07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Üvöltő fejek
2019.04.02 - tiszatáj

SZTRÁJK A GYÁRBAN

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy bizonyos filmek készítői műveik nyitóidézetével összefoglalják a teljes játékidő lényegét. Ott kezdődik a baj, ha e mögött később semmiféle plusz tartalom nem áll: Stephane Brizé új drámájával sajnos ez a helyzet. Bertolt Brecht idézetének („Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, máris veszített.”) felvillanása óriási feszültséget ébreszt bennünk, hogy aztán ez az ígéret rögtön néhány percen belül el is illanjon.

A rendező jószerivel pillanatok alatt, huszárvágással összefoglalja dolgozata konklúzióját, mintha félne attól, hogy bővebb kifejtés esetén odalennének a témára vonatkozó érvei, így jobb híján hanyatt-homlok menekülőre kellene fognia – a Mennyit ér egy ember? szellemi folytatásában (összekötve Vincent Lindon főszereplésével és centrális munkás-tematikájával) perspektívaváltás zajlik le. 4 évvel ezelőtt a direktor az egyén reménytelen vesszőfutására fókuszált, ezúttal tágabb kontextusban, a főnökség és az alkalmazottak relációjában derül fény a két csoport feloldhatatlan ellentéteire. Gyorsan rájövünk, a Sztrájk a gyárban premisszája csupán ennyi – összetűzést ábrázol, viszont egy pillanatig sem vet ügyet az erkölcsi-verbális bajvívás tényleg izgalmas, lelket romboló aspektusaira.

 

 

Brizé beéri az acsarkodó, hol nyugodtan, de inkább fejhangon üvöltő ellentábor szapora vágóképeinek fokozásával, így a drámaiatlannak szánt narratíva hamar unalomba fullad. Csupán velő nélküli jelenetek követik egymást – itt nincsenek karakterek, legfeljebb vékony szereplőtípusok, akik olykor arcot, netán nevet kapnak. A Lindon játszotta főhőst Laurent-nak hívják, rendre ott áll mellette egy szőke, vaskosan odaszólogató munkatársnője, velük szemben pedig homogén masszaként ücsörög a francia és a német autógyárak öltönyös vezetősége. Tényleg csak ennyit tudunk meg a főfigurákról, illetve az ún. opponensekről, a filmből egyszerűen hiányzik a személyiségdrámák aspektusa. Lehetne ezen segíteni, csakhogy a Sztrájk a gyárban formai bravúrokkal sem áll elő, lomhán rendezett, statikus snittjein beszélő, pontosabban ordítozó fejeket látni – a nagy hangzavarban úgy tűnnek el a fiktív osztályellentétek, ahogy a mozi karaktert építő, kifinomult rendezői, írói és színészi fogásai.

Hiába várunk dinamikus képekre, viszonylag gyors történetszövésre, ez egy roppant ódivatú és épp ezért kínos film is – a főnökség és a munkások ökölrázása több mint 90 éve, a Patyomkin páncélos érájában ezerszer velőtrázóbbnak tűnt. Eizenstein – például asszociációkra építő – formanyelve napjainkig etalon, Brizé a 21. században hihetetlenül fásult, témáit sumákoló, érdemleges állítást tenni képtelen ál-szerzői filmes. Ürességtől kongó művész-dobás, idegesítően fals szociodráma a Sztrájk a gyárban: lázba hozni egy pillanatra sem képes a rengeteg tárgyalást, elégedetlenséget mutató, rétestésztaként nyúló szcénák végtelen sorozata. A karakterek ide mennek, pár perc múlva visszautasítják a kérelmüket, aztán eredményre jutnak, ám a szakaszok közül bántóan hiányzik a figurák jellemét adó kötőanyag, melyből világos, miért lenne súlya egy nemleges vagy igenlő válasznak. Brizé olykor mintha tisztában is lenne ezzel, Lindon főkarakterét egy apa-lány viszonyon nyugvó családi drámával dolgozná ki, ám humánus pillanatai rendkívüli kisebbségbe szorulnak az érdektelen issue based-totojázások javára.

 

 

Nem is filmet kapunk hús-vér alakokkal, precíz képszerkesztéssel, hanem időkitöltéssel felérő híradófelvételeket, pláne, hogy Brizé gyakran valóban kamerafelvételek, tudósítások kereszttüzébe rántja mind figuráit, mind pedig nézőit, végképp elidegenítve bennünket a szereplők egzisztenciáját, túlélését fenyegető események valódi tétjétől. Ugyan cseppet sem hibátlan darab, a 2015-ös Mennyit ér egy ember? pont intimebb, karakterorientált hozzáállása révén árult el eleget egy munkát kereső középkorú, középosztálybeli férfi hányattatásairól. Határhelyzetekre, pillanatszerűségükben ólomsúlyú fordulópontokra, az ember lelki teherbíró képességét kikezdő szavakra, mi több, tettekre esett benne hangsúly, így az uszkve másfél órája nemhogy unalomba sem fulladt, hasznosan kitöltött játékidőnek bizonyult. Most egy hasonló főnök-beosztott felállás csaknem 2 óra alatt telik el ugyanolyan enerváltan: lehet, hogy a Sztrájk a gyárban karaktereit hétköznapi problémák nyomasztják, tudomásul vesszük a küszködő hozzátartozók létét, de a film egyszerűen nem mer mélyebbre ásni. Stephane Brizé ezúttal nem lép a tüntetések mögött grandiózus, sőt, melankolikus tragédiát vázoló Robin Campillo és a 120 dobbanás percenként örökébe és végképp nem kelhet birokra a sehová nem tartó álláskeresés gyötrelmeit, bizonytalanságát, az ehhez társuló identitásválságot és patologikus összeomlást ábrázoló, Laurent Cantet-féle Időbeosztással – úgy sem, hogy a direktor egy igazán letaglózó végső fordulattal kívánja megragadni a vezetőség elleni hadakozás lényegét.

Külön fájdalom, hogy a Sztrájk a gyárban-ról eközben üvölt, mennyire aktuális és mennyire utalhatna rá, hányan szenvednek a napi robottól, feljebbvalóik ignoranciájától és a kevés fizetéstől, ám mindezek összefüggései parlagon hevernek. Brizé új filmje megsemmisítő vereséget szenved: a naprakészségért, tematikai sokszínűségért óhajtozó, publikumtól származó üvöltözés igazából nem a jobb életkörülményekért küzdő melóstömeg felhördülésével hangzik egybe, hanem sajnos a nézők egy helyben toporgásra adott hangos válaszává degradálódik.

Szabó Ádám

 

 

 

En guerre, 2018

Rendező: Stephane Brizé

Szereplők: Vincent Lindon, Mélanie Rover, Jacques Borderie, David Rey, Olivier Lemaire

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PALKÓ TIBOR: PRE REPRO CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Szeplős a terem – és
szeplős a teremtés
(és-és-és-és) és:
szeplős az ég is…

Szeplős a hal,
szeplős a halál,
szeplős a bárány – és
szeplős a kés is…

>>>
2019.07.09 - tiszatáj

A FORUM KÖNYVKIADÓ ESTJE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN
Népes társaság gyűlt össze június 14-én a Dugonics téren, majd a Grand Café színpadán, ahol bemutatkozott az újvidéki Forum Könyvkiadó. Antalovics Péter, Antal Szilárd, Balázs Attila, Benedek Miklós, Böndör Pál, Kormányos Ákos, Papp Katalin, Patócs László és Szilágyi Mária mutatták be frissen megjelent könyveiket. A szerzőkkel Berényi Emőke, Bicskei Gabriella, Brenner János és Losoncz-Kelemen Emese, a Fórum szerkesztőgárdája beszélgetett… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő