01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Válogatás Margaret Atwood novelláiból II.
2018.12.15 - tiszatáj

A sátor

Egy sátorban vagy. Az odakint határtalan és hideg, nagyon határtalan és nagyon hideg. Sívó pusztaság. Vannak benne kövek, meg jég, meg homok, meg mély, mocsaras gödrök, melyekben nyom nélkül eltűnhetsz. Romok is akadnak, sok-sok rom, s a romokban meg körülöttük eltört hangszerek, régi fürdőkádak, kihalt szárazföldi emlősök csontjai, cipők láb nélkül, autóalkatrészek. Tüskés bokrok, göcsörtös fák, viharos szelek. De a sátradban van egy kis gyertya. Megmelegedhetsz.

Sokan üvöltenek odakünn, a sívó pusztában. Sok ember üvölt. Vannak, akik gyászukban üvöltenek, mert szeretteik meghaltak vagy megölték őket, mások diadalittasan üvöltenek, mert elérték ellenségeik szeretteinek halálát vagy megölését. Vannak, akik segítség után üvöltenek, másik bosszúért, megint mások vért szomjazva. Fülsüketítő a lárma.

És félelmetes is. Némelyik üvöltés közel jön hozzád, a sátradhoz, ahol némán gubbasztasz, azt remélve, nem vesznek észre. Magadat is félted, de a szeretteidet még jobban. Meg szeretnéd oltalmazni őket. Oda szeretnéd gyűjteni őket magad köré a sátradba, hogy védelmet nyújthass nekik.

Az a baj, hogy papírból van a sátrad. A papír semmit sem tud kívül tartani. Tudod, hogy a falakra kell írj, a papírfalakra, a sátrad belsejében. Fejjel lefelé kell írj, és visszafelé, a papír minden négyzetcentijét írással kell borítsd. Az írás egy része le kell írja az odakint a homokdűnék és jégtömbök és romok és csontok és így tovább között éjjel-nappal zajló üvöltést; muszáj, hogy az igazat mondja az üvöltésről. ám ez nehéz feladat, mert nem látsz át a papírfalakon, ezért nem számolhatsz be precízen az igazságról, és nem szeretnél kimenni oda, ki a pusztaságba, hogy a saját szemeddel láthasd, precízen. Az írás egy része le kell írja szeretteidet és késztetést, amit érzel, hogy megvédelmezd őket, ám ez is nehéz feladat, mert nem mindegyikük hallja úgy az üvöltést, mint te, némelyikük úgy véli, odakintről inkább piknik hallatszik, talán big band, talán egy tüzes tengerparti party, rossz néven veszik, hogy be vannak zárva egy ilyen szűk helyre veled meg a kis gyertyáddal meg a félelmeiddel meg a bosszantó szépírási rögeszméddel, egy olyan rögeszmével, ami számukra értelmetlen, s ezért folyton megpróbálnak kikúszni a sátorfalak alatt.

Ez nem akaszt meg téged az írásban. Úgy írsz, mintha az életed múlna rajta, a saját életed meg a szeretteidé. Gyorsírással lejegyzed a természetüket, a vonásaikat, a szokásaikat, a múltjukat, persze megváltoztatod a neveket, mert nem akarsz bűnjelekkel szolgálni, nem akarod, hogy netán ártalmas figyelem irányuljon a szeretteidre, akik közül némelyik – csak most jössz rá – nem is emberi lény, hanem nagyvárosok meg tájak, kisvárosok meg tavak meg ruhák, amiket valaha hordtál, meg kávéházak a környéken és rég nem látott kutyák. Nem akarod az üvöltők figyelmét felkelteni, de ők mégis felfigyelnek rád, mintha csak szimatot kaptak volna: a papírsátor fala oly vékony, hogy látják a gyertyád fényét, látják a kontúrod és természetesen felkelti a kíváncsiságuk, mert akár préda is lehetsz, olyasmi, amit megölhetnek és utána diadalmasan üvölthetnek, aztán így vagy úgy felfalhatnak. Túlságosan feltűnsz, feltűnővé tetted, elárultad magad. És ők közelednek, gyülekeznek, megszakítják az üvöltésüket, hogy fürkésszenek, hogy körbeszaglásszanak.

Miért hiszed azt, hogy a te írásod, ez a grafománia egy sérülékeny barlangban, ez az előre-hátra, föl-le firkálás a falakon, amelyek lassan már börtönnek tűnnek, képes arra, hogy megvédelmezzen bárkit is? Magadat is beleértve. Ez csupán illúzió, a hit, hogy a firkálásod afféle páncél, afféle bűbáj, mert nálad jobban senki sem tudja, tulajdonképpen mennyire sebezhető is a sátrad. Máris itt a bőrborította lábak dübörgése, itt a körmölés, itt a firkantás, itt a recsegő lélegzet hangja. Szél fúj be, a gyertyád feldől, lángja fellobban, s a sátorbejárat egyik laza szárnya lángra kap, és az egyre táguló fekete szélű résen látod az üvöltők tekintetét, vörös és fénylik a te égő papírmenedéked fényétől, de te csak írsz tovább, mert mi mást tehetnél?

  

Palack II.

Hajtsd lejjebb a fejed, hozd közelebb a füled! Fogd be a másik füledet! Gondolj tengeri kagylóhéjra! Na ugye. Most hallasz.

*

Bizonyára meglepődsz, mikor fölfedezed a hangot ebben a palackban. Azt hitted, régiséget vettél, amit a legtöbben kerekded üvegtárgynak mondanának, díszes, poros, idejétmúlt, tele rétegesen színezett homokkal, bíbor-rózsaszín-narancssárga-zöld-drapp. Dekorációféleség. Afféle szuvenír, olyan helyről, ahol valójában sosem jártál.

*

Aztán észreveszed, hogy a homok mozog a bedugaszolt palackban. Először arra gondolsz, talán a föld reng, épp csak annyira, hogy összekoccanjanak a teáscsészék. De nem. Jobban odafigyelsz. Nem tévedtél: igen, a bíbor homok fodrozódik, megremeg, apró hullámot vet. Talán valami rovar. Kihúzod a dugót.

*

Ekkor hallod meg a hangot. Pontosabban az én hangomat. Halk, susogó hang, amilyen a régi kukoricacsuhé zizegése, ha szellő támad, vagy az elszáradt leveleké, amiket időtelen idők óta barlang őriz. Sziszegő, akár a nedves iszapból hébe-hóba feltörő gőz. Földalatti hang, ismeretlen nyomásokat, ismeretlen erőket sejtető. Csalogató suttogás.

*

Kérdezd meg tőlem, amit tudni akarsz. Kérdezz s én megmondom neked, ígéri ez a hang, az én hangom. A slusszkulcsod? Az ágy alatt. Az értékpapírjaid? Aranyat látok, de vajon a tiéd? A halálod, mikor és hol? Ez a hang nem csak tudást nyújt, hanem félelmet is kelt. A félelem és a jövő elválaszthatalanok egymástól, s a jövő teli elágazott utakkal, jobban mondva, elágazó utakkal, hiszen az utak folyton szétágaznak, akár a villám. Az út folyamat, nem pedig hely. Rá tudom tenni ujjaim hegyét erre az útra, ezekre az utakra, erre a remegő elágazásrendszerre, ujjaim hegyét, amely most oly apró és pókszerű.

*

Hogyan jutottam ide? Jelenlegi pókszabású állapotomba? Valaha ifjú voltam, szépséges, keresett, különös ruháim és kivételes képességeim voltak. Az előjeleket barlangokban adtam tudtul: sorban álltak értük, várólisták alakultak ki. Miként lettem ilyen parányi, ilyen áttetsző, ilyen filigrán, ilyen suttogó? Hogyan esett, hogy ebbe a palackba zártak? Szokatlan történet, hihetetlen történet, olyan történet, ami manapság nem történhetne meg. Nem vagyok biztos abban, hogy én magam még mindig elhiszem, bár elmondom bárkinek, aki meghallgat.

*

Ez most épp azt jelenti, neked. Én nem vagyok régiség, barátom. Vagyis inkább régiség vagyok, de mondhatni a régiség maga, mind közül a legjobb. Csak a különlegesen kíváncsiak vásárolnak ilyen különlegességeket. És te különösen kíváncsi ember vagy, belenézel az orvosságos szekrénybe az olyanok fürdőszobáiban is, akiket alig ismersz, lelkes hallgatóság vagy, belső késztetésed van arra, hogy meghallgass, meghallgatsz bármit. Megértelek: valamikor én is kíváncsi voltam, ahogy te. Mindketten olyanok vagyunk, akik kihúzzák a dugót a palackból. Nem borospalackokból: homokkal teli palackokból.

A novellákat A sátor című kötetből Sohár Anikó válogatta és fordította

 

Margaret Atwood: The Tent

2006

159 oldal

ISBN13: 9780385516686

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Sohár Anikó: Margaret Atwoodról dióhéjban >>>

Sohár Anikó: Válogatás Margaret Atwood novelláiból I. >>>


Címke: , , , , ,
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő