07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Kör a négyzetben
2019.04.07 - tiszatáj

SZABADÚSZÓK

Néha a limonádék frissítenek igazán. Az inkább színészként ismert, rendezőként magáról kétszer (a Narco című komédia Tristan Aurouet oldalán, valamint A két mesterlövész vígjáték-szkeccse) hallató Gilles Lellouche új direktori teljesítményében – amely egy középkorú férfiakból álló svéd szinkronúszó csapat igaz történetén nyugszik – szerencsecsillagokként állnak együtt a legjobb rekeszizomgyilkos francia mozikat jellemző elemek és Lellouche becsületére szóljon, önfeledt jeleneteibe rendre indokolt pillanatokban csepegtet jóleső szentimentalizmust.

Remek színészek gyűlnek össze, akik hasonlóan zseniális, nagyszerű jellemekként felvonuló karakterekbe lehelnek életét, a Szabadúszók csínján adagolt viccei mindig betalálnak, nem szólva a hibátlan produkciós ízlésről tanúskodó zenék beemeléséről. Noha a Mathieu Amalric (Szkafander és pillangó) játszotta Bertrand újjászületését követi a cselekmény, többről van szó, más figurák is ügyesen kontúrozott alakokként vonulnak fel. Briliáns, ráadásul nem ismeretlen gall karakterszínészek színe-java ragyog a vásznon. Igazi all-star gárdát látunk, a Guillaume Canet-tól Benoit Poelvoorde-on át Jean-Hugues Anglade-ig terjedő névsor egyszer sem okoz csalódást, a nagynevűek gólra váltják az összes ziccert. Igaz, a Szabadúszók korántsem összetett szereplőket tologató karaktertanulmány, egyik legnagyobb erősségét pont a cselekmény gerincét képző férfibanda és az őket élettel töltő színészbrigád alkotja. Mindenkiről tudjuk a legszükségesebbet, vagyis pontosan annyit, ami már elég egy fineszes közönségmozi habzsolásához, ugyanakkor Lellouche csúcsformát fut, és karaktereire ügyelve a film túl is nő a generikus komédiák sokadik képviselőin. Átélhetővé válik a régóta munkanélküli apa talpra állása és példaképpé lényegülése neje és gyerekei szemében, a rút családi háttere miatt indulatossá vált férfi túllép önnön árnyékán, a piszkálódó, de pontosan ezért szánalmas cégvezető úgyszintén, illetve az örök fiatalság illúziójába menekülő, valójában leszolgált rocker is bizonyítja, maradt még nafta a pincében.

 

 

Családok kovácsolódnak össze, barátságok köttetnek, új kötelékek erősödnek meg férfi és nő, nagy- és kiskorú között, sőt, egy teljes kisközösség látja új fénytörésben az önmagukra lelő középkorú szinkronúszókat, de Lellouche azért figyel rá, hogy a Szabadúszók elsősorban a férfiasság gondolatkörét egyszerre habkönnyűen és intelligensen boncolgató dobásként sózzon oda. Oliver Parker tavaly debütált, brit Férfiak fecskében-jével szemben a kurrens mű tényleg árnyaltan világít rá nemcsak az életközépi válság hátrányaira, hanem a maszkulinitás ingatagságaira is. Jámboran, de határozottan tudakolja, helye van-e az életben bárkinek, akitől rátermettséget, férfiúi potenciált remél a környezete, azt is fejtegeti, meg tudjuk-e haladni eddig korlátozottnak hitt képességeinket, valamint inspirálhatunk-e másokat is hirtelen szárnyalásunkkal? A Szabadúszók mindhárom kérdésre igennel felel, így cseppet sem egy moduláris sportfilmet vagy annak paródiáját látjuk, az úszás pusztán katalizátora a figurák virágba borulásának.

Legyen szó alkoholista és magánéleti problémával küzdő vagy tolószékbe kényszerült úszóedző-nőkről (a férfiak mellett Virginie Efira és Leila Bekhti sem vallanak kudarcot), a főszereplők háttérből befigyelő családtagjairól, igazából az empátia iránti sóvárgás, a gyengeségek kebelre ölelése és mások feltétlen elfogadása jelentik a film ütőkártyáit. A Szabadúszók úgy regél szeretetről, nehezen kivívott boldogságról, hogy egyrészt idomul a sportfilmek kövült narratív reguláihoz, másrészt mélyen humánus kontextusba is illeszti őket. Mintha az Alul semmi vagy a Napfényes hétfők francia lenyomatát lesnénk: a saját gondjaikkal vert férfiemberek külön világot alkotnak, de az úszómedencék közelében egy békeszigetre libbennek át, Lellouche konzervatívan, de sosem ódivatúan vagy ügyetlenül zeng ódát a barátságról. Némileg a család is bekerül a képletbe – a Szabadúszókban a karaktereket jó ideig lesajnálók végül őszinte mosollyal, tágra nyílt szemekkel hajtanak fejet a diadalmaskodó öregfiúk előtt, a direktor a szereplők számára a világot jelentő mikrouniverzumot adoptálja óriási örömmel. Skizofrén anyafigura, sokáig magányosnak tűnő, végül tettre készen odamondó feleség, kiábrándultan fejet csóváló kamaszlány lépnek színre, és bár a főalakok bajai rendre a hozzájuk fűződő érzelmi zűrzavarokból erednek, végül sikerül a gondokat kitörő lelkesedéssé formálni.

 

 

Humora is inkább a szituációkból vagy magukból a karakterekből ered, nem holmi WC-komédiából szalajtott passzusokból, Lellouche viccelődései pedig hol tisztelettudók, hol enyhén tabutörőek, ám sosem bántók, hanem leginkább aranyosak, szívmelengetőek. A fináléra pedig szavak sincsenek: a rendező nagyon elemében érzi magát, álmából ébresztve is szépen mímeli a sportmozikat unalomig meghatározó zenés montázstechnikák ritmusát, a Rocky-esztétika nem várt, frissnek ható európai vérátömlesztést kap, kép és zene csodálatosan rímelnek egymásra. Fülbemászó ’80-as évekbeli slágerek csendülnek fel, Lellouche pedig egyedül a muzikalitásuk révén cáfolja a mainstream fals nosztalgiahullámát: a Tears for Fears-féle Everybody Wants to Rule the World csak óvatosan húzza a talpalávalót, de az Easy Loverrel aláfestett, balett-precizitással komponált, színekben fürdő, dinamikus végső úszó-koreográfia hihetetlen katarzissal ér fel, ráadásul némi suspense-zel sem rest örvendeztetni.

Ilyenkor tárul a szemünk elé, mit jelent bajnoknak lenni, a Szabadúszók a vígjáték eszközeivel juttatja tetőpontra a maszkulinitás ideáját: underdogok aratnak győzelmet, Lellouche olvasatában a kisember semmivel nem ér kevesebbet társainál, a férfiasság keménységet nélkülöző, toleráns, pozitív odafordulást hirdető attitűdből is születhet. „Belefér a kör a négyzetbe és ez fordítva is igaz.” – hangzik a némileg didaktikusra vett, ám az események tükrében cseppet sem zavaró, keretes szerkezetbe ágyazott záró-narráció, és valóban. A Szabadúszók héroszai nem a világot hajítják a vállukra és cipelik azt tovább, legfeljebb önmaguk szintjén akaszthatják nyakukba az aranyérmet, ám dobogóra helyezkedésük a bennük dúló viharokat, pontosabban depressziójukat csitítja. Sink or Swim – olvasható az angol cím. Dicstelenül mélyre süllyedsz, esetleg vígan úszol: egy percig sem kétséges, melyik metaforikus lehetőségre voksolnak az alkotók, és ez a kellemesen tálalt üzenet bármelyik átlagember kedvére való egy kényelmes moziszékben vagy fotelben.

Szabó Ádám

 

 

 

Le grand bain, 2018

Rendező: Gilles Lellouche

Szereplők: Mathieu Amalric, Guillaume Canet, Benoit Poelvoorde, Jean-Hugues Anglade, Virginie Efira

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PALKÓ TIBOR: PRE REPRO CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Szeplős a terem – és
szeplős a teremtés
(és-és-és-és) és:
szeplős az ég is…

Szeplős a hal,
szeplős a halál,
szeplős a bárány – és
szeplős a kés is…

>>>
2019.07.09 - tiszatáj

A FORUM KÖNYVKIADÓ ESTJE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN
Népes társaság gyűlt össze június 14-én a Dugonics téren, majd a Grand Café színpadán, ahol bemutatkozott az újvidéki Forum Könyvkiadó. Antalovics Péter, Antal Szilárd, Balázs Attila, Benedek Miklós, Böndör Pál, Kormányos Ákos, Papp Katalin, Patócs László és Szilágyi Mária mutatták be frissen megjelent könyveiket. A szerzőkkel Berényi Emőke, Bicskei Gabriella, Brenner János és Losoncz-Kelemen Emese, a Fórum szerkesztőgárdája beszélgetett… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő