02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„A lélek az olyan, hogy dolgozzon”
2018.11.18 - tiszatáj

INTERJÚ PASS ANDREÁVAL

Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről.

– A szerzői színházról gondolkodom. Ez a sor jut eszembe: Kárpáti Péter, Pintér Béla, Pass Andrea és még Kelemen Kristóf is.

Esetemben egyetlen egy olyan előadás született, amit nem én írtam és rendeztem, úgyhogy azt lehet mondani, hogy igen, szerzői színházat csinálok, de ez nem zárja ki azt, hogy ne nyúlnék szívesen, vagy ne akarnék klasszikus szerzőktől is rendezni később.

– Hogy indultál el ezen az úton?

Ez egy kisregény, amit el kellene mondanom neked, de megpróbálom röviden. Amikor először elkezdett érdekelni a színházcsinálás, akkor a meglévő megírt irodalmi alapanyagokat át kellett dolgoznom. Ez volt az első lépés. Akkor az ember már szabott, nyesett, beleírt, kitalált, komponált. Átírtam például az Anyegint, A vonzás szabályait, és nagyon szerettem ezt a részét a munkának. Utána sokáig nem csináltam igazából semmit, mert Pintér Bélához kerültem asszisztensként, és inkább figyeltem őt. Mikor először újra akartam saját előadást rendezni, akkor ismerkedtem meg a tantermi színházzal. Az esetek nagy részében ott aktuális problémákra reagálunk, nagyon gyakran meg kell írni hozzá a darabot, így született meg a Kő, papír, olló is. Gyakorlatilag onnantól kezdve bármi kezdte el izgatni a fantáziámat, kitaláltam hozzá egy történetet és megírtam. Persze ez nem úgy van, hogy az ember egyből meg tud csinálni egy anyagot. Először próbálgatja a tollát, sokat szenved, megírja az első nagyívűbb munkáját, kiderül, hogy használhatatlanul pocsék, és aztán egyre több tapasztalat után egyre nehezebb témákhoz tud nyúlni. Most már nagyon sokat kell termelni csúnya szóval, és ilyenkor már kicsit kívánom, hogy klasszikus drámával foglalkozzak. Még nem rendeztem Lear királyt például, pedig nagyon szeretnék egyszer. Egy évben három darabot vállalni, az embert próbáló feladat, holott muszáj, mert ebből élek. Hála istennek vannak felkéréseim, de ezt a mennyiséget hosszú távon nem lehet tartani.

– 2008-ban jelentkeztél A vonzás szabályaival. Ha jól számolom tíz évvel később, 2018-ban most már a tizenkettedik drámádnál tartasz. Lelkileg mennyire visel meg ez téged?

Inkább iszonyúan felszabadító. Most kezdtük el az Eltűnő ingereket, két napja, vagy három, és ahogy a színészek erről az egész történetről gondolkodnak, amilyen szellemiségben, amilyen lelki állapotban beszélünk az apukám halálán keresztül, a darab témájáról, az egyszerűen kárpótol mindenért. Írás közben belehalsz, de ha jól sikerül az a dráma, amin dolgoztál, és a színészek elé kerül, akkor az meg repít, jön érte a jutalom. Agyilag borzasztóan fárasztó, mert ezeket a személyes történeteket mégis drámává kell átlényegíteni, ami pokolian nehéz, és akkor is nehéz, ha nem a saját életedről írsz. Az idegrendszeremet sajnálom ilyenkor, nem is a lelkemet. A lélek az olyan, hogy dolgozzon.

– Az Eltűnő ingereket mennyi idő alatt írtad?

Több mint egy éve augusztusban jutott eszembe a dramaturgiai ötlet, amivel ezt meg tudtam írni. De hogy meg akarom csinálni, az már régi vágyam volt. Sőt írtam is belőle egy ifjúsági drámát. Első írói próbálkozás volt, nem voltam vele elégedett, de sok része belekerült az Eltűnő ingerekbe. Valami hiányzott belőle, amitől nem csak az én történetem marad. Most az olvasópróba után bizakodó vagyok. Januárban kaptam meg erre az Örkény István-ösztöndíjat, de nem volt könnyű, mert közben a Vígszínháznak is írtam  A vándorkutyát.

– Milyen lett végül A vándorkutya a Vígszínházban?

A szakmából, akik eddig látták, méltányolták ezt az előadást, figyeltem a nézőket, a Víg közönsége más, mint amit én megszoktam. Néha nagyon meglepődnek, néha pedig iszonyú lelkesen reagálnak, azt hiszem, hogy elég merészen fogalmaz A vándorkutya.

Egy plüsskutya a címszereplő, akitől mindenki fél. „Igaz élethazugságok” a darab műfaja. Egy barátnőm mesélte nekem egyszer, hogy létezik ilyen egy óvodában: a vándorkutya vándorol, és minden héten más családnál vendégeskedik. Utána hétfőn, amikor megy vissza a kisgyerek az óvodába, akkor el kell mesélni, hogy mi történt vele. Na, hát ez egy csomó frusztrációt okozhat egy családnak, de nem erről szól igazán a darab, csak ez a motorja. A vándorkutya mindent lát, és mindent hall. Az előadásban nincsenek gyerek szerepek, csak felnőttek, és minden frusztrációjukat megtestesíti ez a kutya. Kezdenek tőle teljesen szélsőségesen rettegni, amit csúcsra járatunk az előadásban. Magunkra tudunk ebben ismerni, hogy mennyi bűntudat, mennyi paranoia van bennünk. Van egyfajta hitchcock-i párhuzam is az előadásban, és ezt kihasználtuk a vizualitásban, a jelmezben, a díszletben, a fénytervezésben, a motívumokban és a Keresztes Tamás által komponált zenében is. Nagyon-nagyon szeretem. Az első kőszínházi munkám. Nagyon furcsa világ. Nyilván, én a függetleneknél szocializálódtam.

– Térjünk vissza a soron következő bemutatódra. A Staféta Program keretében nyertél újra, így a Trafó Kortárs Művészetek Házában lesz látható az édesapádról írt drámád idén decemberben. Az Eltűnő ingerek főszereplőjének miért Hajdu Szabolcsot választottad?

A jó sorsnak köszönhető. Felmerült annak idején, hogy Pintér Béla játssza, akit én ugye nagyon jól ismerek, a mesterem meg mindenem, de azért igazából úgy féltem volna ettől a dologtól, ám neki is decemberben van bemutatója, úgyhogy nem ért rá. Utána Szabolcs neve rögtön az elején felmerült, még Béla is mondta, hogy ő milyen szuper lenne. Persze az ember mindig tart egy picit attól, hogy rendező rendezzen rendezőt, ráadásul ő író, rendező, színész, azt gondoltam, hogy biztosan nagyon sok munkája van. Tudtam, hogy megy januárban a Radnótiba, forgat is, tehát félretoltuk rögtön az elején a Hajdu Szabolcs-víziónkat. Elkezdtünk Kiss Rékával castingolni erre a szerepre, de nagyon kevés színésznek állna jól ez a szerep, arra jöttünk rá. Már úgy volt, hogy el kell hagynunk a bemutatót, nem találjuk a megfelelő főszereplőt. Ismét eszünkbe jutott Szabolcs, gondoltuk, próbáljuk meg, nincs veszíteni valónk. Felhívtuk, és kiderült, hogy pont ebben az időszakban ráér. Elküldtük az anyagot, egyébként látott tőlem egy előadást, és azt válaszolta, hogy szívesen kalandozik el ebben a világban. Azt hiszem, hogy ennek így kellett lennie.

– Mondhatjuk azt, hogy az eddigi drámáid közül ez szól a legszemélyesebben rólad?

Igen, abszolút. Ez az édesapám és az én történetem, ugyanakkor mindannyiunké, mert a halálról is szól, egy bizonyos betegségről, és arról, hogy ezt nem kell szégyellni. Kamasz voltam, amikor meghalt agydaganatban. Ez a legdokumentaristább darab a többi közül, miközben van egy nagyon erős költői síkja is, hiszen belelátunk Endre, a főszereplő fejébe. Persze nem teljesen úgy zajlottak a dolgok, mint ahogy azt megírtam. Igen, így is ez a darab szól leginkább az én életemről.

– Hogy érzed most magad?

Az olvasó próba után, akkor, amikor elmentek a színészek, borzasztó nagy űr keletkezett bennem. Elmentem futni, kóvályogtam, sírtam, este ittam, fura módon akkor tört rám az a depresszió, amit bemutató után szoktunk érezni. Azt hiszem, hogy nagyon fontos az elengedés. Bizakodó vagyok.

Drubina Orsolya

 

Fotók: Dömölky Dániel


Címke: , , , ,
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.22 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk: Tallinán Mariann színésszel, íróval, a Mesék az Operából sorozatban megjelent Tűzmadár című könyv szerzőjével Erős Kinga kritikus beszélget.

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő