04.24.
| Beszédülés a sarjerdőbe – Tiszatáj lapbemutató >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
05.02.
| PLÜSS NAP – Gyerekirodalomról nem (csak) gyerekeknek >>>
05.17.
| Szegeden rendez Alföldi Róbert >>>
04.27.
| Jazz Kocsma – Dékány Dávid Dolgok C-hez című kötetének bemutatója >>>
04.24.
| Kaláka 50 – Hét határon át >>>
04.18.
| Emberkereskedelem elleni kampánnyal jön a mozikba az Egy nő fogságban >>>
04.16.
| REÖK – Nincs megállás a Rendőrséggel >>>
04.12.
| Vármező Galériában – Bahget Iskander: Szíriai kulturális kiállítás Budapesten >>>
04.11.
| A Fugato Orchestra és Lackfi János verses koncertje >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>
02.22.
| Zsótér Sándor is játszik az újszegedi Moliére-komédiában >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>

Tandori Dezső versei
Fried István, Tóth Ákos Tandori Dezsőről

Farkas Wellmann Éva, Gergely Ágnes, Hartay Csaba, Lanczkor Gábor, Markó Béla, Pál Sándor Attila versei

Boldog Daniella, Rafael Chirbes prózája

Deres Kornélia, Julian Barnes, Milián Orsolya tanulmánya

Diákmelléklet: Fogarasi György a brit balladáról

>>>

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>

Kutat ásni a végtelenségig
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA

Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá.

Identitásválságról, pontosabban az önazonosság megleléséről regél Ceylan. Részben nevelődés-történet, másfelől zömmel hangsúlytalan, impresszionista hangulatetűd (mood tone piece) bontakozik ki. Főszereplőnk, Sinan húszas éveit taposó friss diplomásként tér vissza a trójai és a Gallipoli-ütközetről nevezetes Cannakale-félsziget melletti szülőfalujába. Noha Ceylan lassú filmes (slow cinema), meditatív sztorija végig rá összpontosít, a mellékszereplők érzelemvilága sem marad figyelmen kívül. Jancsó Miklós 1963-as, Antonioni-ihletésű Oldás és kötése juthat eszünkbe a fővárosból hazalátogató, krízisbe sodródott sebésszel. Itt viszont nem egy rutinos, hirtelen önmarcangolásra kényszerülő antihős, hanem egy élet kapuján dörömbölő, zöldfülű csellengő átmeneti, de sorsfordító létszakaszába pillantunk be, A vadkörtefa nyomatékosan észleletekre, nüanszokra ügyelő fabulája hétköznapi, esetleges, mégis fajsúlyos történésekkel formálja az üres lappal induló főkarakter személyiségét.

 

 

Banális pillanatképei számos témának adnak otthont: Sinan önreflexív, személyes tapasztalatokban gazdag könyve publikálásához igyekszik pénzt szerezni, elsőként tehát az értelmiség kallódásáról, magabiztos pózok, felvilágosultság-álca mögé rejtett bizonytalanságról érvel a direktor. Hagyatékával, a feudálisnak, bigottnak ítélt régi közösségével próbál leszámolni Sinan, befelé fordulása, morfondírozása azonban hasonló szűklátókörűségen nyugszik. Valójában ő sem jobb maradinak tartott rokonainál, pusztán felsőbbrendűnek vélt írói ambícióival, végzettségével kompenzál – lévén nem ésszerűen gondolkodik, célirányosan sem tud haladni, kisemberként és gondolkodóként is felsül. A vadkörtefa ilyen értelemben arról is szól, definiálható-e az irodalom, tágabb értelemben véve hogyan realizálódik előttünk a művészet, egyszerű halandóként miképp öntjük ezt szavakba, elegendő-e hozzá az intellektusunk vagy lebírnak bennünket a definíciós nehézségek? Ceylan főhőse elveszettségén keresztül az utóbbira szavaz, ezért Gökhan Tiryaki operatőr hátulról vagy nagytotálban, sehová nem tartó bandukolás közben fotografálja a tépelődő Sinant, míg a direktor jó szokásához hűen egyrészt az atmoszférára hagyatkozva, másrészt hosszúra nyúló párbeszédekkel, ideológiai összetűzésekkel dúcolja alá a főalak pozícióvesztését. Generációs ellentétet is ábrázol A vadkörtefa: az ifjú hős apjától is tőkéért könyörög, ám őse szerencsejáték-függőként ki sem lát az adósságaiból, így a rendező szerint az apanemzedék támogatás helyett akarva-akaratlanul, oda nem figyelve, cseppet sem megfontoltan visszahúz. Korántsem azért, mert a szóban forgó családfő, Idris rossz ember lenne: azért, mert gyarló, átlagember és olyan gondok gyötrik, mint bárkit, így hibái is földhözragadt ballépések, nem beszélve az ugyancsak kérdőre vonható erkölcsű nagyapa vitatható döntéseiről. Ceylannál a meggondolatlanságok apáról fiúra öröklődnek.

 

 

Sinan persze szabadulna, legalábbis higgadtságra törekszik, valami mégis örökké az útjába áll. Kezdetben útifilmes dramaturgia világít rá erre: epizodikus struktúra ad hírt a kiadási pénzt folyósítani nem tudó önkormányzati dolgozók fásultságáról, a saját tekintélyébe zárkózó, mellét verő, Sinannal eszmepárbajba bonyolódó, majd őt lekezelő oktató érdektelenségéről, a mecénásnak beállított helyi kisfőnökről. Mégis, leginkább a főszereplő önmaga legnagyobb gátja – nagy szavakat használ, ám kicsinyességét képtelen hátrahagyni, és emiatt így vagy úgy környezetére vetíti az összes baját. Ceylan persze nem látja rózsásan a főfigura ismerőseinek helyzetét sem – a városban rendőrként dolgozó haver bárdolatlan jókedvvel jár örömtáncot az erőszakkal oszlatott tömeg leverése felett, ugyancsak lődörgő, a faluban tengő-lengő barátai hosszasan diskurálnak a vallásról, iszogatnak, mégsem jutnak ötről hatra. Levegőbe beszélnek A vadkörtefa karakterei, a számtalan dialógus valójában az egy helyben toporgás, a változtatásképtelenség súlyos indexe. Hatice, a főszereplő gyerekkori barátnője sem húzhatja ki magát ez alól, rendkívül összetett nőalakként hol függetlenségre óhajtozik, hol könnyek között a család, a házasság jármába hajtja a fejét – a 188 perces játékidő során férfi és nő, idős vagy fiatal sem képes irányt adni az életének.

 

 

Mégsem óriási letargia, hanem inkább csendes, szemlélődő melankólia hatja át a filmet. Igaz, archetipikus figurákkal dolgozó – ezen kívül csehovi zöngékkel élő, olajfestményekre hajazó barnában rögzített – családi drámaként ez nem mindig érvényesül maradéktalanul, ráadásul ez a gyengébben szőtt történetszál a kelleténél több időt hasít ki a 3 órából, így A vadkörtefa olykor az unalom pengeélén táncoló, de szerencsére soha el nem bukó műként játszik a néző türelmével. Halk szomorúságát más is biztosítja, jelesül egyszerre rögrealista és leírhatatlanul poétikus szcenikája (Johann Sebastian Bach és Leopold Stokowski C-moll Passacagliája mindig indokolt pillanatokban csendül fel), bátran egymás mellé rendelve fémhulladék és végtelenbe húzódó bukolikus falusi ösvény snittjeit. Talajközeli, sokszor beszélő fejes életképek és napfényben ragyogó, a karaktereket kuszaságba űző, továbblépésüket nem engedő őszi lombkoronák és szállingózó, mozdulatlanságra ítélő hó, valamint egyéb, már-már Tarkovszkijt idéző természet-snittek kelnek egybe. Ceylan ilyen rangban nemcsak zseniális, szereplői lelkiállapotát klíma-szimbolikával hangsúlyozó analitikus (félreérthetetlenül utalva a 2006-os Éghajlatok párkapcsolati drámájának címére), hanem olyan szerző, aki az 1997 és 2002 közötti vidéktrilógiájához (A kis falu, Májusi eső, Messze), vagyis Sinanhoz hasonlóan a gyökereihez tér vissza. Dezorientáló, elidegenedettséget sugalló hősábrázolása, dölyföt – a Messze filozofáló, közben pornót leső testvéralakja, a Téli álom szavakkal béklyózó és szállásadóként is alárendeltségre bíró Aydinja – páncélként öltő alakjai felől ugyanúgy megragadható ez, mint lelki tájábrázolása révén. Plusz A vadkörtefa néha egyenesen álomszerű-látomásos, vízióival ugyancsak a rátartian ügyetlen Sinanra összpontosító mozi – a bűn természetrajzával foglalkozó drámák, mint a Három majom és az Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában témafelvetése nem kerül elő.

Igazi megváltást nem is hoz Ceylan: választ ad a film címének eredetére, egyszerre az irodalmi elismertségre vágyó és szűk pátriájában vergődő Sinan sorsának kontextusába ágyazza a végső jelentést, lényegként pedig az eseménytelenségbe, a jéggé dermedt időbe való rezignált beletörődést nevezi – nem húsbavágó tragédia ez, inkább a hétköznapokban magányos, de azért magukat kitartóan viselő átlagemberek bölcs megfigyelése. Keserédes áttekintés, ügyesen mért oldott és bús percekkel.

Szabó Ádám

 

 

 

Ahlat Agaci, 2018

Rendező: Nuri Bilge Ceylan

Szereplők: Dogu Demirkol, Murat Cemcir, Bennu Yildirimlar, Hazar Ergüclü, Serkan Keskin

 

Képek forrása: Memento Films Distribution

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.04.24 - tiszatáj

LANG LANG: PIANO BOOK
Nem akarom azt mondani, hogy nem értem a Lang Lang-jelenséget: itt van ez a még mindig fiatal zongorista, könnyen megjegyezhető névvel, és miközben kevesek arról vitatkoznak, hogy miért nem jó, amit csinál, addig ő millióknak ad elő a legnagyobb koncerttermekben. Három éve járt Budapesten, és hát persze, hogy a Müpa az ajánlófüzete címlapjára rakta. Nem mintha nem ez volna a jó marketingstratégia: könnyű arra a következtetésre jutni, hogy per pillanat Lang Lang a legismertebb zongorista a világon… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.04.24 - tiszatáj

KÖNYVFESZTIVÁL IDÉN IS – A DÍSZVENDÉG NORVÉGIA
Ahogy minden évben, úgy idén is lesz könyvfesztivál a budapesti Millenárison, ezúttal április 25. és 28. között népesül be könyvstandokkal az egykori Ganz-gyár területe a Széna tér szomszédságában. A számos újdonság mellett az idei egyik legnagyobb durranás kétségtelenül a norvég díszvendég Karl Ove Knausgård lesz, aki hatrészes önéletrajzi regényfolyamával vált híressé: Min Kamp (Harcom) című ciklusából eddig három magyarul is megjelent a Magvető Kiadó gondozásában, a könyvfesztiválra pedig a negyedik, Élet című mű is napvilágot lát… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.04.22 - tiszatáj

KÖNYVPREMIER ÉS KIÁLLÍTÁS A KISKUNHALASI MÚZEUMBAN
Bensőséges ünnepség meghívottja lehettem néhány napja Kiskunhalason a Thorma János Múzeumban, ahol a Biczó-család társaságában gyűltek össze érdeklődők egy kiállítás megnyitó és egy könyvpremier alkalmából. A számos családtagot számláló ünnepségen joggal kaphatott volna főszerepet a veretes családi címer, a Mátyás királytól kapott nemesi oklevél, a nemzetes rang, de a résztvevők nem ezeket ünnepelték, hanem Biczó Gézát, a néhai rajztanárt… – PACSIKA EMÍLIA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Önjáró paradoxonok… – Suttogja a költő, majd a kiállítás-megnyitón létrára mászik, levetkőzik, mélyen meghajol, és köldökéből kiissza a nektárt, a szellemet (a gint?)…
Ki ismer itt laza Istent? – Aki ismer: haza is ment…
Egy elképzelt kiállítás jegyében az eb-színház, a nem-színház lírikus absztrakt jelmezében. Ó, attribútumok és amorfizációk…

>>>
2019.04.18 - tiszatáj

BOLOGNAI GYERMEKKÖNYV- ÉS ILLUSZTRÁCIÓS VÁSÁR
Április 4-én ért véget az idei, 56. Bolognai Gyermekkönyv- és Illusztrációs Vásár, ennek kapcsán tartotta meg a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum első rendhagyó, szakmai estjét a B32 Galériában. A meghívottak: Balázs Eszter Anna (Kolibri), Dian Viktória (Publishing Hungary), Érsek Nándor (Scolar), Győri Hanna (Pagony), Sándor Csilla (Csodaceruza), a beszélgetés moderátora Szekeres Nikoletta, a HUBBY elnöke volt… – KELEMEN RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.04.17 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Kis történeteket ígér a kiállítás címe. De ne dőljünk be ennek. A rövid műfaj, legyen az néhányperces novella vagy rövidfilm, látszólagos egyszerűsége mellett, tömörségével egy egész világot képes megjeleníteni, a ki nem mondott szavakkal, a meg nem jelenített képekkel. Ha valamennyire ismerjük David Lynch munkáit, elsősorban filmjeit, kultikus filmsorozatát, nem könnyen emészthető csemegére számíthatunk. A kiállítás egyik poszterét látva van, akinek már ekkor beugrik a Twin Peaks sorozatból Judy figurája, és a sorozat egyik horrorisztikus pillanata […]

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

>>>
2019.04.16 - tiszatáj

PARASZTBECSÜLET / BAJAZZÓK
Régi (téves) ötlet, hogy a két darabot össze kell kapcsolni, az úgymond „verista ikrek”-nek közös apát és anyát kell találni. Persze ebből akár jó is kisülhetne. Halasi Imre Szegeden azt találta ki, hogy játszódjanak ugyanott, ugyanabban a faluban. A Parasztbecsület valamikor áprilisban, Húsvét mozgó ünnepén, a Bajazzók meg augusztusban. Utóbbi darabban a csepűrágók ki is mondják, hogy jártak már ebben a faluban… – MÁROK TAMÁS

>>>
2019.04.14 - tiszatáj

Egy váradi kiskocsma történeteit, életmeséit gyűjtötte kötetbe Tóth Ágnes. A kis sarki ivó, valahol a Sebes-Körös partján, még a régi békeidőket idézi, merthogy ezek a kiskocsmák mára a múlt ködébe vesztek, helyüket átvették a divatos romkocsmák, elegáns bisztrók, ahová turisták, diákok és ráérős úrinépek térnek be napközben. A Kocsmamesék főhősei önmagukat adják, minden megjátszás és álca nélkül. Saját életüket élik és vonszolják napról-napra… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.04.11 - tiszatáj

A csütörtöktől szombatig tartó konferencia tizennégy szekcióban, összesen hetvenhárom előadónak adott lehetőséget arra, hogy megmutathassák magukat, és eddig elért tudományos eredményeiket. Újdonságként szolgált az Innovációk és gondolatok szekció, ahol javarészt tudományos-ismeretterjesztő előadások hangoztak el, vagy olyan tudományos kutatásokat mutattak be, amelyek még gyerekcipőben járnak. A Szegedi Tudományegyetem hallgatóin kívül az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, Budapesti Gazdasági Egyetem és a Pannon Egyetem is képviseltette magát.

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő