02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Két tó között léggömb
2019.03.28 - tiszatáj

HAKLIK NORBERT:
TOM HANKS A VIZEK FELETT

Haklik Norbertnek egy évtizednyi szünet után jelent meg új prózakötete a Scolar kiadó Live sorozatában. Olyan fiatal kortársak mellett szerepel, mint Herczeg Szonja, Ferenc Mónika vagy Czinki Ferenc. A viszonylag nagyobb szünet egy sor fontos kérdéssel szembesítheti a szerző eddigi munkásságát kísérő kritikust. Nem véletlenül soroltam fel néhány fiatal nevét. Haklik a többi névvel ellentétben jóval tapasztaltabb prózaíró. A kilencvenes évek második felében jelentkezett első kötetével. Nemzedékéhez olyan jeles írók tartoznak, mint pl. Térey János, aki a kötet hátlapján írt ismertetőjében szóvá is teszi a megjelenés idejével kapcsolatban felmerülendő kérdést: voltaképpen visszatérőként új kezdetről, vagy egy évtizednyi ugrás utáni szerves folytatásról van-e szó. A százötven oldalnyi kötet nyolc novellájának világa, nyelvezete, témái kapcsán megállapítható, hogy részben mindkét jelenséggel számolhatunk. A Haklik-világ továbbírásával és egy kiadósabb szünet utáni új kezdettel szembesülünk.

A 2006-ban beálló hirtelen törésvonala mentén vázolható fel az a sor tényező, amelyek meghatározták a szerző életét és a későbbi, szépirodalmi munkájához való viszonyát. Haklik évekig egy budapesti, konzervatív lapnál dolgozott meghatározó újságíróként, amikor a munkáját, országát, addigi életét maga mögött hagyván, a csehországi Brünnben telepedett le, ott alapított családot és egy multinacionális cégnél dolgozik azóta is. Több interjúban is vallja, hogy az újságírást már-már robotszerű, mechanikus műveletként volt kénytelen űzni az adott budapesti lapnál, és ezen szeretett volna változtatni úgy, hogy a prózaírást mégis folytatni tudja. Az újságírásra az írás alkalmazott fajtájaként tekint Haklik, így az erős, merész publicisztikai nyelvezettel fémjelzett újságírását végül felváltotta a szépirodalom. A „karakteres hang és kiforrott látásmód” (Térey) túlnyomórészt újságírói gyakorlatának köszönhető. Alkalmazott írásgyakorlatából adódóan a nyelvi, írásbeli készsége, stílusa magas fokú, otthonosan mozog egyszerre több nyelvi regiszterben is. Annak ellenére, hogy Haklik elutasította a történelemből (és implicite a politikából) való közvetlen ráhatást, a kötet tragikomikus kistörténetei mögött a legújabb kori magyarországi, romániai, szerbiai, németországi stb. politikai és történelmi események tárulkoznak fel, a jelenünket meghatározó, nyomasztó, elfajult kapitalista, politikailag kvázi semleges élethelyzetek mentén. A fenti hatások mellett, alapvetően néhány újabb nyelvi kísérlettől eltekintve, az előző köteteit írja Haklik tovább, aminek kiváló példája a kötet nyitó novellája is, ami egy romantikus legendára alapozott, tragikomikus, groteszk, politikai, meseszerű elbeszélés.

A kötetszerkesztés koncepciója nyilvánvaló. Az első novella közvetlenül abban a székely mitológiai miliőben folytatódik, ahol tizenegy évvel ezelőtt megszakadt. A sok port felkavart, megosztó, híres-hírhedt előző kötetének, a Big Székely Sónak a világával érintkezik. A Történet Kutyusról, aki medve volt, első látásra is egy játékos (már a címben szereplő szójáték is erre való utalás), parodisztikus, kortárs mese, amiben a jó és a rossz kozmikus harcáról kapunk képet, enyhén meghempergetve nemzeti porcukorba. Haklik a szó és a máz mestere. Frappánsan álcáz minden olyan (politikai) utalást, ami a mesés, népies köntös nélkül, pusztán a napi politikai mókuskerékbe szorult, mai átlag magyar, nemigen gondolkodó ember realitásának az alapja lehetne. Az elbeszélés szórakoztató módon vezet be egy olyan fekete-fehér mitológiába bennünket, aminek dichotomikus alapja szerint, egyik pólusa a tiszta, a mind benső, mind külső természetéhez közeli (magyar) fél, ellenben az örök másikkal, a korrupt pólussal, ami a társadalmat, a repressziót, a kizsákmányolást képviselő nem magyar (itt történetesen román) ellenség. Ezek konfliktusa majdnem az utóbbi javára zárul, ám a legvégén mégis a sors (isten, a természet stb.) beavatkozásával mégis győz a nagybetűs igazság. A mitológiák strukturáltak (Barthes), elemeikre bonthatók, felépíthetők, és nem túl mozgékonyak. Itt sincs egyébről szó, egyfajta parodisztikus meseformába zárva.

Haklik elmondása szerint nem a történelem, inkább a családtörténetek és azokhoz hasonló mikrotörténetek keltik fel érdeklődését. A kötet budapesti bemutatóján a szerző úgy fogalmaz, hogy ez a kötet a „rituális gyilkos”, kiölte belőle a szépirodalmi értelemben vett múltját és egy új kezdést feltételez. Ez a látszólagos kezdés a kötet második szövegére tehető. Az említett könyvbemutatón Haklik egy találós, pop kulturális analógiát von irodalmi világának transzformációja és egy zenei jelenség között. Elmondása szerint úgy lehetne rávilágítani eddigi munkásságára, mint a Beatles zenekar opusára. Miszerint előző kötetei a Beatles korai pop slágereihez hasonlíthatók, a Tom Hanks-es kötet pedig a kései Beatlesszel vonható párhuzamba, amit a nyitottság, a kísérleti attitűd, a merészebb, szabadabb, nem feltétlenül a populáris zenére hegyezett fülű auditóriumnak írtak. Ez a hasonlat részben helytálló is, lévén Haklik e novelláskötetével olyan nyelvi kísérletekbe kezd, ami eddigi prózavilágára nem volt jellemző. Szövegbe illeszt számítógépes ábrákat, fotokollázsokat, áthúz, besatíroz szavakat, nem használ nagy kezdőbetűt stb. A kötet második novellájának címe is egy ilyen áthúzás. Szövege stilisztikailag kitűnően megírt szöveg, ami a kritikánk bevezetőjében taglalt újságírói korszakból kölcsönöz elemeket. A szöveg önéletrajzi ihletettségű. Egy idős újságíró halálának története köré épül. A szerkezetileg a prózafolyamba fűzött levelek összefonódásával, izgalmas, detektívregény-szerű megoldásokkal felépített novella a szerző elköltözésének, váltásának egyik lehetséges magyarázatát hozza. A Mester névre hallgató tapasztalt, idős újságíró haláláról szóló jelentésében, a halál okaként a következő áll a novella záró mondataként: „agyonnyomta a lelkét a megíratlan művek terhe”. Ezt nem tudjuk nem elvonatkoztatni a szerző életrajzi síkjától sem. Talán ez lehet egyik húzós oka, amiért Haklik otthagyta az újságírást a szépirodalom kedvéért. Egy búskomor, színesen megírt önéletrajzi novella az Igazam volt tévedtem, ami Haklik két írói tapasztalatvilágának, az újságírói és a szépírói énjének találkozása mentén íródik.

A szerző egyik alap jellemzője a többnyelvűségre való összpontosítás. Elmondása szerint több nemzetiségű közegben jobban érzi magát, mint történetesen Magyarországon, ahol a II. világháború után egyfajta kulturális gettó alakult ki az egynyelvűség folytán, amelynek zárt ajtóit nyitogatni kellene, mondja, és ezt próbálja megtenni új kötetével is. A probléma megoldását a kulturális, nyelvi sokszínűségben látja. A brünni tapasztalatai is erről vallanak: Csehországban a kulturális sokszínűség, az egymás mellett békében élő nemzetek egymásra figyelése, a multikulturalitás él és működik. Egy ugyanilyen, nemzetileg színes, felszabadult közegben vonul be Tom Hanks a magyar irodalom berkeibe a címadó novellában. Haklik, elmondása szerint, örökölte nyelvérzékét, magyarországi nagyapja például szlovákul is beszélt a magyar mellett, Haklik kislánya pedig máris négy-öt nyelvet tud, amiből számos pozitívum származtatható. Mindezek folytán nagyon jól ismeri a többnyelvű közegek eredményezte mentalitásbeli karakterológiákat, és a címadó novellában fel is vázolja ezeket. A Monarchia egyik alap jellemzője volt a kétnyelvűség, így ebben a novellában is egy volt Monarchia-béli földrajzi térben mozgatja hőseit. Egy poszt-monarchikus, multinacionális hálót rajzol fel, globális jelenünket jellemző elemekkel felvértezve. A novellában találkozhatunk csehekkel, amerikaiakkal, új-zélandiakkal, szerbiaiakkal stb., mely szereplők kommunikációja mentén épül fel egy komikus, közép-európai és globális helyzet. A címadó novella azon „összefüggő történetek végtelem mátrixa”, amelyből főhősként kiemelkedik egy Tom Hanks-képmás, a huszonegyedik századi, globális realitásunkat befolyásoló amerikai látványipar metaforájaként.

A harmadik szövegben a balkáni háborús narratíva a határon túli magyarokat szerepeltető tematikával ötvöződik. Az előző novellában mellékszereplőként megpendített exjugó szál itt bontakozik ki. A jugoszláv háborús traumaszövegekkel operáló kortárs magyar próza egyik legutóbbi regényének írója, Orcsik Roland veti fel egy helyen, enyhén sarkítva, de annál pontosabban, hogy benyomása szerint mintha bizonyos szempontból egy kicsit divattá vált volna ez az exjugó háborús tematika feltárása a prózairodalomban. Ez konkrétan nem vonatkoztatható erre a novelláskötetre, de adott esetben, a háborús témát szétírván, amihez egyébként kitűnően ért Haklik újságírói múltja okán, egy egészen korrekt, a magyar irodalmi piacon jól eladható prózakötet születhetne meg ebből a novellából akár. A jó fogalmazás mellett, a jó forgalmazás sem mellékes szempont ma. És éppen ennek fényében értelmezhető következő novella is. A Gyapjas hal címre keresztelt szöveg a legszembetűnőbben jellemzi a már említett kísérletezést. Haklik internetes és telekommunikációs szaknyelvvel sűríti ennek az elbeszélésnek a nyelvét. A rá jellemző szóviccekkel játszik el, miközben képekkel, fotókkal szellőzteti az elbeszélés sűrűjét. A néha jól, máskor kevésbé sikeresen elsült poénokat a pop kulturális hivatkozások teszik színesebbé, miközben a nyelvi játszadozások mellett is a fabula erősen hollywoodi blockbuster-gyanús. Adott egy outsider, a zseni hacker-informatikus, egy afféle „nerd”, aki különböző csavarok folytán, terroristává avanzsál és a hétköznapi hősünkre a végén már nem más, mint a Pentagon vadászik. Egyfajta saját farkába harapó kapitalizmuskritika ez a szöveg. A már látott filmes-narratív paneleket, a szövegbe ékelt nem alfanumerikus elemek és a szöveg humora húzzák ki állóvizéből. És a következő novella sem rugaszkodik el túlságosan az eddig megismert haklikos elemektől, az újabb kori kelet-európai kommunista történelem és a nyugat-európai vadkapitalista jelen opponál egymással, amit egy gofri emléke által kiváltott elbeszélésfolyamon egyensúlyoz a szerző, pop kulturális teába merítve. A gofri lesz a Haklik-madeleine. Az utolsó előtti elbeszélés viszont Haklik poétikájának még egy jellegzetességét erősíti meg, nevezetesen a populáris kultúrában, egészen pontosan, az úgynevezett nem hivatalos, zenei ellenkultúrákban való jártasságát. Élvezetes néhány oldal ez a szöveg, amelyben ismét légballonban utazunk, és abból figyelünk le a jellemzően újabb kori történelmi és szubkulturális szálak egymásba fonódására Berlin felett. Viszont a röpke élvezetes trip után, a záró novella visszahúz bennünket a tavak közelébe.

A könyv szerkesztése szempontjából az utolsó elbeszélés logikus megoldás, több szinten is kapcsolódik az első novellához. Egy történelmi, kalandos, romantikus elbeszélés, amiben egy tárgy, konkrétan egy óra sorstörténetének leszünk tanúi. Az időbéli sík kicsit több mint kétszáz évet foglal magában, történetesen a modern magyar állam történetével párhuzamosan. E szöveg végén is a sors keze(!), miként első novellánkban is, frappánsan megold minden problémát. Az óra, kétszáz éves Odüsszeiája után, a sors által kiszabott, „természetes” helyén végzi. „Oda kerül, ahol a haza van.” Nemzeti happy end.

Ám mindamellett, hogy kiszámítható panelek sorjáznak (1848, Petőfi Sándor, a Titanic-mítosza, a II. világháború, 1956) érdekesnek tűnhet, miként szólalnak meg különböző nyelvi regiszterekben a főhősök, viszont ez a szöveg mélyrétegein nem sokat változtat. A Haklik-mátrix a végén kicsit cseppfolyóssá hígul, ami az előző novellák sorozata után egyfajta semleges ízt hagyhat a könyv befejeztével az olvasóban. A jól megírt mondatok, helyesen megszerkesztett bekezdések, a jól kitalált dramaturgia után kisebb mozdulatlanság áll be. Mint a Szent Magdolna és a Fertő tavak álló vize, amik közre fogják a szövegek jobbra-balra szállingózó cselekményballonjait a kötet folyamán.

Amellett, hogy kárpát-medencei „sorskomédiákként” minősíti szövegvilágát, minden egyes Haklik-szöveg, a pszeudo-mágikus realistától, a politikailag nem túl semlegesen át, a romantikus, meseszerűig, mindegyik az újabb kori történelemből merít. A pop kultúrát jól ismerő szerző erőssége ugyancsak a tisztán, pontosan, érthetően folyó mondatok megszerkesztettsége, illetve a többnyelvűsége által párhuzamosan több kultúrában való otthonosság.

Lenkes László

(Megjelent a Tiszatáj 2018/5. számában)

 

Scolar Kiadó

Budapest, 2017

160 oldal, 2750 Ft 

 

 

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő