02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A fotóriporterek királya
2019.01.02 - tiszatáj

WEEGEE – A HÍRES, 1935–1960

A legnagyobbakat, akik művészetté emelték a fotográfiát, már láttuk, s bár most is egy „király” képeit mutatják be a Mai Manó Házban, Weegee fényképei egészen mások, mert a helyszíni fotóriporter közelségéből mutatja be az amerikai hétköznapok spontaneitását. 

Ha korunk sajtófotói felől közelítünk, akkor mondhatnánk, hogy mindazon, ami a képeken látható, 2018-ban már rég túl vagyunk, legalább is, ami az információs- és ingerküszöböt illeti, hiszen a fényképek az 1900-as évek középső harmadában készültek az akkori mindennapokról. Hogy mégis érdekesek, sőt tudnak újat nyújtani, az Weegee tehetségének köszönhető. Weegee nem csak azért lett híres, mert mindig jókor volt jó helyen, hanem, mert feszes, erős mondanivalójú képeket csinált.

De ki is volt ő? A Mai Manó Ház emeletén „személyesen” is megismerhetjük száguldó fotóriporterünket a (Baki Péter kurátor által beválogatott) róla készült fényképek jóvoltából, és nem csak a fizimiskáját, de valamelyest a személyiségét is. Az egyik képen ugyanis Weegee palástban, koronával és jogarral egy igen cifra trónszéken pózol, egyszerre felvállalva fotóriporteri státusza valódi, és művi dicsfényét. Ez a beállítás azt állítja, hogy ő a szakma királya, de egyidejűleg azt is, hogy mindez illúzió, hiszen szájában ott lóg a szivar, két kezében nélkülözhetetlen fotómasinériáját szorongatja, a környezet pedig hangsúlyozottan műtermi, mögötte háttérfüggöny, két oldalt kelléknövények.

 

Ismeretlen fotográfus, Weegee portréja, 1956 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

Nos, ez a bohém figura (akinek az arcát mintha Hitchcock és Micky Rooney vonásaiból gyúrták volna össze) a mai Ukrajna területén, Lembergben született 1899-ben Usher Felling néven. A család 1910-ben vándorolt ki New Yorkba, ahol a keresztnevét Arthurra változtatták. 19 éves korában döntött a fotózás mellett, előbb vándorfényképészként dolgozott, pár év múlva egy újsághoz került, majd tíz év múlva függetlenítette magát és szabadúszó lett. Pályáját azzal hozta lendületbe, hogy éjszakai fotózásra specializálta magát, járta New York utcáit, s lencsevégre kapta a különleges, izgalmas pillanatokat, mint például egy letartóztatás. Hamarosan azt is elérte, hogy egyedüli civilként, az autójába rendőrségi adóvevőt szerelhetett (plusz kialakított benne egy sötétkamrát), így a bűntényekről az ő fotói jelenhettek meg elsőként, már másnap reggel az újságokban.

A tárlatban ebből a műfajból is kapunk ízelítőt, a mai szemnek keserűen mulatságos, ahogy az akkori fehérgalléros bűnözők a kíváncsi optika elől zsebkendővel eltakarják az arcukat. A kedvenc képfeliratom egy 1945-ös fotó mellett olvasható: „Letartóztatás kosárlabdázók megvesztegetéséért”.

 

Weegee, Gyerekek a tűzlépcsőn, 1941. május 23. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

De nem csak a rendőrségi téma érdekelte, lekapta a hajléktalanokat, a tűzvész elől a lakásukból kimenekülőket, a csókolózó szerelmeseket, a két szám között pihenő lokál-táncosnőket, a neonreklámot csodáló hölgyeket és a tűzcsap vízsugaraiban fürdőző gyerekeket is.

Aki nézett régi filmeket, azoknak ismerős ez a világ, ismerősek a kabátos-kalapos férfiak, akik pont úgy néznek ki, mint például Humphry Bogart és Gary Cooper figurái, az elegáns nők külleme pedig Rita Hayworth stílusát idézik. Weegee is kattintott pár képet az ötvenes években színészekről (például Marylin Monroe-ról, Clark Gable-ről, Henry Fondáról, a Metropolitan operaénekeseiről), ám formabontó módon, mert fittyet hányt az idealizálásra és a láthatatlan glóriákra. A sztárok ezeket a kegyetlenül előnytelen, vagy épp direkt torzított portrékat biztos nem tették volna ki a kirakatba, még sem hinném, hogy ellenséges lett volna a viszonyuk, hiszen az egyik (valaki más által készített) fotón a kor híres dívája, az estélyi ruhás Leslie Caron hajol Weegee-hez cinkos-bizalmasan.

 

Weegee, A rabszállítóban, 1942. január 27. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

Ha belegondolunk, nem sokat változott a celebritás és az újságírók viszonya, s talán a legnevesebb fotósok koronázatlan királyi státusza sem, amit – most már konkrétan tudjuk –, Weegee munkastílusa és teljesítménye indított el.

Weegee tevékenységét nem csak a lapok és a közönség díjazta, 1943-ban a New York-i Museum of Modern Art megvásárolta öt fotográfiáját, talán ennek is köze lehetett ahhoz, hogy aztán a fotográfus, akit még véletlenül sem lehet túlzott szerénységgel vádolni, az 1940-ben felvett művésznevét használva Weegee a híres feliratú pecsétet nyomott a fényképei hátuljára.

A folyton utcán barangoló, témára vadászó fotóriporterek doyenje kereken ötven évvel ezelőtt, 1968. december 26-án halt meg.

(A kiállítás 2019. január 20-ig tekinthető meg.)

Ibos Éva

 

WEEGEE – A HÍRES, 1935–1960 kiállítás enteriőrképek (kredit: Kiss Imre)

 

Ismeretlen fotográfus, Weegee portréja, 1956 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018Weegee, Örömzene, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Vécén, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, A két lábon járó áruház, d. n. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Pennsylvania Hotel”, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Nem arra vár, hogy kinyisson a mozi, hanem a tűz elől menekült az utcára... Várja, hogy a tűzoltók visszaengedjék a házba, mihelyst elmúlt a veszély.”, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Éjszakai akció, 1941. július 20. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, ... a rabomobilban, 1939 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, A rabszállítóban, 1942. január 27. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Adjunk hozzá forrásban lévő vizet.”, 1937 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Húsvétvasárnap Harlemben, 1940 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Nyár a Lower East Side-on..., 1937 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Gyerekek a tűzlépcsőn, 1941. május 23. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Alvóhely a cirkusz táborában, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Andy Warhol és Weegee, d. n. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

© Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018


Címke: , , , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő