05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

„Galaktikus keretekben tudunk csak gondolkodni”
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL

Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határokKonferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk.

– Amikor utoljára találkoztunk a Próza Nostra kapcsán, az éves nagy rendezvényre és a lokális rendezvényekre készültetek. Mi történt azóta veletek? Mivel foglalkoztatok?

Gaborják Ádám: A legfontosabb, hogy megtartottuk másodjára is a Világok Találkozása [röviden ViTa – a szerk.] nagy rendezvényünket a Bem moziban. Úgy gondoljuk, hogy megint sikerült olyan témákat kiválasztani, amik leképezték az aktuális történéseket a zsánerirodalmi megjelenések kapcsán. Közben ki tudtunk lépni a saját komfortzónánkból is egy csoportos könyvbemutatón keresztül. A beszélgetésen hazai science fiction és fantasy szerzők vettek részt, így a nagy rendezvényre is jobban be tudtuk emelni ezt a műfajt, amit később is folytatni fogunk. Emellett ott voltak a kisebb rendezvények, amik egyszerre tudtak Budapesten és Szegeden is futni. Továbbá – némileg váratlanul – az a nagyon nagy megtiszteltetés ért, hogy meghívtak minket a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválra is – mivel idén a tizenötödik évfordulóhoz kapcsolódóan ez egy öt napos rendezvénnyé bővült, rengeteg kísérőprogramra adódott lehetőség. A Próza Nostra beszélgetése május 11-én volt, szintén a Bem moziban; Jodorowsky életművéről volt szó, főként a magyarul megjelent képregényei kapcsán (Incal-sorozat és Metabárók-sorozat).

Szabó István Zoltán (Steve): Igen a nagy ViTa mindenképpen fontos része a Próza Nostra portfóliójának, és jó, hogy második alkalommal is sikerült megrendezni. Aspirálunk arra, hogy a harmadik alkalom talán még többeket fog megmozgatni – a csapat már erősen dolgozik azon, hogy a következőt is tető alá hozza.

Legutóbb, amikor beszélgettünk, akkor szó esett arról, hogy a Próza Nostra szerkesztősége átalakulás előtt áll. Novemberben volt is egy nagy kupaktanács, és ha nem is zökkenőmentesen, és nem is teljesen ment végbe ez a változás, de azért jó úton vagyunk. Ez az első év, amikor el tudjuk mondani, hogy mind Szegeden, mind Budapesten vannak rendszeresen megtartott rendezvényeink, ami azért nagy szó – legalábbis számomra –, mert bár voltak beszélgetések, mindig csak a soron következőt láttuk magunk előtt. Most pedig van egy forgatókönyvünk, egészen 2020-ig. Emellett fontos előrelépés, hogy mindenki jobban tudja, mi az új rendszerben a szerepe. Az előző interjút ott hagytuk abba, hogy majd látjuk, mi lesz ennek az átrendeződésnek az eredménye, és most nagy optimistán azt mondanám, még ha nem is zajlott le az egész, azért valami jó születik belőle.

A nagy ViTa megtartása mellett a két városban szervezett rendezvénysorozatok gyakorisága és szép látogatottsága büszkeséggel tölt el minket, miközben nyilván az online felület, az irodalomkritikai rész is igyekszik összeszedni magát. Ez még talán egy olyan dolog, amit rendeznünk kell, de ebben is történnek előrelépések, folyamatosan dolgozunk azon, hogy minél jobb anyagokat minél rendszeresebben tudjunk közölni.

 

 

– Jelenleg a Végtelen határok névre hallgató tudományos konferenciát szervezitek. Eddig inkább ismeretterjesztő, a mainstream témákra reflektáló rendezvényeitek voltak. Adott a kérdés: honnan jött az ötlet?

Steve: Hadd kezdjem el én ezt a választ, mert ilyenkor szoktam azt mondani, hogy az ötlet Gaborják Ádámtól érkezett. És most is erről van szó: az ötlet Gaborják Ádámtól érkezett tavaly novemberben, ha jól emlékszem. Pont azon a napon, amikor arról beszéltünk, hogyan is lehetne átstrukturálni a Próza Nostra működését. Egyszer csak Ádám előállt azzal az ötlettel, hogy most már kéne csinálni egy konferenciát – amiben egyébként igaza volt.

Ádám:  Igen, lehet, hogy valójában én is csak egy lamantin vagyok a South Parkból, csak nekem nem a Family Guy részein, hanem ezen kell dolgoznom. A viccet félretéve, az ötlet egyébként három dologra vezethető vissza. Az egyik, és szerintem a legfontosabb, amit Steve az előbb említett, hogy elkezdtünk portfóliókban gondolkodni – ennek a része maga a konferencia is.

Abból indultunk ki, hogy az online kritikai oldalon túl miket lehet még tenni azért, hogy minél hitelesebben, átfogóbban és részletesebben tudjuk bemutatni a zsánerirodalmat.

Ennek  a részei a Világok Találkozása rendezvényei és a szegedi Próza Nostra Irodalmi Estek is. Egy következő szint lehet az, hogy vannak konferenciák.

A másik pedig, hogy mostanra látszanak az elmúlt évek tendenciái, és a különböző hazai tudományos intézetekben is egyre nagyobb az érdeklődés a zsánerirodalom iránt. Azt hiszem, most már sokkal egyértelműbben ki lehet mondani, hogy az egyetemi oktatás, illetve a tudományos gondolkodás és kutatás számára is nagyon fontos terep a zsánerirodalom, számos érdekes kérdést lehet megvizsgálni ezen a területen. Mi is szerettük volna ezt a tendenciát lekövetni. Miközben üdvözülendő módon jelennek meg a különböző műhelyek, mi próbálunk tudományos oldalról is közelíteni, és mind a korábban már a területen dolgozó, mind a fiatalabb kutatók számára is fórumot biztosítani, ahol ezekről a kérdésekről szigorúbb keretek között lehet gondolkodni.

A harmadik pedig, hogy nem felejtjük el a saját gyökereinket se. Mi is a tudományos közegből érkeztünk, és mindig is ott lebegett a háttérben, hogy előbb vagy utóbb előrukkolunk a konferencia ötletével. Úgy tűnik, most lett rá alkalom. Hozzá kell tenni, hogy a Próza Nostra háttere is kiegészült olyan emberekkel, akikkel együtt lehet dolgozni ezen. Az, hogy milyen lesz most és a jövőben a konferencia, sokkal inkább rajtuk múlik.

Steve: Azt hadd tegyem még hozzá, bár Ádám már említette az előbb, hogy szerencsére most már sokkal természetesebben tehető fel a zsánerirodalom kérdése tudományos keretek között. Azonban fontos, hogy ne feledkezzünk el arról, ez nem mindig volt így. Annak idején, amikor mi egyetemisták voltunk, nem feltétlenül volt ennek fóruma, vagy csak kicsi, és nagyon furcsán néztek az emberre, amikor ilyesmivel foglalkozott.

Úgyhogy személy szerint, és ezt talán mondhatom Ádám nevében is, úgy érzem, törlesztünk valamilyen adósságot ezzel.

Vagy legalábbis megteremtünk, vagy próbálunk megteremteni egy olyan fórumot, ami nagyon-nagyon jó lett volna, ha akkor jelen van, amikor mi elkezdtük a tudományos pályafutásunkat. Jó, hogy ennek most már olyan terepe van, amivel sajtónyilvánosságot is kaphat.

 

 

– A konferencia címéről és témájáról mesélnétek?

Ádám: A konferencia címe konkrétan a kollégánktól, Takács Gábortól ered. Azt hiszem, erről inkább ő tudna mesélni, viszont ez illeszkedik a másik rendezvényünk címéhez is, a Világok Találkozásához. Úgy tűnik, hogy mi ilyen galaktikus keretekben tudunk csak gondolkodni. Nyilvánvalóan szeretnénk azt a szellemi nyitottságot is tükrözni, amivel megközelítjük a zsánerirodalmi műveket. Anélkül, hogy belemagyaráznék bármit is ebbe a címbe, tényleg arról van szó, hogy sokféle nézőpontból értelmezzük ezeket a műveket, sokféle ember érkezik, és ők különböző olvasatokat fognak majd prezentálni egy-egy műről vagy egy-egy jelenségről. Úgyhogy számomra inkább ezt tükrözi a cím, miközben jó, hogy rímel a másik rendezvényünkre is.

Steve: Mindemellett egy emblematikus science fiction sorozatnak a címe is. Gábornak innen jött az ötlet – saját bevallása szerint is. (Egyébként több epizódját G. R. R. Martin írta.) Olyasmi ez, ami megidézi azokat a kereteket, hogy honnan jövünk, és mi az, amit szeretnénk szem előtt tartani. Inkább érkezünk a zsáner, mint az akadémiai közeg felől, ezért is szerettünk volna valamilyen jól hangzó és, lehetőleg, metaforikus címet adni, ami megállja a helyét. Olyat, ami egyszerre lehet hívószó azoknak is, akik a zsánerrel foglalkoznak, az alcímmel együtt kitágítva pedig az akadémiai közegből érkezőknek is adhat terepet a gondolkodásra.

Ádám: A témája pedig elsősorban a zsánerirodalom, úgy általában, de próbáljuk leszűkíteni kifejezetten a magyar irodalmi művekre. Nyilván majd az előadóktól is függ. hogy ez mennyiben valósul meg. Az biztos, hogy előbb-utóbb szeretnénk minél nagyobb terepet szánni annak, hogy egy kritikai, elméleti szemszögből is vissza lehessen tekinteni az elmúlt évek, évtizedek magyar szerzőinek műveire. Világosan látszik, hogy egyre több figyelemreméltó szerző jelenik meg, illetve művek, amik több szempontból is érdekesek lehetnek – akár a szépirodalom és a zsánerirodalom határán mozgó művekről is beszélhetünk, amiket fontos lenne kritikai szemmel is olvasnunk.

Steve: Miközben nyilván berepülő pilótái vagyunk most ennek az egésznek, mert ez az első alkalom, hogy megrendezzük. Igyekeztünk egy olyan tág témát választani, amibe minél több érdekes kutatást be tudunk illeszteni. Még nem eldöntött, de én valami olyasmit vizionálok, hogy ha ez folytatódni fog, akkor tematikus konferenciák és események lennének a jövőben szigorú, vagy legalábbis jobban körülhatárolható témákkal a középpontban. Nyilván, ez így első alkalommal nehezen kivitelezhető. Szeretnénk egy hagyományteremtő konferenciát összehozni, ehhez viszont jobban illeszkedik az, ha nagyobb merítésből fogunk tudni dolgozni.

 

 

– Miért éppen Szegeden lesz? Szűkítve: miért éppen a Grand Café?

Steve: A szegedi kötődés adta magát. Egyrészt azért, mert az a szellemi műhely, ami a Próza Nostra, szintén itt született meg. Illetve szinte mindannyian Szegeden végeztünk, ezért van valamilyen érzelmi kötődésünk a városhoz. Legalábbis az én részemről ez az egyik oka. Egyébként én itt is élek, szóval nekem ebből a szempontból kényelmes. A másik része, hogy miért a Grand:

nem nagyon tudok most olyan helyről Szegeden, ami napról napra annyit tenne a kultúráért, mind a Grand Café.

Nagyon sok szempontból, akár ha a zenei életet, az irodalmat, a filmet, a mozgóképi kultúrát vagy képzőművészetet vesszük figyelembe. Ráadásul a kezdetektől, az első, 2012-es offline eseményünktől fogva, a szegedi programjainknak a Grand adott helyet. Mindig nagyon szívesen fogadtak minket, és nem volt olyan, hogy helyet ne tudtak volna nekünk biztosítani. Úgyhogy ez úton is köszönetet mondunk nekik, illetve kifejezetten Lengyel Zolinak, aki most a Grand ügyvivője!

Én azt érzem, hogy van egy nosztalgiafaktora is ennek, de erről talán majd Ádám beszél.

Ádám: Mire gondolsz?

Steve: Arra, hogy elég sok és szép évet töltöttél Szegeden. Budapesten megrendeztük a Világok Találkozását, és mintegy társrendezvényként – kicsit más portfólióval vagy más koncepcióval –, de valami nagyobb szabású dolog szerveződik most Szegeden a konferenciával. Én egy kicsit úgy éreztem kezdettől fogva, hogy te azért akarod ezt Szegeden megcsinálni, mert valamennyire mégis csak idekötnek a tudományos gyökereid.

Ádám: Ebben van igazság. Azt hiszem, hogy én már nehezen tudok Szeged nélkül gondolkodni. Mindig azt szoktam mondani Forma–1-es párhuzammal, hogy a szegedi „istállóban” nevelkedtem, azaz itt sajátítottam el a szakmai alapokat, fogásokat és egy nagyon erős szemléletmódot. Úgyhogy igen, idekötnek ezek a gyökereim is. Tényleg vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem tudok máshol elképzelni.

Az, hogy a Próza Nostrának egyébként is vannak szegedi gyökerei, azt jelenti, hogy értelemszerűen ott kellett, ott kell megvalósítani.

A Grand Café a nagyon kivételes szellemi központok egyike. Azt hiszem, hogy ezt országosan is lehet mondani, hiszen kevés városban lehet ilyen helyet találni. Nekem egyébként is sok szép konferencia- és rendezvényélményem kötődik a Grand Caféhoz. Ezért nem csak technikai, hanem egy szellemi háttérről is beszélünk, úgyhogy ideális helyszíne a Próza Nostra rendezvényeinek. Azt pedig tényleg csak hosszan lehetne elmondani, hogy a Grand Caféhoz milyen egyéb érzelmi kötődései fűződnek az embernek.

– Kik lesznek a résztvevők? Meghívással vagy jelentkezéssel állt össze a névsor?

Steve: A második felére válaszolnék a kérdésnek először. Meghívással állt össze a névsor, de a későbbiekben szeretnénk demokratizálni ezt a folyamatot, amennyiben lehet. Az előzetes beszélgetések alapján viszont úgy döntöttünk, az első alkalommal talán jobb volna, ha mi igyekeznénk összeállítani egy olyan előadói line-upot, akik garanciát jelentenek arra, hogy hagyományteremtő lehessen ez a konferencia.

És hogy kik vesznek részt; a tudományosságot most elsajátító, a tudományos karrierjük elején álló hallgatóktól, PhD hallgatóktól kezdve, gyakorlatilag az egyetemen évek, évtizedek óta ezt a témát kutató oktatókig bezárólag elég sokan. Hogy neveket is mondjak – ez milyen álságos dolog –, de például te, illetve Hódosy Méri, akit talán kevés embernek kell bemutatni azok közül, akik Magyarországon hasonló körökben mozognak, és hasonló dolgokról olvasnak. Vagy Szilárdi Réka, aki a Vallástudományi Tanszék oktatója, és egy nagyon érdekes kutatási területtel rendelkező, nagyon érdekes személyiség, illetve akivel mindig meghatározó beszélgetéseket lehet folytatni. Molnár András is, aki az ÁJTK tanára, az ő kutatási területe főleg a lovecrafti vagy a weird irodalom. Vele többször is együtt dolgoztunk már akár a Próza Nostra Irodalmi Esteken, akár a Világok Találkozásán. Elég nagy a merítés, és még csak a nevek egy részét lengettük be – lesznek mások is, akikre érdemes odafigyelni.

 

 

– Milyen témájú előadások várhatóak?

Ádám: Nagyon izgalmasak lesznek. Fekete I. Alfonz például a magyar weird irodalomról fog beszélni, többek közt Veres Attila és Farkas Balázs szövegei alapján. Erdei Lilla a magyar utópikus/disztópikus irodalmat vizsgálja Madách Imrétől Babits Mihályon át a kortársakig (például Totth Benedek és Dragomán György), de többek közt szó lesz még Moskát Anita regényeiről is.

Steve: Leginkább a magyar kortárs szövegek kerülnek a központba, persze nem kizárólag. Lesznek filmes, képregényes témák is, és ami nagyon fontos, a végén egy kerekasztal-beszélgetés, aminek Ádám lesz a moderátora. Ez különösen izgalmasnak ígérkezik, mert sok különböző területről érkező kutató fog benne részt venni.

– Erről mesélnél kicsit részletesebben, Ádám?

Ádám: Alapvetően a populáris kultúra és a zsánerirodalom megjelenéseit szeretnénk körüljárni a különböző médiumokban, illetve, hogy hogyan alakultak az elmúlt években, évtizedekben ezek változásai, és vajon módosult-e bármit a kritikai visszhangjuk. A résztvevők végett pedig a képregényekre is kitekintünk, hiszen az most egy itthon is erősödő tendenciát mutató művészeti ág.

– Az eseményhez logó is készült. Ez azt jelenti, hogy nem egyszeri eseménynek tervezitek, hanem többször is szeretnétek megrendezni?

Steve: Ez azt jelenti.

Ádám: Igen, mindenképpen. Alapvetően úgy gondolom, hogy miközben a Próza Nostra az egész ernyője, próbálunk minden egyes rendezvénynek egy saját arculatot is adni.

– És a logó koncepciója például mi volt? Eléggé eltér a PN eredeti logójától.

Steve: A logót Sziács Viola tervezte, akinek innen is nagyon köszönjük a munkáját és a segítségét! A Végtelen határok munkacímhez ez illet a leginkább – a fekvő nyolcas a bolygóval, ahol az utóbbi megidézi a sci-fit is. Jó megoldásnak tűnt, kellőképpen elüt a Próza Nostra logójától.

Ádám: Azért egy levágott lófejet mégse rakhatunk oda…

 

 

– Nemcsak a konferenciát szervezitek jelenleg. Mi várható a jövőben? Milyen projektjeitek vannak még?

Ádám: Nekünk alapvetően még két rendezvényünk van hátra az első félévből. Május-júniusban különböző könyvbemutatóink lesznek. Egyrészt Moskát Anita Irha és bőr című kötetét mutatjuk be, aztán pedig júniusban, remélhetőleg, dupla könyvbemutatót is tarthatunk: Rusvai Mónika megjelenő kötetéről lesz szó, illetve a nemrég kijött Bronzvárosról. Nagyjából ezen a Könyvfeszt–Könyvhét hullámon fogunk most mozogni. Ősszel pedig a budapesti rendezvények egy világkörüli turnéra indulnak, hiszen kicsit szeretnénk az angolszász vonalból kitekinteni, más kultúrák zsánerirodalmával is ismerkedni. Nálunk biztos, hogy szó lesz a kínai science fictionról és fantasyról (pl. Cixin Liu, R. F. Kuang), illetve afrikai témájú művekről (pl. Nnedi Okorafor), de ezeket majd ősszel jelentjük be.

Steve: Nálunk is hasonló a helyzet, mi is szeretnénk Móni kötetét bemutatni Szegeden. Illetve még nem teljesen fix, hogy a Könyvhéthez kapcsolódóan melyik témát választjuk a sok közül, ami adódott, de biztos, hogy lesz egy beszélgetés júniusban. Aztán elmegyünk nyári szünetre, és ősszel lenne Rusvai Mónikának a könyvbemutatója. Illetve lesz egy sarkköri horrorra koncentráló est, amivel kapcsolatban gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a kozmikus horror, a horror általában vagy a lovecrafti témák valahogy helyet kapnak a szegedi Próza Nostra Esteken. Ezt a hagyományt szeretnénk tovább építeni.

Nagyon örülnénk egy közös beszélgetésnek Moskát Anitával és Markovics Botonddal a megjelent és megjelenés előtt álló regényeikről. Nagyjából ez zárja majd az évet, utána már mi is a nagy ViTá-ra fogunk készülni, arra az időre nem tervezünk Szegeden semmit. „Jöjjön mindenki Budapestre” – ezt fogjuk mondani majd az utolsó néhány alkalommal. 2020-ban pedig folytatjuk tovább, vannak érdekes ötleteink, de arról majd kicsit később.

 

Borbíró Aletta

 

Fotó: Benkő Marianna

 

Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról  >>>


Címke: , , , , , , , , , ,
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

KILENC SZÍNHÁZI ELŐADÁS JÖTT SZEGEDRE
A MASZK Egyesület idén tavasszal is izgalmas programmal készült: május 7. és május 27. között kilenc előadást hívtak meg Szegedre, amelyek mindegyike a Régi Zsinagógában látható… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

SAÁD KATALIN: HÁLÓBAN
Súlyos könyv. Egy kiló és tizenkét deka, négy és fél centi vastag, s több mint hétszázhatvan oldal. De ahogy a betűnagyságot, tördelést elnézem, ezerötszáz is lehetne – tolsztoji méret. Az író három nagy fejezetre bontja a regényt, bonthatta volna a kiadó is legalább ennyi kötetre, mert így fizikailag próbára teszi az olvasót – az élek nyomják, vágják a kezét, ahogy tartja a könyvet. De az olvasó tartja. Belefeledkezik… – JENEI GYULA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

A HŐLÉGBALLON
Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő