Predrag Čudić: A mi dalunk

Önök minket attól kezdve és egészen addig, rövid megszakításokkal.

Viszont önök a kezdetektől a legvégéig.

Önök minket kellő alapossággal és rendszerességgel sokkal inkább.

Azért okolnak, mert gyorsabbak voltunk és szervezettebbek.

Ez minden más munkában, úgy hallottuk, erény.

Szóval egyetértenek abban, hogy önök minket sokkal jobban.

És talán abban is, hogy ha tudták volna, akkor minket is.

Minket az ihlet vezérelt.

Beismerjük, hogy felkészültebben végeztük a dolgunkat.

Mi beismerjük, hogy időnként mértéktelenül.

Egyetértünk, hogy kalapáccsal a fejbe, rúddal, tőrrel.

Summa summarum – nem többet, mint.

Ha figyelembe vesszük a lehetőségeinket, akkor egy nap alatt.

Pisztollyal a tarkón csak bizonyos esetekben bizonyos közösségeket.

Géppuskával naponta nem többet, mint.

Mindent kiszámolhatunk, csak a jó szándék kellene.

És kölcsönös egyetértés.

Ha nem számoljuk azokat, akiket elnyelt a sötétség.

Vagy azért is minket okolnak?

Tankokkal taposták, és tudjuk mire képes egy tank.

Ha megsokszorozzuk az akciókat, nem kapunk többet, mint.

Semmit sem akarunk eltitkolni.

Szinte mindent felkutathatunk a tudományunk eszközeivel, ásóval és lapáttal.

De most hallgassuk meg a másik oldalt, és beszéljük meg.

Kerekítsük ki egyszer s mindenkorra egy kis időre.

Többé-kevésbé megoldható, ha tudjuk, hogyan.

Már csak azt kell megbeszélnünk, mennyi az annyi.

Ha nem beszéljük meg, a mi népünket fogjuk az önökére uszítani.

És megtapasztalhatják, mennyire harapós a mi népünk.

Mert ez kizárólag a mi népünk, és nem adjuk olcsón.

És a mi népünk nem kérdezi, hogy miért.

Miért? Ez nem szerepel a napirendi pontok között.

És egyáltalán, pillanatnyilag kit érdekel, hogy miért?

Benedek Miklós fordítása

(Megjelent a Tiszatáj 2018/2. számában)