Brigitta futott, ahogy tudott, a rémítő zöld szempár egyre közeledett. Egyetlen lehetősége az volt, hogy valami rést találjon!
Algernon hősként viselkedett, cincogva hívta be a bajba jutott lányt. Ezzel ugyan leleplezte a jelenlétét. A megvetemedett lakótelepi ajtó egyik sarka nem illeszkedett pontosan. Csak éppen akkora, hogy Brigitta befért rajta.
– Hogy tehettél ilyet, nem érezted meg időben annak a vadállatnak, halálos ellenségünknek a szagát?
– Nálunk, az én lakásomban tataroznak. Az az undorító festésszag! A bútorokat elhúzták a helyükről, fészkemet feldúlták és a munkások alig ejtettek el egy-egy morzsát, az is a festékfoltokra hullt. Inkább ittak, valami italt, amelynek szagától futnom, menekülnöm kellett.
Lementem az ingatlanközvetítő irodájába. Mivel a gép nem volt bekapcsolva, megkóstoltam néhány hirdetést. Éhes és fáradt voltam, ez ízlett a legjobban, ez a cím, a szomszédé. Valaki szalonnás kézzel foghatta meg – fejezte be a jövevény.
A megözvegyült Algernon megszaglászta és szemrevaló lánynak találta, így befogadta. Már régen nem is látott nőt, legalább két hete. Azalatt már felnőtt gyerekeik lehettek volna.
Brigittával a nászt elhálták az esküvő előtt. Az egerek nem sokat adnak a szertartásokra, bár tisztelik őseik szokásait.
Ünnepi lakoma is akadt, a muffin kis pírtálcáiból kínálta meg őket a gazda, akinek azonban kétségei támadtak. Úgy vélte, neki egy albérlő is elég volt, de a jelek arra mutattak, hamarosan nagycsaládosok lesznek, hol helyezze el őket, ráadásul nem hitelképesek, nincs bejelentett munkahelyük. A morzsa eltakarítása csak megbízásos jogviszony, Algernon maga is el tudta volna látni.
Be kellett látnia, hogy a gyászév letelt az Alettát ért szerencsétlenség óta. Egereknél a gyászév egy emberi hetet jelent, hét napot mindössze és szabályaik szerint, minden egérnek meg kell nősülnie, vagy legalább viszonyt kezdenie háborús időkben, amikor rettegés óráit a társtalanság keserűsége is elviselhetetlenné teszi.
A háborút a gondnokság új vezetője hirdette meg, számos lakó akarata ellenére, akik esküvel bizonyították, hogy életükben nem láttak egeret, se macskát.
A házirend még a papagájok tartását is tiltotta ugyanis. A kutyatartás és a macska tenyésztés tiltása is külön-külön tiltó paragrafusba került, amelyek alpontja súlyos szankciókat tartalmazott. Az egér elkerülte a jogászok figyelmét, így az „egyebek” paragrafusra és a törvényi szabályozásra hivatkoztak.
A gazda egérbaráti cselekedetként fogadta be Algernont, aki mindenkinél okosabb.
Kissé gondterhelten tért nyugovóra, átengedte a terepet a hagyományosan bohém egereknek, akik már kiskoruk óta meg szokták a lumpolást.
Ez az éjszaka azonban nem telt el nyugalomban, ajtócsapkodás, sikoltozás, mintha ölnének valakit.
Az egész lépcsőház felébredt és az ajtónál hallgatózott. Már a rendőrséget akarták a lakók kihívni, amikor kiderült, hogy a szomszéd macskája is hozzáfért a család drogkészletéhez és oroszlánnak képzelte magát.
– Mindig mondtam, a macskában soha nem lehet megbízni! – vonta le a következtetést Algernon.
Radnai István
