03.09.
| REÖK – Rendőrség – avagy a helyzet egyre hülyébb >>>
03.06.
| Trafó – Artman vol.7. – 20 kép >>>
03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.23.
| Pannon Filharmonikusok – Vidovszky 75 >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.18.
| Átadták az Artisjus-díjakat >>>
02.15.
| Imre megnyitotta Bélát, Béla megnyitotta Imrét >>>
02.15.
| Crescendo Nyári Akadémia és Fesztivál 2019 >>>
02.12.
| Takács Zsuzsa az Artisjus Irodalmi Nagydíjasa >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Horváth Péter: Bravó
2019.01.28 - tiszatáj

(SZÍNHÁZI KIS SZÍNES)

Szeretnék, de nem írhatok elfogulatlan szakmai beszámolót a József Attila Színház új bemutatójáról, a Verebes István által rendezett Naplemente előtt-ről (szerző: Gerhart Hauptmann, fordította Görgey Gábor) mert feleségem, Szabó Gabi játszik benne (remekül) egy jelentős szerepet.

Nem számolhatok be a Kolibri Pincében látott, az Ady-centenáriumhoz kapcsolódó maratoni duplaelőadásról, ahol Novák János 100, azaz száz! általa megzenésített Ady-verset énekelt el, nem dicsérhetem a produkciót, mert János, amellett, hogy a barátom, ráadásul még az igazgatóm is a Kolibri Színházban, amelynek dramaturgja vagyok.

Pedig szeretnék beszélni mindkét előadásról.

A Naplemente előtt-tel kapcsolatban mindenekelőtt egy 75 éves színészről beszélnék, aki – elsősorban különféle vígjátékokban nyújtott alakításai és a színpadról mindig sugárzó emberi minősége kapcsán – sokévtizedes kedvence a József Attila színház közönségének, s aki ezen az estén Ajtay Andor, Csortos Gyula és más színésznagyságok után megrendítő erővel, a nagy elődökhöz méltó színvonalon alakította a drámai hős, Mathias Clausen alakját, olyan sikerrel, hogy a közönség hangos bravó-val jutalmazta az előadás végén.

Neki még soha nem bravóztak így, mondta meglepetten és megilletődötten a kollégáknak.

Tessék belegondolni ebbe!

Egy hetvenöt éves színészről van szó, aki félszázada alakít estéről estére különféle alakokat „magától értetődően” remekül, és most először hallja, hogy bravó, bravó. Nem akarta elhinni, hogy az ováció neki szól.

Egyébként Ujréti Lászlónak hívják.

 

Novák János barátom a hetvenes évek közepe óta írja (fáradhatatlanul) a dalait (többek között) Ady Endre verseire. Az első dalok anno a 25. Színház felkérésére születtek, ez a találkozás indította el a barátkozást Novák és Ady között. Igen, az érdeklődés köztük igenis kölcsönös, Ady nem csupán hagyja, hogy a versei Novák dallamaival szólaljanak meg, de nyilván tetszenek neki, ezért inspirálja őt folyamatosan, újabb és újabb opuszok komponálására és eléneklésére. Ebbe is érdemes egy lélegzetvételnyire belegondolnunk: van Magyarországon valaki, akinek empátiáját, alkotókedvét az a száz éve halott költő tartja folyamatos izgalomban, akit – centenárium ide vagy oda – a nagyközönség jószerivel már régen elfelejtett, pedig minden sora, gondolata, fájdalma, lelkesedése, fájdalmas magyarsága, istenkereső hitetlensége hovatovább aktuálisabb, mint valaha.

 

Mondom, ezekről nem írhatok, mert finoman szólva: „hazabeszélnék”, durvábban mondva: nyilván érdekből nyalnám az alkotók és játszók ülepét.

 

Amiről viszont beszélhetek, az a magyar „színházi színészek” tehetséges és munkás derékhada. Sok száz kollégáról van szó, akikről általában megfeledkeznek a kritikák, jobb esetben – nagyritkán – elintézik őket egy-egy jelzővel. Két-három tucatnyi divatos (és kétségtelenül remek) színészt leszámítva ezek az emberek jobbára visszhangtalanul végzik a munkájukat, legtöbbjük igencsak mostoha körülmények közt. Havi fizetésük jó, ha eléri a kétszázezer forintot, noha a délelőtti próba és az esti előadás közt legtöbbjük gyermeket nevelő (és eltartó) családapa, anya, férj, feleség. Önök most joggal vethetnék közbe – ha tehetnék –, hogy hazánk más bérből, fizetésből élő polgárai hasonló gondokkal küszködnek. Ez kétségkívül igaz. Ám színésznek lenni alapvetően másféle munkavégzés, mint a legtöbb „hétköznapi” foglalkozásé. A színész munkadarabja ugyanis – gondolom, ezt már sokszor olvasták és hallották – a saját teste és „lelke”. Hagyjuk most a lelket (ez ugyanolyan homályos tartalmú fogalom, mint a „művészet”. Foglalkozzunk a testtel, mint munkadarabbal. Hogy ez a test alkalmas legyen a vele való minőségi munkára, folyamatosan edzeni kellene, karban kellene tartani. Ehhez az elszánáson kívül szabadidőre és mindenekelőtt pénzre volna szükség. Tápláló, de könnyű ételekre (ezek drágák), fitiness-bérletre (nem olcsó), minőségi balzsamokra és krémekre, amelyek a minden este kifestett arcbőrt regenerálja, olyan lakásra, amely alkalmas az együttlétre és az egyedüllétre is… Nem ragozom. Mindezek lehetősége nagyon kevesek számára elérhető. Tessék megnézni, hogyan romlik folyamatosan a színészi testek minősége, hogyan vastagodnak a női derekak, hajlanak a férfigerincek és terebélyesednek az ülepek.

Néhány évtized alatt ijesztően elhasználódik a „munkadarab.”

S azért egy mondatot a lélekről is. Hány színész és színésznő vallott arról „naplemente idején”, hogy a munka, a „művészet” miatt elhanyagolta a családját, barátait, szeretteit – szinte nem volt „magánéletük”.

Nem, nem sajnálni kell őket ezért, hiszen senki nem kényszeríti őket arra, hogy szerelmetes foglakozásukat űzzék.

Hanem ha ott tetszenek ülni a zsöllyében, akkor, ha tetszett egy-egy epizódalakítás, bátran vegyenek nagy levegőt, és kiáltsák oda a végén:

– Bravó!


Címke: , , , , ,
2019.02.19 - tiszatáj

MÉSZÁROS MARIANNA ÚTJAIM C. KIÁLLÍTÁSA
A spanyol zarándokúton készített tömérdek fotóanyagot rendszerezte és napokra bontva kiválasztott egyet-egyet, hogy grafikusként kedvenc technikájával rézlemezre karcolja vizuális emlékeit. Alkotó minőségében más szemmel használja fényképezőgépe ablakát, merész képkivágásokkal vonja be a nézőt művészetébe. Minden munkája érett technikai tudásról ad számot. A sokszorosító grafikát láthatóan előtérbe helyezi az egyedi képpel szemben… – ALE ILDIKÓ MEGNYITÓJA

>>>
2019.02.19 - tiszatáj

BORSODI L. LÁSZLÓ:
MASZK ÉS SZEREPJÁTÉK
Egy időtálló költői életmű léte dinamikus, folyamatosan dialógusképes, hiszen állandóan megújuló értelmezéseiben létezik, ilyen értelemben soha nem lehet lezárt, befejezett – tartja az irodalomkritika egyik alaptézise. Igaz ez a dinamikus lét Baka István életművére is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb fontos állomásához érkezett a Baka-kritika: Nagy Gábor 2001-es monográfiája után ismét egy szintetizáló jellegű mű látott napvilágot… – NAGY MÁRTA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.17 - tiszatáj

DOBÓ KATA FILMJE
A Kölcsönlakással bármilyen kapcsolatot tartó bohózatok közös gondja nem a hihetőség, hanem az, hogy a történet a szükség- és törvényszerű csavarokat, kalamajkákat, félreértéseket és egyebeket miként tudja tálalni. Természetesen érdemes mindazt, amit látunk, a saját tapasztalatainkkal összevetni, a néző ezt rutinszerűen megteszi, de készek vagyunk minden olyasmit nevettetőnek látni, ami mégiscsak szokatlan, mégiscsak olyasmi, amivel nemcsak hogy nem találkoztunk soha, de még elképzelni sem tudjuk… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport (Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője) végezte. A kiállításon visszaköszön a gondos és elmélyült előkészítés, a tárlat az életmű teljességét mutatja meg. Párhuzamosan látható Vajda Lajos felesége, Vajda Júlia festőművész tárlata a Szentendrei Képtárban Mégis legyen kiállítás… címmel […]

>>>
2019.02.16 - tiszatáj

OPERAHÁZI BOHÉMÉLET SZEGEDEN
Elvileg koncertszerű előadásban, gyakorlatilag előadásszerű koncerten turnéztatja a Magyar Állami Operaház Puccini Bohéméletét. A budapesti amúgy alighanem a világ legrégebben futó operaprodukciója, 1937-ben állította színre Nádasdy Kálmán, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte. A főszerepeket akkor többek között Osváth Júlia, Pataky Kálmán, Losonczy György és Székely Mihály énekelték. Az Operaház vezetői nagyon büszkék erre a produkcióra… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő