11.04.
| Ráolvasás 05. – Áfra János │ Szegedi-Varga Zsuzsanna: Termékeny félreértés >>>
11.03.
| Jazz Kocsma – Pál Sándor Attila Balladáskönyv című kötetének bemutatója >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.28.
| Grand Café – Nádasdy Ádám A szakállas Neptun című novelláskötetének bemutatója >>>
10.27.
| Ráolvasás 04. – Tóth Kinga Írmag című könyvének bemutatója a Grand Caféban >>>
10.22.
| Szent II. János Pál pápával a metróban >>>
10.10.
| Munkácsy-díjas festőművész több mint 300 alkotása a REÖK-ben >>>
10.15.
| 26. Lengyel filmtavasz – ősszel >>>
10.10.
| Long time no see! – Simkó Beatrix és Jenna Jalonen >>>
NAPI TANDORI

10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>
10.05.
| Gyukics Gábor rangos nemzetközi díja >>>
09.25.
| Bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojást >>>
09.07.
| Kossuth Rádió – Nagyok Nátyi Róberttel >>>
09.09.
| A Ludwig Múzeum pályázati felhívása >>>
08.14.
| Ír kortárs költészeti műfordító műhely >>>

Bagdal Zoltán, Cirok Szabó István, Farkas Árpád, Jenei Gyula, Kormányos Ákos, Kukorelly Endre versei

Jan Carson, Karácsonyi Zsolt prózája

Farkas Árpád párbeszéde Ilia Mihállyal (1972)

Zsolt 141, 9-10. (Beszélgetés Csalog Zsolt könyvéről; Soltész Márton tanulmánya; Írások a Csalog-hagyatékból)

SÍKFUTURIZMUS (Hungarofuturizmus Délen)

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. […]

>>>

A létből kisorvadás reménye finom jazz-tempókkal
2019.02.23 - tiszatáj

INTERJÚ GARACZI LÁSZLÓVAL HASÍTÁS C. REGÉNYE KAPCSÁN

A Hasítás Garaczi László kultikus-klasszikus regényciklusának ötödik kötete. A magyar próza egyik legjobb stilisztája ezúttal is ironikusan és a rá jellemző érzékenységgel közlekedik keresztül-kasul a múlt és a jelen, egy lehetséges élet pontjai között. Garaczit olvasva mindig időben vagyunk: az elbeszélő kisgyerekkora, kamaszkora, írói pályakezdése és harmincas évei is megjelennek a regényben.

Csigalépcsőn haladunk a múlt felé, és a mindenkori jelenlét tükröződik a Városliget egén. Álmodozások sora. A Hasítás pulzáló korrajz, lapjain megelevenednek a közelmúlt évtizedei, hősünkkel együtt lődörgünk a Felszabadulás téren, csavargunk Párizsban és Berlinben. Emellett pedig a könyv varázslatos játék az életrajzi regény lehetőségeivel, azzal, hogy valóban mi a fikció.

Mit jelent számodra a sebesség, ha már hasítás?

A sebességet abban a különös mozdulatlanságban tapasztaljuk meg, mikor semmit nem teszünk, semmit nem akarunk, és köröttünk és bennünk minden repül. Lubickolni az újjászületésben, percenként kizuhanni egy sorozatgyártó anyaölből. Minden perc új eszmélet, egyszer használatos, eldobható hajnalok. Senki arcát megjegyezni, a vonások azonnal átrajzolódnak, tiszta vagy, üres, ártatlan, emlékek nélküli és éhes, mint a fény. Zápor veri a fákat, köd szitál, nap ragyog, alkonyul, virrad, a táj belülről pörgeti maga köré az éghajlatát. Összefoglalva: a sebesség lényege az állandó átcsapás az ásványi dermedtségbe, majd a visszalendülés. Zakatolnak a fehér sziklák. Ide tarozik még a nemes kiszáradás és a békés aszalódás fogalma, valamint a létből kisorvadás esélye és reménye finom jazz-tempókkal.

A sebesség bizonyos értelemben feltételezi az eltűnést is, ugyanakkor köze van a csábításhoz?

Egyetértek: a sebesség eltűnésre csábít.

A saját élet elmesélésének lehetősége feneketlen kút vagy játék?

A feneketlen kút mélyén széles terek nyílnak vad gyerekekkel és nehezen kiismerhető játékokkal.

Egyes fajsúlyos, akár traumatikus társadalmi-történelmi-politikai szituációkon, történéseken, emlékeken a humorral felülkerekedhetünk?

Csak humorral nem, ez önámítás, öncsalás lenne. Felül amúgy se próbáljunk kerekedni, alulkerekedni talán, kis szerencsével: elkeveredni, lekeveredni. Viccé degradálás és lila pátosz: ezek mennek errefelé. Megérteni, megbocsátani, gyógyulni, elengedni, mindezt mértékkel és öniróniával: ez a nehezebb és a ritkább.

Te „adreanlinfüggő” vagy?

Ahogy, gondolom, mindenki. Persze a függés jellege változik a korral. Annyi biztos, hogy a régi kedves drogokhoz való nosztalgikus visszatérésnek is megvan a maga bája: például a több napos, ájultan extatikus, részeg olvasásoknak.

A fragmentumszerűség, a nagyelbeszélés lehetetlensége, a széttörtség poétikája a Hasítás esetében minek a kifejezője?

A régi probléma, hogy mi a hézag. Messziről kezdem: jó verset írni a legnehezebb, a géniuszoknak is csak néhányszor sikerül. A novella is brutális műfaj, csak azok próbálkozzanak vele, akik mindenre elszántak, és jó a kudarctűrő képességük. Kisregény: szintén nagyon meredek, nincs lazsálás, nem hibázhatsz, minden pillanatban résen kell lenned, nem lanyhulhat, nem kalandozhat el a figyelmed, minden szónak helye, szerepe, küldetése van. A regény, de még inkább a nagyregény a lusták és léhák műfaja, a könnyű megoldás, itt aztán lehet lazulni, locsogni, félrebeszélni, bő lére ereszteni, pletykálni, szót szaporítani, napi öt-tízezres karakterszámot boldogan teljesíteni. Tovább növelheti gyanakvásunkat a nagyregénnyel szemben, hogy ez a műfaj az úgynevezett művelt közönség kitüntetett kedvence. Az utóbbi évtizedekben én leginkább kisregényekkel próbálkoztam, és csak remélni merem, hogy a töredékesség nem hiányt, hanem intenzitást jelent.

Lehetséges a valós idő uralása, vagy éppen az abban való hit maga a fikció?

Ezt a kérdést nem biztos, hogy értem, az uralás megint ijesztően hangzik, akár mi akarjuk uralni az időt, akár az idő minket. Az írás anyaga adott, kézhez áll, a téma az út szélén hever, szembeötlik, feltolul, nem hagy nyugtot, vagyis nem kell benne hinni, mert van. Csak ez van. Az idő az írás szempontjából munkahipotézis, illetve a tagolás rendszere. Az irodalom, mint a zene, lineáris, a könyv elkezdődik, van közepe, aztán véget ér, nem lehet egy pillantással befogni, mint egy szobrot. Időt kell rá szánni, és meg kell érteni a saját ritmusát. A könyv különleges idejének jellegét elvileg az író találja ki, de inkább úgy mondanám, hogy a felhordott és életre kelő anyag maga kezd formát ölteni, kezdi kitalálni magát,  időformáit létrehozni. Ez az „életre kelő anyag” lehetne, gondolom, ebben az összefüggésben a fikció.

Merre hasítasz tovább?

Nagyregényt írok. (Csak nehogy kicsi legyen belőle.) A munkacíme: Mohácsremix, talán jövőre lehet belőle könyv.

Sirbik Attila

 

Garaczi László: Hasítás – Egy lemur vallomásai 5.

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

155 oldal, 2999 Ft

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2020.10.26 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A művészeti vásárokra is kihat a vírus okozta válság, érinti az alkotók létét, jelenét, sőt jövőbeni helyzetét is. Az Art Market Budapest piac is, a művészeti tárgyak eladók, megvehetők. A piac működik, megerősíti a látogatókkal való kapcsolatot, felhívja a figyelmet az alkotókra és munkájukra, egzisztenciájukra, a hazai művészek támogatására. A piaci szereplők összefogtak, mint a Kortárs Galériák Egyesülete, amely központi kiállítási standjával jelezte, a „best of” összeállítás igazi csemege és minőség. Az volt…

>>>
2020.10.24 - tiszatáj

A CHICAGÓI 7-EK TÁRGYALÁSA
Valószínűleg a Holdig ugrott volna örömében, sőt, talán a maga idejében így is járt el a nemrég elhunyt, faji elkülönítés ellen Martin Luther King oldalán vonuló John Lewis kongresszusi képviselő, ha értesül az 1968-as demokrata nagygyűlés után összeesküvéssel vádolt Chicagói 7-ek kiállásáról. Az aktivistákból, hallgatókból, hippikből álló csoport ugyan zűrbe keveredett, ám gerincességük rábökött a rendszer visszásságaira, így a képviselő szállóigéjével élve a delikvensek „jó bajban” voltak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.23 - tiszatáj

XAVER BAYER: AZ ÁTLÁTSZÓ KEZEK 
Xaver Bayer első regénye egy egyetemista élet „átfogó orientálatlanság[áról]” ad képet, „a cselekvés következménynélküliségének következményeként”; az Alas­­­­ka­straße a szexualitás és a hatalom összefüggéséről rajzol „radikális és kíméletlen képet”, míg harmadik regényében a „dühös nihilizmus és az undor” már pszichológiailag motiváltan jelenik meg, és az életkedv nélküli fiatalember ábrázolása a stringens elbeszélésnek és a szigorú történetvezetésnek köszönhetően már szinte magával rántja az olvasót a szövegvilágba… – ZSELLÉR ANNA KRITIKÁJA

>>>
2020.10.21 - tiszatáj

A BEFEJEZÉSEN GONDOLKOZOM
Viszonylag gyakran találkozni internetes bejegyzésekben a „pretentious” (nagyigényű) kifejezéssel: a nem ritkán hirtelen felindulásból pötyögő fórumozók többször olyan rendezőkre vagy színészekre aggatják e stigmát, akikből dőlnek a nagy szavak, esetleg affektálva beszélnek, hevesen gesztikulálnak, tehát mini show-val népszerűsítik, fényezik önmagukat, ám érdemleges cselekvést, vagy akár egy emlékezetes darabot ritkán tudnak felmutatni… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.10.20 - tiszatáj

Tisztelt Kiállítók! Festőbarátaim!
Kissé felemás módon a fenyegetettség ellenére mégis ünnepel országos rendezvényeivel a festőtársadalom a magyar Festészet Napján. Immáron hatodik alkalommal gyűltek össze a szegedi festők, Szent Lukács evangélista névnapja alkalmából, akit a festők védőszentjének tartanak… – PATAKI FERENC MEGNYITÓJA

>>>
2020.10.19 - tiszatáj

NÁTYI RÓBERT KISMONOGRÁFIÁJA HÉRICS NÁNDOR MŰVÉSZETÉRŐL
Ha Hérics Nándor munkásságáról a róla szóló kismonográfia képanyaga alapján alkotunk képet, akkor egy szellemes, a pop art kritikai attitűdjéhez közel álló, élvezhető műveket alkotó művész tevékenysége kerekedik ki előttünk. A könyv szerzője, Nátyi Róbert elemzése a munkák tartalmi kérdései mellett arra is rávilágít, hogy milyen műfaji áthatások nyilvánulnak meg az életműben… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2020.10.18 - tiszatáj

SZARVAS MELINDA: IRODALOMTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A MAGYAR VAJDASÁGI IRODALOMRÓL 
A név meghatároz, a név előír, a név előfeltételeket, sőt előítéleteket hoz létre, és még Bar­thes szerzőjének halála után fél évszázaddal is elvárási horizontot konstruál meg. Szarvas Melinda tanulmánykötetét olvasva ez a horizont fel-, majd leépül. Átalakul, átíródik, átfogalmazódik. Körvonalai de-, majd rekonstruálódnak. Szabályai pedig érvényesülnek, eltolódnak, elmozdulnak és helyenként felszámolódnak… – ROGINER OSZKÁR KRITIKÁJA

>>>
2020.10.17 - tiszatáj

Fudzsi csúcsára
Kicsiny csiga, mássz, csak mássz,
Hogy önmagad légy.

– M. NAGY MIKLÓS FORDÍTÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő