05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
05.14.
| Jazz Kocsma – Izsó Zita Éjszakai földet érés című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| SZAKADOZÓ JEL / BREAKING SIGN – MAMŰ >>>
05.09.
| FISZ – Erőszak az irodalomban >>>
05.09.
| Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetének bemutatója >>>
05.07.
| SZTE BTK – Ha május 7-e és 8-a, akkor BölcsészFeszt2! >>>
05.04.
| Megálló – Tarján felett az ég – Majális+ >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>

Aczél Géza, Bödecs László, Csehy Zoltán, Csordás Kata, Debreczeny György, Farkas Arnold Levente, Peer Krisztián versei
Interjú Krusovszky Dénessel
Jászberényi Sándor, Sayfo Omar prózája
VOLT EGYSZER EGY SZÍRIA
Szír novellák, Adonis verse, Mércz András, Mestyán Ádám, Nacsinák Gergely András írásai
Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról II.

>>>

BESZÉLGETÉS GYÁNI GÁBOR TÖRTÉNÉSSZEL
Gyáni Gábor történész nem ritka vendég a szegedi bölcsészkaron: néhány évvel ezelőtt a Történeti Intézet hívta meg, majd 2018 őszén a frissen megjelent Nemzeti vagy transznacionális történelem című kötetéről beszélgetett vele Sándor Klára. Ezúttal április 4-én az Audmax-esték keretében szintén Sándor Klára kérdezte Gyánit, a diskurzus középpontjában pedig ismét a történetírás legaktuálisabb kihívásai, a nemzeti versus transznacionális történészi vizsgálat problémái álltak… – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>

„A Gioconda egy igazi nagy olasz sonka!”
2019.03.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MARTON ÉVÁVAL

Az SZTE Zeneművészeti Karán rendszeresen tartanak mesterkurzusokat a legnagyobb magyar operaénekesek. Járt már náluk Hamari Júlia, Bátori Éva, Rost Andrea vagy Sass Sylvia. Legutóbb, az a művész járt ott, aki a legnagyobb világkarriert futotta be az utóbbi 60 évben. Régi tapasztalatom, hogy egy nagy karrier mögött nem csak egy szép hang, egy jó előadó, de mindig egy nagy egyéniség is áll. Talán mindenki másnál érvényesebb ez Marton Évára, akivel az énektanításról, a partnerekről és nagy szerepeiről beszélgettünk.

Már évek óta nem lép színpadra. Végiggondolta az életét, a pályáját, hogy mi az amit jól csinált, mit tenne másképp?

– Nem, soha nem gondolkodtam ezen! Mindig éltem az életemet. És miután most is dolgozom, nekem erre nincs időm, de nem is akarom. Ez nem az én dolgom, meghagyom a zenetörténészeknek és a kritikusoknak. Elemezzék csak ők, hogy mit csináltam jól vagy rosszul. Szerintem mindent jól csináltam.

– Vannak állandó tanítványai és tart mesterkurzusokat is. Mi a fő különbség a kettő között?

– A mesterkurzus nagyon rövid idő, hogy egy növendéket alaposabban megismerjek. Viszont aki jól tudja ezt a mesterséget, az 5 perc után hallja, hogy kinek milyen nehézségei vannak. Tapasztalatom szerint a problémák nagyon hasonlóak, csak más formában jelentkeznek. Szövegmondási probléma, ritmusprobléma, előadásmód. Sok fiatal énekes még csak a kottát nézi, hozzátapad és próbálja visszaadni a hangjegyeket, szinte fölmondani a darabot. Ebbe egyébként egy tanár könnyen bele is fásulhat, hisz nagyon sokszor kell ugyanazt elmondani, és nincs foganatja.

– Ön a Zeneakadémián végzett. Mit tanult meg ott, és mit tanult még később?

– Amit tudok, azt a színpadon tanultam meg, a szerepeken keresztül. A nagy karmesterektől, rendezőktől és énekesektől, akikkel együtt dolgoztam. Olyan szerencsém volt, hogy már a kezdettől a legnagyobbakkal dolgoztam együtt, és figyelhettem őket.

– Volt kedvenc szerepe?

– A kedvenc mindig az, amit éppen elvállaltam. Minden darabban meg kell keresni a szépséget és megmutatni. Nagyon szeretem Verdit, Puccinit, Wagnert, Strausst, nagy Bartók-rajongó voltam és vagyok. A Kékszakállú nekem majdnem olyan, mint a Himnusz. Persze vannak olyan szerepek, amelyekkel meg lehet csinálni egy karriert. Amelyekkel be lehet robbanni, aztán vannak olyanok is, amelyek egy életen át elkísérnek.

– A Kékszakállúval az a probléma, hogy magyarul kell énekelni. Már persze a külhoni énekeseknek. Az Önök lemezén Samuel Ramey magyar kiejtése viszont remek, és jobbat nála nem is hallottam.

– Kezdetben Krénusz Jóska barátom, a Metropolitan nézőtéri felügyelője tanítgatta neki a kiejtést, ettől aztán Samuel szép somogyi dialektussal énekelte a szerepet, mert Jóska onnan származott. Amikor először meghallottam, elrémültem! Aztán szép lassan kijavítottuk. De Ramey tényleg óriási volt a szerepnem.

– Az emblematikus szerepek a legnehezebb szerepek, vagy ez mindenkinek más?

– Nekem például ilyen volt a Turandot, amelyet először 40 évesen énekeltem Bécsben Carrerasszal és Ricairellivel, Lorin Maazel vezényelt, élő tévés közvetítés volt és lemez is készült belőle. Az előadás után a világon mindenfelé hívtak erre a szerepre, énekeltem Hamburgban, a milanói Scalában, a veronai Arénában, a Metropolitanban, San Franciscóban, és három estén Budapesten is. Ezt sokan nagyon nehéz szerepnek tartják, de nekem olyan volt, mint a glaszékesztyű! Teljesen passzolt a hangomra. A másik a Tosca volt, amivel minden ajtót kinyitottam. Még a karrierem elején Budapesten elénekeltem, de Bécsben is ez volt az első nagy sikerem. Egyszer elvittünk San Francisco-i előadást a Fülöp Szigetekre. Manilában ez volt az első operaelőadás. Placido Domingóval hatalmas sikerünk volt, a köztársasági elnök is több előadást megnézett, nagyon lelkes volt. A német repertoárban talán az Elektra volt a csúcs. A Wagner szerepek közül pedig az Istenek alkonya Brünnhildéje a legnagyobb. De a Lohengrinben például mind Elzát, mind Ortudot elénekeltem, és mindkettőt a Metben.

– Egyszer megkérdeztem Öntől ki volt a kedvenc Kalafja, de nem mondta meg.

– Nekem három kedvenc tenorom volt: Domingo, Pavarotti és Carreras. Ha hármójukat összegyúrnánk, akkor az lenne a kedvenc tenorom. Az egyik jól játszott, nagyszerű zenész volt, a másiknak csodálatos hangszíne volt, a harmadik nagyon szép fiú volt, és jó jelenség. De mind a három nagyon kellemes partner volt. Domingóval és Carrerassal énekeltem Turandotot, Pavarottival például Trubadúrt és Toscát.

– Pavarotti nem is sok Kalafot énekelt…

– Én hallottam egyszer San Franciscóban Monserrat Caballéval. Én akkor még nem is gondoltam erre a szerepre, de azt mondtam a férjemnek, egyiküknek sem való, túl lírai a hangjuk.

– … viszont így illettek egymás mellé.

– Súlyban igen.

– Azt mondta, tapasztalata szerint az énekes növendékeknek hasonlóak a problémái.

– Kaptam az elején egy csomó kínai növendéket. Általában rosszul beszélik azokat a nyelveket, amelyeken énekelniük kell, nem is nagyon hallották őket. Teljesen máshol képezik a hangjukat, a beszédhangjukat is. Nincs meg nekik a nyugati kultúrájuk sem, amibe mi beleszülettünk. Mindezt nagyon nehéz megtanulni. Nem is értem, miért akarják megtanulni. És például soha nem akarnék kínai operában játszani, nekem legalább olyan nehéz lenne, mint ez nekik.

– Ennek ellenére az énekes-piacon egyre több a távol-keleti, és sok nagyon jó hang is van köztük.

– Sokan vannak, de egy dolog nagyon hiányzik: a szívük, a lelkük.

– Az ő kultúrájuk nem az érzelmek kimutatására, hanem épp az elfedésére nevel.

– Ha én kiejtem, hogy ‘hűség’ vagy ‘szerelem’, vagy ‘bosszú’, az énnekem nagyon sokat jelent, én azt mélyen megélem. Ők ezeknek a szavaknak a súlyát mintha nem éreznék.

– Ennek ellenére egyik nagy szerepe volt a kínai császárlány, Turandot. Viszont őt nagyonis fűtik a szenvedélyek! Másik emblematikus alakítása a Gioconda volt, amelyet többek között Bécsben és a Metben is énekelt. Nemrég mutatták be a darabot Budapesten és Ön is szerepel a színlapon, mint művészeti konzultáns.

– Pár dologban megkérdezték a véleményemet és én szokásom szerint ezt őszintén el is mondtam. Ez persze nem mindenkinek tetszik… Dolgoztam a címszereplővel is, mutattam neki zenei megoldásokat, szövegejtést. Beültem néhány próbára és adtam pár tanácsot.

– Azt mondta, Önnek a Turandot könnyen ment. Ugyanezt mondta pár éve kolléganője, Szilfai Márta, aki akkor Szegeden énekelte a szerepet. Szerinte viszont a Gioconda az nagyon nehéz. Egyetért? Mi a nehéz benne?

– A Gioconda az egy verista opera. Én úgy hívom, hogy egy igazi nagy olasz sonka. Szaftos sonka! A verizmus minden nehézsége benne van, Hatalmas váltások vannak, hangilag és érzelmileg is. Nagyon meg kell tanulni. Sok-sok olyan recitativo van, amelyeknél a zene nagyon el tudja nyomni ezeket az úgynevezett beszélgetéseket. Többször előfordul, hogy egy magas hangról két oktávval lejjebb kell ugrani, mind a két regiszterben szólni kell a hangnak, és ezek a váltások pillanatok alatt zajlanak, nincs idő fölkészülni rájuk! Vagy valakinek a torkában van, vagy nincsen. Érezni kell.

– Mi a legfontosabb dolog az operaéneklésben?

– Énszerintem az, hogy az összes művészeti ág egyesül benne: a zene, a színpad, kosztüm, festészet, képzőművészet, iparművészet. És ez a komplexitás annyira fölemeli ezt a műfajt, hogy nem is lehet összehasonlítani más művészeti ággal. Ha szerencsés esetben mindegyik területen magas színvonalú egy produkció, akkor az tényleg a csoda maga! Ráadásul a jó énekesek egymást húzzák föl, spannolják, jó partnerrel mindegyikük még jobb lesz. És az előadás még izgalmasabb.

Márok Tamás

 

MET, 1982 Barcelona, 1984
Wien, 1986 Berlin, 1996

Kép: www.martoneva.hu


Címke: , , , , , ,
2019.05.19 - tiszatáj

MAURITS FERENC: BUKOTT ANGYAL ABLAKA. FÉNYVERSEK UTAZÁSAIMRÓL
Pontatlan és felszínes megállapítás lenne, miszerint a Bukott angyal ablaka megdöbbentően összetett kötet. Tudniillik, aki kicsit is ismeri a szerző, Maurits Ferenc életművét (vagy akár csak elolvassa a borító fülszövegén írtakat, melyből száraz adatként is kiderül, hogy ő „grafikus, festőművész, költő. A hatvanas évek jugoszláv figuralizmusának meghatározó alapja, az Új Symposion, majd a Forum Könyvkiadó grafikai szerkesztője.”), az a jelen versgyűjtemény összetettségén nem döbbenhet meg… – SZARVAS MELINDA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.15 - tiszatáj

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL ÉS SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
Május 17-én rendezi meg a Próza Nostra az első tudományos konferenciáját, amely a Végtelen határok – Konferencia a populáris kultúráról címet kapta. A rendezvény létrejöttével és kivitelezésével, a szerkesztőség terveivel kapcsolatban Szabó István Zoltán „Steve” főszerkesztővel, illetve Gaborják Ádám főszerkesztő-helyettessel beszélgettünk… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2019.05.14 - tiszatáj

BÍRÓ TÍMEA: A PUSZTÍTÁS REGGELEI
Nem tudom, Bíró Tímea örült-e, amikor először vette kezébe a kinyomtatott (amúgy nagyon szép kiállítású) könyvét – feltehetően igen, hisz ez csak természetes –, mert a benne található verseket olvasva, az a benyomásunk támad, mintha a fiatal költő semmiben sem találná az örömét – a kötet majd’ minden költeménye fájdalmat, nyomort, gyászt, pusztulást és halált lehel… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2019.05.13 - tiszatáj

A magyar olvasó immár a második Európai Irodalmi díjas makedón regényt tarthatja a kezében, ezt is Czinege-Panzova Annamária kitűnő fordításában.
Lidija Dimkovszka egyike azoknak a tehetséges kortárs makedón íróknak, akit korábban már a versesköteteiért is több díjjal tüntettek ki. Ugyanakkor ezzel a regényével már sikeres kétkötetes íróként is bemutatkozott az olvasók számára… – KUZDER RITA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.12 - tiszatáj

IL VOLO: MUSICA
Nem akarok a lemez borítójával viccelődni, de mégis kikívánkozik belőlem: a képen az Il Volo tagjai egyik kőről lépnek át a másikra, az ember rögtön azt gondolja, hogy ez nyilván a szintlépést jelenti, biztos arra utaltak a grafikusok, hogy ez már egy másik trió, amire nem csupán a rajongóknak érdemes odafigyelni. Lelövöm a poént: a borító nem mond igazat, legalábbis megtéveszti a hallgatót, mert ez nagyon is az az Il Volo, amely nagyjából kilenc éve itt van velünk… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.05.10 - tiszatáj

CSÉFALVAY ANDRÁS KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN 
Az Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad című kiállításán a kép, a szöveg és a hang mind egy olyan alternatív atmoszféra megteremtésére törekszik, amely egészen új irányokat tud adni a képzőművészeti befogadásesztétika kultúrájának. A teremben szinte teljes sötétség uralkodik, nem úgy érzékeljük a körülöttünk lévőket, mint egy szokványos kiállításon. Az egyedüli fényforrás Cséfalvay videóinstallációinak fénye, monitorok, illetve a random, meglepetésszerűen vetített csillagos ég, amely mintegy leheletnyi finomsággal emeli be a külvilágot… – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

KILENC SZÍNHÁZI ELŐADÁS JÖTT SZEGEDRE
A MASZK Egyesület idén tavasszal is izgalmas programmal készült: május 7. és május 27. között kilenc előadást hívtak meg Szegedre, amelyek mindegyike a Régi Zsinagógában látható… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

SAÁD KATALIN: HÁLÓBAN
Súlyos könyv. Egy kiló és tizenkét deka, négy és fél centi vastag, s több mint hétszázhatvan oldal. De ahogy a betűnagyságot, tördelést elnézem, ezerötszáz is lehetne – tolsztoji méret. Az író három nagy fejezetre bontja a regényt, bonthatta volna a kiadó is legalább ennyi kötetre, mert így fizikailag próbára teszi az olvasót – az élek nyomják, vágják a kezét, ahogy tartja a könyvet. De az olvasó tartja. Belefeledkezik… – JENEI GYULA KRITIKÁJA

>>>
2019.05.07 - tiszatáj

A HŐLÉGBALLON
Igaz történeteknél gyakori a történelem homályába vesző események cselekményorientálttá, kommerszé alakítása. Az 1979. szeptember 16-án, hajnal 2-kor megesett, az NDK-ból az NSZK-ba történő 28 perces ballonos szökés újabb feldolgozását tökéletesen leírhatjuk így… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő