12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
11.24.
| Duda Éva Társulat EGYPERCESEK >>>
11.23.
| Művészeti mozifilmek a fotelből >>>
NAPI TANDORI

11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>
10.09.
| Sziveri János költőre emlékeztek a Kertész Imre Intézetben >>>
10.05.
| Elhunyt Böndör Pál költő, dramaturg >>>

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Körömvágás
2019.03.04 - tiszatáj

Le kell vágni a körmét.

Ezt a fia is mondta.

Bejött a fia. Ide a kórházba. És szóvá tette. Hogy nincs levágva a körme. A kezén meg a lábán.

Ilyen a fia, mindig is ilyen volt. Ha valami nem tetszik neki, azt szóvá teszi. Már kisgyerek korában is mindig megmondta őszintén, ha valami nem tetszett neki. És most is. És ez jó. Így legalább majd valaki végre levágja a körmét. A kezéről, meg a lábáról.

A felesége nem ilyen.

Nem olyan, mint a fia. Ezért is szereti a fiát. Jobban, mint a feleségét.

Korábban sok vitája volt a fiával. Kiabált is vele sokat. Ideges volt tőle. Különösen, amikor kamasz volt a fia. És lázadozott. Mára már megbánta, hogy akkoriban kiabált vele. És ezt a fia is tudja.

Most már nem veszekszik. Persze, nem is tud veszekedni. Csak fekszik, magatehetetlenül. Amióta agyvérzése volt. Az orvos is megmondta. Hogy agyvérzést kapott. És ő pontosan értette, hogy ezt mondja az orvos. Az orvos talán nem is sejti, hogy ő mindent ért. Minden szót megért. És az, hogy beszélni nem tud, nem akadályozza meg a megértésben. Ezt – talán –  még az orvos sem tudja.

A baj az, hogy nem képes jelezni az orvosnak, meg senkinek sem. Vagy, pontosabban szólva, nem képes megfelelően jelezni. Mert a szemével még tud jelezni. A pillantásával. Ahogy a fia szemébe néz. A fia érti őt. Érti, hogy ő mindent ért. Mindent megért.

Ha a kezét meg tudná mozdítani. Vagy a lábát. Akkor jobb lenne. Minden jobb lenne. Ha mozdulni tudna. Magától. Akkor másképpen lenne. Akkor még lehetne boldog. Talán. Akkor még örülhetne annak, hogy találkozik a fiával.

Arról nem tehet, hogy nő a kezén a köröm. Meg a lábán. Hogy akkor is nő, ha nem tudja megmozdítani sem a kezét, sem a lábát. Arról nem tehet. És ezt a fia is tudja.

Nem is körmök már ezek. Hanem karmok. Kemények, hatalmasak. Igaza van a fiának. Le kell vágni ezeket a karmokat.

Jó érzés volt azt hallani a fiától, hogy azt mondta az anyjának, vagyis az ő feleségének, hogy „le kellene vágni a körmöket apa kezéről”. És látta, hogy odahívnak egy ápolónőt. És dugnak az ápolónő köpenyének a zsebébe kétezer forintot.

Bizony, kétezer forintot is megér az ő körme. Hogy levágja végre valaki.

Aztán hallotta, hogy az orvossal is beszélnek. Mármint a fia, meg a felesége. És az orvos azt mondja, hogy nincs remény. Hogy az állapotán már nem lehet javítani.

A fia akkor azt mondta az anyjának, vagyis az ő feleségének, hogy „vigyázni kellene apára”. Vagyis rá. És ez megintcsak nagyon jólesett neki.

És ismét azt mondta a fia, hogy vágják le végre a körmét. Mert nagyon csúnya. Nagyon megnőtt a körme a kezén is, a lábán is. Ez annyira jólesett neki, hogy újra és újra eszébe jut. Mert ebből is látszik, hogy ő még fontos.

Fontos a családjának.

Azt is mondta a fia, hogy majd hazaviszik innen. A kórházból. Azt mondta egészen pontosan, hogy „meglátod, Apa, innen elviszünk. Nem lesz semmi baj. Mégiscsak a legjobb dolgod otthon lenne. Otthon, a szobádban, a gyönyörű íróasztalod közelében”. Ezt mondta a fia.

Csak erre tud gondolni.

Hogy majd egyszer bejön a fia, és elviszi innen. A kórházból. Az elfekvőből. És majd újra láthatja a szobáját. Meg azt az íróasztalt, amit annyira szeretett. Amit még az apjától örökölt. És amit a fia örököl majd tőle. Szeretné még egyszer látni. És ott feküdni azon az ágyon, az ágyán, az íróasztala közelében.

Most megint egyedül van. Elmentek a fia, meg a felesége. Meg az ápolónő is elment. Egyedül van. Néz maga elé. Nézi a semmit.

Nem szereti nézni a semmit.

Minden annyira csendes. És annyira hiányzik. A fia. Főleg a fia. Rossz, hogy annyira egyedül van.

Hallani jól hall. Ezt sem tudja az orvos. Talán a fia tudja. Hiszen beszél hozzá. Amikor itt van. Mindig mond valami érdekeset.

A múltkor is azt mondta a fia, hogy „gyógyulj meg, apa, mert választások lesznek, és minden szavazatra szükség van”. Ezt mondta a fia.

És közben megfogta a kezét.

Lépések. Hallja a lépéseket.

Az ápolónő az. Akinek a fia adott kétezer forintot. Hogy levágja a körmét. Az ápolónő az. Nem mosolyog. Nem is beszél hozzá.

Pedig szereti, ha beszélnek hozzá.

A kezében kisolló. Nyilván azért jött, hogy levágja a körmét. Talán azért jött.

Ha otthon lehetne, akkor talán a felesége vágná a körmét. Vagy a fia. És közben beszélne hozzá. Igen, akkor így lenne. Ha otthon lenne, ahol egykor.

Ahol egykor, valamikor, valamennyire még boldog is volt. Ott. Az otthonában.

Petőcz András


Címke: , ,
2020.12.01 - tiszatáj

KUTASI TÜNDE SZOBRÁSZMŰVÉSZ MŰHELYSZÖKEVÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A bronz beavatott suttogása átszivárog a lélegzet-nyomok és időgyomok ágyásain, s belehelyezkedik a komponált idő-töredékek (helyspecifikus) zeg-zugaiba… Egy-egy sarok magába fordul, az ívek, a hasítékok, az éles gondolatok lecsendesednek… – Elmélkedik a leíró, miközben a művésznő portfólióját lapozva, belső lépéseket téve, kronológiát elvetve halad, így tekintve át az eddigi életmű kiemelt alkotásait… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

Farkas Arnold Levente, Kiss László, Szabó Réka Dorottya, Tóth Kinga versei

Fischer Egmont, Pál Sándor Attila, Schillinger Gyöngyvér prózája

FINIS (Böndör Pál 1947–2020)

Figyelem-projekt (Tanulmányok a figyelemről)
Gyimesi Tímea, Fogarasi György, Horváth Márta, Kondor Attila, Mikola Gyöngyi, Szabó Erzsébet, Szmeskó Gábor írásai

Tovább olvasom >>>
2020.12.01 - tiszatáj

SZÖVEGDISZKÓ – SZÖVEGKLIPEK
A Tiszatáj online és a Homo Ludens Project bemutatja: A Szövegdiszkó egy színházi előadássorozat, pontosabban egy színházi performansz, amelyben az irodalom, az intermédiaművészet, a zene és a film műfaja keveredik. Fúzió, ahogyan ezt említeni szokták, akár ezen lap hasábjain is. Viszont a tél a hópelyhek és jégvirág helyett a karantént hozta el. Újra. Ismét bezártság, ismét korlátozások. Nem állunk le, mondogattuk egymás között, és lett kamera, lett kiaknázatlanná vált színházterem, és lettek lelkes alkotók […]

Tovább olvasom >>>
2020.11.29 - tiszatáj

VIDA CERKVENIK BREN: WHY DON’T WE DO IT IN THE ROAD
Van, aki tanítja, van, aki tudja, és van, aki csinálja: a 2019 tavaszán megjelent, Why dont’ we do it in the road: A personal guide to outdoor interactive theatre szándéka szerint mindezen halmazokat kívánja megszólítani. És hatékonyan teszi is: a szerző Vida Cerkvenik Bren a 2006-ban született neves szlovén előadó-művészeti csoport, a Kud Ljud alapítója és alkotója. A szabadtéri akciókban utazó csapat mindegyik projektje a negyedik fal lebontásán munkálkodó érdemi megmozdulás… – JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.28 - tiszatáj

PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA TURCZI ISTVÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
A Műhelyinterjú sorozatban magyar irodalmi tehetséggondozó műhelyek vezetőivel beszélget Pánczél András az általuk végzett munkáról, céljaikról, eredményeiről. A sorozat rálátást biztosít a tehetségazonosítás és a tehetséggondozás folyamatában részt vevő személyek és szervezetek munkájára. Bemutatja azt az egymástól leginkább függetlenül, jórészt civilek által működtetett tehetséggondozó rendszert, mely hozzájárul az irodalmárok pályakezdéséhez.

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÁL SÁNDOR ATTILÁVAL
A Törzsasztal Műhely – kihasználva az utolsó lehetőségek egyikét – november elején tartotta az év utolsó személyesen látogatható műhelyét és kötetbemutatóját a Jazz Kocsmában. Az irodalmi sorozat vendége ezúttal Pál Sándor Attila volt, akivel Bíró-Balogh Tamás beszélgetett. A szerzővel az esemény után készítettünk interjút Balladáskönyv című kötetéről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.24 - tiszatáj

FUSS
Nehéz spoiler nélkül beszélni Aneesh Chaganty előző filmje, a Keresés legnagyobb csavarjáról, ugyanis e fordulat rögtön új munkájának origóját képezi. Második thrillerének premisszája az ottani tettes archetípusával, illetve, ha még konkrétabbak szeretnénk lenni, a látszólagos gyermeki támogatás, sőt, túlzott szeretet, majd az ebből fakadó burokban élés dilemmakörével indít… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.11.20 - tiszatáj

KINEK A HÁZA?
Háttérben suhanó rémalak, későn megforduló, gyanútlan karakterek, fény-árnyék játék, ritkásan világított terek. Jó ideig csupán primitív hatáskeltő mechanizmusokkal operál Remi Weekes Kinek a háza? című horrorja. Szerencsére nem is tévedhetnénk nagyobbat: a rendező Netflixen startolt kísértettörténete, pontosabban szellemházas horrorja ugyanis végül előnyt kovácsol a hiányosságaiból, jócskán túllendülve a sablonok eszköztárán… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő