05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Üvöltő fejek
2019.04.02 - tiszatáj

SZTRÁJK A GYÁRBAN

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy bizonyos filmek készítői műveik nyitóidézetével összefoglalják a teljes játékidő lényegét. Ott kezdődik a baj, ha e mögött később semmiféle plusz tartalom nem áll: Stephane Brizé új drámájával sajnos ez a helyzet. Bertolt Brecht idézetének („Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, máris veszített.”) felvillanása óriási feszültséget ébreszt bennünk, hogy aztán ez az ígéret rögtön néhány percen belül el is illanjon.

A rendező jószerivel pillanatok alatt, huszárvágással összefoglalja dolgozata konklúzióját, mintha félne attól, hogy bővebb kifejtés esetén odalennének a témára vonatkozó érvei, így jobb híján hanyatt-homlok menekülőre kellene fognia – a Mennyit ér egy ember? szellemi folytatásában (összekötve Vincent Lindon főszereplésével és centrális munkás-tematikájával) perspektívaváltás zajlik le. 4 évvel ezelőtt a direktor az egyén reménytelen vesszőfutására fókuszált, ezúttal tágabb kontextusban, a főnökség és az alkalmazottak relációjában derül fény a két csoport feloldhatatlan ellentéteire. Gyorsan rájövünk, a Sztrájk a gyárban premisszája csupán ennyi – összetűzést ábrázol, viszont egy pillanatig sem vet ügyet az erkölcsi-verbális bajvívás tényleg izgalmas, lelket romboló aspektusaira.

 

 

Brizé beéri az acsarkodó, hol nyugodtan, de inkább fejhangon üvöltő ellentábor szapora vágóképeinek fokozásával, így a drámaiatlannak szánt narratíva hamar unalomba fullad. Csupán velő nélküli jelenetek követik egymást – itt nincsenek karakterek, legfeljebb vékony szereplőtípusok, akik olykor arcot, netán nevet kapnak. A Lindon játszotta főhőst Laurent-nak hívják, rendre ott áll mellette egy szőke, vaskosan odaszólogató munkatársnője, velük szemben pedig homogén masszaként ücsörög a francia és a német autógyárak öltönyös vezetősége. Tényleg csak ennyit tudunk meg a főfigurákról, illetve az ún. opponensekről, a filmből egyszerűen hiányzik a személyiségdrámák aspektusa. Lehetne ezen segíteni, csakhogy a Sztrájk a gyárban formai bravúrokkal sem áll elő, lomhán rendezett, statikus snittjein beszélő, pontosabban ordítozó fejeket látni – a nagy hangzavarban úgy tűnnek el a fiktív osztályellentétek, ahogy a mozi karaktert építő, kifinomult rendezői, írói és színészi fogásai.

Hiába várunk dinamikus képekre, viszonylag gyors történetszövésre, ez egy roppant ódivatú és épp ezért kínos film is – a főnökség és a munkások ökölrázása több mint 90 éve, a Patyomkin páncélos érájában ezerszer velőtrázóbbnak tűnt. Eizenstein – például asszociációkra építő – formanyelve napjainkig etalon, Brizé a 21. században hihetetlenül fásult, témáit sumákoló, érdemleges állítást tenni képtelen ál-szerzői filmes. Ürességtől kongó művész-dobás, idegesítően fals szociodráma a Sztrájk a gyárban: lázba hozni egy pillanatra sem képes a rengeteg tárgyalást, elégedetlenséget mutató, rétestésztaként nyúló szcénák végtelen sorozata. A karakterek ide mennek, pár perc múlva visszautasítják a kérelmüket, aztán eredményre jutnak, ám a szakaszok közül bántóan hiányzik a figurák jellemét adó kötőanyag, melyből világos, miért lenne súlya egy nemleges vagy igenlő válasznak. Brizé olykor mintha tisztában is lenne ezzel, Lindon főkarakterét egy apa-lány viszonyon nyugvó családi drámával dolgozná ki, ám humánus pillanatai rendkívüli kisebbségbe szorulnak az érdektelen issue based-totojázások javára.

 

 

Nem is filmet kapunk hús-vér alakokkal, precíz képszerkesztéssel, hanem időkitöltéssel felérő híradófelvételeket, pláne, hogy Brizé gyakran valóban kamerafelvételek, tudósítások kereszttüzébe rántja mind figuráit, mind pedig nézőit, végképp elidegenítve bennünket a szereplők egzisztenciáját, túlélését fenyegető események valódi tétjétől. Ugyan cseppet sem hibátlan darab, a 2015-ös Mennyit ér egy ember? pont intimebb, karakterorientált hozzáállása révén árult el eleget egy munkát kereső középkorú, középosztálybeli férfi hányattatásairól. Határhelyzetekre, pillanatszerűségükben ólomsúlyú fordulópontokra, az ember lelki teherbíró képességét kikezdő szavakra, mi több, tettekre esett benne hangsúly, így az uszkve másfél órája nemhogy unalomba sem fulladt, hasznosan kitöltött játékidőnek bizonyult. Most egy hasonló főnök-beosztott felállás csaknem 2 óra alatt telik el ugyanolyan enerváltan: lehet, hogy a Sztrájk a gyárban karaktereit hétköznapi problémák nyomasztják, tudomásul vesszük a küszködő hozzátartozók létét, de a film egyszerűen nem mer mélyebbre ásni. Stephane Brizé ezúttal nem lép a tüntetések mögött grandiózus, sőt, melankolikus tragédiát vázoló Robin Campillo és a 120 dobbanás percenként örökébe és végképp nem kelhet birokra a sehová nem tartó álláskeresés gyötrelmeit, bizonytalanságát, az ehhez társuló identitásválságot és patologikus összeomlást ábrázoló, Laurent Cantet-féle Időbeosztással – úgy sem, hogy a direktor egy igazán letaglózó végső fordulattal kívánja megragadni a vezetőség elleni hadakozás lényegét.

Külön fájdalom, hogy a Sztrájk a gyárban-ról eközben üvölt, mennyire aktuális és mennyire utalhatna rá, hányan szenvednek a napi robottól, feljebbvalóik ignoranciájától és a kevés fizetéstől, ám mindezek összefüggései parlagon hevernek. Brizé új filmje megsemmisítő vereséget szenved: a naprakészségért, tematikai sokszínűségért óhajtozó, publikumtól származó üvöltözés igazából nem a jobb életkörülményekért küzdő melóstömeg felhördülésével hangzik egybe, hanem sajnos a nézők egy helyben toporgásra adott hangos válaszává degradálódik.

Szabó Ádám

 

 

 

En guerre, 2018

Rendező: Stephane Brizé

Szereplők: Vincent Lindon, Mélanie Rover, Jacques Borderie, David Rey, Olivier Lemaire

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő