07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Pásztor Béla versei
2019.02.10 - tiszatáj

 

Pásztor Béla 1907-én született Budapesten, s 1943-ban „tűnt el” Ukrajnában, mint munkaszolgálatos. Rövid élete nem bővelkedett eseményekben, ha csak azt nem számítjuk, hogy jogi diplomája mellé pék segédlevelet szerzett – mely mesterségről sok verse szól. A halála előtti öt évben publikált intenzíven – a Horthy-rendszer baloldali kulturális tereiben, a Szép Szóban (de a Nyugatban is), a Nép­szavában, s a Vajda János Társaság antológiáiban. Ez utóbbi adta ki életében megjelent egyetlen kötetét Méregkóstolók címmel (Budapest, 1939) és posztumusz kötetét Kárpáti Aurél előszavával (Bábuk és halottak, Budapest, 1948). A költő kánonba emeléséért sokat tett barátja, Vészi Endre, de a legtöbbet Weöres Sándor, aki közös művüket is publikálta – Holdas könyv, 1947 – a Sorsunk folyóirat­ban egy megrendítő jegyzet kíséretében, amelyben nemzedéke nagyjai között említette. Weöres 1970-es Kossuth-díját is Pásztor Béla-díj címen fiatal költők közt osztotta szét. A most megjelent Pásztor Béla összes versei kötet különlegessége, hogy 200 eddig publikálatlan verset közöl a Petőfi Irodalmi Múzeum archívumából – s ezek nem zsengék, vagy kísérletek, hanem legjobb versei közé tartoznak.

 

 

Emlék egy sosem látott tájról

 

Márványkarokba zárják ott a tengert

Narancs-szín partok, hósziklás hegyek.

És kék madár szárnyal a láthatáron…

Nap és hold együtt járják az eget.

 

Sós harmat-fátylak lángjaiba rejtve

Zöld testű myrtus hullám-táncot lejt,

De kósza szellő álmos lebbentéssel

Feltárja izzó narancs kebleit.

 

És sajkám ring valami végtelenben.

Búrája kék álmoknak hull le rám.

Alattam égő tűzhalak repülnek

S dalol a kagylókba zárt óceán.

 

És valami ismeretlen honvágy

Küldi ajkamra lázas dalait.

Siratom e táj testetlen emlékét,

Ha szél borzolja hajóm szárnyait.

 

Siratom, hogy nem kék a tenger víz,

Ha gyöngéden kezembe merítem

S hogy e napnak színét éppen így,

Egy idegen tájon elveszítem.

 

Úgy fáj ez a jövendő fájdalom…

S a hegyek csúcsa dalomtul kigyúl…

A Nap egész a víz fölé hajol,

Arany koszorúja is elpirul.

 

Lankalva szökell korallszirtek élén

A misztikus zöld Indiák felé

S hegyek csúcsán át követi Őt lomhán

Néger szolgája, a fekete Éj.

 

 

Ébredés

 

Úgy aludtam át ezer évet,

Mintha est óta aludnék,

Csontjaim mégis merev fémek,

Pilláim alatt foszfor ég.

 

Egyetlen holdtalan, nagy éjjel

Választ csak életemtől el,

Tele vagyok még lámpafénnyel

S a múlt meleg emlékivel.

 

S oly furcsa itt e zöldszín borda,

E mozdulatlan jégkezek,

Melyek közt füzérként forogva

Peregnek kusza gyökerek.

 

Oly furcsa, hogy hűs koponyámban

Járják vad nászi táncukat

A pókok, – míglen ott fenn nyár van,

Lihegő, forró alkonyat.

 

S hogy fű növi be sírom kérgét,

Míg ott fenn lengve elhalad

S a fák reszkető zsindelyén épp’

A hegyek mögé lép a nap.

S a hold, a hold oly messze lebben,

Fenyők rőt csúcsát fogja át.

Ott vagyok – hogy tó-szememben

Nem veszti már térfogatát?

 

Jaj, fellenghetnék mély kamrámból

A bizonyságért – s nem merek!

Tedd nehéz kezeidet rám, por,

Bogózzatok zöld gyökerek!

 

Maradj meg nékem, síri Kétség,

Takard le csontváz arcomat,

Oltsd el, ha elém tartja mécsét

A halottrabló öntudat!

 

Hiszen, ha most a fényre lépnék,

Tán porrá válnék, mint aki,

Sohasem élt, vagy meghalt rég, rég

S még nem meri bevallani.

 

 

Dalt kellene zengnem

 

Dalt kellene zengnem

Mely tercelő három

Parányi kösöntyű

Lenne hó-bokádon.

 

Vagy karperec lenne

S párás, lágy karodra

Úgy futna, mint drága-

Míves smaragd kobra.

 

Lenne tigris, párduc,

Mely őzként hódolva

Kecses lábacskádnak

Szőnyegül omolna.

 

Lenne hómezőkön

Epret leső lepke

S kitárt kebleidre

Szomjan telepedne.

 

Sárga pusztaságon

Harmat-gyöngyös pálma,

Lombjában mosolyod

Rigófüttyé válna.

 

Vagy lenne hő csillag,

Amely elbódulva

Hajad illatától

Részegen lehullna.

—-

Dalt kellene zengnem,

De elbűvölt ajkam

Hallgat s szomjas szemmel

Nézlek túláradtan.

 

Csak a vérem zajlik,

Sellőző, féktelen…

Erdőt, falut, kincset

Vonszol örvényében.

 

S csillag-sárga eget

Hömpölyget vad sodra,

Mikor lezuhanhat

Vonagló csókodra…

 

Ó a dal csak fűszer

Oltárán a múltnak,

De Te a Jelen vagy,

Perc, – mely el nem múlhat…

 

 

Ember-tánc

 

Ember-táncot billeget

Limpes-lompos medve.

Irgum-burgum – duda szól

Nekikeseredve.

 

Mit is dalol a duda?

Mit akar a gazda?

Irgum-burgum – ha nem érti,

Szigony cirógatja.

 

Hej, ha szabad volna ő,

Másképp lenne tánca,

Irgum-burgum– csörömpöl

A karikás lánca.

 

S este pajtában, szalmán

Álmodoz a medve,

Irgum-burgum – tehenek

Nézik révedezve.

 

S ha az eget fivére,

A Nagy-Medve járja,

Irgum-burgum– lépes-méz,

Hegyoldal az álma.

 

Mohos lépcsőin halad…

Fülébe, mint hárfa,

Irgum-burgum– erdő zúg

S málnás tisztás várja.

 

S a füstölgő völgy felett

Felbömböl a torka:

Irgum-burgum– szirtek, fák

Hulljatok a porba!!

 

 

Jelenések

 

Nemcsak a gazdagnak van kincse,

Van kincse a szegénynek is!

Kápra gyöngyöket fűz a nyakába

Zöld zsinórjáról a hasis.

 

Nemcsak a kövérnek van árnya!

A soványnak is, – hogy felállt,

Mint kék uszályt, úgy vonja, vonja

Jeges mezőkön a halált.

 

Nemcsak a szépnek van szerelme!

Néha gyilkos arcú rém,

Mint nyesett szárnyú galambocskát,

Úgy viszi asszonyát a kezén.

 

Nemcsak a nagynak van hatalma!

Sokszor egy pók vagy hangyaláb

Adja meg azt a végső rezgést,

Mely rommá dönt le palotát.

 

Nemcsak halandó sírt e földön!

De jó Lázárnak tudnia:

Isten is sírt, mikor ember volt

S itt járt a földön valaha.

 

Nemcsak a napnak van vízképe!

Sárgál a holdi-délibáb.

S egy fordított köd-bitófáról

Az ég felé lóg a világ…

 

 

Rabság

 

Bástyán, tömbös kőfal az ég.

Nap s Hold: sárga lakatja.

Nyirkos, fojtó tömlöc a szó.

Lelkem senyved alatta.

 

Jaj, a valóság tükreiből

Nem szabadít ki az álom.

Látszik minden gondolatom,

Mint friss hóban a lábnyom.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2018/5. számában)

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő