05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Kör a négyzetben
2019.04.07 - tiszatáj

SZABADÚSZÓK

Néha a limonádék frissítenek igazán. Az inkább színészként ismert, rendezőként magáról kétszer (a Narco című komédia Tristan Aurouet oldalán, valamint A két mesterlövész vígjáték-szkeccse) hallató Gilles Lellouche új direktori teljesítményében – amely egy középkorú férfiakból álló svéd szinkronúszó csapat igaz történetén nyugszik – szerencsecsillagokként állnak együtt a legjobb rekeszizomgyilkos francia mozikat jellemző elemek és Lellouche becsületére szóljon, önfeledt jeleneteibe rendre indokolt pillanatokban csepegtet jóleső szentimentalizmust.

Remek színészek gyűlnek össze, akik hasonlóan zseniális, nagyszerű jellemekként felvonuló karakterekbe lehelnek életét, a Szabadúszók csínján adagolt viccei mindig betalálnak, nem szólva a hibátlan produkciós ízlésről tanúskodó zenék beemeléséről. Noha a Mathieu Amalric (Szkafander és pillangó) játszotta Bertrand újjászületését követi a cselekmény, többről van szó, más figurák is ügyesen kontúrozott alakokként vonulnak fel. Briliáns, ráadásul nem ismeretlen gall karakterszínészek színe-java ragyog a vásznon. Igazi all-star gárdát látunk, a Guillaume Canet-tól Benoit Poelvoorde-on át Jean-Hugues Anglade-ig terjedő névsor egyszer sem okoz csalódást, a nagynevűek gólra váltják az összes ziccert. Igaz, a Szabadúszók korántsem összetett szereplőket tologató karaktertanulmány, egyik legnagyobb erősségét pont a cselekmény gerincét képző férfibanda és az őket élettel töltő színészbrigád alkotja. Mindenkiről tudjuk a legszükségesebbet, vagyis pontosan annyit, ami már elég egy fineszes közönségmozi habzsolásához, ugyanakkor Lellouche csúcsformát fut, és karaktereire ügyelve a film túl is nő a generikus komédiák sokadik képviselőin. Átélhetővé válik a régóta munkanélküli apa talpra állása és példaképpé lényegülése neje és gyerekei szemében, a rút családi háttere miatt indulatossá vált férfi túllép önnön árnyékán, a piszkálódó, de pontosan ezért szánalmas cégvezető úgyszintén, illetve az örök fiatalság illúziójába menekülő, valójában leszolgált rocker is bizonyítja, maradt még nafta a pincében.

 

 

Családok kovácsolódnak össze, barátságok köttetnek, új kötelékek erősödnek meg férfi és nő, nagy- és kiskorú között, sőt, egy teljes kisközösség látja új fénytörésben az önmagukra lelő középkorú szinkronúszókat, de Lellouche azért figyel rá, hogy a Szabadúszók elsősorban a férfiasság gondolatkörét egyszerre habkönnyűen és intelligensen boncolgató dobásként sózzon oda. Oliver Parker tavaly debütált, brit Férfiak fecskében-jével szemben a kurrens mű tényleg árnyaltan világít rá nemcsak az életközépi válság hátrányaira, hanem a maszkulinitás ingatagságaira is. Jámboran, de határozottan tudakolja, helye van-e az életben bárkinek, akitől rátermettséget, férfiúi potenciált remél a környezete, azt is fejtegeti, meg tudjuk-e haladni eddig korlátozottnak hitt képességeinket, valamint inspirálhatunk-e másokat is hirtelen szárnyalásunkkal? A Szabadúszók mindhárom kérdésre igennel felel, így cseppet sem egy moduláris sportfilmet vagy annak paródiáját látjuk, az úszás pusztán katalizátora a figurák virágba borulásának.

Legyen szó alkoholista és magánéleti problémával küzdő vagy tolószékbe kényszerült úszóedző-nőkről (a férfiak mellett Virginie Efira és Leila Bekhti sem vallanak kudarcot), a főszereplők háttérből befigyelő családtagjairól, igazából az empátia iránti sóvárgás, a gyengeségek kebelre ölelése és mások feltétlen elfogadása jelentik a film ütőkártyáit. A Szabadúszók úgy regél szeretetről, nehezen kivívott boldogságról, hogy egyrészt idomul a sportfilmek kövült narratív reguláihoz, másrészt mélyen humánus kontextusba is illeszti őket. Mintha az Alul semmi vagy a Napfényes hétfők francia lenyomatát lesnénk: a saját gondjaikkal vert férfiemberek külön világot alkotnak, de az úszómedencék közelében egy békeszigetre libbennek át, Lellouche konzervatívan, de sosem ódivatúan vagy ügyetlenül zeng ódát a barátságról. Némileg a család is bekerül a képletbe – a Szabadúszókban a karaktereket jó ideig lesajnálók végül őszinte mosollyal, tágra nyílt szemekkel hajtanak fejet a diadalmaskodó öregfiúk előtt, a direktor a szereplők számára a világot jelentő mikrouniverzumot adoptálja óriási örömmel. Skizofrén anyafigura, sokáig magányosnak tűnő, végül tettre készen odamondó feleség, kiábrándultan fejet csóváló kamaszlány lépnek színre, és bár a főalakok bajai rendre a hozzájuk fűződő érzelmi zűrzavarokból erednek, végül sikerül a gondokat kitörő lelkesedéssé formálni.

 

 

Humora is inkább a szituációkból vagy magukból a karakterekből ered, nem holmi WC-komédiából szalajtott passzusokból, Lellouche viccelődései pedig hol tisztelettudók, hol enyhén tabutörőek, ám sosem bántók, hanem leginkább aranyosak, szívmelengetőek. A fináléra pedig szavak sincsenek: a rendező nagyon elemében érzi magát, álmából ébresztve is szépen mímeli a sportmozikat unalomig meghatározó zenés montázstechnikák ritmusát, a Rocky-esztétika nem várt, frissnek ható európai vérátömlesztést kap, kép és zene csodálatosan rímelnek egymásra. Fülbemászó ’80-as évekbeli slágerek csendülnek fel, Lellouche pedig egyedül a muzikalitásuk révén cáfolja a mainstream fals nosztalgiahullámát: a Tears for Fears-féle Everybody Wants to Rule the World csak óvatosan húzza a talpalávalót, de az Easy Loverrel aláfestett, balett-precizitással komponált, színekben fürdő, dinamikus végső úszó-koreográfia hihetetlen katarzissal ér fel, ráadásul némi suspense-zel sem rest örvendeztetni.

Ilyenkor tárul a szemünk elé, mit jelent bajnoknak lenni, a Szabadúszók a vígjáték eszközeivel juttatja tetőpontra a maszkulinitás ideáját: underdogok aratnak győzelmet, Lellouche olvasatában a kisember semmivel nem ér kevesebbet társainál, a férfiasság keménységet nélkülöző, toleráns, pozitív odafordulást hirdető attitűdből is születhet. „Belefér a kör a négyzetbe és ez fordítva is igaz.” – hangzik a némileg didaktikusra vett, ám az események tükrében cseppet sem zavaró, keretes szerkezetbe ágyazott záró-narráció, és valóban. A Szabadúszók héroszai nem a világot hajítják a vállukra és cipelik azt tovább, legfeljebb önmaguk szintjén akaszthatják nyakukba az aranyérmet, ám dobogóra helyezkedésük a bennük dúló viharokat, pontosabban depressziójukat csitítja. Sink or Swim – olvasható az angol cím. Dicstelenül mélyre süllyedsz, esetleg vígan úszol: egy percig sem kétséges, melyik metaforikus lehetőségre voksolnak az alkotók, és ez a kellemesen tálalt üzenet bármelyik átlagember kedvére való egy kényelmes moziszékben vagy fotelben.

Szabó Ádám

 

 

 

Le grand bain, 2018

Rendező: Gilles Lellouche

Szereplők: Mathieu Amalric, Guillaume Canet, Benoit Poelvoorde, Jean-Hugues Anglade, Virginie Efira

 

 

 

 

 


Címke: , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő