05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Janáky Marianna: A Film
2019.04.25 - tiszatáj

TRAGÉDIA-PANTOMIM 

(Egy ősz eleji park reggel, nem messze az úttól és egy gimnáziumtól. Kocsik, diákok zaja. A középiskolás korú fiatalok igyekeznek az iskolába pantomimezve. A hatvanas évei elején járó nő pantomimmozgással le-fel sétál a fák alatt, majd leül egy padra. Hirtelen megjelenik a sétányon egy másik nő pantomimezve.)

Anna: (maga elé) Az ősz örül a leveleknek. Cserélnék vele.

Klári: (ő is hatvanas nő) Jaj, drágám, szia, de jó hogy látlak! (Leül, megpuszilja Annát.) Mindjárt 8 óra, nem mész?

A: Én se dolgozom már.

K:  Tényleg? Idén mentél nyugdíjba? Visszahúz a szíved neked is?

A:  Nem is tudom, csak lejöttem sétálni. Tudod, hogy itt lakom a lakótelepen.

K:  Én már három éve minden szeptember elsején eljövök „leselkedni”. Az ott nem Lajos? (valahová távolabbra mutat, ahol egy férfi is pantomimmozgásokat végez)

A:  De, szerintem az! Ő tavaly ment nyugdíjba. Gyorsan telik az idő! Te már három éve? Szinte hihetetlen! És füzetek vannak a szatyrodban!? A hajadat meg nem festeted?

K:  Egy hülye szokás, az utolsó évben nem javítottam ki sok dolgozatot. De bocs, sietek, ne haragudj! Hívj majd fel!

A:  Jó, majd felhívlak, vagy írok mélt. Szia!

K:  Nincs gépem és unokám se. Hallottam a tiéd már két éves! Szia! (fordul vissza integetve) Majd te se festeted… (mormogja maga elé, és pantomimezve elmegy)

(Délelőtt egy emeletes ház nagyszobájába besüt a nap, Anna sétál kezében mobiltelefonnal. Egy telefonbeszélgetés közepébe kerülünk.)

A:  Igen. Igen, köszönöm jól. Nem, tényleg nem hiányzik! Igen, várok. Persze, lehet, hogy új száma van, nem vette fel. (A telefonba behallatszik a csengetés. Egy-két perc telik el.) Ez van meg nekem is, akkor majd újra próbálom. Köszi. És boldog újévet nektek!

(A mobilján Anna újra pötyög.)

A:  Anna vagyok. Szia! Már próbáltalak tegnap is hívni. Nem vetted föl. Értem. Mobilod nincs? Lenne kedved ma moziba jönni? Furcsa ruhatár a címe. Nem tudom, nincs feltüntetve a rendező. A szereplők se. Nagy a reklámja. Ó, persze! Kell. Ránk fér! Akkor háromnegyed 7-kor a mozinál! Szia!

(Anna vár a mozi előtt, pantomimezve toporog, nézegeti a plakátokat.

ÖTEZER JEGY ELŐRE ELKELT! AZ ÖN FILMJE! A kivetítőn Klárit látjuk, otthon nézi a tévét.

A moziba közben több bejáraton keresztül tódul befelé a tömeg. Bent táblák:

KÉRJÜK A SZEMEKET, FÜLEKET, ORROKAT, SZÁJAKAT A RUHATÁRBAN LEADNI)

A:  (maga elé) Milyen abszurd! (Befordul a kígyózó sorba, ahol mindenki pantomimmozgásokat végez. Előre kukucskál. A szokatlanul hosszú ruhatárban nyitott dobozok függnek egymás mellett a falakon, amikben mindenféle színű, formájú szemek, orrok, fülek, szájak, és minden doboz mellett egy-egy portréfotó. A pultnál hirtelen ködszerű fehérség borul Annára. Villódzó fények.)

A:  (Pantomimezve keresi a helyét a sötét teremben, maga elé) Nem érzem az ujjam, a kezem, a hátam, a lábfejem. De legalább nem fáj semmim. (Leül az egyik sorban, körötte árnyak.) Csak megszületek? Alig kapok levegőt, az orvos egy nő mellére tesz, már felállok a rácsos ágyban, mászom, bekapok a földről egy morzsát, elindulok, kettőt kell még lépni anya guggoló mosolyáig, sírok az óvodában, nem vagyok katica, ne akassza fel kabátom az óvó néni oda, a füzetbe véletlenül került be a fekete pont, a tojás O-t Sanyi írta, és mindent szeretek csak a paradicsomos káposztát nem, az edzésen fejen álltam, kihulltak belőlem a törtek, mint az, amikor az a vívó srác az edzőtáborban a folyosón megcsókolt. Szemhéjam kékre festem, szám rúzsozom, titokban, véres lett a WC-papír mondom a férfinak, szűz voltál, igen, igen hangzik a házasságkötő teremben, nyakán kígyók, nők karjai, gallérján egyre több piros folt. (Miközben Anna mondja a monológot, mindezt pantomimezi egy hozzá hasonló nő a színpad másik oldalán. Amikor befejezi, borul rá Annára újra a köd a széken. Villódzó fények. Anna kimegy a teremből pantomimezve.)

A:  (maga elé) És a fiam? Az unokám? (Megtapogatja orrát, szemeit, száját, a füleit. Kifelé menet látja, hogy a nők törölgetik a szemüket, a férfiak az orrukat szívják és köhögnek. Minden pantomimmozgással. A kijáratnál géptaps + egy hang bemondja: Várjuk vissza! Második rész hamarosan!)

(Másnap Anna telefonál. A beszélgetés közepébe kerülünk.)

A:  Nem baj, csak szólhattál volna! Nem, csak amikor hazaértem, vacsora közben eszembe jutott, hogy az általánosba is együtt jártunk. Jó, rendben, majd hívlak máskor! Szia! (leteszi a telefont, járkál pantomimezve és folytatja) Mi nem hazudtunk egymásnak ötven éve, az ábécét skandáltuk közösen, kis tornacipő orra gyorsan elkopott, most gyógycipő nyelve lóg. Cserélgettük az uzsonnát, kórusban mondtuk a szorzótáblát. Ma újratanuljuk az arcokat, szemöldök között mélyülő A, száj sarkában gyűlik a nyál, mint a korral szaporodó szép szavak. Váróban aszalt-almaarc nem pirul, egy jó szóért elmeséljük az életünk. (leül a konyhában) Otthon? Ott a paradicsom, vaj, barna kenyér, akár a szívünk, összemorzsálja hétköznap az abroszt.

(Annának telnek napjai. Kivetítő: – normális mozgással – Anna bevásárol, főz, mos, takarít, olvas vagy TV-ét néz, rejtvényt fejt. Közben a színen emberek ide-oda sietnek. Majd egy szkájpolás közepébe kerülünk. A számítógép monitorján modernül berendezett szobabelső, látszik egy nagy karácsonyfa fele is és Anna fia.)

A:  Munkahelyeden akkor minden rendben. Felébredt már a picurkám?

Fia: Mindjárt hozza az anyja!

Unoka: Né-ni. Né-ni.

Fia: Nem Sam, nem! Ő a nagymama!

A:  Kicsim, bocs, mennem kell!

Fia: De hát hova sietsz?

A:  Holnap majd újra beszélünk, felveszem, az új ruhát.

(Téli utca. Anna pantomimezve sétál.)

A:  Jön velem az este, elhagyott, lámpafény csillog átázott csizmán, fogatlan járdaszegélyen műanyagpohár, forralt bor volt benne, talán betakarja a hó, a kirakat közepén mikulásvirág, épp lehull róla egy levél.

(Annának telnek napjai. Kivetítőn ismét: bevásárol, főz, mos, takarít, néha olvas vagy TV-ét néz, rejtvényt fejt, aztán újra látjuk az ősz eleji parkot reggel. Minden ugyanaz, mint a mű elején. Anna le-fel sétál pantomimezve, majd leül egy padra.)

A:  (kicsit nehezen veszi a levegőt) A parkban egy padon, mellettem hangya, jó lenne elbújni az árnyékában, valami folyik az arcomon, lemegyek a metróba, belenézek az alagútba, harangoznak.

(Odalép hozzá egy korabeli férfi szintén pantomimmozgásokkal.)

Lajos: Szia, de jó hogy látlak! Leülhetek melléd? (megpuszilja Annát)

A:  Szia, visszahúz neked is a szíved?

L:   Nem is tudom, csak lejöttem a boltba. Tudod, hogy én is itt lakom a lakótelepen.

A:  Én meg futottam egy kicsit. Hogy vagytok?

L:   Nem hallottad? Kati fél éve meghalt. Tüdőembólia. Egy hét alatt elment.

A:  Nem, és nagyon sajnálom. Őszinte részvétem. (átöleli a férfit) És a fiatok?

L:   Angliában. Informatikus. Három éve ment ki. És a te gyerekeid?

A:  Csak egy fiam van nekem is. Öt éve mentek ki Amerikába. Az unokám két éves, kisfiú. Tavaly nyáron voltam kint náluk.

L:   Peti egyelőre csak a karrierjét építi. A jövő héten jön haza pár napra. Azt se tudom, mivel várjam, nem tudok főzni, mint az anyja. Talán elmegyünk étterembe, de az első este paprikás csirkét főzök neki! Azt tudok. Uborkasalátát is sok fokhagymával. Úgy szereti. Galuskát meg veszek. Nem is olyan rossz a mirelit.

A:  Ha elakadsz főzés közben, hívj fel nyugodtan!

L:   Szavadon foglak! Jól áll neked ez az új hajszín!

A:  Lenne kedved vasárnap eljönni moziba? Talán egy éve, hogy láttam a Furcsa ruhatár című filmet. Elég jó. Ez lesz a második része. De most mennem kell! Szia!

L:   Persze, szívesen! Felhívlak, megbeszéljük! Szia! (pantomimezve távolodnak egymástól)

A:  (maga elé) Több példányban kinyomtatnám magam, ha még egyszer szerelmes lennék, és osztogatnám szórólapként a Hősök terén, vagy bemennék a Műcsarnokba, ott hagynám magam egy oszlopon, és az se érdekelne, ha azt kérdezgetnék az emberek: mégis mi ebben a művészet?

(Anna otthon a szemöldökét szedi, szemét festi, púderezi arcát, rúzsozza száját, nézegeti magát az előszoba tükörben.)

A:  (maga elé) Mint fél pár cipő a hitem, feslik a bélése, pár éve letört egyik körömcipőm sarka, az utcán nevetségesnek éreztem magam, taxi-rokkantságom elmúlt, amikor beültem, és otthon az ajtó előtt barátnőm várt. Nem szólt!, zokogta. Férje elment, egy cetli maradt az asztalon, sajnáltam, de engem nem hagyott el az irónia, csúsztattam lefelé harisnyám: vénasszonyok egy szegényházban, mosolyogtam.

(Anna pantomimezve visszamegy a szobába. A fülbevalót egy dobozkából veszi elő. Felpróbálja a nyakláncot is.)

A:  (maga elé) Mielőtt találkoztunk, két percen belül a második bugyit vettem fel, pedig az első talin a parkban egymás szemébe se néztünk, ma a regényt hozod el, ami a könyvtárban még nincs meg, és kigombolt inged hagyja, hogy lássam őszülő, borostás mellkasod, ilyen az enyém is, csak lejjebb, alapíthatnánk kétszemélyes parlamentet, dehogy mondom, csak otthon ráfeszülök a könyvre, kitárva, arcomra esik, kinézek az ablakon, egy galamb himbálózik a vezetéken.

(Lajos a mozi előtt sétál pantomimezve, aztán indulna befelé, de visszafordul.)

L:   (maga elé) A szerelem néha még be-beles hozzám, kinyit szívemben egy ablakot, de csak egy magányos katétert talál, szegény, mosolyom vonzza, ám hirtelen egy implantátum rákiált, aztán a lelkemnek udvarolna, a vak, hatvan éve járom a szerelem-utat, még az óvódában kezdődött, séta közben adott édesgyökeret, ketten szopogattuk el.

(Anna bent áll a pénztárnál. Kevesen vannak előtte. A bejáratnál is. Később pantomimmozgással indulna kifelé, de visszafordul, és a ruhatár felé megy.)

A:  (maga elé) Felöltözve szék, kanapé, itt nadrág, ott szoknya. Földön zokni, harisnya, egymásig tekeredve, és egy barnuló almacsutka. Meztelen mosdókagyló fénye tükörben, hervadt levegő, falakon összeszeretkezett ágyvisszhang.

(A ruhatárban egyajtós, barna szekrények becsukva hosszan egymás mellett. Rajtuk aranybetűs feliratok. A pultnál hirtelen ködszerű fehérség, villódzó fények.)

A:  (indul befelé, maga elé mondja) Nem érzem az ujjam, a kezem, a hátam, a lábfejem. De legalább nem fáj semmim.

(Pantomimezve keresi a helyét a sötét teremben, majd beül egy sorba, körötte árnyak. Miközben Anna mondja a monológját, mindezt pantomimezi a fia a színpad másik oldalán.)

A:  Ana, ana, ana, apa, apa, kimászik az ágyból, pappapa nincs, adi, adi, csihuhu viszi a tejbegrízt, Donatello leszek a farsangon, Évi elvette a sapkám, szünetben elbuktattam, nem érdekel a tanító néni, más fiúknak is van piercingje, nagyihoz csak akkor megyek el, ha, nem kérek, mondtam már, vigye ki apa a szemetet, foci előtt nem, hagyj már, érts meg, csak buliztunk, és ti mit csináltatok, nem cigizek, csak egy kortyot, leszarom, négyes, elégedett vagy?, hát akkor nem érettségizek le, felvettek, holnap bemutatom, barna és hasonlít hozzád.

(Amikor befejezi, borul rá Annára újra a köd a széken. Kimegy a teremből pantomimezve. Megtapogatja orrát, szemeit, száját, a füleit, végigsimítja testét. Kifelé menet ismét látja, hogy a nők törölgetik a szemüket, a férfiak az orrukat szívják és köhögnek. Minden pantomimmozgással. A kijáratnál a géptaps + a hang bemondja: Várjuk vissza! Harmadik rész hamarosan!)

(Annának telnek napjai. Kivetítő: pantomimezve bevásárol és főz, mos, takarít, TV-ét néz, de már nem olvas, nem fejt rejtvényt. A videó végén a szobáját látjuk, egy vázában karácsonyfagallyak, azt díszíti. Közben a színen karácsonyillat, pantomimmozgásokkal emberek nézelődnek a karácsonyi vásárban.)

(Anna konyhája. Virsli illat, szilveszteri tűzijáték hangjai, képei. Anna pantomimmozgással az ablakhoz megy.)

A:  Kinyitom az ablakot, karom vékony, rajta foltok, várok, szikraeső hull, lent valaki kiált, préselt arckép az üvegen, konyhaablak bélyeg a tízemeletesen.

(Az utolsó kép, kivetítő: ismét a reggeli, ősz eleji parkot látjuk, nem messze az úttól és a gimnáziumtól. Kocsik, diákok zaja. A középiskolás korú fiatalok igyekeznek az iskolába. Nem pantomimmozgással.)

 

(Megjelent a Tiszatáj 2018/7–8. számában)


Címke: , ,
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

KILENC SZÍNHÁZI ELŐADÁS JÖTT SZEGEDRE
A MASZK Egyesület idén tavasszal is izgalmas programmal készült: május 7. és május 27. között kilenc előadást hívtak meg Szegedre, amelyek mindegyike a Régi Zsinagógában látható… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

SAÁD KATALIN: HÁLÓBAN
Súlyos könyv. Egy kiló és tizenkét deka, négy és fél centi vastag, s több mint hétszázhatvan oldal. De ahogy a betűnagyságot, tördelést elnézem, ezerötszáz is lehetne – tolsztoji méret. Az író három nagy fejezetre bontja a regényt, bonthatta volna a kiadó is legalább ennyi kötetre, mert így fizikailag próbára teszi az olvasót – az élek nyomják, vágják a kezét, ahogy tartja a könyvet. De az olvasó tartja. Belefeledkezik… – JENEI GYULA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

A HŐLÉGBALLON
Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő