02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Figaro itt, Figaro ott
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

(Operagyár) Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. És ugyanez igaz megfordítva is. Mások a színpadi lehetőségek, a hangulat a hangzás. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz.

Az a kosztüm, amely remekül áll a magas, csontos énekesnőn, az alacsonyabb, kerekdednek előnytelen. Közepes korú Suzannáinknak a miniruha határ-, időnként határon túli eset, miközben az ifjú, karcsú szoprán lenyűgözően mutat benne. Az ügyesen hajtogatható fakockába épített díszletet kétoldalt két-két funkciótlan deszkafal-takarással kell kiegyenlíteni, hogy kitöltse a színpadnyílást.

Nincs első és második szereposztás, énekesek tűnnek föl és el a próba-, és a bemutatóidőszak különböző pontjain. Amint valaki beáll vagy kiáll, vagy visszaáll, mindig változik a darab csillagrendszere. Pedig ez a Figaro házassága esetében különösen érzékeny rendszer, mert a szereplők közti viszonyrendszer bonyolult, sokértelmű és érzékeny. A hangtípusok aránya minden operában kényes kérdés, hát még egy ilyen rafinált, pikáns történetben. A futószalagos operaelőállítás az egyik legkifinomultabb Mozart-műnél a finomságokat veszi el. A Co-Opera haszna elsősorban a menedzsmentnél csapódik le, illetve az énekeseknél, akik az Operaház és az Erkel Színház vesztegzára alatt is föllépési és pénzkereseti lehetőséghez jutnak. Időnként némi központi nyomásra, ráérési, begyakorlási alapon is.

Nem mondom, hogy az operagyár selejtet termel, de a mű lehetőségei alatt teljesít.

Az optimális rendszer az volna, ha az ország operát játszó színházai maguk cserélgetnék, utaztatnák legjobban bevált produkcióikat. Így egyforma körülmények között az előadások a legjobb arcukat mutathatnák, a pénzmegtakarítás ugyanolyan jelentős volna, a szereposztás meg rá volna bízva az adott színházra. Természetesen fönnmaradna a lehetőség, hogy az előző produkciókból meghívjanak néhány énekest, azokra a szerepekre, ahol nincs jó hazai megoldás. Persze a színházakat eddig sem tartotta vissza ettől a lehetőségtől, de eleddig alig éltek vele. Vadász Dániel érdeme, hogy ez már most mégis immár második éve létrejön.

 

(Borosgazdás rendezés) Nem is rossz erőkkel. Szabó Máténak, az ifjabb generáció egyik legtehetségesebb operarendezőjének az ötlött az eszébe, hogy a darab játszódjon mai környezetben, Almaviva gróf pedig legyen egy borgazdaság tulajdonosa. Ez nem sokat adott hozzá az előadáshoz, igaz, nem is sokat vett el belőle.

Csak az a bor nem elég jó. Az előadás fő problémája, hogy nincsen grófja. Sem a rendező nem találta meg a figura ábrázolásának erőteljes eszközeit, se a választott énekesek nem elég nemesek. A Figaro egyik fő problematikája társadalmi. Van egy földesúr, egy gróf, minden az övé meg az ő feleségéé. Figaro és Suzanna az ő szolgáik. És mindenki más is rangban alattuk áll. Nos, a gróf és a grófnő sem megjelenésükben, sem viselkedésükben nem emelkednek eléggé a többiek fölé. Ebben persze Benedek Mari jelmeztervező is ludas. A gróf zakója, cipője, inge elegánsabb, mint Figaróé, de a különbség nem elemi. Figaro simán leül a Grófné mellé az asztalhoz – anélkül, hogy úrnője hellyel kínálná.

Szabó Máté egyébként a mű sok jelentős problémájára kínál kitűnő megoldást. A bonyolult együttesek sokrétű érzelmi viszonyulásait nagyszerűen jeleníti meg. Az operarendezéses egyik fő problémájára az áriák megjelenítésére elsőrangú megoldásai vannak. Első áriájában Figaro („Hogyha tán gróf uram vágyik a táncra”) borosrekeszekből fölépíti ura szobrát, majd kemény jobbegyenessel töri be a fejét jelképező ládát. A felvonászáró nagy C-dúr szólóban („Vége már, vége a szép időknek”) kegyetlenül megleckézteti Cherubinót, végül ki is vonszolja a gallérjánál fogva. Az első versszakot Almavina gróf is végighallgatja, ami finoman jelzi: a leckéztetés neki is szól. Az apród szenvedélyes első szólója alatt Suzanna egy függöny mögött átöltözik, az apród pedig tomboló hormonokkal folyton be akar lesni mögé. Csupa láttató megoldás, megannyi telitalálat. Hogy azonban a feladat mennyire kényes, arra maga Szabó szolgáltat bizonyítékot. Második áriájában a Grófnő lepleket tereget a székekre. Elmondva minimális cselekvésnek tűnik, ám mégis szétrombolja a kivételesen bensőséges hangulatot.

A szereplők lépten-nyomon iszogatnak. Sajnos azonban az elegáns poharak cseréjére nem fordítanak figyelmet, úgyhogy a kastélyban valószínűleg többen szenvednek herpesztől. Persze ha meggondolom, hogy szinte mindenki mindenkivel csókolózik is, akkor az a pohár alig számít.

Az ügyes rendezés azonban mintha nem lenne elég radikális. Szabó egyik nyilatkozatában nagyon pontosan megfogalmazta, hogy a mókás történet sokszor dermesztő szituációkat hoz létre, csak legtöbbjét nem így rendezte meg. A viszonyok és a figurák többértelműsége ritkán mutatkozik meg. Elsőre hatásos fogásnak tűnik például a második felvonásban, hogy a gróf miközben a lócán felesége keblére hajtja a fejét, hátsó kezével Suzanna térdét tapogatja. Ezzel azonban a férfit egyszerű szoknyapecérré fokozzák le, holott a zene azt mondja, teljesen belehabarodott a szobalányba, miközben a felesége iránt sem érzéktelen. Suzanna őszintén szerelmes a plebejus Figaróba, ami azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy nemes ura forró udvarlása ne járja át testét-lelkét. A Figaro házassága igazán mély és aggasztó értelme nem az, hogy mindenki mindenkivel kokettál, és félrelép, hanem hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva érzelmeinknek és szenvedélyeinknek, hogy érzéseink mennyire ambivalensek. Az opera és az élet összefonódott tanulsága, hogy a szerelem nem egyenes diadalmenet, hanem gyötrelmes útvesztő.

 

(Szerepek, osztások) A szereposztásban vannak értékes alakítások, de téves választások és kínos együttállások is.

Kendi Lajos baritonja magasabb szerepekre való, a mély regisztere a Gróf alakításához hiányzik. Ráadásul baklövés Rálik Szilviával párba állítani, aki egy fél fejjel magasabb nála. Rálik fő erénye a nagy hangerő és a teherbírás. Az ehhez a szerephez szükséges nemes tónus hiányzik belőle, és most a szigorú formálás is hiányzott. Somogyvári Tímea Zita hangja eszményi a Grófnőhöz: telt, erőteljes, ugyanakkor hajlékony, tele van fájdalommal és titokkal. Mindkét áriája alatt a mennyekben járunk. Erőteljesen asszonyos alkatát is el tudnánk fogadni. Csak hát sajnos a daliás és szemmel láthatóan fiatalabb Szélpál Szilvesztert tették mellé férjnek, ami a gróf hűtlenkedését teljesen profánná teszi. Ráadásul Szélpál tenoros, világos baritonja tónusban sem passzol hozzá. Amúgy Szélpál stílusosan dalol, elegánsan manőverezik a történések labirintusában, csak hangja és egyénisége nem ad kellő súlyt az alaknak. Hogy mit hiányolunk az világosan kitűnik például Kiss András drabális Figarójából. Tömör, mégis hajlékony basszus, és a figurát komolyan veszi. Kiss vígoperai alakjai mindig veszélyesek, amitől a komédia nem bohóckodás lesz, hanem dráma. Pataki Bence ugyanebben a szerepben élete legjobb formáját futja. A hangszín vonzó, a technika biztonságos, mindent ért és közvetít, csak  vele a tét kisebb. Három kitűnő Suzannát láttunk, mégis hiányérzet marad utánuk. Rácz Ritának és Keszei Borinak régi sikere a szobalány, de Horák Renáta elsőre is jól beletalál. Csak mindegyik túl slágfertig, nincsen bennük sérülékenység, nem perzselődnek meg, s ettől mi is langyosan maradunk. Gyüdi Eszter Sárát csak főpróbán láttam-hallottam. Meózójának színe kifejezetten gyerekes. Ez voltaképpen jól passzol a serdülő fiúhoz, idegenkedésünk csak két kolléganőjét meghallhatva nyer értelmet. Bármilyen szertelen tacskó is Cherubino, a második felvonásban a Grófnőnek olyan mestermű-dalt rittyent, amely váratlan érzelmi érettséget sugároz. Itt a kívánt hatáshoz kell azért Mester Viktória telt zengő hangszíne, vagy Kálnay Zsófia elbűvölő tónusa. Érdekes, hogy a publikum is mennyire díjazza azt a pici különbséget, amivel Kálnay korban, habitusban, közelebb áll az apródhoz. Amit Mester hatásosan eljátszik, az belőle még természetesen árad. Az idősebb szerepekben egy sor olyan énekes lépett föl, akik korábban a fiatalabbakat is énekelték. Bartolóként Bátki-Fazekas Zoltán ismét lenyűgözött erős karikírozó készségével, Busa Tamás baritonja 60 fölött is magvasan szól, Vajda Júlia pedig ária nélkül is szerethető figurát gyúr Marcellinából.

Az operaelőadásoknak mindig meghatározó szereplője a karmester. A rendező hatalma a bemutatóval megszűnik, a dirigens azonban estéről estére közvetlen viszonyban marad az énekesekkel és a zenekarral. Sokat ronthat vagy javíthat a helyzeten. Ebben a felújításban még többet, hisz mindkét dirigens maga kíséri csemballón a recitativókat. Pál Tamás gazdagon él a lehetőséggel, hogy bármikor lassítsa vagy gyorsítsa az események menetét. Mintegy magának adja meg a szót, vagy vonja el önmagától kétféle minőségében. Néha türelmetlenül csap át, máskor hagy időt a váltásra. Néha előtérbe lép, máskor bátran marad a háttérben. Keze alatt a zene egyetlen nagy ívben szólal meg. A muzsika finom leleményei sokszínűen bomlanak ki keze alatt.

Jó kis előadás ez a Figaro házassága. Ebben a konstrukcióban nagy előadást pedig nem is lehet létrehozni.

Márok Tamás

 

Fotók: SZNSZ

 

 

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága
vígopera négy felvonásban, két részben

Szegedi Nemzeti Színház

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Bohókás történet dermesztő helyzetekkel (Márok Tamás ajánlója) >>>

Címke: , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő