01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Válogatás Margaret Atwood novelláiból I.
2018.12.10 - tiszatáj

Csibe Böbe túl messzire megy

Csibe Böbe túl sok újságot olvasott. A rádiót is túl sokat hallgatta, a tévét is túl sokat nézte. Egy nap aztán valami elpattant benne. Mi lehetett az utolsó csöpp? Meg nem mondhatom, de bármi volt is, attól még nem kellett volna hisztérikussá váljon. A legtöbben természetesnek veszik az ilyesmit, mert a nyafogás nem szép dolog, de bezzeg Csibe Böbe! Ő ugyan nem. Mindig is könnyen indulatba jött. Fogta magát és kirohant, végig az utcán s torkaszakadtából csiripelte:

– Leszakad az ég!

– Ó, az Isten szerelmére! – fakadt ki Nyuszi Gyuszi, aki épp zöldséget pakolt összkerékmeghajtású Ford furgonjába. – Csibe Böbe, ez közterület. Te meg itt zavarod a népet!

– De hát leszakad az ég! – méltatlankodott Csibe Böbe. – Én csak riadót fújok!

– Pontosan ugyanezt a riadót fújtad tavaly is – emlékeztette Nyuszi Gyuszi –, és az ég még mindig ott van a helyén. Legalábbis ott volt, amikor utoljára fölnéztem – tette hozzá maró gúnnyal.

– A „leszakad az ég” metafora – bosszankodott Csibe Böbe. – Az igaz, hogy az ég tényleg leszakad, ám az ég leszakadása mindenféle más, szintén leszakadóban lévő dolgot is jelent. Le- és szétszakadóban. Ideje, hogy ráébredj!

– Eridj haza, igyál egy sört és meditálj egy kicsit! – javasolta Nyuszi Gyuszi. – Tégy, ahogy tetszik. Holnapra jobban leszel!

Eljött a másnap és Csibe Böbe nem lett jobban. Beugrott régi barátjához, Slendrián Páviánhoz, aki egy felsőoktatási intézményben tanított.

– Leszakad az ég! – közölte Csibe Böbe.

– Ez egyfajta értelmezés – felelte Slendrián Pávián. – Ám adatok támasztják alá azt is, hogy nem az ég szakad le, hanem a föld emelkedik. A fölemelkedő föld csupán az ég helyére lép. Ez geociklikus természeti okokból történik, nem az emberi tevékenységek következménye, ezért aztán nem is tehetünk semmit ellene.

– Én nem látok szemernyi különbséget sem aközött, hogy a föld emelkedik fel, vagy az ég szakad le – jelentette ki Csibe Böbe –, mivel végeredményben mindkét esetben ég nélkül maradunk.

– Ez a naiv nézet – utasította el Slendrián Pávián lekezelően.

Csibe Böbe úgy becsapta Slendrián Pávián irodájának ajtaját, hogy Slendrián Pávián újságokból kivágott szellemes gúnyrajzokkal dekorált parafatáblája a földre esett. Aztán elugrott Bulvár Gúnárhoz, volt lakótársához, aki most az egyik országos hírlapnál dolgozott szerkesztőként.

– Leszakad az ég! – közölte Csibe Böbe. – Kutyakötelességed, hogy vezércikket írj erről!

– Ha azt mondtad volna, „zuhan a részvénypiac”, na, az hír lenne – válaszolta Bulvár Gúnár. – Igen, az ég leszakad. Legalábbis egyes részei. Tudunk róla, s a szakértők már dolgoznak rajta. Nemsokára találnak is rá megoldást. De addig semmi szükség arra, hogy pánikot keltsünk.

Csibe Böbe vigasztalanul távozott. Bemenekült egy bárba. Ivott néhány pohárral.

– Alkoholba fojtod a bánatod? – kérdezte a csapos, akit Görény Szörénynek hívtak.

– Leszakad az ég! – felelte Csibe Böbe.

– Mind ezt mondják – bólogatott Görény Szörény. – Az a szuka nem bánik jól veled? Akkor, ha rám hallgatsz, keríts egy másik pipit! Menj golfozni! Eressz ki egy kis gőzt! Jót fog tenni.

– A golfpályákat mérgező vegyszerek kezelik, amiktől ivarmirigyrákot kaphat az ember – világosította föl Csibe Böbe.

– Miféle hülye spenótimádó baromságot böfögsz elém? – firtatta Görény Szörény, aki már torkig volt az állásával és verekedést akart kiprovokálni.

– Elnézést – szólt közbe Écesz Réce, aki addig hallgatózott –, véletlenül meghallottam, miről beszélnek. Én pont az Önt feltűnően aggasztó éggel kapcsolatos hiányosságok megoldása iránt elkötelezett lobbicsoportnak vagyok az elnöke. Ez nem olyasmi, amit egyedül felvállalhat az ember. De együtt már elérhetünk változást! Kéznél van a csekkfüzete?

Csibe Böbe elutasította ezt a kedves, segítőkész ajánlatot. Megalakította a saját LAÉ nevű csoportját – betűszó a Leszakad Az Ég kezdőbetűiből, ahogy azt eleinte el kellett magyaráznia az újságíróknak. Honlapot hozott létre. Hamarosan egy csomó elkötelezett követője lett. Többségük ugyan mormota volt meg pézsmapocok, de mit számít ez? Politikai gyűléseken demonstráltak. Autóutakat torlaszoltak el. Csúcstalálkozókat zavartak meg. Nagy táblákkal vonultak: Vissza az eget! Ha nincs ég, nincs főzelék! Se jelenünk, se jövőnk! Határunk a csillagos ég!

– Ennek már fele sem tréfa – vélte Ármány Ártány, aki egy nagy ingatlanfejlesztő céget vezetett, amelyik mennyei nyugdíjas otthonokban árult lakrészeket. Ő maga egy bunkerban lakott, amit arra terveztek, hogy megóvja lakóit a nagy égdaraboktól, amelyek most már kiszámíthatatlan időközönként és megjósolhatatlan helyeken potyogtak.

Fölhívta Csalóka Rókát. Csalóka Róka a homályos zónában mozgott. Ocsmány dolgokat követett el jó pénzért, és nagy híve volt az elszámoltathatóság teljes hiányának. Azt hangoztatta, hogy az embernek muszáj gondoskodnia a terülj asztalkámról a családja számára. Nem mintha az asztal számított volna. Csalóka Róka úgy gondolta, az asztal fölösleges luxus.

– Ez a tökfej Csibe hogyhíjják csökkenti a profitunkat– mondta Ármány Ártány Csalóka Rókának. – Fejfájást okoz nekem. Ellenzi a haladást. Véget kellene vetned a szenvedéseinek!

– Az ilyen fickó fél fogamra sem elég – hencegett Csalóka Róka. – Ez a legjobb megoldás. Nincs nyoma, legfeljebb egy pár toll, és sosem találják meg a tetemet. Mi a fizetség?

– A végső határ a csillagos ég – felelte Ármány Ártány.

És bizony az is lett.

 

Valami történt

Valami történt. De hogyan? Egyik napról a másikra, vagy lassacskán lopózva tört ránk s csak most vettük észre? A lányokkal történt, a szép fiatal lányokkal. Régen daloltak, akár a szirének, akár a sellők, csupa andalító és gyöngyöző, légies dalt, hullámzó dalt, ám most meg vannak fosztva dalaiktól, noha szájuk éppúgy nyílik és csukódik, mint azelőtt. Kivágták a nyelvüket?

És ez igaz a csecsemők sírására is, a jajveszékelésre a temetéseken, a sikolyokra, amelyek régebben kiszakadtak, különösen éjszaka, az őrültek, a megkínzottak száján. Ugyanígy van a madarakkal: repülnek, mint azelőtt, széttárják szárnyuk, mint azelőtt, fejük hátrahajtva, csőrük kitátva, mégis némák. Elnémultak vagy elnémították őket? Kinek a keze munkája ez a hatalmas, hangokat elnyelő lepel láthatatlan hóból?

Hallgasd csak: a falevelek többé nem zizegnek, a szél többé nem sóhajt, a szívünk többé nem dobog. Mindnek oda a hangja. Odaveszett, mint az elesettek. Vagy mi lennénk az elbukottak? Talán nem is a világ lett hangtalan, hanem mi lettünk süketek. Miféle membrán zár minket el attól a muzsikától, amire valaha táncot jártunk? Miért nem hallunk?

 

Hang

Csodás hanggal vagyok megáldva. Ezt mondták rólam az emberek. Fejlesztettem a hangomat, mert kár lenne elvesztegetni ekkora ajándékot. Olyannak képzeltem a hangomat, mint egy üvegházi növényt, burjánzónak, fényes levélzetűnek, elnevezésében ott a gumós szó, éjjel pézsmaillatú. Biztosítottam a hangom számára a megfelelő hőmérsékletet, a megfelelő páratartalmat, a megfelelő környezetet. Csitítottam félelmeit, rászóltam, hogy ne remegjen. Gondoztam, képeztem, figyeltem, ahogy indaként fölkúszik a nyakam belsejében.

A hang virult. Az emberek azt mondták, fölnőttem a hangomhoz. Hamarosan keresett lettem, pontosabban a hangom lett az. Mindenhová együtt mentünk. Az emberek engem láttak, én meg a hangomat, amint kidagad előttem, mint egy béka áttetsző, zöldes hanghólyagja trillázás közben.

A hangomnak udvaroltak. Virágcsokrokat dobáltak neki. Ellátták pénzzel. Férfiak hulltak előtte térdre. Úgy szárnyalt föl körülötte a taps, akár a vörös madárrajok.

Elárasztottak az előadás-meghívások. A legjobb helyek mindegyike akart minket, és mind egyszerre, mert ahogy az emberek mondták – bár persze nem nekem – a hangom csak egy ideig fog virulni. Utána, ahogy ez a hangok szokása, elkezd majd zsugorodni, összeaszik. Végül le fog hullani, és én magam maradok, lelombozva – elszáradt bokor, egy lábjegyzet.

Már el is kezdődött ez a zsugorodás. Egyelőre még csak én vettem észre. A hangomban ott egy leheletnyi rece, egy leheletnyi ránc. Elfogott a félelem, összeszorítva azt, ami a szívem lenne, ha nem rólam lenne szó.

*

Most esteledik, kigyúlnak a neonfények, megélénkül az izgalom az utcákon. Itt ülünk ebben a hotelszobában, a hangom meg én, vagyis inkább szállodai lakosztályban, hiszen még mindig csakis a legjobb méltó hozzánk. Együtt kaparjuk össze az erőnket. Mennyi van hátra az életemből? Mennyi maradt: a hangom már elhasználta a nagyobbik részét. Neki adtam minden szeretetem, de csak egy hang, nem szerethet viszont.

Habár már elkezdett romlani, a hangom továbbra is ugyanolyan mohó, mint volt. Sőt mohóbb: többet akar, egyre többet, mindenből, amit eddig kapott. Nem fog könnyen elereszteni.

Hamarosan itt lesz az ideje, hogy kimenjünk. Egy ragyogó eseményen fogunk részt venni, mi ketten, egymáshoz láncolva, mint mindig. Fölveszem az ő kedvenc ruháját, kedvenc nyakékét. Szőrmét tekerek köré, hogy védjem a huzattól. Aztán lemegyünk a szálloda halljába, tündökölve, akár a jég, a hangom, mint valami láthatatlan vámpír, a torkomhoz tapadva.

A novellákat A sátor című kötetből Sohár Anikó válogatta és fordította

 

 

Margaret Atwood: The Tent

2006

159 oldal

ISBN13: 9780385516686

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Sohár Anikó: Margaret Atwoodról dióhéjban >>>


Címke: , , , , ,
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő