07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>
06.19.
| Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat >>>
06.19.
| PesText − új nemzetközi irodalmi fesztivál Budapesten >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>

Battai Detre István, Peter Brezňan, Németh Gábor Dávid, Normal Gergely, Petőcz András, Ivan Štrpka, Jan Těsnohlídek, Jiří Žáček versei
Bene Zoltán, Jódal Rózsa, Peter Šulej prózája
Gion Nándor hangjátéka
Petőcz András hatvanéves
Írások a magyar századforduló irodalmáról
Az 58. Velencei Képzőművészeti Biennáléról

>>>

BESZÉLGETÉS SZECSŐDI FERENC HEGEDŰMŰVÉSSZEL
Júniusban ünnepelte 65. születésnapját Szecsődi Ferenc hegedűművész. Ez egy muzsikus életében nem számít feltétlen fordulópontnak, ám Szecsődi egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Vonós Tanszékét vezette. 23 éves korától tanított az akkori Zeneművészeti Főiskolán, majd jogutódján az egyetemi karán. A tanszékvezetést most át kell adnia, de a tanítást tovább folytatja… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

A bilincs a szabadság legyen
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS
POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE (1948–1997)

A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós (1921–2001) és Polcz Alaine (1922–2007) levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből; függelék (827–837., a tartalomjegyzékben egyébként nincs megjelölve), mely az azonosíthatatlan keltezésű üzeneteket/leveleket tartalmazza; Nádas Péter reflexiója Bármi jő. Emléklapok halott barátaimról címmel (mely akár a kötet elejére is kerülhetett volna); a szerkesztő (Nagy Boglárka) informatív utószava, melyben többek közt a szövegközlés módszeréről olvashatunk; Mészöly és Polcz megjelent köteteinek listái; bibliográfia; a levelezésben csak keresztnevükön megjelölt személyek azonosítása; és végül a névmutató. Néhány üzenet/levél és más – a házaspár életéhez kötődő – dokumentum kicsinyített fakszimiléje, valamint jó pár értékes fotó is (a két szerzőről együtt, külön, valamint pl. rokonaikról) található a kötetben.

Mészöly Miklós irodalmi, tudományos és politikai tevékenysége, valamint mindennek hivatalos elismerése jól dokumentált, és ugyanez mondható el Polcz Alaine irodalmi és pszichológiai munkásságáról. Mindkettő újító szellemiségű egyéniség. Polcz szellemi hagyatékában különös jelentőséggel bír a – jelen levelezésben is több formában körvonalazódó – tanatológia terén kifejtett tevékenysége. E levelezésben mindenképp tetten érhető, hogy a II. világháború utáni Magyarország és a világ egyes történelmi fordulópontjai – így pl. 1953, 1956, 1968, 1989–1990, 1993 – miképp váltak (olykor csak implicit) észlelés tárgyává az értelmiségi házaspár életében, gondolkodásában, ill. az, hogy e fordulópontok sok eset­ben miképp befolyásolták életük, gondolkodásuk.

A levelezés roppant terjedelme (jelen kötet számozásának megfelelően 744 [!] üzenet/levél) önmagában is elgondolkodtató. Nyilvánvaló, hogy a két önálló – ugyanakkor egymással életük folyamán végig szoros szerelmi, szellemi és emberi kapcsolatban levő – egyéniség a levelezésnek különösen nagy jelentőséget tulajdonított, mondhatni archaikus szellemben fogták fel a kommunikáció e formáját. E levelek azon esetekben is, amikor (látszólag) praktikus, hétköznapi problémákról, ill. sokszor intimitásokról tudósítják a címzettet (és jelen kötet révén az utókort), jóval többet fejeznek ki az általuk tartalmazott szószerinti információnál. Kissé közhelyesen fogalmazva, javarészt a két gondolkodó valamiféle humánumba vetett mély hitének, meggyőződésének különböző újrafogalmazása e levélsorozat. Másfelől, hermeneutikai megközelítésben, e levélkorpusz vizsgálatakor szembetűnő a Hans-Georg Gadamer-féle tézis érvényessége, miszerint az írás „ön-elidegenedés”. Paul Ricouer szavaival, az írott szöveg „a kommunikációban történő eltávolítás paradigmája” (vö. Ricoeur, Du texte à l’action. Essais d’hermé­neutique), amely az olvasó – jelen esetben tehát az egyes levelek címzettje, ill. az utókor olvasóközönsége – részéről nélkülözhetetlen interpretációs tevékenység előfeltétele.

Nagy Boglárka utószavában kiemeli: miáltal a házaspár 1998-ban – a kutatás szempontjából bármiféle korlátozás nélkül – a PIM-ben letétbe helyezte a levelezésüket és egyéb személyes dokumentumaikat, a Mészöly és Polcz szellemi hagyatékára vonatkozó kutatás ill. a jelen kötet kiadása (a szerzők halálát és a jogutódokkal való megegyezést követően) nem ütközött jogi nehézségbe (vö. 864.). Ellenben technikai nehézségek adódtak, így többek közt (a sok esetben hiányzó egyértelmű dátumozás okán) a levelek sorrendjének rekonstruálása. Mint írja a szerkesztő, „a levelekben említett személyekhez (első előfordulásuknál), eseményekhez, valamint az éppen születőben levő vagy már megjelent művekhez [az olvasó eligazítása végett] jegyzeteket fűztünk” (865.). A bilincs a szabadság legyen Mészöly „egyik korai, 1948-as leveléből származik, és jól jellemzi a házaspár 54 évig tartó, szenvedéllyel és szeretettel, de hullámvölgyekkel és mély krízisekkel is tarkított, mégis elszakíthatatlannak bizonyuló kapcsolatát” (866.). A pár életrajza, találkozása, házassága történetének rekonstruálása speciális kutatómunkát igényelt (vö. 866–867.). A levelezés – folytatja a szerkesztő – „mintegy regénnyé formálja két önmagával és egymással szemben is mélyen reflektív, analitikus és intellektuális igényű ember viszonyának alakulását. […] [F]elvillannak személyes életük jó és rossz pillanatai”, ugyanakkor „az első évek érzelmi turbulenciáját lassanként felváltják azok a levélben zajló beszélgetések, amelyekből a tartózkodó alkatú Mészöly írói vívódásairól, feleségétől, írásainak első olvasójától várt megerősítésekről, egy-egy mű keletkezésének körülményeiről vagy éppen Polcz Alaine pszichológiai munkásságának alakulásáról kaphatunk érzékletes képet” (867.). A rövid üzeneteket, cédulákat illetően ezek sok esetben első látásra nem tartalmaznak lényegi információt az olvasó számára, de „Polcz Alaine [ezekre vonatkozó] egyidejű kommentárjával […] sokszor egy egész eseménytörténet íródik a sorok mögé. A hosszabb levelek és a néhány soros cédulák együtt, időbeli egymásutánban alkotják meg ennek a két nagy formátumú embernek a közös regényét” (869.).

Nádas Péter említett utóhang-reflexióiban más témák mellet szemléletesen emeli ki Polcz tanatológiai orientációjának jelentőségét. Polcz hospice-tevékenysége jelentős részében „haldokló, leginkább leukémiás gyerekeket kísért a halálig. Családjaikat gondozta. [Polcz azt vizsgálta,] mit tud a gyerek ténylegesen a halálról, s mit hazudik nekünk, amit halála küszöbén mi készséggel elhiszünk, el is várunk tőle. A fedés, az elhárítás, a kompenzáció és a projekció kérdéseivel foglalkozott. Halálképzetekkel, a halál fiziológiai és emocionális előjeleivel, a haláltusával, a halál-közeli állapottal, azaz a küszöbélménnyel, a halálhoz kapcsolódó rítusokkal és népszokásokkal. Olyan végső kérdésekkel, amelyekre halandó jobbára nem tud válaszolni” (839–840.). És bár Polcz mindezzel a XX. század ’70-es éveiben kezdett foglalkozni, amikor a tanatológia, mint diszciplína Magyarországon és a világon épp csak körvonalazódott, s még nem tudott adekvát gyakorlati válaszokat adni a haldoklással kapcsolatos kardinális kérdésekre, Polcz minden erejével kereste e válaszokat, „hiszen azt kellett akarnia, hogy a gyerekek, ha egyszer gyógyíthatatlanok, minél kevesebbet szenvedjenek, s a környezet, mindenki a maga pszichikus alkatával és mechanizmusával, ne akadályozza, [hanem] támogassa őket a könnyű és szép halálban. Felfedezte a józan ész, az ösztönös tudás, a belátás, az előrelátás, az öntudat, a szerepjáték, az önértékelés, a konvencionális szerepkövetés és a tudattalan összefüggésrendszerét. Nem elméleti munkát végzett, hanem praktikust. Rájött, hogy ezeknek az elemeknek az aránya és egymáshoz való viszonya határozza meg a haláltusa idejét és módját” (840.). Polcz újító szellemiségének megfelelően épp ő foglalkozott először Magyarországon tanatológiával, és „ő fogalmazta meg először magyarul azokat a kérdéseket, amelyekkel a palliatív medicina ma önálló orvosi diszciplínaként foglalkozik” (840–841.). Mint Nádas rámutat, őt magát is bevonta Polcz tanatológiai kutatásaiba azáltal, hogy Nádasra bízta a tanatológia német nyelvű szakirodalmának magyarítását (vö. 841). E közös felfedező és kutató munka során vált világossá Polcz és Nádas számára többek közt az, hogy „az orvosi adatfelvételek egyszerre két irányban torzítják a halál-közeli állapot és az újraélesztés jelenségsorát. Az adatfelvételt készítő orvosok szakmai meggyőződése, világnézete és fogalomkészlete torzítja, s ugyanígy torzítja az adatszolgálók fogalomkészlete és világnézete. Ám az volt az érdekes, hogy az újraélesztettek beszámolóit közös elemeiknél fogva mégis ki lehetett emelni a fogalmi és világnézeti torzítások rendszeréből” (841.). Nádas kiemeli, hogy mások mellett Elisabeth Kübler-Ross amerikai-svájci pszichiáter tanatológiai munkái (melyeket tehát Nádas fordított magyarra) fontos referenciát jelentettek Polcznak saját tanatológiai tézisei megfogalmazásakor. Nádas megemlíti, hogy Mészöly igen kritikus szemmel olvasta Polcz tanatológiai vizsgálódásait – de ez összességében, Polcz szövegeinek formálódása szempontjából, pozitív mozzanat volt (vö. 842.).

E ponton érdemes megemlíteni, hogy a II. világháború alatt Polcz gyógyíthatatlan lelki sérüléseket szerzett, és minden bizonnyal ez is motiválta tanatológiai kutatásaiban ill. tanatológiai elveinek alkalmazásában. Mint Nádas fogalmaz: „egy élet kevés volt hozzá, hogy bármilyen minőségű analitikus pszichológia begyógyíthassa Alaine sérüléseit, és ezért válogatott betegségei is tartósak maradtak. […] A második világháború sérült túlélőinek gyógyítására Freudnak, Jungnak, Adlernek és Ferenczinek sem lehetett volna metódusa” (849.).

Mindez kiegészíthető azzal, hogy 1990-et követően a tanatológia fejlődése Magyarországon is lendületet kapott – értelemszerűen mindebben Polcznak elévülhetetlen érdemei vannak: e fellendülésnek pusztán egy lehetséges példája az on-line közölt Kharón – Thanatológiai szemle (https://www.kharon.hu/). Jelentős publicisztikai aktivitás látható a tanatológia (ill. ezzel összefüggésben pl. az eutanázia) témájában olyan jelentős szerzők részéről, mint Bitó László, Tömösi Ramóna, Vankó Zsuzsa. Bitó László és Polcz Alaine közös munkája: Az utolsó mérföld. Beszélgetés életről, halálról – testről és lélekről (Pécs: Jelenkor, 2007).

Jelen kötet nélkülözhetetlen forrás mindazok számára, akik Mészöly Miklós és Polcz Alaine szellemi hagyatékát kutatják, tanatológiai vonatkozásaik révén pedig a levelezés egyes szakaszai a pszichológiatörténet szempontjából is jelentős szövegkorpuszt alkotnak.

(Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta: Nagy Boglárka. Lektorálta: Jankovics József, Szörényi László)

Nagy József

(Megjelent a Tiszatáj 2018/3. számában)

 

Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta: Nagy Boglárka.

Lektorálta: Jankovics József, Szörényi László

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2017

894 oldal, 5999 Ft

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:


Címke: , , , ,
2019.08.19 - tiszatáj

KONTRA FERENC: AZ ÁLOM HÍDJA
Valahol Közép-Európában, a Duna mentén van egy város, amit alig két évtizeddel ezelőtt hetvennyolc napon át bombáztak. Atomtöltetű rakétákkal. Azért, hogy lerombolják a hidat, amely a folyó két partját, és így a város lakosságát összekötötte. A hídrombolás előzményeiről, apokaliptikus emlékéről és annak napjainkig tartó következményeiről szól Kontra Ferenc legújabb regénye… – MUDRICZKI JUDIT KRITIKÁJA

>>>
2019.08.14 - tiszatáj

MEGMENTETT MŰKINCSEK 2019
A Magyar Nemzeti Múzeum hiánypótló kiállítása, a Kő/Papír/Freskó (a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszék Diplomakiállítása) olyan precíz restaurátor munkafolyamatokba kalauzol el bennünket, amelyeket nem láthatunk mindennap. Maga a tárlat is olyan, mint egy kulisszajárás, belépve a kellemesen és szükségszerűen hűvös terembe az oldalfalon rögtön olvashatunk képpel, rövid curriculum vitae kíséretében az alkotókról… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.11 - tiszatáj

REKORDOKKAL ZÁRT A 29. THEALTER FESZTIVÁL
Minden a nézőkön múlik – összegezte a rekord nézőszámot és jegybevételt hozó 29. THEALTER Fesztivál legfőbb tanulságát a szombat esti díjátadón Balog József, a  rendezvénysorozat művészeti vezetője. A közönségdíjat Szabó Veronika produkciója, a Qeendom kapta.

>>>
2019.08.09 - tiszatáj

KILENC PRODUKCIÓ SZEREPEL A SZEGEDI SZABADTÉRI 2020-AS MŰSORÁN
A Dóm téren öt, az újszegedi színpadon négy produkciót – koncertet, operát, rockoperát, musicalt és színdarabot – kínál a közönségnek 2020 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok, jelentették be a fesztivál vezetői pénteken a REÖK-ben.

>>>
2019.08.08 - tiszatáj

HORVÁTH NÓRA A THEALTEREN
Felfedeztem egy szuper tehetséges táncost, illetve nem is én, hanem a Thealter szervezői, de még őket is megelőzte a táncos szakma, mert a grémium neki ítélte idén a Lábán Rudolf-díjat. Horváth Nórának hívják… – IBOS ÉVA ÍRÁSA

>>>
2019.08.07 - tiszatáj

KÖZÖS ÜGYEINK A 29. THEALTER FESZTIVÁLON
350 perc színház – ennyit, azaz majdnem hat órányi intenzív élményt és gondolatot kellett befogadnia annak, aki kedden végignézte a 29. THEALTER Fesztivál mindhárom aznapi előadását: a kolozsváriak, a színművészeti egyetem hallgatói és a két szlovén színészfenomén vendégjátékát… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

KETTŐS ÉLETEK
Idővel a klasszikus formanyelv hanyagolása is pózzá válik. Olivier Assayasszal legalábbis ez a helyzet. Poszt-’68-as, rock and rolltól lüktető, szabadság és szerelem ideáit is karóba húzó remekműve, a Hideg víz után egyre kevésbé volt képes fenntartani a nagyformátumú szerző imágóját – noha a valóság és fikció összeütközésével játszó, zömmel hiperrealista Irma Vepet és a Sils Maria felhőit összeköti a színészek lelkivilágának, plusz a műalkotás létrejöttének vizsgálata, a francia direktor az utóbbi időben jóval enerváltabban lát munkához… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.08.06 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az az érzésem, hogy az idei Art Capital szlogenje (Régi és új álmok) rokonságban áll az amerikai álommal mint mítosszal, mely szerint minden egyén saját erejéből kemény munkával képes saját életét jobbá tenni, leginkább folytonos és növekvő jövedelemmel. Ha vitatható is felvetésem, az talán nem, hogy saját magunkba vetett hit és álmaink nélkül nem tudjuk jobbá tenni saját és mások életét. Kelet-Európában az utópiákból kijózanodtunk, de az álmokból nem…

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő