Gyoko Zdraveszki versei

az úr az én pásztorom

(házikó a költöző madaraknak, 2013)

1.

Elfelejtettem az imámat

üres

fecsegéseim között.

Mindig újra elfelejtem

az istent

a várótermekben és jegypénztárakban.

Ő nemes:

rá nem vonatkoznak az útlevél-ellenőrzések

és a repülőgép

menetrendek.

Mi ketten mindig külön utazunk

és mindig

mindenki egyedül

ér haza.

Nagyon hangosak bennem

az indulások és az érkezések hangjai.

Szükségünk van békés évszázadokra,

hogy újra megtaláljuk egymást

2.

Magamban suttogva kereslek.

Hogy szólítsalak

és ne üldözzelek.

Elfelejtettem az imát

üres

fecsegéseim között.

Elfelejtettem csendben maradni.

Nyugodtan ülni.

Várni.

Semmire nem gondolni.

Hunyorogva és mosolyogva

suttogva szólítalak:

az úr az én pásztorom

az úr az én pásztorom

az úr az én pásztorom

álom. idő. halál.

(kedvesem, 2017)

rosszat álmodtál rólam.

azt mondod, hogy vigyázzak e napokon,

ha vezetek. nos, vigyázok.

noha tudod, hogy az idő nem lineáris

és minden halálunk és születésünk

már bekövetkezett.

a test mindenre emlékszik

(dédalosz ikarosz, 2017)

kellenek napok nyugodtan ülni.

csukott szemmel csendben lenni. de

ébernek lenni és nyomon követni.

kellenek napok, apránként,

türelmesen élesíteni az elmét.

hogy ne fusson/cikázzon se az orr alatti

bizsergésre, se a háton

hidegrázásra, se egy idegrángásra

a fejtetőtől a talpakig.

oldalról kell létezni és

megfigyelni. szenvedély nélküli rajongó.

ítélet nélkül. eldobott kő nélkül. harag nélkül,

de öröm nélkül. vágyakozás nélkül. így vagy úgy.

felfelé. a kinti térből és időből.

és csak ezután lehet elkezdeni.

hogy a test emlékszik mindenre.

az anyád félelmére is

míg megfordultál

az anyaméhben.

Kuzder Rita fordítása

(Megjelent a Tiszatáj 2018/7–8. számában)