2019. február 22. 17 óra
Írók Boltja (1061 Budapest, Andrássy út 45.)
A szöveg (kisebb-nagyobb kihagyásokkal) nagyjából 14-15 éve készül, alakul…
E kötet munkacíme: Latens, egy „Regény mögötti regény”, illetve annak lehetősége.
Sajátos „életrajz”, napló, álomfejtés-sorozat, amelyben mindennapi események, belső világok, gyermekkori tragédiák, emlék-képek, képzelet-jelenetek váltják egymást – és mosódnak össze a nagy „idő(tlen)ben”, ahol az elődök és bizonyos kortársak tisztelete is fontos szerepet kap: hatásuk, szellemük ott lüktet a lapok fél-homályában… A szerző „énjei” felváltva beszélnek: rejtőzködéssel, kitárulkozással, meta-nyelvi betétekkel, játékos-abszurd szóhasználatokkal, „kollázs-montázs-hommage” hatásokkal is élve…
Ha csak irodalmi vonatkozásait vizsgáljuk, például Szentkuthy: Prae-hatása, L. F. Céline: Halál hitelbe című művének bizonyos atmoszférája, Joyce: Finnegan-idézése, Gombrovicz: Kozmosza, Artaud kiábrándult (aszketikus) őrülete, Milorad Pavić álomvilága, vagy éppen Pelevin „jelenléte” – és nem utolsó sorban: Alfred Jarry megszállottsága, morbid, kreatív, végletes, mániás… sokoldalúsága is ott vibrál a kötet sorai között.
Mondhatni, hogy: „egy könyv készülésének, alakulásának a könyve”, ami többrétegű és képlékenyen „felhő-szerű”. Belső formái, lényei, terei metamorfózisok: szimultán beszédmódokkal, idézetekkel, töményen és levegősen egyaránt, melyben a szereplők váltakozó minőségükkel, mibenlétükkel (Fiú-férfi-utazó-leíró-alteregó…) elemeikre bontják, kétségekkel, elvonatkoztatásokkal analizálják-, majd alkotják önmagukat újra- és újra: változatosan alakítva a lezárhatatlannak tűnő írás-folyamot. –
A hullámzó-örvénylő elme-folyamot, melyben – szinte – „minden(ki)” benne van…
„Bármelyik Felhőbe nyúlok, a képlékeny Valóság fájdalmas cafatokra szakad szét. Felhő? Ígéretes remény ebben a Felhőben nincs. A Felhő nem romantikus ábránd. Ez a Felhő egy gonosz testvér, ki bennünk lakozik, megsokszoroz bennünket, próbára teszi túlélési, állati ösztönünket, kreativitásunkat. Ez a Felhő nem kímél embert, állatot. Az alkotásban éli ki túlélési ösztöneit. Gonosz, tehát nagyonis emberi. Mi vagyunk a Felhő ebben az írásfolyamban.” – Ladik Katalin
