Nagy Zopán: Ébredő (és éltető) kavicsok

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Ébredő kavicsok,

opálos hajnalok,

ismeretlen mantrák,

tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,

verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…

Nem bauxit, sem hegyek,

nem sziklák, nem képzelet:

hajnal-pára, álom-varázs,

mozaikok, belső parázs,

meglátás és precizitás…

Achát, brokát, borostyán,

füstkvarc, ónix vagy netán:

jáspis, gránit, hematit,

hegyikristály, obszidián? –

Neem, de neem – és neeem ám! –

Kavics-képek Saját-Óperencián!

Gyomait, gyulait sebtibe,

alföldi(di) kavics kell ide!

Szem-fények és arányok,

erezetek, parányok…

———————————

Intermezzo (belső zenével, örvénnyel, hullámokkal):

Duna-kavics, Tisza-kavics, Beretty(ó) – és Zagyva-kavics…

Körös-kavics: körös-körül, Körös-kavics: kívül-belül…

Ó, ó, ő, ő = „ő” kövön nem maradt, az erezet (ma) jól hasadt…

A folyó, pedig ím, alant:

Körös-körül habos-hártyás,

néha zöldes, napfolt-sárgás,

esetleges, folyamatos, „eseményes”,

élet-adó, holt-árasztó, örvény-érdes…

Szürke hínár, lila hablaty,

„érmet” kínál: rím a habnak!

A nagy víz ismét Körös-bolyhos,

folyondáros (nyakig sáros),

pelyhes-pettyes, néha mákos:

merül alá léha város…

—————————————

Nem is kell több magyarázat:

megszállottság és alázat!

Szubjektív szemléletek,

megtestesült történetek…

Árnyékból, porból rezgések,

fragmentumok, egészek…

Messze Andok, Annapurna,

Ararát és Csomolungma…

Archaikus álmok:

az optikus „látnok”…

Milliárdból most pár százat:

alföldi sóder-káprázat…

Szenzibilis illesztések:

immár szellemi értékek…

A kavics lelke jó barát

(emelje mindenki – a – borát):

Évára, vino és vivát!

(Szlovák Kultúra Háza, Békéscsaba, 2019. 02. 06 – 03. 08.)