„…eléggé eltér az ízlésem az itthoni gyerekkönyves normától…”

BESZÉLGETÉS
LAKATOS ISTVÁNNAL

Lakatos István idén október 23–25-ig a Szerbiai Könyvvásár díszvendégeként találkozott kinti rajongóival. Meglepődve tapasztalta, hogy tőlünk délre mennyivel fogékonyabb a közönség a képregényre, illetve a kissé groteszk, mind utalásaiban mind világépítésében komplex, lakatosi univerzumra. Az utazás kapcsán többek között arról beszélgettünk vele, milyen volt a fogadtatás Szerbiában, és minek köszönhető a csendesebb hazai siker, hogyan dolgozik, és mit gondol az itthoni szakmai közegekről.

– Milyen volt Szerbiában? Milyen eseményre mentél ki, milyen programokon vettél részt?

– Egy nagyon menő szerb gyerekkönyvkiadó, az Odiseja három könyvemet adta ki: a Dobozvárost (Kockograd) és a két Teslát. A második kötete, A mosómedve, aki ki akarta mosni a világot a könyvfesztiváljukra jelent meg, és annak kapcsán hívtak meg. Életem egyik legjobb napja volt. Képregénynél már megesett, hogy akár két órát is dedikáltam, de Belgrádban 3-4 órát simán – itthon szerintem az elmúlt évek könyves dedikálásain összesen nem vett részt annyi ember, mint ott. Fantasztikus élmény volt, tisztára úgy éreztem magam, mintha valami híres ember lennék. Ráadásul a Valinor Srbija cosplayesei beöltöztek a regényfiguráimnak – és még élvezték is. A mosómedvének öltözött lány végig azzal szórakozott, hogy odament emberekhez és egy marha nagy kefével letisztogatta őket. A dedikálás előtt egy általános iskolában jártam, hihetetlenül jófej gyerekek között. És zavarbaejtően sokat tudnak rólunk, ahogy mondjuk A Pál utcai fiúkat is olvasták, mert Szerbiában is kötelező olvasmány. Azt mondták egyébként, hogy a Dobozváros előtt az volt az utolsó magyar ifjúsági regény, amit lefordítottak szerbre, nyolcvan évvel ezelőtt.

– Hogyan jutott ki a könyved és lett ilyen népszerű tőlünk délre? 

– A Dobozváros még a Magvetőtől került ki, hogy hogyan, azt nem tudom pontosan. Annyi bizonyos, hogy az Odiseja nyert egy olyan EU-s pályázaton, amit arra írtak ki, hogy kevesek által beszélt nyelvekről fordított könyveket adjanak ki. A kiadóvezető valahogy rátalált a Dobozvárosra, azaz a Kockogradra. Nagyon szeretem a szerb címét, több ismerősöm és anyu is már így nevezi a könyvet. Gondolom, ezután a Tesla már adta magát, hiszen a szerbeknek Tesla nemzeti hős, rajta van az egyik bankjegyen, még a belgrádi repülőteret is róla nevezték el. Szóval a kinti érdeklődés igazából Teslán múlt, nem rajtam. Itthon nem sokan tudják, ki volt ő, legfeljebb öszeesküvés-elméletekből. Ami külön élmény volt, hogy senki nem háborgott azon, ahogyan ábrázolom őt, pedig akár mondhatták volna azt is, hogy tiszteletlen vagyok.

– Sokszor írsz kommenteket, bejegyzéseket arról, hogy itthon nem túl népszerűek a könyveid, képregényeid, és ennek mintha az általad preferált műfajok meg nem értése, és/vagy negligálása is oka lenne. Biztosan sokat gondolkoztál már azon, vajon miért van ez….

– Nem követem a trendet, nem is érdekel. Ha már ennyire rosszul fizetnek, legalább legyen szórakoztató az írás meg a rajzolás, nem? És itthon még mindig nincs méltósága a képregénynek. Én pedig a képregények felől jöttem, aztán mellé becsatlakozott a klasszikus sci-fi/fantasy/horror ponyva – és lássuk be, azért elég sznob a magyar gyerekkönyvpiac is. Nagyjából ezek lehetnek az okok – meg az is, hogy ezeket kimondom, mint itt is. De egyébként a népszerűség elég relatív. Régebben persze én is azt szerettem volna, hogy sok példányban adják ki a könyveimet, legyen ott a fejem az utcai plakátokon – de a fenének se kell ez, hiszen ez a típusú népszerűség teli van nyünnyögéssel, megalkuvással, sőt, így vagy úgy, de az elkurvulással is.

– Erős a kontraszt, mintha a könyved új életet kezdene kint, lesz-e ennek folytatása? 

– A Teslának? Persze. Itthon a második kötetnek már kábé semmi visszhangja nem volt, el is ment tőle a kedvem. Sőt: olyan másfél évig nem írtam és nem rajzoltam, mert azon agyaltam, hogy mit csesztem el? Vajon elég jó vagyok? Egyáltalán: tudok írni, rajzolni? Lehet, hogy egy kutyaütő vagyok? Hiszen mindig van valaki, akinek még a legnagyobb szar is tetszik. Sokáig kínlódtam, vegetáltam, nagyon rossz időszak volt, és mivel mindig ott lyukadok ki, hogy írás és rajzolás nélkül nem tudok létezni, semmi értelme nem volt az életemnek. Belgrád épp a legjobbkor jött, egy nagyon mély gödörből rántott ki. A Tesla folytatása lapozgatós játékkönyv lesz – be is szereztem egy csomót, hogy kiokosítsam magam, milyen típusok vannak, amikor egy adott karakterrel játszol, nem pedig TE vagy a főhős, mint a Kaland-játék-kockázat könyvekben.

– Hogyan alakul ki nálad egy világ? Van-e az alkotói munkáidban azonos folyamat, ami mindig ugyanúgy megy, van mindig más, hektikus egy könyv megszületése?

– Nem tudom. Az ötletek tényleg maguktól jönnek, aztán szépen bevonzzák a többit. Az alkotási folyamatban csak az azonos, hogy bármit is tervezek előre, úgysem az lesz, a pillanatnyi ötletek mindig befolyásolják a sztorit, akár gyökeresen meg is változtathatják. És igen, elég hektikusan születik meg egy könyv – ha nincs, mi lelkesítsen, ha nem találok valami célt, akkor nem megy. Az is elég olykor, ha sikerül hazudnom valamit magamnak, amit még el tudok hinni. A mosómedve után nem motivált semmi.

– Mit gondolsz arról, hogy milyen itthon a gyerek- és ifjúsági könyves piac és a szakmaiság? 

– Nem nagyon érdekel, gyerek- meg ifjúsági könyveket sem olvasok már nagyon, belefáradtam. A gyerekkönyvkiadás óriási biznisz, és mindig az aktuális trendeket lovagolják meg. Most épp a lázadó lányok a menő, azt ad ki mindenki. Vagy itt vannak például a “tabu” könyvek – már az elnevezéstől is agybajt kapok. Úgy hangzik, mint a “pornó”, nyilván mindenki rárepül. És olyanok ezek a könyvek, mintha minden kiadónál lenne egy lista a megerőszakolásról, drogozásról, zaklatásról, satöbbiről, és pipálják ki, hogy mi volt és mi még nem. Találok azért néhány jó kiadványt, de eléggé eltér az ízlésem az itthoni gyerekkönyves normától, így ha mégis valami izgalmas gyerekkönyvre vágyom, körbenézek az Amazonon.

– Készülsz-e most valami új dologgal?  

– Be kellene fejeznem a megkezdett regényemet, folytatódik a Tesla, és képregényt rajzolok az Alice Csodaországban-ból, aminek lesz majd Indiegogo-kampánya is, remélhetőleg 2019 első felében. Marha jó csapatot szedtem össze, állati jó képregény lesz.

Szekeres Nikoletta

Fotó: www.facebook.com/odiseja.izdavackakuca