Jani Nieminen versei
Belépünk a kutyával az erdőbe.
Ilyen sötétet csak érezni lehet
fenyők és mohás
kövek illata.
Csengőjét rázza a kutya
a medvéktől fél
hogy jönnek
elfoglalják a benzinkutakat
a gyorséttermeket és a kocsmákat.
Vagy a farkasok.
[…]
Jani Nieminen (sz. 1973) 2009-ben indult Kylässä (Vendégségben) című verseskötetével, melynek elbeszélésszerű versnarratívája 2011-es, az elválás és az elváláson való túllendülés témáira épülő Kodittomille koirille (Hajléktalan kutyáknak) című kötetében is felfedezhető. Itt közölt verse ez utóbbi gyűjteményéből származik. |
Belépünk a kutyával az erdőbe.
Ilyen sötétet csak érezni lehet
fenyők és mohás
kövek illata.
Csengőjét rázza a kutya
a medvéktől fél
hogy jönnek
elfoglalják a benzinkutakat
a gyorséttermeket és a kocsmákat.
Vagy a farkasok.
Belakják a lakótelepeket
grilleznek az erkélyen
megtartják ünnepüket.
Éjjel üvöltenek
nyugvó embereket zsákmányolnak
terméketlen földdel és mesterséges tavak
csobbanó vizével teli zsebbel.
Morgás a sötétben.
A kutya reszket
gallérja felemelkedik.
Nem medve az
annál rosszabb.
Erdei munkagép üvöltése
szaggat és hasít
egy tüdőt eltávolít.
Nem látni sehol katonai kabátos borotvapamacsokat transzparensekkel.
Csak a kutya, én és a levegő tele
lehulló szárnyverésekkel.
*****
Januárban metsző szél hasít az ember fülébe
és a miniszoknyás lány
magányosnak látszik
két feketébe öltözött fiatal férfi
választ ígér nekem a kérdésekre:
Miért engedi meg Isten a rosszat?
Mi az ember életének értelme?
És a kutyáénak? – kérdem.
A férfiak egymásra néznek, megszólal a telefonom.
Bocsánat, általában a buszmegállóban nem hív senki.
Henriksson, az újságos az, mondom vidáman,
de ők sem ismerhetnek mindenkit.
Felszállok a buszra
most már sosem tudom meg a válaszokat
csak a kérdések maradnak.
Talán azért teremtette Isten az embert, hogy magát alkossa meg.
Talán az ember nem létezik, de Isten igen.
Talán a túl sok gondolkodás nem vezet máshoz, mint álmatlan éjszakákhoz
és a bankszámlakivonat okozta csalódáshoz.
Talán a jelentésnél nagyobb a cselekvés
a sapkakeresés közben átélt szentség.
(Buzás Borbála és Várkonyi Flóra fordítása)
(Megjelent a Tiszatáj 2018/4. számában)
Finnország függetlensége 100. évfordulója alkalmából a Magyar–Finn Társaság és az ELTE Finnugor Tanszéke a FinnAgora kulturális intézet támogatásával kezdő finn–magyar műfordítói pályázatot írt ki 2017-ben. A líra és próza kategóriákban meghirdetett versenyen önálló műfordításkötettel még nem rendelkezők indulhattak. A fordításokat elbíráló öttagú zsűrit Jávorszky Béla műfordító vezette, további tagjai Polgár Anikó és Pusztai-Varga Ildikó műfordítók, Karádi Éva irodalmi szerkesztő és Kirsi Rantala, az ELTE Finnugor Tanszékének volt tanára, a budapesti Finn Nagykövetség korábbi kulturális titkára, sajtótitkára voltak. Lapunkban a pályázat helyezettjeinek és legérdekesebb szövegeinek fordítását közöljük. |