07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Kutat ásni a végtelenségig
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA

Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá.

Identitásválságról, pontosabban az önazonosság megleléséről regél Ceylan. Részben nevelődés-történet, másfelől zömmel hangsúlytalan, impresszionista hangulatetűd (mood tone piece) bontakozik ki. Főszereplőnk, Sinan húszas éveit taposó friss diplomásként tér vissza a trójai és a Gallipoli-ütközetről nevezetes Cannakale-félsziget melletti szülőfalujába. Noha Ceylan lassú filmes (slow cinema), meditatív sztorija végig rá összpontosít, a mellékszereplők érzelemvilága sem marad figyelmen kívül. Jancsó Miklós 1963-as, Antonioni-ihletésű Oldás és kötése juthat eszünkbe a fővárosból hazalátogató, krízisbe sodródott sebésszel. Itt viszont nem egy rutinos, hirtelen önmarcangolásra kényszerülő antihős, hanem egy élet kapuján dörömbölő, zöldfülű csellengő átmeneti, de sorsfordító létszakaszába pillantunk be, A vadkörtefa nyomatékosan észleletekre, nüanszokra ügyelő fabulája hétköznapi, esetleges, mégis fajsúlyos történésekkel formálja az üres lappal induló főkarakter személyiségét.

 

 

Banális pillanatképei számos témának adnak otthont: Sinan önreflexív, személyes tapasztalatokban gazdag könyve publikálásához igyekszik pénzt szerezni, elsőként tehát az értelmiség kallódásáról, magabiztos pózok, felvilágosultság-álca mögé rejtett bizonytalanságról érvel a direktor. Hagyatékával, a feudálisnak, bigottnak ítélt régi közösségével próbál leszámolni Sinan, befelé fordulása, morfondírozása azonban hasonló szűklátókörűségen nyugszik. Valójában ő sem jobb maradinak tartott rokonainál, pusztán felsőbbrendűnek vélt írói ambícióival, végzettségével kompenzál – lévén nem ésszerűen gondolkodik, célirányosan sem tud haladni, kisemberként és gondolkodóként is felsül. A vadkörtefa ilyen értelemben arról is szól, definiálható-e az irodalom, tágabb értelemben véve hogyan realizálódik előttünk a művészet, egyszerű halandóként miképp öntjük ezt szavakba, elegendő-e hozzá az intellektusunk vagy lebírnak bennünket a definíciós nehézségek? Ceylan főhőse elveszettségén keresztül az utóbbira szavaz, ezért Gökhan Tiryaki operatőr hátulról vagy nagytotálban, sehová nem tartó bandukolás közben fotografálja a tépelődő Sinant, míg a direktor jó szokásához hűen egyrészt az atmoszférára hagyatkozva, másrészt hosszúra nyúló párbeszédekkel, ideológiai összetűzésekkel dúcolja alá a főalak pozícióvesztését. Generációs ellentétet is ábrázol A vadkörtefa: az ifjú hős apjától is tőkéért könyörög, ám őse szerencsejáték-függőként ki sem lát az adósságaiból, így a rendező szerint az apanemzedék támogatás helyett akarva-akaratlanul, oda nem figyelve, cseppet sem megfontoltan visszahúz. Korántsem azért, mert a szóban forgó családfő, Idris rossz ember lenne: azért, mert gyarló, átlagember és olyan gondok gyötrik, mint bárkit, így hibái is földhözragadt ballépések, nem beszélve az ugyancsak kérdőre vonható erkölcsű nagyapa vitatható döntéseiről. Ceylannál a meggondolatlanságok apáról fiúra öröklődnek.

 

 

Sinan persze szabadulna, legalábbis higgadtságra törekszik, valami mégis örökké az útjába áll. Kezdetben útifilmes dramaturgia világít rá erre: epizodikus struktúra ad hírt a kiadási pénzt folyósítani nem tudó önkormányzati dolgozók fásultságáról, a saját tekintélyébe zárkózó, mellét verő, Sinannal eszmepárbajba bonyolódó, majd őt lekezelő oktató érdektelenségéről, a mecénásnak beállított helyi kisfőnökről. Mégis, leginkább a főszereplő önmaga legnagyobb gátja – nagy szavakat használ, ám kicsinyességét képtelen hátrahagyni, és emiatt így vagy úgy környezetére vetíti az összes baját. Ceylan persze nem látja rózsásan a főfigura ismerőseinek helyzetét sem – a városban rendőrként dolgozó haver bárdolatlan jókedvvel jár örömtáncot az erőszakkal oszlatott tömeg leverése felett, ugyancsak lődörgő, a faluban tengő-lengő barátai hosszasan diskurálnak a vallásról, iszogatnak, mégsem jutnak ötről hatra. Levegőbe beszélnek A vadkörtefa karakterei, a számtalan dialógus valójában az egy helyben toporgás, a változtatásképtelenség súlyos indexe. Hatice, a főszereplő gyerekkori barátnője sem húzhatja ki magát ez alól, rendkívül összetett nőalakként hol függetlenségre óhajtozik, hol könnyek között a család, a házasság jármába hajtja a fejét – a 188 perces játékidő során férfi és nő, idős vagy fiatal sem képes irányt adni az életének.

 

 

Mégsem óriási letargia, hanem inkább csendes, szemlélődő melankólia hatja át a filmet. Igaz, archetipikus figurákkal dolgozó – ezen kívül csehovi zöngékkel élő, olajfestményekre hajazó barnában rögzített – családi drámaként ez nem mindig érvényesül maradéktalanul, ráadásul ez a gyengébben szőtt történetszál a kelleténél több időt hasít ki a 3 órából, így A vadkörtefa olykor az unalom pengeélén táncoló, de szerencsére soha el nem bukó műként játszik a néző türelmével. Halk szomorúságát más is biztosítja, jelesül egyszerre rögrealista és leírhatatlanul poétikus szcenikája (Johann Sebastian Bach és Leopold Stokowski C-moll Passacagliája mindig indokolt pillanatokban csendül fel), bátran egymás mellé rendelve fémhulladék és végtelenbe húzódó bukolikus falusi ösvény snittjeit. Talajközeli, sokszor beszélő fejes életképek és napfényben ragyogó, a karaktereket kuszaságba űző, továbblépésüket nem engedő őszi lombkoronák és szállingózó, mozdulatlanságra ítélő hó, valamint egyéb, már-már Tarkovszkijt idéző természet-snittek kelnek egybe. Ceylan ilyen rangban nemcsak zseniális, szereplői lelkiállapotát klíma-szimbolikával hangsúlyozó analitikus (félreérthetetlenül utalva a 2006-os Éghajlatok párkapcsolati drámájának címére), hanem olyan szerző, aki az 1997 és 2002 közötti vidéktrilógiájához (A kis falu, Májusi eső, Messze), vagyis Sinanhoz hasonlóan a gyökereihez tér vissza. Dezorientáló, elidegenedettséget sugalló hősábrázolása, dölyföt – a Messze filozofáló, közben pornót leső testvéralakja, a Téli álom szavakkal béklyózó és szállásadóként is alárendeltségre bíró Aydinja – páncélként öltő alakjai felől ugyanúgy megragadható ez, mint lelki tájábrázolása révén. Plusz A vadkörtefa néha egyenesen álomszerű-látomásos, vízióival ugyancsak a rátartian ügyetlen Sinanra összpontosító mozi – a bűn természetrajzával foglalkozó drámák, mint a Három majom és az Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában témafelvetése nem kerül elő.

Igazi megváltást nem is hoz Ceylan: választ ad a film címének eredetére, egyszerre az irodalmi elismertségre vágyó és szűk pátriájában vergődő Sinan sorsának kontextusába ágyazza a végső jelentést, lényegként pedig az eseménytelenségbe, a jéggé dermedt időbe való rezignált beletörődést nevezi – nem húsbavágó tragédia ez, inkább a hétköznapokban magányos, de azért magukat kitartóan viselő átlagemberek bölcs megfigyelése. Keserédes áttekintés, ügyesen mért oldott és bús percekkel.

Szabó Ádám

 

 

 

Ahlat Agaci, 2018

Rendező: Nuri Bilge Ceylan

Szereplők: Dogu Demirkol, Murat Cemcir, Bennu Yildirimlar, Hazar Ergüclü, Serkan Keskin

 

Képek forrása: Memento Films Distribution

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő