04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A létből kisorvadás reménye finom jazz-tempókkal
2019.02.23 - tiszatáj

INTERJÚ GARACZI LÁSZLÓVAL HASÍTÁS C. REGÉNYE KAPCSÁN

A Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben.

Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

Mit jelent számodra a sebesség, ha már hasítás?

A sebességet abban a különös mozdulatlanságban tapasztaljuk meg, mikor semmit nem teszünk, semmit nem akarunk, és köröttünk és bennünk minden repül. Lubickolni az újjászületésben, percenként kizuhanni egy sorozatgyártó anyaölből. Minden perc új eszmélet, egyszer használatos, eldobható hajnalok. Senki arcát megjegyezni, a vonások azonnal átrajzolódnak, tiszta vagy, üres, ártatlan, emlékek nélküli és éhes, mint a fény. Zápor veri a fákat, köd szitál, nap ragyog, alkonyul, virrad, a táj belülről pörgeti maga köré az éghajlatát. Összefoglalva: a sebesség lényege az állandó átcsapás az ásványi dermedtségbe, majd a visszalendülés. Zakatolnak a fehér sziklák. Ide tarozik még a nemes kiszáradás és a békés aszalódás fogalma, valamint a létből kisorvadás esélye és reménye finom jazz-tempókkal.

A sebesség bizonyos értelemben feltételezi az eltűnést is, ugyanakkor köze van a csábításhoz?

Egyetértek: a sebesség eltűnésre csábít.

A saját élet elmesélésének lehetősége feneketlen kút vagy játék?

A feneketlen kút mélyén széles terek nyílnak vad gyerekekkel és nehezen kiismerhető játékokkal.

Egyes fajsúlyos, akár traumatikus társadalmi-történelmi-politikai szituációkon, történéseken, emlékeken a humorral felülkerekedhetünk?

Csak humorral nem, ez önámítás, öncsalás lenne. Felül amúgy se próbáljunk kerekedni, alulkerekedni talán, kis szerencsével: elkeveredni, lekeveredni. Viccé degradálás és lila pátosz: ezek mennek errefelé. Megérteni, megbocsátani, gyógyulni, elengedni, mindezt mértékkel és öniróniával: ez a nehezebb és a ritkább.

Te „adreanlinfüggő” vagy?

Ahogy, gondolom, mindenki. Persze a függés jellege változik a korral. Annyi biztos, hogy a régi kedves drogokhoz való nosztalgikus visszatérésnek is megvan a maga bája: például a több napos, ájultan extatikus, részeg olvasásoknak.

A fragmentumszerűség, a nagyelbeszélés lehetetlensége, a széttörtség poétikája a Hasítás esetében minek a kifejezője?

A régi probléma, hogy mi a hézag. Messziről kezdem: jó verset írni a legnehezebb, a géniuszoknak is csak néhányszor sikerül. A novella is brutális műfaj, csak azok próbálkozzanak vele, akik mindenre elszántak, és jó a kudarctűrő képességük. Kisregény: szintén nagyon meredek, nincs lazsálás, nem hibázhatsz, minden pillanatban résen kell lenned, nem lanyhulhat, nem kalandozhat el a figyelmed, minden szónak helye, szerepe, küldetése van. A regény, de még inkább a nagyregény a lusták és léhák műfaja, a könnyű megoldás, itt aztán lehet lazulni, locsogni, félrebeszélni, bő lére ereszteni, pletykálni, szót szaporítani, napi öt-tízezres karakterszámot boldogan teljesíteni. Tovább növelheti gyanakvásunkat a nagyregénnyel szemben, hogy ez a műfaj az úgynevezett művelt közönség kitüntetett kedvence. Az utóbbi évtizedekben én leginkább kisregényekkel próbálkoztam, és csak remélni merem, hogy a töredékesség nem hiányt, hanem intenzitást jelent.

Lehetséges a valós idő uralása, vagy éppen az abban való hit maga a fikció?

Ezt a kérdést nem biztos, hogy értem, az uralás megint ijesztően hangzik, akár mi akarjuk uralni az időt, akár az idő minket. Az írás anyaga adott, kézhez áll, a téma az út szélén hever, szembeötlik, feltolul, nem hagy nyugtot, vagyis nem kell benne hinni, mert van. Csak ez van. Az idő az írás szempontjából munkahipotézis, illetve a tagolás rendszere. Az irodalom, mint a zene, lineáris, a könyv elkezdődik, van közepe, aztán véget ér, nem lehet egy pillantással befogni, mint egy szobrot. Időt kell rá szánni, és meg kell érteni a saját ritmusát. A könyv különleges idejének jellegét elvileg az író találja ki, de inkább úgy mondanám, hogy a felhordott és életre kelő anyag maga kezd formát ölteni, kezdi kitalálni magát,  időformáit létrehozni. Ez az „életre kelő anyag” lehetne, gondolom, ebben az összefüggésben a fikció.

Merre hasítasz tovább?

Nagyregényt írok. (Csak nehogy kicsi legyen belőle.) A munkacíme: Mohácsremix, talán jövőre lehet belőle könyv.

Sirbik Attila

 

Garaczi László: Hasítás – Egy lemur vallomásai 5.

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

155 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő