Gazdag Ági: Sublime álom
Olyannak látlak, mint senki más nem.
Arcodon a rá vetülő árnyékot,
hívjuk jelenségnek, szépnek,
figyelem, ahogy borul, majd összébb megy,
pupilla tágul fénytől. A kezed nézem,
nem feltűnően, megint. Elmesélem.
Hogy találkoztunk egy ismerős, nem létező helyen.
[…]
Gazdag Ági 1987-ben született Dunaújvárosban. Tanulmányait Budapesten fejezte be. Jelenleg Angliában tartózkodik. Hosszas csend után, 2018 tavaszán az Élet és Irodalomban publikált először. |
Olyannak látlak, mint senki más nem.
Arcodon a rá vetülő árnyékot,
hívjuk jelenségnek, szépnek,
figyelem, ahogy borul, majd összébb megy,
pupilla tágul fénytől. A kezed nézem,
nem feltűnően, megint. Elmesélem.
Hogy találkoztunk egy ismerős, nem létező helyen.
Kedves a tudatalatti. A jót hozza fel a tárból.
Talán mert egyedül vagyok és fázom.
Nincs előzmény, sem az, hogy milyen távol.
Tiszta a vétel, időben felelnek mondataink.
Áthallatszik zörejeink összessége: a felszín,
nem zavar köztünk levő folyamatot,
szelíd tenger ringat így, partszéli csónakot.
A tudomány szerint az álom, ami ébredéssel szakad,
valójában percek alatt, peregve zajlik.
Kimosom szemeimből a visszatérés közben ejtett törmeléket.
Letusolok, rutinszerűen felöltöztetem magam
a napra, ami nem süt, de olyan erős szél van,
hogy a levelekkel csapzott haladok én is, nyugodt szívvel.
Kiszakítani úgysem lehet. Cipellek mindenhova.
Önszeretet csupán, ha szeretlek.
De felülkerekedek, és azt írom: az enyém vagy.