05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

Egy néplelkű européer emlékezete
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN

Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt. A dédapát és ükapát, a halasi református líceum tanárát, a tisztes polgárt, a festőművészt, akinek a Magyar Tudományos Akadémia is őrzi több portré-alkotását.

Az úgy történt, hogy bár az utódok tudtak a jeles nagyapa, dédapa érdemeiről, személyével akkor kezdtek komolyabban foglalkozni, mikor egyik Biczó-unoka hagyatékában megbújó dokumentumok, művek hozzáférhetővé váltak.  A levelekből, iratokból egy érdekes alkotó ember személyisége világlott fel és a kor is, amelyben élt. A rekvizitumok üzenetek az aranykorból, a múlt század fordulóján, a Kiegyezés utáni Magyarországról. A tehetséges ifjú a mai képzőművészeti egyetem ősintézményében szerzett diplomát, az 1870-es évek elején alapított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde hallgatói között. Az intézmény élére Keleti Gusztávot nevezték ki, akit a magyar nemzeti rajzoktatás megszervezésével báró Eötvös József közoktatási miniszter bízott meg. A nemzeti program beindítása előtt az igazgatót elküldték Franciaországba, Belgiumba, Németországba tanulmányútra, hogy az európai művészeti oktatásról gyűjtsön ismereteket. A nemzeti oktatás Európára figyelt akkoriban Biczó Géza, később maga is Bécsben és Münchenben folytatta tanulmányait, magas képzettsége azonban nem lett akadálya annak, hogy a vidéki református líceumot és a halasi embereket szeresse és első sikerei is ebből a szeretetből fakadjanak. Hangulatos zsánerképekben rögzítette a halasi emberek életének mozzanatait, a rajzokat az akkor népszerű Vasárnapi Újság jelentette meg. A vidéki rajztanár így lett egyszerre sikeres „tudósítója”, illusztrátora egy prominens fővárosi lapnak. A néplélek nagy ismerője volt, országos sikereit az egyszerű emberek bemutatásával aratta, a fejkendős asszonyokat és a pipázó parasztokat „kortársainak” tekintette. Mikszáth Kálmánt 1886-ban ezt a történetet jegyezte le róla:

„Egy rövidre nyírt hajú, kellemes arcú, szőke, zömök fiatalember nyitott be a minap a szobámba.
– Én Bitzó Géza vagyok.
Nagyon megörültem neki.
– Igen, igen – mondám – ön rajzolta azt a parasztot, akit nekem most le kell írni.
– Épp az ő érdekében jöttem. Azt hallottam, hogy ön tót parasztnak deklarálta.
Rehabilitálni jöttem a parasztomat. Valóságos halasi ember.”

Biczó a halasi évek után a fővárosba költözött, 1886-tól a Barcsay utcai állami főreál-gimnázium tanáraként működött. Jelentős rang lehetett ez, hiszen az iskola alapítója Trefort Ágoston akkoriban ezt nyilatkozta: „Azt akarom, hogy a tanintézetnél az új tanárképzés legjobb erői legyenek alkalmazva.”Biczó tehát ilyen tanerőnek számíthatott, ezt bizonyítandó rajzpedagógiai munkáját a párizsi világkiállításon bronzéremmel jutalmazták. A művész-tanár a portréfestészet terén is jeleskedett, Arany János alakját Arany László felkérésére örökítette meg. Trefort Ágostonról egész alakos festményt készített és számos fővárosi és halasi előkelőség köszönhette neki arcmását. Az alkotó rajzai, festményei a történelem viharaiban sajnos szétszóródtak, számos művét csupán fénykép őrzi, sok Biczó-kép bujkálhat még a nagyvilágban. A Vasárnapi Újságban megjelent illusztrációk szerencsére a lap archívumában megőrződtek, most rendre bekerültek abba a könyvbe, melyet a lemenő családtagok állítottak össze, s mely a napokban látott napvilágot Kiskunhalason.

A könyv megírására, dokumentumokból való összeállítására a két dédunoka, a rajztanári diplomával is rendelkező Szígyártó Gyöngyi és Fábián Dénes Zoltán festőművész-tanár vállalta magára. Kettejük kitartó szervező – kutató- gyűjtőmunkája és a széles család anyagi segítsége (húsz családtag hozzájárulása), valamint a Thorma János Múzeum és Alapítványa kellett a megjelenéshez. A múzeum igazgatója éppen abban az időben kereste meg a családot Biczó Géza életművének megismertetése céljából, mikor az említett hagyaték kutathatóvá vált. A kötet nem született volna meg Szakál Aurél elkötelezettsége nélkül, aki a szerkesztést is vállalta és a kiadványt beillesztette saját múzeumi könyveinek sorozatába.

Szerencsére az „ősnemes” Biczó családban már az elődök is törődtek a családtörténettel, így aztán a felmenők visszavezethetők egészen a tizenötödik századig. A család még a századelőn létrehozott egy szövetséget, mely alapszabályban rögzítve vállalta a közösség történetének gondozását. A mostani könyvpremierrel párhuzamosan egy kiállítás is nyílt a múzeumban, ahol a képzőművészeti alkotások mellett családi rekvizitumok is sorjáznak. Látható itt többek között a család nemesi címere, egy 400 leveles családfa, melyet Biczó András grafikusművész készített 1931-ben. A képzőművészet felé való elkötelezettség tovább öröklődött, a családban számos művész és rajztanár működött, működik. A kiállításon külön helyet kaptak Biczó Géza lánya, Biczó Ilona (1886-1970) – szintén főiskolát végzett képzőművész – rajzai, grafikái és úgy tűnik, a szépunokák között is találunk ígéretes rajztehetséget.

A kötet és a tárlat tanulságai túl mutatnak egy család, egy művész élettörténetén, életmű töredékének felmutatásán. A személyes értékek felvillantása mellett ízelítőt kapunk egy történelmi korról is. Egy éra pozitív életérzéséről is. A könyv és a tárlat „jelentés” a kiegyezés utáni reményteljes hangulatról is. Mintha az egykori, az éppen virágzásnak induló (vidéki) Magyarország szelleme is ott lebegne a képek és tárgyak aurájában. S a halasi européer magatartásán is elmélázhatunk: azon a jelenségen, ahogyan a pantallós művész-tanár össze tudta gombolni saját művészetét a kiskunhalasi mindennapok szereplőivel, s ahogy tudott szellemi táplálékot és sikerforrást találni a halasiak életeseményeiben (!). Biczó Géza láthatóan jól érezte magát a halasiak körében, miközben nem feledkezett meg arról sem, amit az európai városokban, Bécsben, vagy Münchenben tanult. Irigylésre méltó „boldog békeidőket” fogott ki (1853-1907), amikor megélhető volt e kettős identitás? Kellenek, nagyon kellenek manapság ezek a gyökér-megerősítő akciók, „leiratok”, melyek a helyi identitást adó értékeket ünneplik, de egy közös európai kultúrához is visszacsatolnak bennünket. A Biczó Gézáról és családjáról szóló könyv és tárlat ilyen.

A Thorma János Múzeum pedig európai intézmény Kiskunhalas szívében, érdemes meglátogatni. A múlt értékeit páratlan gyűjteményekben őrzi, jelenkori igényességét hightech felszereltsége is fémjelzi, jövője a munkatársakban és azok vállalásaiban rejlik. Az intézménynek most egy européer emlékét sikerült megfényesítenie, hiszem, hogy egy egész város lett több ezáltal.

Pacsika Emília

 

Biczó Géza festőművész-rajztanár
Szerző: Fábián Dénes Zoltán
Kiadó: Thorma János Múzeum, Halasi Alapítvány
Szerkesztő: Szakál Aurél
Szerkesztő munkatársa: Szígyártó Gyöngyi
Borítóterv, nyomdai előkészítés: Friebert Tibor

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2019.05.23 - tiszatáj

Díjnyertes munkáról van szó. A Forum Könyvkiadó Intézet meghívásos regénypályázatán nyert még 2016-ban. Szerzője a szerbiai Kishegyesről származó Kocsis Árpád (1988–), aki a Pécsi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Műve, az Oktopusz, a bomlás regénye: bomlanak a halak, megbomlik az elme, látomások mentén lazul meg a kulimunka monotonitása… – MOLNÁR DÁVID KRITIKÁJA

>>>
2019.05.23 - tiszatáj

MAROSI KATA ÉS SZEPESI DÓRA ANNA KIÁLLÍTÁSA ELÉ
A Károlyi utcai műteremben őrzöm már egy pár éve Marosi Kata méteres vakrámára ragasztott farostlemezét. Nem fetisizmusból teszem, hanem a lemez felületének alapozása miatt. A szilárd alap olyan barázdáltságú, mintha a hidegburkolók fogas-vasával lenne felvíve, amelyre a falicsempét illesztik. A földművelés első fázisát a szántás után a szabályos föld-barázdák alkotják, ebbe kerül a jó vetőmag, amely életnövekedése végén termést hoz […]

>>>
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő