10.15.
| Próza Nostra – II. Végtelen határok – Konferencia a popkultúráról >>>
10.11.
| DANTE 700 >>>
10.08.
| Huszonötödik évfordulóját ünnepli idén a szegedi Grand Café >>>
10.11.
| Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>>
10.11.
| ZSIBBADÁS – Zsemberi-Szígyártó Miklós művészeti albumának bemutatója >>>
10.08.
| Fodor Barbara és Rácz Laura Lili: Évszakváltás >>>
10.04.
| Grand Café – Ráolvasás 10. – Szálinger Balázs: Al-dunai álom >>>
10.04.
| Somogyi Könyvtár – Országos Könyvtári Napok >>>
10.03.
| Balszerencsét! Fesztivál – adománygyűjtés >>>
09.30.
| Grand Café Szeged – Irodalmi Diszkó minifeszt >>>
09.25.
| Ők a Zsigmond Vilmos Filmfesztivál idei díjazottjai >>>
09.16.
| Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

>>>

MARKÓ BÉLA A SZEGEDI BÖLCSÉSZKARON
A Magyar Könyvkiadók Napján az erdélyi magyar kultúra és közélet kiemelkedő egyénisége, a szegedi irodalmárokkal régóta jó kapcsolatot ápoló Markó Béla költő is vendége volt a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának, ahol Fried István irodalomtörténésszel beszélgetett pályájáról, költészetéről és A haza milyen? című új kötetéről… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

>>>

A fotóriporterek királya
2019.01.02 - tiszatáj

WEEGEE – A HÍRES, 1935–1960

A legnagyobbakat, akik művészetté emelték a fotográfiát, már láttuk, s bár most is egy „király” képeit mutatják be a Mai Manó Házban, Weegee fényképei egészen mások, mert a helyszíni fotóriporter közelségéből mutatja be az amerikai hétköznapok spontaneitását. 

Ha korunk sajtófotói felől közelítünk, akkor mondhatnánk, hogy mindazon, ami a képeken látható, 2018-ban már rég túl vagyunk, legalább is, ami az információs- és ingerküszöböt illeti, hiszen a fényképek az 1900-as évek középső harmadában készültek az akkori mindennapokról. Hogy mégis érdekesek, sőt tudnak újat nyújtani, az Weegee tehetségének köszönhető. Weegee nem csak azért lett híres, mert mindig jókor volt jó helyen, hanem, mert feszes, erős mondanivalójú képeket csinált.

De ki is volt ő? A Mai Manó Ház emeletén „személyesen” is megismerhetjük száguldó fotóriporterünket a (Baki Péter kurátor által beválogatott) róla készült fényképek jóvoltából, és nem csak a fizimiskáját, de valamelyest a személyiségét is. Az egyik képen ugyanis Weegee palástban, koronával és jogarral egy igen cifra trónszéken pózol, egyszerre felvállalva fotóriporteri státusza valódi, és művi dicsfényét. Ez a beállítás azt állítja, hogy ő a szakma királya, de egyidejűleg azt is, hogy mindez illúzió, hiszen szájában ott lóg a szivar, két kezében nélkülözhetetlen fotómasinériáját szorongatja, a környezet pedig hangsúlyozottan műtermi, mögötte háttérfüggöny, két oldalt kelléknövények.

 

Ismeretlen fotográfus, Weegee portréja, 1956 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

Nos, ez a bohém figura (akinek az arcát mintha Hitchcock és Micky Rooney vonásaiból gyúrták volna össze) a mai Ukrajna területén, Lembergben született 1899-ben Usher Felling néven. A család 1910-ben vándorolt ki New Yorkba, ahol a keresztnevét Arthurra változtatták. 19 éves korában döntött a fotózás mellett, előbb vándorfényképészként dolgozott, pár év múlva egy újsághoz került, majd tíz év múlva függetlenítette magát és szabadúszó lett. Pályáját azzal hozta lendületbe, hogy éjszakai fotózásra specializálta magát, járta New York utcáit, s lencsevégre kapta a különleges, izgalmas pillanatokat, mint például egy letartóztatás. Hamarosan azt is elérte, hogy egyedüli civilként, az autójába rendőrségi adóvevőt szerelhetett (plusz kialakított benne egy sötétkamrát), így a bűntényekről az ő fotói jelenhettek meg elsőként, már másnap reggel az újságokban.

A tárlatban ebből a műfajból is kapunk ízelítőt, a mai szemnek keserűen mulatságos, ahogy az akkori fehérgalléros bűnözők a kíváncsi optika elől zsebkendővel eltakarják az arcukat. A kedvenc képfeliratom egy 1945-ös fotó mellett olvasható: „Letartóztatás kosárlabdázók megvesztegetéséért”.

 

Weegee, Gyerekek a tűzlépcsőn, 1941. május 23. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

De nem csak a rendőrségi téma érdekelte, lekapta a hajléktalanokat, a tűzvész elől a lakásukból kimenekülőket, a csókolózó szerelmeseket, a két szám között pihenő lokál-táncosnőket, a neonreklámot csodáló hölgyeket és a tűzcsap vízsugaraiban fürdőző gyerekeket is.

Aki nézett régi filmeket, azoknak ismerős ez a világ, ismerősek a kabátos-kalapos férfiak, akik pont úgy néznek ki, mint például Humphry Bogart és Gary Cooper figurái, az elegáns nők külleme pedig Rita Hayworth stílusát idézik. Weegee is kattintott pár képet az ötvenes években színészekről (például Marylin Monroe-ról, Clark Gable-ről, Henry Fondáról, a Metropolitan operaénekeseiről), ám formabontó módon, mert fittyet hányt az idealizálásra és a láthatatlan glóriákra. A sztárok ezeket a kegyetlenül előnytelen, vagy épp direkt torzított portrékat biztos nem tették volna ki a kirakatba, még sem hinném, hogy ellenséges lett volna a viszonyuk, hiszen az egyik (valaki más által készített) fotón a kor híres dívája, az estélyi ruhás Leslie Caron hajol Weegee-hez cinkos-bizalmasan.

 

Weegee, A rabszállítóban, 1942. január 27. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

 

Ha belegondolunk, nem sokat változott a celebritás és az újságírók viszonya, s talán a legnevesebb fotósok koronázatlan királyi státusza sem, amit – most már konkrétan tudjuk –, Weegee munkastílusa és teljesítménye indított el.

Weegee tevékenységét nem csak a lapok és a közönség díjazta, 1943-ban a New York-i Museum of Modern Art megvásárolta öt fotográfiáját, talán ennek is köze lehetett ahhoz, hogy aztán a fotográfus, akit még véletlenül sem lehet túlzott szerénységgel vádolni, az 1940-ben felvett művésznevét használva Weegee a híres feliratú pecsétet nyomott a fényképei hátuljára.

A folyton utcán barangoló, témára vadászó fotóriporterek doyenje kereken ötven évvel ezelőtt, 1968. december 26-án halt meg.

(A kiállítás 2019. január 20-ig tekinthető meg.)

Ibos Éva

 

WEEGEE – A HÍRES, 1935–1960 kiállítás enteriőrképek (kredit: Kiss Imre)

 

Ismeretlen fotográfus, Weegee portréja, 1956 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018Weegee, Örömzene, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Vécén, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, A két lábon járó áruház, d. n. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Pennsylvania Hotel”, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Nem arra vár, hogy kinyisson a mozi, hanem a tűz elől menekült az utcára... Várja, hogy a tűzoltók visszaengedjék a házba, mihelyst elmúlt a veszély.”, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Éjszakai akció, 1941. július 20. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, ... a rabomobilban, 1939 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, A rabszállítóban, 1942. január 27. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, „Adjunk hozzá forrásban lévő vizet.”, 1937 © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Húsvétvasárnap Harlemben, 1940 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Nyár a Lower East Side-on..., 1937 körül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Gyerekek a tűzlépcsőn, 1941. május 23. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Alvóhely a cirkusz táborában, évszám nélkül © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018 Weegee, Andy Warhol és Weegee, d. n. © Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018

© Courtesy Institute for Cultural Exchange, Germany 2018


Címke: , , , , , ,

Warning: Use of undefined constant php - assumed 'php' (this will throw an Error in a future version of PHP) in /home/tiszataj/tiszatajonline.hu/wp-content/themes/tiszataj/post.php on line 118
2021.10.16 - tiszatáj

Gergely Ágnes, Allen Ginsberg, Benedek Miklós, Lázár Bence András, Marno János versei
N. Tóth Anikó, Makkai Flóra, Benedek Szabolcs prózája
Emil Cioran: Gondolatok alkonya, Koman Zsombor Emil Cioranról
Iris Murdoch, Vladimir Tasić tanulmánya
Kritikák Sándor Iván, Szöllősi Mátyás, Ljudmila Ulickaja könyvéről
Diákmelléklet: Nyári Krisztián: Az esőcsinálók boldogsága, avagy mire való a vers?

Tovább olvasom >>>
2021.10.15 - tiszatáj

GONÇALO M. TAVARES: TÁNCKÖNYV
Miért ejt zavarba Gonçalo M. Tavares Tánckönyve? Leginkább azért, mert folyamatosan kimozdít a megszokott olvasási stratégiánkból. Ha végigolvassuk a 106 költeményből álló kötetet, tettre készen kell figyelnünk arra, épp merre taszít, ránt a szöveg, mikor húzza ki lábunk alól az épp megszerzett olvasói pozíciónkat… – BORBÁTH PÉTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

CSAPDA A NETEN
4 éve forró pont a #MeToo, valamint legalább ennyi ideje képez beszédtémát a cyberbullying: Barbora Chalupová és Vít Klusák közös dokumentumfilmje megfelelő tárgyismerettel hozza közös nevezőre a dilemmákat, egyszerre új és taszítóan ismerős világba kalauzolva az érdeklődőket… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.13 - tiszatáj

TÁRLATTAL IS EMLÉKEZNEK A 700 ÉVE ELHUNYT KÖLTŐRE A TISZATÁJ SZALONBAN
A 700 éve elhunyt olasz költőre, Dantéra emlékeztek hétfőn a Tiszatáj Szalonban, ahol Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg Géczi János október végéig látható dekollázs tárlatát, majd Pál József irodalomtörténésszel és a kiállító költővel, képzőművésszel az Isteni színjátékról is beszélgetett… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.12 - tiszatáj

HANSÁGI ÁGNES: LÁTHATATLAN LIMESEK
Hansági Ágnes kötete a Tempevölgy gondozásában jelent meg, témáját tekintve pedig határjelenségekre fókuszál, amelyek két nagyobb témára oszlanak: történeti és mediális szempontú tanulmányokra. Egy-egy nagyobb fejezeten belül is széles merítéssel találkozhatunk, hiszen Hansági különböző, egymástól eltérő jelenségeket vizsgálva mutatja be az irodalmi limeseket… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.10 - tiszatáj

KUKORELLY ENDRE: Cé Cé Cé Pé AVAGY LASSÚDAD HALADÁS A KOMMUNIZMUS FELÉ
Egy új interjúformát álmodtam meg. Interjú egy könyvvel. Nem a szerzővel, hanem a könyvével (identitást adva annak) „beszélgetek”. Elképzelésem szerint a könyvinterjú se nem kritika, se nem interjú, se nem szépírás, hanem ezek egyvelege… – JANÁKY MARIANNA KÖNYVINTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.09 - tiszatáj

MAGYAR BANDA: 12 BETYÁR
Finoman szólva is némi kétkedéssel fordultam egy olyan produkció felé, amely bevallása szerint „az autentikus népzenét a megszokottól eltérő szemszögből” kívánja bemutatni. Ilyen mondatok olvasása kapcsán orbitális tévedések és véget nem érő definíciós viták rémlenek fel bennem a világ- és népzene mibenlétéről. A zenekar tagjai azonban mást ígértek, és hál’ Istennek nem kellett csalódnom… – PIPCZ ILLÉS AJÁNLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.10.07 - tiszatáj

MEZEY KATALIN: RÉGI NAPOK RENDJE
Mezey Katalin azon szerzők közé tartozik, akik több műfajban is kipróbálták tehetségüket. Prózaíró, költő és műfordító. Számos verseskönyv és prózakötet után legutóbb a Régi napok rendje novelláit vehettük kezünkbe. Két fő részből áll a mű: az első fejezet hét novellája még 1987-ből való, a többi nyolc pedig a 2014-es Ismernek téged után keletkezett. A több évtizedes eltérés ellenére egységesnek mondható a Régi napok rendje…– BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])Demény Péter: Az élet gesztenyéi (Slágerek, sanzonok, slamasztikák)H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)