Jön a Rekamié Fesztivál

HATÁRON TÚLI ELŐADÁSOK
A SZEGEDI SZÍNHÁZBAN

A szegedi színház alig tudott felmutatni az elmúlt években olyan színházi minifesztivált, ami mind szakmailag, mind a város kulturális kínálatában meghatározó súllyal lett volna jelen. (A MASZK által szervezett kitűnő Thealtert most ne soroljuk ide.) Holott egykoron még az országos színházi seregszemlének is a szegedi teátrum adott otthont. Így rendkívül örömteli, hogy a Barnák László igazgatta intézmény egy teljesen új arculatú regionális színházi fesztivált indít, amelynek a szegedi színház április 8. és április 13. között fog otthont adni. Öt előadás érkezik Szegedre, köztük talán a legerősebb produkció, az Újvidéki Színház Danilo Kiš-adaptációja, a Borisz Davidovics síremléke is látható lesz Alekszandar Popovszki rendezésében. Utóbbin legalább negyedszerre vesz részt hazai színházi seregszemlén, jómagam elsőként a tavalyi MITEM-en láthattam, de szerepelt a POSZT-on és a kisvárdai színházi fesztiválon is (utóbbin a fődíjat is besöpörte). A merész formanyelvvel élő, a szertartásjelleget a történelmi horrorral összemontázsoló előadás megrendítő módon ábrázolja színpadi eszközökkel a „a halottak gyorsabban szaporodnak, mint az élők” huszadik századi tapasztalatát. A kitűnő színészekkel kiállított produkció a hazai színházi előadások fogalmazásmódjától merően eltérő nyelvet használ, ugyanis a színészi test és a mozgás dinamikája sokkal hangsúlyosabban van jelen a kimondott szövegnél. Színházi ínyenceknek kötelező darab. Ahogy Schilling Árpád rendezése is, amely szintén látható lesz a Rekamién, méghozzá a temesvári Csiky Gergely Színház Exit című előadása. A darab a rendező explicit politikai színházának megfelelően kortárs kérdéseket boncolgat, maga a történethelyszín egy kelet-európai gazdasági bevándorlókkal teli használaton kívüli épület valahol Nagy-Britanniában. Az előadás a végtelennek tűnő, átmeneti várakozás szorongató helyzetét jeleníti meg, laboratóriumi körülmények között vizsgálva apró térbe zárt, különböző nemzetiségű emberek magatartását.

Az eddig említettek mellé jön még Molnár Ferenc Lilioma Zentáról a debreceni színházban játszó Mészáros Tibor rendezésében: Molnár klasszikusa sosem kopik el a színházak repertoárjáról, tavaly a Bocsárdi László rendezte sepsiszentgyörgyi előadás mutatta fel a darab frissességét, de ifj. Vidnyánszky Attila vígszínházbeli rendezése is egy releváns kortárs olvasatát nyújtja Molnár bölcseleti művének. A zentai színház szegedi bemutatkozása amiatt is üdvös, mivel a vajdasági színházi műhelyek közül még kisebb eséllyel kapnak magyarországi bemutatkozási lehetőséget.

Visszaugorva Romániához: a Nagyváradi Szigligeti Színháztól a Novák Eszter rendezte Naftalin lesz látható. Heltai bohózata a polgári erkölcsöket állítja fókuszba, méghozzá egy szekrény köré illesztve a játékot, amely a nyáron naftalinba tett téli erkölcsökre utal (értsd: nyáron mindenki megcsalja a házastársát). Romániát illetően nemcsak a Partiumból, hanem Erdélyből is érkezik vendégjáték: az egyik legjelentősebb erdélyi magyar színházi műhely, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Az ördög próbája című előadást fogja játszani, amelyet Radu Afrim írt és rendezett. A nyolcvanas években játszódó történet apropója egy születésnapi buli, amelyet egy gazdag üzletember, Ördög Miklós Levente szervez saját kisfiának, ajándék gyanánt pedig egy díszelőadást szeretne prezentálni, így elindul a casting: a legjobbnak ítélt társulás ugyanis ötezer eurót kap jutalmul.

A Rekamié programja a házigazda színház Az utolsó üzlet című Závada Pál-darabjával lesz teljes, s csak bízni tudunk abban, hogy mindezzel (akár további bővülés mellett) olyan színházi fesztiválja lesz Szegednek, amely akár a tágabb régióból is ide fog csábítani lelkes színházkedvelőket.

Fritz Gergely