06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Mindent magamról
2019.05.27 - tiszatáj

FÁJDALOM ÉS DICSŐSÉG

Rendezői tevékenységét és személyes problémáit viszi gyöngyvászonra a kortárs spanyol filmtörténet legismertebb figurája: a Fájdalom és dicsőség igazi mélymerülés az alkotás során felmerülő égető problémákról, illetve annak szavakba önthetetlen csodáiról – Almodóvar óvatosan bánik a Fellini-esztétikával, leginkább a saját stílusán keresztül szemlélt karakterrajzban bukkan rá élete értelmére.

Sebtében ünnepelt darabja ugyanis virtigli mozi-vallomás, csúcsra járatott szerzői kommentár: az Antonio Banderas játszotta Salvador Mallón keresztül a direktor önmagáról beszél, fiktív szereplőjét saját élményeihez igazítja születési dátumtól kezdve ünnepelt státuszán át a kiégés, majd a kései nagy fellángolás pillanatáig. Ugyanannyira 8 és 1/2 ez, mint hangsúlyos gyermekszemszöggel élő Amarcord, nem szólva az idő és az emlékezet elcsépeltnek ható, de értő kezekben rendkívül hálás témáiról. Igaz, maga a premissza lerágott csont, dekádok óta számos rendező gondolkodott már az alkotás nehézségéről, „legsajátabb sajátunk” felszínre emelésétől A nagy szépséggel, az Ifjúsággal babérokat arató Paolo Sorrentinótól a Birdmant tető alá hozó Innarituig, a Fájdalom és dicsőség viszont némileg másképp lopja be magát a szívünkbe: gyakorlatilag az egyszerűségből farag művészetet, pontosabban a hatvanas éveiben járó Almodóvar stiláris és narratív fogásai ragyognak benne a legszebb pompájukban. Egy markáns kivétel híján nem tapasztalni eget rengető csavart, a hajlott korú mester csupán ráeszmél, miért ölelte őt keblére a filmművészet évtizedekkel korábban és ezt maradéktalanul bevégzi.

Tudja, mitől működik egy drámai határhelyzet, érzi, hogyan kel életre egy-egy szimpatikusan árnyalt karakter. Lírai-asszociatív, szabadáramlású impressziókként tárulnak elénk az alteregó-figura érzelmei – rögtön az élénk színekben ragyogó, elmosódott festékfoltokat ábrázoló nyitófőcím találóan reflektál a főalak állapotára. Próbál egyensúlyra lelni, ki szeretne lábalni az alkotói válságból, az őt tűzbe hozó minőségekre óhajtozik: totális üresség és apadhatatlan művészi vágy ingadoznak Mallo karakterében. Epizodikus, cselekménytelen dramedyként ugyancsak nem szerepel le a Fájdalom és dicsőség. A rendezőalak pusztán sodródik az árral, ide-oda lézeng, az ismerőseivel való találkozások az életében tátongó űrre hivatottak rábökni: újfent nem árul zsákbamacskát Almodóvar, csupán bízik a színészeiben, atmoszférateremtő képességében és önnön kreativitásában.

 

 

Összefutunk Mallo régi színészével, Albertóval, akivel hősünk 30 éve nem állt szóba, betegágyán fekvő édesanyjával, asszisztensnőjével, de visszaemlékezésekben realizálódó gyermekkora is rengeteg szellemi tartalékkal ruházza fel a Mastroiannisan kóválygó, spleentől sújtott Banderas-alakmást. Nőalakok jótékony befolyásáról, az ifjúkor varázslatáról is elmélkedik Almodóvar: a folyóparti mosáskor dalra fakadó anyakarakterek meleg, otthonos közeget teremtenek a kis Salvador számára, a nagybetűs Szeretet tárul fel a vásznon, de az ugyancsak releváns Vágy sem sikkad el. A legszebb szerzői hagyományokat mímelő queer cinema jegyében – Hayneshez, netán Campillóhoz hasonlóan – a direktort a gyermek, majd felnőttkori, szerencsére visszafogottan, érzékenyen bemutatott homoerotikus viszonyban maga az ember foglalkoztatja: a fiktív rendezőalak már kiskorában ráeszmél a férfiszerelemre, és ez felnőttkorában sem csillapodik, ám a Fájdalom és dicsőség ezt ugyancsak jellemerősítő, toleranciát-összeborulást hirdető, finoman kontúrozott minőségként tárja elénk. Ez akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor direktorunk a művészet transzformatív természetére világít rá a férfiak poétikus bajtársiasságának beemelésével. Két ösvényt látunk: az egyiken Salvador régi szeretője, az argentin – Fellini-intertextnek is betudható – Federico (az Intacto című thrillerben látott Leonardo Sbaraglia hihetetlenül emberi szerepformálása) ismer rá könnyes szemekkel a régóta eltemetettnek vélt, örökké szunnyadó lamúrra, a másikon, vagyis a mozi gerincében pedig magát a rendező Mallót követjük, ahogy mások bátorító, elfogadást hírnökölő gesztusaiból végre erőt merít.

 

 

Ugyanis a Fájdalom és a dicsőség fókuszpontjában még ez is áll, tehát a film nyomatékosan melodrámai atmoszférája, Douglas Sirk-i élénk pasztellekben tündöklő, a címhez hűen örömöt és bánatot összeboronáló hatásmechanizmusa egy újabb tematika szolgálatába szegődik. Fizikai és szellemi reneszánszot örökít meg a kellemes tapintású sztori: a színészhaverral, mamával, asszisztenssel, partnerrel, gyerekkori ismerőssel, mentorral zajló dialógusok a 8 és 1/2 nőcentrumúságára rímelve rántják ki a mélyből a heroinos cigaretta mámorában, csupán az emlékeinek élő Salvadort. Roppant hitelesek a szándékoltan túlesztétizált pillanatok: színészbarát, karakterdrámát segítő technikaként Almodóvar arcokra, könnyekre, görbülő mosolyokra irányítja a felvevőgépet, a kiváló operatőr, Jose Luis Alcaine hű társa a rejtett emóciók feltárásában. Kudarcokkal, megbánással teli figuraként lép elénk Mallo. Jóval átélhetőbbek a gyötrelmei, és pontosan emiatt még hatásosabb a magánéleti problémák leküzdése, ha a főszereplő bevallja, akármennyire is dédelgette imádott édesanyját, a neki tett végső ígéretét nem tartotta be. Mennyivel libabőröztetőbb az egészségügyi gondokkal terhelt, műtét előtt álló direktort nézni az őt bátorító szentenciákkal kísérő asszisztenshölgy szavainak tudatában vagy mennyire jó érzés hagyni, törjön csak el a mécses, amikor az alkonyéveit taposó Salvador egyik pillanatról a másikra rábukkan a művészi vénájú, őt gyerekkorában pótapukaként nevelő írástudatlan fiú festményére – a Fájdalom és dicsőség karakterei egymással interakcióba lépve, pozitív életminőséget társukba plántálva, humanista pillanatokból generálnak tökéletes művészetet.

 

 

Almodóvar korántsem csak trendérzékeny, lassan 40 éve ismeretes róla, nem véletlenül illeszt a filmjeibe határozott, nehézségek közepette is helytálló ifjú vagy középkorú feministákat vagy nemes lelkű homoszexuálisokat. Ő épp azért baloldali, az elfojtó-jobbos Franco-rezsimet ünnepléssel, bohémléttel ignoráló La Movida Madrilena-gyermek egészen a mai napig, mert tisztában van vele: az öreg, az azonos nemhez vonzódó, a szebbik nem képviselője az összes szépséghibájával együtt maga a fenség. Így állít figyelemreméltó mementót a soha ki nem hunyó alkotói és emberi szenvedélynek Pedro Almodóvar. A vágy törvénye és a Rossz nevelés alkotta trilógia ezen utolsó tételében nemcsak a melodráma szakavatott zsenijeként rukkol elő létösszegző darabbal vagy mutatja be a maga valójában a Fellininél szintén lényeges intenzív szubjektivitást, esetleg tesz szellemes, elégikus, megható önvallomást és ünnepli a nagy mű születését. Csalafinta kritikai-önreflexív narratívát is bevetve lehozza a földre a művészeket és rezzenéstelen arccal kijelenti: a legnagyobb formátumúak pont esendőségük révén képesek lenyűgöző teljesítményt elérni.

Szabó Ádám

 

 

 

Dolor y gloria, 2019

Rendező: Pedro Almodóvar

Szereplők: Antonio Banderas, Penélope Cruz, Leonardo Sbaraglia, Asier Etxeandia, Julieta Serrano

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő