09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Május januárban
2019.01.21 - tiszatáj

74 ÉVES ÚJ OPERASZERZŐT AVATOTT A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ

Legendák szólnak róla, hogy Rossini vagy Donizetti akár két hét alatt is összedobtak egy-egy új operát, s köztük nem csak sablondarabok voltak, de olyan páratlan remekművek is, mint A sevillai borbély. Ezek igaz legendák, de mielőtt túlságosan elcsodálkoznánk, nem árt figyelembe venni pár körülményt.

A XIX. század elején, különösen Olaszországban az opera az egyik legnépszerűbb színházi műfaj volt, a komponisták ontották a műveket, a színházakban minden farsangi szezonra új mű kellett. Ezért aztán a legtöbb szerző sok művet írt. Ennél is fontosabb azonban, hogy addigra a bel canto operának kialakultak a pontos sablonjai. Karakterek, zenei megoldások, jelenettípusok. A zeneköltők gyakran „idéztek” is saját maguktól, s nem lévén még tévé, rádió, és hanglemez, keveseknek tűnt föl, hogy azt a gyönyörű dallamot, amelyért ma úgy lelkesedik a pármai publikum, tavaly Nápolyban is megtapsolták már egy másik címen. A librettisták is rutinos, nagy színházi tapasztalattal rendelkező írók voltak, akik szinte pillanatok alatt szállították a megfelelő szövegkönyveket, és maguk a színházak, énekesek, karmesterek, zenekarok is nagyon benne voltak a gyakorlatban, egy új mű betanulása hetek alatt lezajlott. Rossini, aki vagy 39 operát komponált, 37 éves korára már be is fejezte pályafutását, utána nem írt új darabot.

Nálunk a 92 éves Kurtág György most debütált operaszerzőként. Ehhez képest a szegedi Molnár László a maga 74 évével fiatalnak mondható. A Zeneakadémián zeneszerzőként végzett, de aztán különféle színházakban dolgozott karigazgatóként, karmesterként és zeneigazgatóként. Azt mondja, eddig egyszerűen nem volt ideje komponálni. Pár éve azonban nyugdíjas lett. Két esztendeje került a kezébe Szép Ernő Május című drámája, és nyomban megérintette a történet. Úgy döntött, nem írat belőle külön szövegkönyvet, hanem az eredeti drámaszöveget akarja fölhasználni. Az örökösök szerencsére belementek, a dráma gazdag nyelvi karakterizáló ereje a zenés változatban maradéktanul érvényesül. A komponálás egy évet vett igénybe, és most bemutatta a darabot az a Szegedi Nemzeti Színház, ahol korábban Molnár évtizedekig dolgozott. Saját művét ő vezényli.

A szerző határozott zenei programmal fogott a komponáláshoz. Véleménye szerint a bal canto alapokon nyugvó olasz opera Verdivel és Puccinival elérte a csúcspontját, azon az úton már nem lehet tovább menni. Persze a XX–XXI. századi szerzők már keresték az új utakat Sztravinszkijtól Bartókon keresztül mondjuk Marco Tuttinóig és Eötvös Péterig. Molnár megoldása talán Honeggeréhez áll a legközelebb, aki Johanna a máglyán című oratóriumában keveri az énekes és prózai műveket. Alkotását Molnár melodrámának nevezi, amelyben az énekelt, a prózában elmondott részek váltakoznak, olykor pedig énekbeszédszerű kántálást kér. Hatásosan alkalmazza azt is, hogy az úgynevezett prózai dialógusok mögött a zenekar ad erős hangulati aláfestést.

A történet nem túl bonyolult. 1915-ben vagyunk Budapesten a Világháború árnyékéban. A Városligetben fölvonulnak a kor jellegzetes városi figurái, a léggömbárus, az omnibusz kocsis, a cipőpucoló, a rikkancs vagy a virágárus lány. A pici szólók remek lehetőséget adnak a színházi énekkar tagjainak (és Vajda Júlia magánénekesnek) egy-egy pompás karakter fölvillantására. Nagyszerű Piskolti László szorongó léggömbárusa, telitalálat Tóth Péter harsány hírlapárusa. „Háború van, jól megy az üzlet, a bátyám elesett a fronton, jól megy az üzlet!” – lelkesedik fanyarul, s ebben a pár mondatban benne van a háború ellentmondásossága, a túlélési technikák gyarlósága.

Magát a ligetet s a tavaszt csak néhány vetített függöny idézi konkrétabban, egy a rivaldával párhuzamos híd borítása sötétszürke, a látványhoz nem sokat ad, csak a szereplők jobb térbeli tagolását szolgálja. (No meg a gyors színváltást. Molnár Zsuzsa praktikus megoldást választott, a szünetben minimális változtatásokkal lesz belőle elmegyógyintézet.) Az alkotók úgy döntöttek, hogy a teret jórészt maguk a szereplők alakítják a maguk testi valójával.

Egy középkorú, kopottan elegáns férfit látunk, aki arra készül, hogy fölakasztja magát. Az öngyilkosjelöltet azonban megzavarja egy fiatal pár. A fiú csókot akar, a lány húzódozik. Aztán jön egy csendőr, a fiút elviszi, mert elbújt a sorozás elől. A húszévesforma lány kettesben marad a férfival, és addig győzködi, amíg eláll a szándékától, kéz a kézben távoznak.

Molnár zenéjének fő erénye, hogy pontosan illeszkedik a történethez. Mainak hat, de harmonikus és dallamos. Az elején határozott hangulatot teremt, a kórus és a zenekar is a tavaszt idézi. Engedi prózában kibontakozni a történéseket, csak a hangulati csomópontokon erősít rá. Az öngyilkosjelölt (akiről egyébként kiderül, hogy Ferencnek hívják és 51 éves) persze kap egy terjedelmesebb monológot, ahol elénekelheti kiábrándultságát. A darab egyik csúcspontja az a tercett, ahol a lány harsogja bele a világba vágyait: táncosnő szeretne lenni, szerepelni, sok pénzt keresni. És legfőképpen: élni, élni!

Egyre bensőségesebben beszélgetnek a férfival – prózában. Hát nem akarja ez a zeneszerző muzsikában is elmondani nekünk a közöttük bontakozó megértést és vonzalmat? – türelmetlenkedik a néző, amikor a lány odabújik a padon a férfihoz: „Fázom!” – és nyomban megszólal a zene! Épp a legjobb pillanatban.

Molnár régi, ismert énekeseire gondolva komponálhatott. Tudta, hogy Vajda Julia lesz a virágáruslány, és Andrejcsik István az öngyilkosjelölt. Andrejcsik az egyik legintelligensebb magyar operaénekes. Ez kitűnően passzol Az öngyilkos keserűen meditatív alkatához. Világos baritonján minden szó jól érthető, énekben-prózában egyaránt nagyon kifejező. Ha az ő esetében sejtettük, hogy illik rá a szerep, Gyüdi Eszter szinte felfedezésszámba megy. Az idő majd eldönti, hogy mezzója hagyományos opera feladatokra való-e, de színpadi jelenléte nagyon erős. A lány szerepének titka – ami egyben örök női titok is – hogy egyik pillanatban tudatlan csitri, egy perc múlva érett, bölcs asszonyként szólal meg és viselkedik. Nos, az énekesnő valóban 20-as évei elején jár, saját női és színpadi tapasztalatai természetszerűen korlátozottak mégis természetesen mutatja meg a karakter mindkét oldalát. Színészi eszközei gazdagok, és mértéktartóak. Olyan hittel győzködi partnerét az élet értelmességéről, hogy ötvenes férfinézőként titkon elkezdünk vágyakozni rá, hogy bennünket is mentsen meg valamitől.

A ruhák pontosan idézik a kort. Szinte mindenki a fekete a fehér és a szürke árnyaltaiban mozog, csak a fiatal pár kap földszíneket. Varsányi Anna képzeletét is a lány figurája gyújtotta föl leginkább. Többfunkciós kis kabátkáját mindenféle játékra ki is használják. Toronykői Attila pontosan megértette a darabot, a zeneszerző útitársának szegődött. Nem akart fölforgatni semmit, a történetet meséli el nekünk szabatosan. Fényeffektusai, színpadi képei szépen illeszkednek a mű hangulatához.

A Május alkotógárdája egységes világot teremt a színpadon. Sötét ez a világ, tele van árnyékokkal és baljóslattal, de a vége mégis a reménység.

Márok Tamás

 

Fotó: szinhaz.szeged.hu

 


Melodráma egy felvonásban, Szép Ernő színműve alapján

Szereplők:
Az öngyilkos: Andrejcsik István; A lány: Gyüdi Eszter; A fiú: Szélpál Szilveszter; A rendőr: Altorjay Tamás; A virágárus asszony: Vajda Júlia; A luftballonos: Piskolti László; A handlé: Büte László; A cipősuvickoló: Szondi Péter; A gyufaáruló fiú: Rákai István; Az omnibuszkocsis: Taletovics Milán; A rikkancs: Tóth Péter; A messenger boy: Bocskai István; A csibész: Makkos Ambrus; A kislány: Rákai-Himmer Veronika; A vak: Börcsök Bálint; A pereces: Judik Patrik; Az őr: Rácz Imre.

Alkotók:

Díszlettervező: Molnár Zsuzsa; Jelmeztervező: Varsányi Anna; Súgó: Zsoldos Anikó; Ügyelő: Kürtös Petra; Karigazgató: Kovács Kornélia; Zenei asszisztens: Flórián Gergely, Zalánki Rita; Rendezőasszisztens: Jánoska Zsuzsa; Vezényel: Molnár László; Rendező: Toronykőy Attila.

Közreműködők:

a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara


Címke: , , , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő