07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

Ilyenek voltunk
2019.02.08 - tiszatáj

BESURRANNI A PÁLYÁRA

Azok a békebeli meccshangulatok… Akkor még nem volt Barcelona és Real Madrid, csak a nagy fővárosi csapatok, de nekünk főleg az Unirea Osorhei. A megyei kettőben vitézkedtek. A nyolcvanas évek végén már kizárólag államnyelven írták a helységneveket, a magyar szövegekben is. Csak a tiszteletes úr emlegette nekünk néha öblös hangján, ezt a szép hosszú, ízes szót: Fugyivásárhely.

Egy-egy A4-es plakát hirdette a központban a soron következő meccs időpontját, ami komoly eseménynek számított, belépőt is szedtek a szigorú arcú rendfenntartó bácsik, akik a mérkőzés tiszteletére zakót is húztak ilyenkor. Az egyik karjukon ijesztő vörös szalagot viseltek, innen tudtuk, hogy fontos szerepet töltenek be. Például nem engednek be a pályára. Oda kérem, földi halandó meccsnapon nem léphetett, csak a két csapat labdarúgói.

Minden olyan egyszerű volt akkoriban. A pályát a nézőtértől egy egyszerű szalag választotta el. A nézők pedig a pálya szélén álldogáltak. Többszáz ember is összegyűlt ilyenkor. Ez volt a nyolcvanas évek kedvelt társadalmi eseménye, amikor a faluközösség gondtalanul kikiabálhatta magát, kiengedhette magából az összegyűlt feszültséget. Szidhatta a bírót vagy a kétballábas csatárt (mást persze nem!) és a meccs végén együtt sörözhetett a gólkirállyal.

Ilyenkor háló is került a kapukra, szépen lenyírták a fűvet, mésszel akkurátusan kijelölték a pálya vonalait. Mi pedig szépen letelepedtünk a szalag alatt, előtt és kezdődhetett a szurkolás. Mi, gyerekek voltunk a B-közép, mi biztattuk hangos szóval a csapatot. Zengett a „Hai Unirea!”

Bálványoztuk a csapat tagjait. Összeszokott társaság volt, magyarok, románok vegyesen, több településről verbuválva. Odahaza ritkán kapott ki az Unirea, még a korszak erős váradi gyárcsapatait is megszorongatta a kupaselejtezőkben. A mérkőzés fénypontja azonban mégiscsak a szünet volt számunkra. Amikorra a szigorú rendfenntartó bácsik is megenyhültek és mi az elválasztó szalagok alatt besurranhattunk a pályára, úgy tenni, mint a nagyok, játszani a focit. Igazi, hálóval felszerelt kapuba lőni a gólt.

A győztes meccseket nagy ünneplés követte. A csapat tagjai és a nézősereg tekintélyes része sörözni indultak a kocsmába. A megérdemelt meccsprémium hamar legurult a torkokon.

Ha éppen nem volt focimeccs, akkor miénk volt a pálya. Óriási hévvel kergettük a labdát a kispályán, a nagypályán keresztbe, vagy különlegesebb alkalmakkor, amikor összejöttünk elegen, a nagypályán is. Aztán ott voltak a kiruccanások a szomszédos falvakba. Fogalmam sincs ki szervezte ezeket, vagy csak spontán a nyeregbe szálltunk és elkerekeztünk a szomszédba egy-egy hangulatos, faluk közötti mérkőzésre.

Mindegy volt, hogy hétköznap vagy hétvége, jópáran szinte napi megszállottsággal ott voltunk a pályán. Néha még rossz időben is. Ha meg nem volt senki, vagy csak alig néhányan, akkor jöttünk másnap és holnapután. A pálya volt a grund, a találkozási hely. A minden.

A mai olvasónak és a mai önmagamnak persze magyarázattal tartozom: ez nem a digitális korszak volt, nem volt ami fogva ejtsen. Kint éltük az életünket. Udvaron, kertben, patakparton, focipályán, utcán. Valahogy minden különösebb, sőt inkább semmilyen szervezés nélkül összefutottunk. Mai ésszel már megfoghatatlan ez, hogyan tudtunk folyton találkozni, egymásba botlani. Hiszen manapság jó előre időpontot kell kérni, egyeztetni, határidőnaplóba, naptárba jegyezni. Akkor csak megtörténtek a dolgok. Spontán. Ha jó idő volt, kint voltunk, ha rossz idő volt, sokszor akkor is.

A lassú idő korszaka volt az, amikor csak egyszerűen megtörténtek a dolgok. Velünk együtt.

Fábián Tibor


Címke: , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő