07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Pórusok birodalma
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!

Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után.

Dokudráma kel egybe az erőteljes stilizáción nyugvó szubjektív-pszichológiai formanyelvvel: a Ne érints meg! így boncolgatja, sőt, veti alá erotikus-szellemi élveboncolásnak saját keresztnevükön szereplő, vagyis létezőnek feltüntetett, de igazából színészek által játszott karakterei összetett lelki alkatát és gondolkodásmódját. Pintilie egyszerre ad és vesz el. Fókuszba helyezi az őszinte emocionális megnyilvánulásokat, ugyanakkor a celluloid-művészet mágiáját némi hazugsággal állítja elő. Utóbbival azonban nem manipulálni, hanem Igazságot feltárni igyekszik: a lüktető ritmus, az érzékeinket célzó hangok, az intenzív színhasználat elme és szív mélyére fúrnak, gyönyörről, csalódásról, netán ezek hol riasztó, hol felemelő fúziójáról árulkodnak.

 

 

Helyesebben, csak tanúskodnának – a Ne érints meg! ugyanis gyorsan vakvágányra rohan, Pintilie az elegáns, gesztusokra hagyatkozó stílusvilágot összetéveszti a legkínzóbb unalommal. Írhatnánk, objektíven szemlélődik, legalább annyira szeretne tárgyilagos, mint végletekig személyes, kamerával sorsokba merülő auteur lenni, ám a két forma óhatatlanul összeütközik és kioltja egymást. Ripityára törik a narratíva: célirányos dramaturgiáról ugyan eleve lehetetlen szólni, ám a rendezőnőből egyszerűen hiányzik a készség, amivel a rögrealista és a szőnyegbombázóan szubjektív síkot össze tudná horgolni. Torzulásokkal, rendellenességekkel együtt is megkapóak a hosszú beállításokkal ábrázolt, néha szenzuális áttűnésekkel dinamizált képek pőre torzókról, mellbimbókról, szőrszálak dzsungeléről, a Ne érints meg! mikroszkopikus test-analízise mégsem nyomaszt, hökkent meg vagy vezet rá a nagy üzenetre.

Pintilie ugyan lehetővé teszi, hogy a néző – választott figuráihoz hasonlóan – értelmezéseket gyártson, a kamera elé állítottakkal együtt morfondírozzon és érezze magáénak a szereplők belső kötélhúzását, de ambíciói nagyobbak a tehetségénél, az igazi szellemi munkát legfeljebb vonakodva lehet végezni, mert a rendezőnő képtelen karon ragadni és valóban belevonni minket a film szövetébe. Laura, Tomas, Christian és Grit így csupán felszínes, bántón kidolgozatlanul hagyott, ide-oda rakosgatott húsdarabok hosszadalmas, se eleje, se közepe, se vége párbeszédekkel vagy monológokkal – tanulságosnak szánt kinyilatkozásaik levegőben lógó talmi-bölcsességek, nem érzelmeket hánytorgató, világnézeteket-nézőpontokat fejtetőre állító, továbbgondolásra késztető meglátások. Különösen fájó ezt tudomásul venni annak tükrében, hogy a Ne érints meg!-ben végig, két nyűglődéssel töltött órán át ott rejlik a hiteles tabudöntögetés potenciálja. Transzgresszív hangütése szerint önmagunkra lelni nem más, mint ősi parancsolatot szegni: a szexualitás nem rejtegetni való, hanem testközelbe hozandó, bennünket újjászülő vitalitás, ekképpen a csúnyának ábrázolt, a magát felvilágosultnak valló civilizáció által perifériára szorított minőség biztosít túlélést segítő életenergiát. Szép tézis, ám csak pislákolva tör fel az igazi hatása, ráadásul e megállapítás aligha újdonság a Francia Újbrutalitás, az osztrák Feel Bad Cinema, pláne a korábbi japán újhullám után – a Ne érints meg! részleteiben erős, sosem egészében.

 

 

A szex, mint megváltás centrális tematikájára utal a filmet bűvkörbe vonó hófehér snittek tömkelege a kiteljesedés, a szabadság színeként, de hasonló funkciót tölt be az Einstürzende Neubauten néha beemelt zörejmuzsikája vagy az inkoherenciát csak tovább növelő, a Lars von Trier-féle Idióták Dogma-esztétikáját mímelő beszélő fejes interjútöredékek ritka felvillanása. Érdekes ötletek hevernek parlagon, így Laura, a voltaképpeni hősnő önfelfedezése, a mozgássérült Christian (a webfejlesztőként, aktivistaként is dolgozó, szabados életvitelű Christian Bayerlein kimondottan megkapó alakításában) tündöklése nem kapnak ívet, a figurák pusztán hánykolódnak a fontolva haladást, hagyományos cselekményszövést nélkülöző történetben. Üvöltésből, köpködésből, kutyaugatásból, atavisztikus megnyilvánulásokból nyernek erőt a szereplőt, ám addigra olyannyira elveszítjük az irántuk táplált rokonszenvünket, hogy Pintilie – vélhetően szándékaival gyökeres ellentétben – csak a zárlat felé közeledve, a korábbi szado-mazo, bondage-epizódok folytatásaként üzemelő, Gaspar Noéra hajazó, transzba ejtő orgiaszcénában, illetve a Laura végső kiteljesedésének szentelt meztelen táncjelenetben képes némi izgalmat csiholni. Önreflexióját akár dicsérni is lehetne: miközben a rendezőnő önmagát is a felvevőgép célkeresztjébe állítva hajlandó érzelmileg lecsupaszodni, múltját feltárni, végül léte hiábavalóságát az ízekre szedett filmképpel és kamera szerepeltetésével bizonyítani, Laura továbblép, ám itt is ugyanaz üti fel a fejét, ami korábban, vagyis az unalom ismét nem engedi közel hozzánk az önemésztő főszereplőnőket.

Puiu, Mungiu, Muntean rendkívül pőre, neorealista banalitásukban falrengető drámáival ellentétben a Ne érints meg! Catherine Breillat felkavaró érzékiségét, Ulrich Seidl talajközelien bemutatott szexuális devianciáit (a zárt ajtók mögötti csoportszex-pillanat mintha a Kánikulát idézné) tekinti előrébbvalónak, vagyis Objektivitás helyett Szubjektivitást szeretne injektálni a román újhullámba, ám ennek bevégzéséhez sajnos egyáltalán nem állnak rendelkezésére a megfelelő eszközök.

Szabó Ádám

 

 

Touch Me Not, 2018

Rendező: Adina Pintilie

Szereplők: Laura Benson, Tomas Lemarquis, Christian Bayerlein, Grit Uhlemann, Adina Pintilie

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.07.15 - tiszatáj

A 29. THEALTER Fesztiválon augusztus 2. és 10. között 32 társulat 30 produkcióját láthatják a kortárs színház rajongói Szegeden. Idén a női témákra, női alkotókra, illetve a fiatal csapatokra fókuszálnak, a nemzetközi és a hazai fellépők mellett helyieket is hívtak. A jegyértékesítés július 27-én kezdődik.

>>>
2019.07.15 - tiszatáj

SZERELMES SHAKESPEARE
Remek ötlet volt Tom Stoppardtól ez a történet! Nem sok igaz belőle, viszont nagyonis valódi. Shakespeare nemcsak a világirodalom legnagyobb drámaírója volt, de egyben korának színes közéleti figurája, színházi embere. Nemcsak darabírónak, de egy darab hősének is kiváló. Ebből az indíttatásból született meg a Szerelmes Shakespeare, eredetileg film forgatókönyvnek szánták. Miután a belőle készült mozi 1999-ben nyert egy csomó Oscart és más díjakat, nem csoda, hogy hamarosan elkészült a színdarab-változat is… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Szeged nyári kulturális kínálatának húzóeseménye természetesen a Szegedi Szabadtéri Játékok. Idén a szokásos bulvárprodukciók mellett főleg a programsorozat berkein belül működő Újszegedi Szabadtéri Színpad műsorterve kecsegtet izgalmas előadásokkal…
Ha augusztus és független színház, akkor Thealter. A Régi Zsinagóga és a Kisszínház mellett a Csillag Börtön ezúttal is előadáshelyszínül fog szolgálni, ismét lesz kritikusműhely, továbbá workshop is Ivo Dimcsev bolgár koreográfus vezetésével… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PÓKEMBER: IDEGENBEN
Véget ért a Marvel-univerzum harmadik fázisa. Jóllehet, a tényleges pontot az áprilisban felfordulást okozó Bosszúállók: Végjáték nyomta oda, a Rendőrautót dirigáló Jon Watts második hálószövő-kalandja így is helyre szórakozás – hovatovább magával ragadóbb, mint az eposzinak szánt, de oktalan humorizálásba fulladó Thanos-megalomániák. Az Idegenben nemcsak az ún. Infinity Saga legvégére tűzött pofás kis epilógus, hanem önmagában is szellemes, de hangsúlyos pontokon érett kalandmozi… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

BEMUTATTÁK
AZ IRODALMI SÉTÁK TOLNAI OTTÓVAL
MOBILAPPLIKÁCIÓT IS
A CULTSTREAM – A víz új kultúrája című projekt keretében rendezték meg Szegeden és Magyarkanizsán 2019. június 6-7-én a Tiszavirág Fesztivált. Mivel a tiszavirágzás a Tisza-menti régió népeinek közös élménye, a hozzá kapcsolódó művészeti értékek, irodalmi, képzőművészeti, filmes alkotások bemutatása kiváló lehetőség a fiatalabb generációk interkulturális tapasztalatainak gazdagítására és a szomszédos ország kultúrájával való mélyebb kapcsolat kialakítására…

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

Molière Don Juanjával nyit újra az Újszegedi Szabadtéri Színpad. Kicserélték a nézőtéri padokat, új világítótornyok épültek, és a színpad fölött is egy lámpasor gazdagítja a technikai lehetőségeket. Az öltözőket is fölújították. A címszereplő Jakab Tamás, de olyan országosan ismert sztárok is színpadra lépnek, mint Csákányi Eszter, Bodrogi Gyula, vagy Kulka János. A bemutató július 18-án lesz… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2019.07.12 - tiszatáj

PALKÓ TIBOR: PRE REPRO CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ

Szeplős a terem – és
szeplős a teremtés
(és-és-és-és) és:
szeplős az ég is…

Szeplős a hal,
szeplős a halál,
szeplős a bárány – és
szeplős a kés is…

>>>
2019.07.09 - tiszatáj

A FORUM KÖNYVKIADÓ ESTJE AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN
Népes társaság gyűlt össze június 14-én a Dugonics téren, majd a Grand Café színpadán, ahol bemutatkozott az újvidéki Forum Könyvkiadó. Antalovics Péter, Antal Szilárd, Balázs Attila, Benedek Miklós, Böndör Pál, Kormányos Ákos, Papp Katalin, Patócs László és Szilágyi Mária mutatták be frissen megjelent könyveiket. A szerzőkkel Berényi Emőke, Bicskei Gabriella, Brenner János és Losoncz-Kelemen Emese, a Fórum szerkesztőgárdája beszélgetett… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő