06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

Petőcz András: Concrete
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018

Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül. A képeskönyvekre jellemző terebélyes formátum azonnal jelzi, hogy bizonyára nem csak írott költeményeket találunk benne, hanem legalább annyi vizuális munkát is, avagy a szöveg és a kép egymásra találásának számtalan kirívó példáját. Írott költészetnek ugyanis nem szokás monumentális külsőt adni, hacsak nincs a kiadványban képi illusztráció.

A kötet alcímének láttán már jóval egyértelműbbé válik a költészeti anyag lehetséges műfaji hovatartozása, illetve hova nem tartozása. Az experimentális fogalmának ma egészen más a kicsengése, mint harminc-negyven évvel ezelőtt volt, amikor a haladót, a kánontól elrugaszkodót jelentette. Nemcsak műfaji másságot tehát, hanem a minőségi előrelépés ígéretét is az új, a még ismeretlen felé. Sőt, azt kell mondanom, az experimentális mint irányadó jelző majdnem teljesen kikopott a mai művészetből, ezért ennek a szónak a hallatán elfog bennünket valamiféle kellemes nosztalgia a régi idők iránt. Volt az experimentálisnak egy határozottan pejoratív kicsengése is azoknak a bennfenteseknek a szóhasználatában, akik hitetlenkedve vagy éppen lekicsinylően vélekedtek minden olyan művészeti – főként szépirodalmi – jelenségről, amely nem a megszokott, kitaposott kerékvágásba süppedt bele. Az experimentális ilyképpen bizonyos értelemben az avantgárd, illetve a neoavantgárd szinonimájává vált.

Petőcz 1980 táján kötelezte el magát az avantgárd hagyománya mellett. Ekkorra a nemzetközi színen nagyjából kiformálódtak az ötvenes években erjedésnek indult progresszív költészetnek mindazok az alfajai, szétágazásai, amelyek kivétel nélkül a történeti avantgárd vívmányait tartották mérvadónak és előremutatónak. Magyar vonatkozásban két kútfőre hivatkozhatunk, Kassákra és Tamkó Siratóra, akik mély nyomot hagytak a 80-as években jelentkező fiatal írók-költők gondolkodásában, paradox módon mintegy általuk rehabilitálódva. A pályán induló fiatalok egy olyan nemzedéki áttörést hajtottak végre, amely nemcsak friss szemléletet hozott, hanem új értékrendet is. Ennek az ifjonti frontnak vált egyik központi alakjává néhány esztendő leforgása alatt Petőcz András, aki – íróként, költőként, szerkesztőként és szervezőként – a saját költői hitvallását átlebegtette nemzedéktársainak a szemléletmódján, irányt szabva a korabeli experimentális poézis belső folyamatainak, akkor, amikor ennek a szónak még meg volt az igazi varázsereje.

Térjünk vissza a kötet címéhez, a konkréthoz, hiszen mégiscsak ez a fő elméleti fogódzónk. A konkrét művészet, azon belül a konkrét költészet kialakulásának az előzményei úgyszintén a két világháború közötti időszakra esnek. Azokat az alkotói törekvéseket értjük rajta, amelyek kiiktatják a művekből a jelentést, a külvilágra való utalást, mivel a nyelvet kizárólag olyan formálható anyagként értelmezik, amellyel megteremthető egy a valóságtól elvonatkoztatott autonóm világ. A konkrét költő úgy bánik a nyelvvel, mint számtalan módon megmunkálható matériával, amely akár szét is zúzható. Célja nem a közvetlen ábrázolás, hanem egy asszociatív nyelvi kontextus megteremtése, amely jelentős mértékben igénybe veszi az olvasók, illetve a nézők képzelőerejét, társszerzőként tekintve rájuk. A betűket és a szavakat a végtelen tér szegleteibe vetíti ki, számos esetben elvonatkoztatva az írásjelek eredeti rendeltetésétől, lecsupaszított jelekként, grafikai alakzatokként értelmezve őket, egyszersmind átbillentve a képzőművészet tartományába.

Emellett Siegfried J. Schmidt nyomán létezik a konkrét költészetnek egy későbbi meghatározása is, amely fogalmi ernyője alá vonja a vizuális poézis legtágabb holdudvarában elterülő valamennyi kísérleti elágazást, vagyis gyűjtőfogalomként funkcionál, akárcsak egy családfa. Petőcznél a konkrétnak ez a fajta összefogó rendeltetése érvényesül leginkább, mivel a könyv több experimentális költészeti modellt helyez elénk, mindamellett, hogy az írott poézisnek sincs híján, amely visszavezet bennünket a külső világba, a fizikailag megélhető valóságba. A korai vonalversek központi témájává a lelki és a testi szerelem válik, miközben az erotika a vizualitás különféle eszközeit alkalmazva végigvonul az egész köteten.

A művész tehát az elméletileg ismerttől tágabb keretet ad a konkrét családfájának. Az Önéletrajzi kísérletek epikus versfolyamát követve eljutunk a kötet 48. oldalára, ahol Petőcz szimultanista költőnek vallja magát, kísérletet téve arra, hogy egyidejű, de térben távoli eseményeket kössön össze. A versáradat lépcsőzetesen bukdácsoló szerkezete visszavezet bennünket a személyességen alapuló kassáki elbeszélő költészethez, amely ellentétes hitvallást hirdet a 157. oldalon nyitó non-figuratív poézis elméleti tételével, mi szerint személytelen, „költőietlen” költészetként valósul meg, amely a nevét a képzőművészetből ismert poétikai felfogástól veszi át, tagadva a külső valóság bármilyen aktív szerepvállalását. Idézem a fejezet bevezetőjét: „…az irodalom akkor non-figuratív, ha nem ábrázol: a személyesség, az ember eltűnik, a ‘figura’ kilép a költészetből, (…) a non-figuratív költészet a szó (pontosabban: szöveg) jelentését háttérbe szorítja, feleslegessé teszi, annak csupán formáját – mint kezelhető és hasznos anyagot – veszi tudomásul. (…) a non-figuratív költészet csupán önmaga folyamatait mutatja meg: ez és ez történik a szöveggel, és így alakul. (…) Példát és ‘ihletést’ a képzőművészet olyan munkái adtak számomra, mint Malevics Fekete négyzete vagy Duchamp Palackszárítója. Az irodalom „palackszárítói” akarnak lenni ezek a szövegek. Jelentésük jelentésnélküliségükből fakad.”

Teljesen logikus, hogy Petőcz András elmúlt négy évtizede a dialektika természetének a szellemében különféle poétikai mozgások közepette zajlott. 1980-ban még ezt írta: „nálam építkeznek a szavak. a betűből lesz minden”, hogy második kötetében – már némileg átértékelve kezdeti hitvallását – kimozduljon a kassáki képvers vizuális formái felé. Az, amit vizuális költészeten, avagy konkrét vizuális költészeten értünk, Petőcznél a legváltozatosabb arcát mutatja. A kezdeti lépések után hamarosan túllendül tanítóján, Kassákon, illetve az általa képviselt költészeti felfogáson, s a 20. század nyelvi vívmányainak nyomvonalán előrelépve teljesen új világokat tár fel a magyar költészet számára. Munkáiban újrafogalmazódik és egyéni hangot kap a megelőző korszak, tudniillik a 60-as és a 70-es évek nemzetközi kísérleti költészetének számos mérvadó vívmánya. Egészében véve Petőcz eljut ahhoz a felismeréshez, hogy a költészet nyelvi megformálását ma már a médiumok alakítják.

Petőcz András ez irányú munkálkodása még nem ért véget, napjainkban is alkot, mégpedig úgy, hogy nem ismétli régi önmagát, csupán utal rá. A könyvet záró legfrissebb munkái fénykép útján dokumentált testköltemények, újból felerősítve az erotika iránti vonzalmat, amelynek első felvetései a 80-as évek Jolán-ciklusáig nyúlnak vissza. Van hát a könyvnek egy izgalmas tengelye. Nemcsak látványilag izgalmas, természetesen, hanem a nyelvi játékosság szempontjából is annak bizonyul.

A Concrete Petőcz életművének egyik fő tartóoszlopa, mert bár a hagyományos és népszerűbb írói műfajokban is jelentőset alkotott, mégiscsak kísérleti munkái által hozott radikálisan újat a magyar szépirodalomba, feszegetve annak fogalmi és nyelvi abroncsait, áthágva a művészetek közötti határokat. A változatos vizuális tartalmakat megjelenítő műveket a szerző személye, individuuma tartja egybe, az a bizonyos „petőczi cement”. Ami akár lehetne egy ahhoz hasonlatos márkanév is, mint amilyen az Yves Klein által szabadalmaztatott „international Klein blue” színárnyalat. Kompakt, végtelenül összeálló fogalom, melyet nem lehet félreértelmezni, félremagyarázni, annyira erős a belső szerkezete.

Szombathy Bálint

 

Gondolat Kiadó

Budapest, 2018

9000 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő