva az idő és az emlékezet elcsépeltnek ható, de értő kezekben rendkívül hálás témáiról. Igaz, maga a premissza lerágott csont, dekádok óta számos rendező gondolkodott már az alkotás nehézségéről, „legsajátabb sajátunk” felszínre emelésétől A nagy szépséggel, az Ifjúsággal babérokat arató Paolo Sorrentinótól a Birdmant tető alá hozó Innarituig, a Fájdalom és dicsőség viszont némileg másképp lopja be magát a szívünkbe: gyakorlatilag az egyszerűségből farag művészetet, pontosabban a hatvanas éveiben járó Almodóvar stiláris és narratív fogásai ragyognak benne a legszebb pompájukban. Egy markáns kivétel híján nem tapasztalni eget rengető csavart, a hajlott korú mester csupán ráeszmél, miért ölelte őt keblére a filmművészet évtizedekkel korábban és ezt maradéktalanul bevégzi.

Tudja, mitől működik egy drámai határhelyzet, érzi, hogyan kel életre egy-egy szimpatikusan árnyalt karakter. Lírai-asszociatív, szabadáramlású impressziókként tárulnak elénk az alteregó-figura érzelmei – rögtön az élénk színekben ragyogó, elmosódott festékfoltokat ábrázoló nyitófőcím találóan reflektál a főalak állapotára. Próbál egyensúlyra lelni, ki szeretne lábalni az alkotói válságból, az őt tűzbe hozó minőségekre óhajtozik: totális üresség és apadhatatlan művészi vágy ingadoznak Mallo karakterében. Epizodikus, cselekménytelen dramedyként ugyancsak nem szerepel le a Fájdalom és dicsőség. A rendezőalak pusztán sodródik az árral, ide-oda lézeng, az ismerőseivel való találkozások az életében tátongó űrre hivatottak rábökni: újfent nem árul zsákbamacskát Almodóvar, csupán bízik a színészeiben, atmoszférateremtő képességében és önnön kreativitásában.

 

 

Összefutunk Mallo régi színészével, Albertóval, akivel hősünk 30 éve nem állt szóba, betegágyán fekvő édesanyjával, asszisztensnőjével, de visszaemlékezésekben realizálódó gyermekkora is rengeteg szellemi tartalékkal ruházza fel a Mastroiannisan kóválygó, spleentől sújtott Banderas-alakmást. Nőalakok jótékony befolyásáról, az ifjúkor varázslatáról is elmélkedik Almodóvar: a folyóparti mosáskor dalra fakadó anyakarakterek meleg, otthonos közeget teremtenek a kis Salvador számára, a nagybetűs Szeretet tárul fel a vásznon, de az ugyancsak releváns Vágy sem sikkad el. A legszebb szerzői hagyományokat mímelő queer cinema jegyében – Hayneshez, netán Campillóhoz hasonlóan – a direktort a gyermek, majd felnőttkori, szerencsére visszafogottan, érzékenyen bemutatott homoerotikus viszonyban maga az ember foglalkoztatja: a fiktív rendezőalak már kiskorában ráeszmél a férfiszerelemre, és ez felnőttkorában sem csillapodik, ám a Fájdalom és dicsőség ezt ugyancsak jellemerősítő, toleranciát-összeborulást hirdető, finoman kontúrozott minőségként tárja elénk. Ez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor direktorunk a művészet transzformatív természetére világít rá a férfiak poétikus bajtársiasságának beemelésével. Két ösvényt látunk: az egyiken Salvador régi szeretője, az argentin – Fellini-intertextnek is betudható – Federico (az Intacto című thrillerben látott Leonardo Sbaraglia hihetetlenül emberi szerepformálása) ismer rá könnyes szemekkel a régóta eltemetettnek vélt, örökké szunnyadó lamúrra, a másikon, vagyis a mozi gerincében pedig magát a rendező Mallót követjük, ahogy mások bátorító, elfogadást hírnökölő gesztusaiból végre erőt merít.

 

 

Ugyanis a Fájdalom és a dicsőség fókuszpontjában még ez is áll, tehát a film nyomatékosan melodrámai atmoszférája, Douglas Sirk-i élénk pasztellekben tündöklő, a címhez hűen örömöt és bánatot összeboronáló hatásmechanizmusa egy újabb tematika szolgálatába szegődik. Fizikai és szellemi reneszánszot örökít meg a kellemes tapintású sztori: a színészhaverral, mamával, asszisztenssel, partnerrel, gyerekkori ismerőssel, mentorral zajló dialógusok a 8 és 1/2 nőcentrumúságára rímelve rántják ki a mélyből a heroinos cigaretta mámorában, csupán az emlékeinek élő Salvadort. Roppant hitelesek a szándékoltan túlesztétizált pillanatok: színészbarát, karakterdrámát segítő technikaként Almodóvar arcokra, könnyekre, görbülő mosolyokra irányítja a felvevőgépet, a kiváló operatőr, Jose Luis Alcaine hű társa a rejtett emóciók feltárásában. Kudarcokkal, megbánással teli figuraként lép elénk Mallo. Jóval átélhetőbbek a gyötrelmei, és pontosan emiatt még hatásosabb a magánéleti problémák leküzdése, ha a főszereplő bevallja, akármennyire is dédelgette imádott édesanyját, a neki tett végső ígéretét nem tartotta be. Mennyivel libabőröztetőbb az egészségügyi gondokkal terhelt, műtét előtt álló direktort nézni az őt bátorító szentenciákkal kísérő asszisztenshölgy szavainak tudatában vagy mennyire jó érzés hagyni, törjön csak el a mécses, amikor az alkonyéveit taposó Salvador egyik pillanatról a másikra rábukkan a művészi vénájú, őt gyerekkorában pótapukaként nevelő írástudatlan fiú festményére – a Fájdalom és dicsőség karakterei egymással interakcióba lépve, pozitív életminőséget társukba plántálva, humanista pillanatokból generálnak tökéletes művészetet.

 

 

Almodóvar korántsem csak trendérzékeny, több mint 40 éve ismeretes róla, nem véletlenül illeszt a filmjeibe határozott, nehézségek közepette is helytálló ifjú vagy középkorú feministákat, nemes lelkű homoszexuálisokat. Ő épp azért baloldali, az elfojtó-jobbos Franco-rezsimet ünnepléssel, bohémléttel ignoráló La Movida Madrilena-gyermek egészen a mai napig, mert tisztában van vele: az öreg, az azonos nemhez vonzódó, a szebbik nem képviselője az összes szépséghibájával együtt maga a fenség. Így állít figyelemreméltó mementót a soha ki nem hunyó alkotói és emberi szenvedélynek Pedro Almodóvar. A vágy törvénye és a Rossz nevelés alkotta trilógia ezen utolsó tételében nemcsak a melodráma szakavatott zsenijeként rukkol elő létösszegző darabbal vagy mutatja be a maga valójában a Fellininél szintén lényeges intenzív szubjektivitást, esetleg tesz szellemes, elégikus, megható önvallomást és ünnepli a nagy mű születését. Csalafinta kritikai-önreflexív narratívát is bevetve lehozza a földre a művészeket és rezzenéstelen arccal kijelenti: a legnagyobb formátumúak pont esendőségük révén képesek lenyűgöző teljesítményt elérni.

Szabó Ádám

 

 

 

Dolor y gloria, 2019

Rendező: Pedro Almodóvar

Szereplők: Antonio Banderas, Penélope Cruz, Leonardo Sbaraglia, Asier Etxeandia, Julieta Serrano

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

DEMUS GÁBOR: EGY GANG SARKÁBÓL
A költő mindig lesben áll, akkor is, ha nyíltan szemlélődik. Demus Gábor költői lesállása egy gang: a nagybetűs, lakásokra osztott létezés sűrűjében figyel. A titkos megfigyelő azonban nem csak kifelé lát, hanem, ahogy a nyitó vers is jelzi, beszabadul mások létezésébe, amin keresztül önmagát is érzékelni tudja. Annyit ismer magából, amennyi másokban tükröződik. „Ez a gang a sorsom lett” – indít, majd fokozatosan metaforizálódik a lépcső, a berendezés: önmagunk berendezése és az önmagunk megismeréséhez vezető lépcsőfokok… – CSEHY ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2020.07.05 - tiszatáj

Ma 80 éves Tolnai Ottó, a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alkotója. Olvasóinkat arra kérjük, születésnapja alkalmából alkossuk meg közösen a Tiszatáj olvasók Tolnai-szófelhőjét. Kérjük, hogy Tiszatájonline oldalán osszák meg velünk kommentben legkedvesebb Tolnai-szavaikat, mi pedig a leggyakoribb 80 szóból elkészítjük a Tolnai 80 szófelhőt […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő