03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Pásztor Béla versei
2019.02.10 - tiszatáj

 

Pásztor Béla 1907-én született Budapesten, s 1943-ban „tűnt el” Ukrajnában, mint munkaszolgálatos. Rövid élete nem bővelkedett eseményekben, ha csak azt nem számítjuk, hogy jogi diplomája mellé pék segédlevelet szerzett – mely mesterségről sok verse szól. A halála előtti öt évben publikált intenzíven – a Horthy-rendszer baloldali kulturális tereiben, a Szép Szóban (de a Nyugatban is), a Nép­szavában, s a Vajda János Társaság antológiáiban. Ez utóbbi adta ki életében megjelent egyetlen kötetét Méregkóstolók címmel (Budapest, 1939) és posztumusz kötetét Kárpáti Aurél előszavával (Bábuk és halottak, Budapest, 1948). A költő kánonba emeléséért sokat tett barátja, Vészi Endre, de a legtöbbet Weöres Sándor, aki közös művüket is publikálta – Holdas könyv, 1947 – a Sorsunk folyóirat­ban egy megrendítő jegyzet kíséretében, amelyben nemzedéke nagyjai között említette. Weöres 1970-es Kossuth-díját is Pásztor Béla-díj címen fiatal költők közt osztotta szét. A most megjelent Pásztor Béla összes versei kötet különlegessége, hogy 200 eddig publikálatlan verset közöl a Petőfi Irodalmi Múzeum archívumából – s ezek nem zsengék, vagy kísérletek, hanem legjobb versei közé tartoznak.

 

 

Emlék egy sosem látott tájról

 

Márványkarokba zárják ott a tengert

Narancs-szín partok, hósziklás hegyek.

És kék madár szárnyal a láthatáron…

Nap és hold együtt járják az eget.

 

Sós harmat-fátylak lángjaiba rejtve

Zöld testű myrtus hullám-táncot lejt,

De kósza szellő álmos lebbentéssel

Feltárja izzó narancs kebleit.

 

És sajkám ring valami végtelenben.

Búrája kék álmoknak hull le rám.

Alattam égő tűzhalak repülnek

S dalol a kagylókba zárt óceán.

 

És valami ismeretlen honvágy

Küldi ajkamra lázas dalait.

Siratom e táj testetlen emlékét,

Ha szél borzolja hajóm szárnyait.

 

Siratom, hogy nem kék a tenger víz,

Ha gyöngéden kezembe merítem

S hogy e napnak színét éppen így,

Egy idegen tájon elveszítem.

 

Úgy fáj ez a jövendő fájdalom…

S a hegyek csúcsa dalomtul kigyúl…

A Nap egész a víz fölé hajol,

Arany koszorúja is elpirul.

 

Lankalva szökell korallszirtek élén

A misztikus zöld Indiák felé

S hegyek csúcsán át követi Őt lomhán

Néger szolgája, a fekete Éj.

 

 

Ébredés

 

Úgy aludtam át ezer évet,

Mintha est óta aludnék,

Csontjaim mégis merev fémek,

Pilláim alatt foszfor ég.

 

Egyetlen holdtalan, nagy éjjel

Választ csak életemtől el,

Tele vagyok még lámpafénnyel

S a múlt meleg emlékivel.

 

S oly furcsa itt e zöldszín borda,

E mozdulatlan jégkezek,

Melyek közt füzérként forogva

Peregnek kusza gyökerek.

 

Oly furcsa, hogy hűs koponyámban

Járják vad nászi táncukat

A pókok, – míglen ott fenn nyár van,

Lihegő, forró alkonyat.

 

S hogy fű növi be sírom kérgét,

Míg ott fenn lengve elhalad

S a fák reszkető zsindelyén épp’

A hegyek mögé lép a nap.

S a hold, a hold oly messze lebben,

Fenyők rőt csúcsát fogja át.

Ott vagyok – hogy tó-szememben

Nem veszti már térfogatát?

 

Jaj, fellenghetnék mély kamrámból

A bizonyságért – s nem merek!

Tedd nehéz kezeidet rám, por,

Bogózzatok zöld gyökerek!

 

Maradj meg nékem, síri Kétség,

Takard le csontváz arcomat,

Oltsd el, ha elém tartja mécsét

A halottrabló öntudat!

 

Hiszen, ha most a fényre lépnék,

Tán porrá válnék, mint aki,

Sohasem élt, vagy meghalt rég, rég

S még nem meri bevallani.

 

 

Dalt kellene zengnem

 

Dalt kellene zengnem

Mely tercelő három

Parányi kösöntyű

Lenne hó-bokádon.

 

Vagy karperec lenne

S párás, lágy karodra

Úgy futna, mint drága-

Míves smaragd kobra.

 

Lenne tigris, párduc,

Mely őzként hódolva

Kecses lábacskádnak

Szőnyegül omolna.

 

Lenne hómezőkön

Epret leső lepke

S kitárt kebleidre

Szomjan telepedne.

 

Sárga pusztaságon

Harmat-gyöngyös pálma,

Lombjában mosolyod

Rigófüttyé válna.

 

Vagy lenne hő csillag,

Amely elbódulva

Hajad illatától

Részegen lehullna.

—-

Dalt kellene zengnem,

De elbűvölt ajkam

Hallgat s szomjas szemmel

Nézlek túláradtan.

 

Csak a vérem zajlik,

Sellőző, féktelen…

Erdőt, falut, kincset

Vonszol örvényében.

 

S csillag-sárga eget

Hömpölyget vad sodra,

Mikor lezuhanhat

Vonagló csókodra…

 

Ó a dal csak fűszer

Oltárán a múltnak,

De Te a Jelen vagy,

Perc, – mely el nem múlhat…

 

 

Ember-tánc

 

Ember-táncot billeget

Limpes-lompos medve.

Irgum-burgum – duda szól

Nekikeseredve.

 

Mit is dalol a duda?

Mit akar a gazda?

Irgum-burgum – ha nem érti,

Szigony cirógatja.

 

Hej, ha szabad volna ő,

Másképp lenne tánca,

Irgum-burgum– csörömpöl

A karikás lánca.

 

S este pajtában, szalmán

Álmodoz a medve,

Irgum-burgum – tehenek

Nézik révedezve.

 

S ha az eget fivére,

A Nagy-Medve járja,

Irgum-burgum– lépes-méz,

Hegyoldal az álma.

 

Mohos lépcsőin halad…

Fülébe, mint hárfa,

Irgum-burgum– erdő zúg

S málnás tisztás várja.

 

S a füstölgő völgy felett

Felbömböl a torka:

Irgum-burgum– szirtek, fák

Hulljatok a porba!!

 

 

Jelenések

 

Nemcsak a gazdagnak van kincse,

Van kincse a szegénynek is!

Kápra gyöngyöket fűz a nyakába

Zöld zsinórjáról a hasis.

 

Nemcsak a kövérnek van árnya!

A soványnak is, – hogy felállt,

Mint kék uszályt, úgy vonja, vonja

Jeges mezőkön a halált.

 

Nemcsak a szépnek van szerelme!

Néha gyilkos arcú rém,

Mint nyesett szárnyú galambocskát,

Úgy viszi asszonyát a kezén.

 

Nemcsak a nagynak van hatalma!

Sokszor egy pók vagy hangyaláb

Adja meg azt a végső rezgést,

Mely rommá dönt le palotát.

 

Nemcsak halandó sírt e földön!

De jó Lázárnak tudnia:

Isten is sírt, mikor ember volt

S itt járt a földön valaha.

 

Nemcsak a napnak van vízképe!

Sárgál a holdi-délibáb.

S egy fordított köd-bitófáról

Az ég felé lóg a világ…

 

 

Rabság

 

Bástyán, tömbös kőfal az ég.

Nap s Hold: sárga lakatja.

Nyirkos, fojtó tömlöc a szó.

Lelkem senyved alatta.

 

Jaj, a valóság tükreiből

Nem szabadít ki az álom.

Látszik minden gondolatom,

Mint friss hóban a lábnyom.

 

(Megjelent a Tiszatáj 2018/5. számában)

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő