Vettem kettőt ezerkétszázért és ahogy kipakoltam, csak egyet találtam. Amikor végeztem, kiborítottam a szatyrot, aztán meg a hűtőből szedtem ki mindent, egyenként.. Tudom, hogy két darabot vettem, kettőt.
A zajra kijött a férjem a férjem, persze akkor, amikor már készen voltam.
– Hát te mit csinálsz?
– Bevásároltam – válaszoltam illedelmesen.
– De hiszen most rakodsz ki a hűtőből!
– Keresek valamit.
– Csak nem a pénztárcádat?
– Ne idegesíts, a pénztárca megvan, húszezressel fizettem.
– Akkor mit keresel ennyire?
– Vettem paradicsomot.
– Mennyibe került?
– Ezerkétszáz.
– Az egész paradicsomkertet megvetted?
– Ne szellemeskedj! Látod, hogy ideges vagyok.
– Biztosan az almát is megvetted?
– Arra már nem jutott a húszból.
– Akkor loptad. – folytatta szellemes férjem.
– És kinek akadt a torkán a csutkája, kivel felezted meg? – tette hozzá.
Nem válaszoltam. Amit kivettem, rakhattam újból a hűtőbe.
Bement a sörével, de az ajtóból visszaszólt.
– Menj szépen vissza, engem nem ismer az eladó, sosem vásároltam nála!
Forrt bennem a méreg, de ő még fokozta.
– Nem engedhetjük meg magunknak!
Majd hozzá tette:
– Két szem paradicsom ezerkétszáz? Pazarlás!
– És te a kocsmában? – vágtam vissza.
– Az hasznosul! Még mindig itt vagy?
A piac öt megálló, kétszeri átszállás. Nem vettem fel a kabátomat, sőt levetettem a cipőt és papucsba bújtam. Majd elővettem két lábast.
– Mit pepecselsz? Azt mondtam, menj érte vissza!
Mennyivel könnyebb dolga volt Miltonnak, ő az egészet elvesztette. Senki sem kérte számon.
– Ezerkétszáz forintos paradicsom, a naccsága szórja a pénzemet!
Nem feleltem, hogy én is keresek és még a háztartást is ellátom.
Bezzeg Milton! Megírta, mit tudom én, hány flekkben. Elveszett és kész. Az újságíró mindig részeg.
Leadta a cikket, mehetett a pénztárhoz, ő férfi.
– Hol a gyerek? – kérdeztem a férjemet. Túl nagy volt a csend.
– Tényleg – felelte elgondolkodva, le sem tette, fogta a tévé távirányítóját a kezében. – Hát persze, az óvodában!
– Akkor indulás! – keményítettem be.
– Most öltözzek fel újra?
– Naná, hogy! Én nem ismerem az óvónő kerek fenekét.
Radnai István
