Most van most

SZAJKI PÉTER FILMJE

Nyilván a filmeknek is megvan a maguk sorsa, nem csak a könyveknek: a héten indult Guerilla csendesen csordogál alig észrevehető vetítéseken, a vele párhuzamosan futó Most van most soktermes mozikban megy a külföldi filmek árnyékában.

A Most van most című filmet a közönség talán azért helyezi el nehezen, mert nyilvánvalóan vígjátékról van szó, de az amúgy is sokszínű műfaj kevéssé tiszta megvalósulását képviseli – mulatságos jelenetek sorából rakódik össze, de rengeteg benne az őrült komédiákból ismerős megoldás, miközben az egész tulajdonképpen folyamatos lelkizésre alapszik. Ezt a gyengén archetipizáló vígjáték-változatot képviselte a Kaméleon a maga egy központi szereplőre épített szerkezetével, vagy a Megdönteni Hajnal Tímeát, amely a nemzedéki közérzetfilm vígjátéki megvalósulását keverte a crazy comedy vaskosságaival és Szajki Péter Nejem, nőm, csajom című 2012-es filmje, amely mintha a 2008-as Intim fejlövés populáris változata lenne. A Most van most afféle utazós kalandfilm, amelyben Szajki vicces formába öltöztette a késő 30-asokról szóló, manapság elszaporodott nemzedéki körképet (ilyen film volt mostanában a Nyitva, a BUÉK és a talán kicsit idősebb szereplőket mozgató Kölcsönlakás).

Volt egy időszak, amikor sorban jöttek azok a filmek, amelyekben Julia Roberts megszökött a saját esküvőjéről – talán Tompos Kátyát nem fenyegeti, hogy a szerepéből valamilyen rejtett folytatásos film lesz, de a Most van most nyugodtan követheti azokat a külföldi filmeket, amelyekben a nászmenet és a benne résztvevők agya egyszerre állt meg. Szajki Péter története ráadásul továbbfejleszti ezt a találmányt, hiszen a filmjében egy nap leforgása alatt két frigy hiúsul meg, erre csak a magyar filmvirtus képes. Nem menyasszonyszöktetésről van szó, hanem a főszereplő maga menekül el, és ez alkalmat ad az alkotóknak arra, hogy bemutassanak egy válságba jutott kapcsolatot, és mindjárt azt is, hogy milyen utak vezetnek ki a még meg sem valósult házasság létre nem jött börtönéből. A filmben mindebből már-már nemzedéki panoráma rajzolódik ki: amint Szilvi a lakodalmi társaságot maga mögött hagyva végiggázolja néhány volt pasija jelenlegi életét, bepillanthatunk a korosztály néhány tipikus és talán kicsit különlegesebb életpályájába. Pályaelhagyók, meghasonlottak, alkoholizmusból alig kilábalók és identitásváltók bukkannak fel tarka egymásutánban, ilyen útkeresőkből áll a rendszerváltás körül születettek társasága. Van, aki ezeket az egyébként hol megrázó, hol tragikomikus fordulatokat derűvel szemléli, ilyen a Szilvi mellé rendelt, vele egyenrangúan hangsúlyos taxisofőr, és ilyen Kovács Lehel jutalomjátékában az a transzvesztita is, akiről nem derül ki, hogy új nemi azonossága Szilvi valahai lelki pusztításának eredménye-e, vagy belső fejlődéséé. Szóval a mai Magyarország egy metszete különös, torzító fénytörésben.

Alapvetően helyes és aranyos film a Most van most. Az egész a carpe diem eszméjének mostanra teljesen ellaposított, populáris felszínességére épül, mégis úgy tűnik, hogy ez a konyhafilozófia elviszi a hátán az egész történetet. A humora kedves, bár kicsit egyenetlen, a bemutatott világa hol hihető, hol nem, ám egy ilyen eredendően ingatag szerkezetbe nyugodtan belefér néhány történetvezetési és lélektani kilengés – a meseolvasó sem kérdőjelezi meg a hétmérföldes csizma létezését, ha egyszer már belépett az elképesztő fordulatok birodalmába.

Szíjártó Imre

Most van most – magyar film (2019)

Rendezte: Szajki Péter. Forgatókönyv: Szajki Péter és Szajki-Vörös Adél. Operatőr: Domokos Balázs. Producer: Kutyik Gábor, Gulácsi Lóránd, Romwalter Judit, Szajki Péter

Szereplők: Tompos Kátya (Szilvi), Mohai Tamás (Petya), Básti Juli (Szilvi anyja), Scherer Péter (pincér), Mészáros András (Tamás), Kovács Lehel (Nomi), Lovas Rozi (Tina)