07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Mindent magamról
2019.05.27 - tiszatáj

FÁJDALOM ÉS DICSŐSÉG

Rendezői tevékenységét és személyes problémáit viszi gyöngyvászonra a kortárs spanyol filmtörténet legismertebb figurája: a Fájdalom és dicsőség igazi mélymerülés az alkotás során felmerülő égető problémákba, illetve annak szavakba önthetetlen csodáiba – Almodóvar óvatosan bánik a Fellini-esztétikával, leginkább a saját stílusán keresztül szemlélt karakterrajzban bukkan rá élete értelmére.

Sebtében ünnepelt darabja ugyanis virtigli mozi-vallomás, csúcsra járatott szerzői kommentár: az Antonio Banderas játszotta Salvador Mallón keresztül a direktor önmagáról beszél, fiktív szereplőjét saját élményeihez igazítja születési dátumtól kezdve ünnepelt státuszán át a kiégés, majd a kései nagy fellángolás pillanatáig. Ugyanannyira 8 és 1/2 ez, mint hangsúlyos gyermekszemszöggel élő Amarcord, nem szólva az idő és az emlékezet elcsépeltnek ható, de értő kezekben rendkívül hálás témáiról. Igaz, maga a premissza lerágott csont, dekádok óta számos rendező gondolkodott már az alkotás nehézségéről, „legsajátabb sajátunk” felszínre emelésétől A nagy szépséggel, az Ifjúsággal babérokat arató Paolo Sorrentinótól a Birdmant tető alá hozó Innarituig, a Fájdalom és dicsőség viszont némileg másképp lopja be magát a szívünkbe: gyakorlatilag az egyszerűségből farag művészetet, pontosabban a hatvanas éveiben járó Almodóvar stiláris és narratív fogásai ragyognak benne a legszebb pompájukban. Egy markáns kivétel híján nem tapasztalni eget rengető csavart, a hajlott korú mester csupán ráeszmél, miért ölelte őt keblére a filmművészet évtizedekkel korábban és ezt maradéktalanul bevégzi.

Tudja, mitől működik egy drámai határhelyzet, érzi, hogyan kel életre egy-egy szimpatikusan árnyalt karakter. Lírai-asszociatív, szabadáramlású impressziókként tárulnak elénk az alteregó-figura érzelmei – rögtön az élénk színekben ragyogó, elmosódott festékfoltokat ábrázoló nyitófőcím találóan reflektál a főalak állapotára. Próbál egyensúlyra lelni, ki szeretne lábalni az alkotói válságból, az őt tűzbe hozó minőségekre óhajtozik: totális üresség és apadhatatlan művészi vágy ingadoznak Mallo karakterében. Epizodikus, cselekménytelen dramedyként ugyancsak nem szerepel le a Fájdalom és dicsőség. A rendezőalak pusztán sodródik az árral, ide-oda lézeng, az ismerőseivel való találkozások az életében tátongó űrre hivatottak rábökni: újfent nem árul zsákbamacskát Almodóvar, csupán bízik a színészeiben, atmoszférateremtő képességében és önnön kreativitásában.

 

 

Összefutunk Mallo régi színészével, Albertóval, akivel hősünk 30 éve nem állt szóba, betegágyán fekvő édesanyjával, asszisztensnőjével, de visszaemlékezésekben realizálódó gyermekkora is rengeteg szellemi tartalékkal ruházza fel a Mastroiannisan kóválygó, spleentől sújtott Banderas-alakmást. Nőalakok jótékony befolyásáról, az ifjúkor varázslatáról is elmélkedik Almodóvar: a folyóparti mosáskor dalra fakadó anyakarakterek meleg, otthonos közeget teremtenek a kis Salvador számára, a nagybetűs Szeretet tárul fel a vásznon, de az ugyancsak releváns Vágy sem sikkad el. A legszebb szerzői hagyományokat mímelő queer cinema jegyében – Hayneshez, netán Campillóhoz hasonlóan – a direktort a gyermek, majd felnőttkori, szerencsére visszafogottan, érzékenyen bemutatott homoerotikus viszonyban maga az ember foglalkoztatja: a fiktív rendezőalak már kiskorában ráeszmél a férfiszerelemre, és ez felnőttkorában sem csillapodik, ám a Fájdalom és dicsőség ezt ugyancsak jellemerősítő, toleranciát-összeborulást hirdető, finoman kontúrozott minőségként tárja elénk. Ez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor direktorunk a művészet transzformatív természetére világít rá a férfiak poétikus bajtársiasságának beemelésével. Két ösvényt látunk: az egyiken Salvador régi szeretője, az argentin – Fellini-intertextnek is betudható – Federico (az Intacto című thrillerben látott Leonardo Sbaraglia hihetetlenül emberi szerepformálása) ismer rá könnyes szemekkel a régóta eltemetettnek vélt, örökké szunnyadó lamúrra, a másikon, vagyis a mozi gerincében pedig magát a rendező Mallót követjük, ahogy mások bátorító, elfogadást hírnökölő gesztusaiból végre erőt merít.

 

 

Ugyanis a Fájdalom és a dicsőség fókuszpontjában még ez is áll, tehát a film nyomatékosan melodrámai atmoszférája, Douglas Sirk-i élénk pasztellekben tündöklő, a címhez hűen örömöt és bánatot összeboronáló hatásmechanizmusa egy újabb tematika szolgálatába szegődik. Fizikai és szellemi reneszánszot örökít meg a kellemes tapintású sztori: a színészhaverral, mamával, asszisztenssel, partnerrel, gyerekkori ismerőssel, mentorral zajló dialógusok a 8 és 1/2 nőcentrumúságára rímelve rántják ki a mélyből a heroinos cigaretta mámorában, csupán az emlékeinek élő Salvadort. Roppant hitelesek a szándékoltan túlesztétizált pillanatok: színészbarát, karakterdrámát segítő technikaként Almodóvar arcokra, könnyekre, görbülő mosolyokra irányítja a felvevőgépet, a kiváló operatőr, Jose Luis Alcaine hű társa a rejtett emóciók feltárásában. Kudarcokkal, megbánással teli figuraként lép elénk Mallo. Jóval átélhetőbbek a gyötrelmei, és pontosan emiatt még hatásosabb a magánéleti problémák leküzdése, ha a főszereplő bevallja, akármennyire is dédelgette imádott édesanyját, a neki tett végső ígéretét nem tartotta be. Mennyivel libabőröztetőbb az egészségügyi gondokkal terhelt, műtét előtt álló direktort nézni az őt bátorító szentenciákkal kísérő asszisztenshölgy szavainak tudatában vagy mennyire jó érzés hagyni, törjön csak el a mécses, amikor az alkonyéveit taposó Salvador egyik pillanatról a másikra rábukkan a művészi vénájú, őt gyerekkorában pótapukaként nevelő írástudatlan fiú festményére – a Fájdalom és dicsőség karakterei egymással interakcióba lépve, pozitív életminőséget társukba plántálva, humanista pillanatokból generálnak tökéletes művészetet.

 

 

Almodóvar korántsem csak trendérzékeny, több mint 40 éve ismeretes róla, nem véletlenül illeszt a filmjeibe határozott, nehézségek közepette is helytálló ifjú vagy középkorú feministákat, nemes lelkű homoszexuálisokat. Ő épp azért baloldali, az elfojtó-jobbos Franco-rezsimet ünnepléssel, bohémléttel ignoráló La Movida Madrilena-gyermek egészen a mai napig, mert tisztában van vele: az öreg, az azonos nemhez vonzódó, a szebbik nem képviselője az összes szépséghibájával együtt maga a fenség. Így állít figyelemreméltó mementót a soha ki nem hunyó alkotói és emberi szenvedélynek Pedro Almodóvar. A vágy törvénye és a Rossz nevelés alkotta trilógia ezen utolsó tételében nemcsak a melodráma szakavatott zsenijeként rukkol elő létösszegző darabbal vagy mutatja be a maga valójában a Fellininél szintén lényeges intenzív szubjektivitást, esetleg tesz szellemes, elégikus, megható önvallomást és ünnepli a nagy mű születését. Csalafinta kritikai-önreflexív narratívát is bevetve lehozza a földre a művészeket és rezzenéstelen arccal kijelenti: a legnagyobb formátumúak pont esendőségük révén képesek lenyűgöző teljesítményt elérni.

Szabó Ádám

 

 

 

Dolor y gloria, 2019

Rendező: Pedro Almodóvar

Szereplők: Antonio Banderas, Penélope Cruz, Leonardo Sbaraglia, Asier Etxeandia, Julieta Serrano

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő