03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Kutat ásni a végtelenségig
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA

Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá.

Identitásválságról, pontosabban az önazonosság megleléséről regél Ceylan. Részben nevelődés-történet, másfelől zömmel hangsúlytalan, impresszionista hangulatetűd (mood tone piece) bontakozik ki. Főszereplőnk, Sinan húszas éveit taposó friss diplomásként tér vissza a trójai és a Gallipoli-ütközetről nevezetes Cannakale-félsziget melletti szülőfalujába. Noha Ceylan lassú filmes (slow cinema), meditatív sztorija végig rá összpontosít, a mellékszereplők érzelemvilága sem marad figyelmen kívül. Jancsó Miklós 1963-as, Antonioni-ihletésű Oldás és kötése juthat eszünkbe a fővárosból hazalátogató, krízisbe sodródott sebésszel. Itt viszont nem egy rutinos, hirtelen önmarcangolásra kényszerülő antihős, hanem egy élet kapuján dörömbölő, zöldfülű csellengő átmeneti, de sorsfordító létszakaszába pillantunk be, A vadkörtefa nyomatékosan észleletekre, nüanszokra ügyelő fabulája hétköznapi, esetleges, mégis fajsúlyos történésekkel formálja az üres lappal induló főkarakter személyiségét.

 

 

Banális pillanatképei számos témának adnak otthont: Sinan önreflexív, személyes tapasztalatokban gazdag könyve publikálásához igyekszik pénzt szerezni, elsőként tehát az értelmiség kallódásáról, magabiztos pózok, felvilágosultság-álca mögé rejtett bizonytalanságról érvel a direktor. Hagyatékával, a feudálisnak, bigottnak ítélt régi közösségével próbál leszámolni Sinan, befelé fordulása, morfondírozása azonban hasonló szűklátókörűségen nyugszik. Valójában ő sem jobb maradinak tartott rokonainál, pusztán felsőbbrendűnek vélt írói ambícióival, végzettségével kompenzál – lévén nem ésszerűen gondolkodik, célirányosan sem tud haladni, kisemberként és gondolkodóként is felsül. A vadkörtefa ilyen értelemben arról is szól, definiálható-e az irodalom, tágabb értelemben véve hogyan realizálódik előttünk a művészet, egyszerű halandóként miképp öntjük ezt szavakba, elegendő-e hozzá az intellektusunk vagy lebírnak bennünket a definíciós nehézségek? Ceylan főhőse elveszettségén keresztül az utóbbira szavaz, ezért Gökhan Tiryaki operatőr hátulról vagy nagytotálban, sehová nem tartó bandukolás közben fotografálja a tépelődő Sinant, míg a direktor jó szokásához hűen egyrészt az atmoszférára hagyatkozva, másrészt hosszúra nyúló párbeszédekkel, ideológiai összetűzésekkel dúcolja alá a főalak pozícióvesztését. Generációs ellentétet is ábrázol A vadkörtefa: az ifjú hős apjától is tőkéért könyörög, ám őse szerencsejáték-függőként ki sem lát az adósságaiból, így a rendező szerint az apanemzedék támogatás helyett akarva-akaratlanul, oda nem figyelve, cseppet sem megfontoltan visszahúz. Korántsem azért, mert a szóban forgó családfő, Idris rossz ember lenne: azért, mert gyarló, átlagember és olyan gondok gyötrik, mint bárkit, így hibái is földhözragadt ballépések, nem beszélve az ugyancsak kérdőre vonható erkölcsű nagyapa vitatható döntéseiről. Ceylannál a meggondolatlanságok apáról fiúra öröklődnek.

 

 

Sinan persze szabadulna, legalábbis higgadtságra törekszik, valami mégis örökké az útjába áll. Kezdetben útifilmes dramaturgia világít rá erre: epizodikus struktúra ad hírt a kiadási pénzt folyósítani nem tudó önkormányzati dolgozók fásultságáról, a saját tekintélyébe zárkózó, mellét verő, Sinannal eszmepárbajba bonyolódó, majd őt lekezelő oktató érdektelenségéről, a mecénásnak beállított helyi kisfőnökről. Mégis, leginkább a főszereplő önmaga legnagyobb gátja – nagy szavakat használ, ám kicsinyességét képtelen hátrahagyni, és emiatt így vagy úgy környezetére vetíti az összes baját. Ceylan persze nem látja rózsásan a főfigura ismerőseinek helyzetét sem – a városban rendőrként dolgozó haver bárdolatlan jókedvvel jár örömtáncot az erőszakkal oszlatott tömeg leverése felett, ugyancsak lődörgő, a faluban tengő-lengő barátai hosszasan diskurálnak a vallásról, iszogatnak, mégsem jutnak ötről hatra. Levegőbe beszélnek A vadkörtefa karakterei, a számtalan dialógus valójában az egy helyben toporgás, a változtatásképtelenség súlyos indexe. Hatice, a főszereplő gyerekkori barátnője sem húzhatja ki magát ez alól, rendkívül összetett nőalakként hol függetlenségre óhajtozik, hol könnyek között a család, a házasság jármába hajtja a fejét – a 188 perces játékidő során férfi és nő, idős vagy fiatal sem képes irányt adni az életének.

 

 

Mégsem óriási letargia, hanem inkább csendes, szemlélődő melankólia hatja át a filmet. Igaz, archetipikus figurákkal dolgozó – ezen kívül csehovi zöngékkel élő, olajfestményekre hajazó barnában rögzített – családi drámaként ez nem mindig érvényesül maradéktalanul, ráadásul ez a gyengébben szőtt történetszál a kelleténél több időt hasít ki a 3 órából, így A vadkörtefa olykor az unalom pengeélén táncoló, de szerencsére soha el nem bukó műként játszik a néző türelmével. Halk szomorúságát más is biztosítja, jelesül egyszerre rögrealista és leírhatatlanul poétikus szcenikája (Johann Sebastian Bach és Leopold Stokowski C-moll Passacagliája mindig indokolt pillanatokban csendül fel), bátran egymás mellé rendelve fémhulladék és végtelenbe húzódó bukolikus falusi ösvény snittjeit. Talajközeli, sokszor beszélő fejes életképek és napfényben ragyogó, a karaktereket kuszaságba űző, továbblépésüket nem engedő őszi lombkoronák és szállingózó, mozdulatlanságra ítélő hó, valamint egyéb, már-már Tarkovszkijt idéző természet-snittek kelnek egybe. Ceylan ilyen rangban nemcsak zseniális, szereplői lelkiállapotát klíma-szimbolikával hangsúlyozó analitikus (félreérthetetlenül utalva a 2006-os Éghajlatok párkapcsolati drámájának címére), hanem olyan szerző, aki az 1997 és 2002 közötti vidéktrilógiájához (A kis falu, Májusi eső, Messze), vagyis Sinanhoz hasonlóan a gyökereihez tér vissza. Dezorientáló, elidegenedettséget sugalló hősábrázolása, dölyföt – a Messze filozofáló, közben pornót leső testvéralakja, a Téli álom szavakkal béklyózó és szállásadóként is alárendeltségre bíró Aydinja – páncélként öltő alakjai felől ugyanúgy megragadható ez, mint lelki tájábrázolása révén. Plusz A vadkörtefa néha egyenesen álomszerű-látomásos, vízióival ugyancsak a rátartian ügyetlen Sinanra összpontosító mozi – a bűn természetrajzával foglalkozó drámák, mint a Három majom és az Egyszer volt, hol nem volt Anatóliában témafelvetése nem kerül elő.

Igazi megváltást nem is hoz Ceylan: választ ad a film címének eredetére, egyszerre az irodalmi elismertségre vágyó és szűk pátriájában vergődő Sinan sorsának kontextusába ágyazza a végső jelentést, lényegként pedig az eseménytelenségbe, a jéggé dermedt időbe való rezignált beletörődést nevezi – nem húsbavágó tragédia ez, inkább a hétköznapokban magányos, de azért magukat kitartóan viselő átlagemberek bölcs megfigyelése. Keserédes áttekintés, ügyesen mért oldott és bús percekkel.

Szabó Ádám

 

 

 

Ahlat Agaci, 2018

Rendező: Nuri Bilge Ceylan

Szereplők: Dogu Demirkol, Murat Cemcir, Bennu Yildirimlar, Hazar Ergüclü, Serkan Keskin

 

Képek forrása: Memento Films Distribution

 

 

 


Címke: , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő