05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Pintér Béla hülye
2019.04.03 - tiszatáj

A JUBILEUMI BESZÉLGETÉSEKRŐL – FÉSZEK MŰVÉSZKLUB

Nem terveztem írni a Pintér Béla-társulat új, Jubileumi beszélgetések című előadásáról, hiszen a bemutatóhoz képest későn is néztem meg, a megtekintését pedig az eddig megjelent kritikákat olvasva részben amolyan kötelességnek fogtam fel: tudni kell róla. Nem gondoltam, hogy ez az előadás jó lesz, s nem is a hagyományos értelemben volt jó, ugyanis esztétikai értelemben nehéz elhelyezni a jó-rossz skálán. A szóban forgó Pintér-mű inkább szívfájdítóan tragikus, ugyanis a kortárs magyar kultúráról, egyetemesebben (és patetikusabban) szólva a kultúra globális helyzetéről és súlytalanná válásáról szól, aminek ugyanúgy része Pintér Béla és az ő húsz éve alapított társulatának munkássága is. Itt van egy alkotó, aki húsz éve következetesen ragaszkodik saját stílusához, aki létrehozott egy színházi nyelvet, amelyet szeret egy stabil közönség, s most visszatekint, önanalízist folytat, előkotorja a szennyest, hogy az minél hangosabban robbanhasson. De nem robban. Mert nem robban már semmi, dacára bármilyen „radikális” hatáskeltésnek, Magyarországon nincs olyan értelemben vett politikai színház, ami robbantana, átrendezne, ami úgymond borzolná a kedélyeket. Persze az értelmiséghez tartozó kultúrafogyasztó talán éppen az ellenkezőjét gondolhatja, de a Jubileumi beszélgetések arról tanúskodik, hogy mindez régóta nincs így.

Merthogy nincs az a színpadi hatáskeltés a hazai színházkultúrában, ami túljutna a saját közegén, vagy ami esetleg a saját közegét is felborzolná. Úgy, hogy az fájjon, esetleg úgy fájjon, hogy a törzsközönséget is eltántorítsa vagy elbizonytalanítsa. Pintér Bélának ugyanis még a saját szobrát sem kell felépítenie, hogy azt egy elegáns mozdulattal ledöntse, mivel pontosan tisztában van azzal, hogy húsz év alatt ikonná vált, hogy egy valóságos kultusz alakult ki körülötte, s hogy bármit csinál, bármilyen előadást hoz létre, vagy továbbmegyek: bármit állítson róla a kritika, az valójában mindegynek tűnik. Hiszen ikon. A kortárs magyar kisrealista Shakespeare. Tehető bármilyen sértő állítás, az visszahull rá, és csak tovább erősíti a köré kiépült zsenimítoszt, mintsem lebontja azt.

A Jubileumi beszélgetések által működtetett markáns irónia egy olyan nyelvi közeget teremt, ami végletesen visszautal Pintér teljes életművére és az általa húsz éve alapított társulat intézménnyé válására. Tényleg egy szcenírozott ünnepi beszélgetés keretezi a történetet, Szabó Zoltán játssza a moderátort, kérdései hatására pedig elkezdenek kibuggyanni a társulat belső ügyei, Pintér Béla diktatórikus társulatvezetői stílusa, ellenszenves konfliktuskezelői nézetei, a Titkaink utáni előadások kétes sikere, a társulat elmaradt fesztiválszereplései, masszív aktuálpolitikai témák, Schmidt Mária és Bayer Zsolt, Alföldi és Vidnyánszky, az elvett tao-támogatás, az alkotói válság, a bizonytalan alkotói jövőkép. Ismétlem: markáns irónia határozza meg az előadás nyelvét, szcenírozott álrealizmust látunk, semmi sem névértéken jelenik meg, itt ugyanis minden a hatáskeltés mértékére, az úgynevezett színházi provokáció kiüresedettségére utal. A jubileumi beszélgetés egy ponton átcsap a meg nem írt Pintér-darab történetére, a társulatvezető ugyanis az első előadásuk, a Népi rablét sztoriját akarta volna újrahasznosítani a huszadik évfordulóra, ennek megvalósítása azonban kudarcba fulladt. A meg nem írt előadás azonban életre kel, a játék átcsap egy törvényen és mindennemű szabályon kívüli karneváli őrjöngésbe, ahol a Népi rablét disznóvágás-jelenete helyett emberfejezést, a társulat tagjainak megfőzését, végtagjainak Peter Greenaway-filmet idéző feltálalását látjuk, az öncélú meztelenkedés stilizálását, majd azt is, ahogyan Pintér (hosszú stroboszkóphasználat mellett) minden kollégáját egytől egyig magáévá teszi.

Mindennek ugyanis semmi tétje nincsen – a Jubileumi beszélgetések, ahogy maga a beszélgetés menete is kitűnően ironizálja és fordítja ki az idehaza igen gyakori, értelmiségi álkérdésekkel tűzdelt ünnepi beszélgetések stílusát, úgy a színházi provokáció mint olyan, szintúgy tartalmatlan fogalommá vált. „De hát jól nevelt, kiöltözött, színházba járó közönség ül itt” – ismétli többször is Thuróczy Szabolcs, s pont ez a lényeg: bármi is történik ezen a színpadon, Pintér bármennyire is igyekszik megfesteni saját, ellenszenvességtől duzzadó portréját, a befogadók reakcióján mindez aligha változtat. Egy olyan kultúrafogyasztási környezetben élünk, amelyben gyakran hiszünk zárványvilágunk széles akciórádiuszában. Holott nem igazán van így, sőt, inkább falak vannak és párhuzamos valóságok.

„Kelet-Európát járva általános tapasztalatom, hogy ha egy városban az ottani új drámát bemutató helyeket keresem (mert az internetről vagy máshonnan már tudok a létezésükről), akkor a szállodai személyzet általában tanácstalan. Ilyesmiről nem is hallottak, a vendégeik sem keresték őket, tehát azok városukban nem is léteznek. Miért kellene félni a társadalmi proteszt ilyen formáitól, ha csak ennyire kevesen ismerik őket?”[1] – szól Tamás Pál néhány évvel ezelőtti cikkének megállapítása a kelet-európai politikai színház szociológiai dimenzióiról. A Jubileumi beszélgetések ennek a tudásnak a birtokában van, hiszen nincs már tétje annak, hogy megjelenik a kivetítőn Schmidt Mária, se annak, hogy Pintér Béláról kiderül, hogy egy áldemokrata társulatvezető, és annak sincs eget rengető hatása, hogy naturális emberfejezés zajlik a színpadon, vagy hogy folyik a vér, hurka készül az egyik társulati tag végbeléből. És annak se, hogy Orbánoznak, Gyurcsányoznak, és kétsoros versben alázzák meg ízléstelen módon a Nemzeti főigazgatóját.

A színház mediális környezete változott meg radikálisan, az arról való kritikai beszéddel egyetemben. Pintér Béla önanalízis és számvetés keretében a kultúra leértékelődött, keretmegtartó helyzetének lassú eltűnését viszi színre: ritkán látni ilyen típusú, az alkotói folyamatra ilyen kérlelhetetlenül reflektáló előadást a hazai színházban. Hiszen valóban tragikus belegondolni abba, hogy sem a színpadon, sem a kritikai diskurzusban nincs téttel bíró, esztétikai értelemben vett bátorság. Súlyos daganatnak nevezni a Nemzeti főigazgatóját ugyanúgy nem tekinthető valós következményekkel kecsegtető merészségnek, mint ahogy az sem, ha esetleg a címben használt módon hülyének címkézem Pintér Bélát.[2]

Minden lepereg. Marad a kultusz, illetve a kultúrharc, a hatalom és a párhuzamos (színházi) valóságok. Művészi színvonaltól függetlenül.

Fritz Gergely

 

Fotó: pbest.hu

 

JEGYZETEK

[1] Tamás Pál, A kutyaharapás esztétikájáról?, Színház, 2014/7. https://szinhaz.net/2014/07/22/a-kutyaharapas-esztetikajarol/

[2] Urfi Péter egykori Nádas-kritikája inspiratív hatással volt a gondolatmenetre. Urfi Péter, Kultusz és szaft. Nádas Péter: Hátországi napló, Prae, 2007. 05. 25. https://www.prae.hu/article/638-kultusz-es-szaft/


Címke: , , , , ,
2019.04.25 - tiszatáj

REKAMIÉ FESZTIVÁL, SZEGED
11 ember várakozik London kapujában. Románok, szerbek, erdélyi és magyarországi magyarok. Angliában szeretnének dolgozni. Könyvelő, pap, énekesnő, ingyenélő fiatal. Bevándorlók, vagy kivándorlók, talán nem menekültek, talán csak munkakeresők. Tele reményekkel, félelmekkel, előítéletekkel. Mintha a mindennapokat látnánk… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő