09.24.
| A PesText Fesztivál különleges meghívottjai >>>
09.21.
| Szegedi Nemzeti Színház – Kormányos Ákos: Raktárépület >>>
09.19.
| Asztali beszélgetések… – Konok Tamás 90 >>>
09.16.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
09.04.
| Grand Café – 15. BUSHO Film Festival >>>
07.26.
| Te csak hallgatod Bob Dylan-t, vagy nézed is? >>>
07.05.
| MAMŰ Galéria – Könnyezet-Környezet / Weeping-Environment >>>
07.05.
| Nyári szabadtéri Képmás-estek a Halász-kastélyban >>>
06.27.
| Weöres Sándor Napokkal indít a Gyulai Várszínház >>>
06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
09.13.
| Meghalt Konrád György >>>
09.07.
| Géczi János kapja a balatonfüredi Salvatore Quasimodo költőverseny fődíját >>>
08.24.
| Egy hónap múlva indul a PesText Nemzetközi Irodalmi Fesztivál >>>
08.22.
| Kiemelkedő művészeti eredmények az idei Szegedi Szabadtérin >>>
07.26.
| Szombattól lehet jegyet venni a THEALTER előadásaira >>>
07.25.
| Magyar képregényben éled újjá Zorro >>>
07.24.
| Alkotói rezidencia Szegeden és Újvidéken >>>
07.05.
| Legéndy Jácint verseskötetét ajánlja a Fekete Zajra érkező Ash Code >>>
07.02.
| Ivo Dimcsev tartja az idei THEALTER workshopját >>>
06.20.
| Új, állandó kiállítás emlékezik Szmoljanban Nagy László költőre >>>

BESZÉL ÖN IDEGENÜL?
kortárs román írók

Halasi Zoltán drámarészlete

Nemes Jeles László művészetéről (Fritz Gergely, Sághy Miklós)
Beszélgetés a rendezővel

Andrei Gamart festményei

>>>
hamarosan...

Figaro itt, Figaro ott
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

(Operagyár) Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. És ugyanez igaz megfordítva is. Mások a színpadi lehetőségek, a hangulat a hangzás. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz.

Az a kosztüm, amely remekül áll a magas, csontos énekesnőn, az alacsonyabb, kerekdednek előnytelen. Közepes korú Suzannáinknak a miniruha határ-, időnként határon túli eset, miközben az ifjú, karcsú szoprán lenyűgözően mutat benne. Az ügyesen hajtogatható fakockába épített díszletet kétoldalt két-két funkciótlan deszkafal-takarással kell kiegyenlíteni, hogy kitöltse a színpadnyílást.

Nincs első és második szereposztás, énekesek tűnnek föl és el a próba-, és a bemutatóidőszak különböző pontjain. Amint valaki beáll vagy kiáll, vagy visszaáll, mindig változik a darab csillagrendszere. Pedig ez a Figaro házassága esetében különösen érzékeny rendszer, mert a szereplők közti viszonyrendszer bonyolult, sokértelmű és érzékeny. A hangtípusok aránya minden operában kényes kérdés, hát még egy ilyen rafinált, pikáns történetben. A futószalagos operaelőállítás az egyik legkifinomultabb Mozart-műnél a finomságokat veszi el. A Co-Opera haszna elsősorban a menedzsmentnél csapódik le, illetve az énekeseknél, akik az Operaház és az Erkel Színház vesztegzára alatt is föllépési és pénzkereseti lehetőséghez jutnak. Időnként némi központi nyomásra, ráérési, begyakorlási alapon is.

Nem mondom, hogy az operagyár selejtet termel, de a mű lehetőségei alatt teljesít.

Az optimális rendszer az volna, ha az ország operát játszó színházai maguk cserélgetnék, utaztatnák legjobban bevált produkcióikat. Így egyforma körülmények között az előadások a legjobb arcukat mutathatnák, a pénzmegtakarítás ugyanolyan jelentős volna, a szereposztás meg rá volna bízva az adott színházra. Természetesen fönnmaradna a lehetőség, hogy az előző produkciókból meghívjanak néhány énekest, azokra a szerepekre, ahol nincs jó hazai megoldás. Persze a színházakat eddig sem tartotta vissza ettől a lehetőségtől, de eleddig alig éltek vele. Vadász Dániel érdeme, hogy ez már most mégis immár második éve létrejön.

 

(Borosgazdás rendezés) Nem is rossz erőkkel. Szabó Máténak, az ifjabb generáció egyik legtehetségesebb operarendezőjének az ötlött az eszébe, hogy a darab játszódjon mai környezetben, Almaviva gróf pedig legyen egy borgazdaság tulajdonosa. Ez nem sokat adott hozzá az előadáshoz, igaz, nem is sokat vett el belőle.

Csak az a bor nem elég jó. Az előadás fő problémája, hogy nincsen grófja. Sem a rendező nem találta meg a figura ábrázolásának erőteljes eszközeit, se a választott énekesek nem elég nemesek. A Figaro egyik fő problematikája társadalmi. Van egy földesúr, egy gróf, minden az övé meg az ő feleségéé. Figaro és Suzanna az ő szolgáik. És mindenki más is rangban alattuk áll. Nos, a gróf és a grófnő sem megjelenésükben, sem viselkedésükben nem emelkednek eléggé a többiek fölé. Ebben persze Benedek Mari jelmeztervező is ludas. A gróf zakója, cipője, inge elegánsabb, mint Figaróé, de a különbség nem elemi. Figaro simán leül a Grófné mellé az asztalhoz – anélkül, hogy úrnője hellyel kínálná.

Szabó Máté egyébként a mű sok jelentős problémájára kínál kitűnő megoldást. A bonyolult együttesek sokrétű érzelmi viszonyulásait nagyszerűen jeleníti meg. Az operarendezéses egyik fő problémájára az áriák megjelenítésére elsőrangú megoldásai vannak. Első áriájában Figaro („Hogyha tán gróf uram vágyik a táncra”) borosrekeszekből fölépíti ura szobrát, majd kemény jobbegyenessel töri be a fejét jelképező ládát. A felvonászáró nagy C-dúr szólóban („Vége már, vége a szép időknek”) kegyetlenül megleckézteti Cherubinót, végül ki is vonszolja a gallérjánál fogva. Az első versszakot Almavina gróf is végighallgatja, ami finoman jelzi: a leckéztetés neki is szól. Az apród szenvedélyes első szólója alatt Suzanna egy függöny mögött átöltözik, az apród pedig tomboló hormonokkal folyton be akar lesni mögé. Csupa láttató megoldás, megannyi telitalálat. Hogy azonban a feladat mennyire kényes, arra maga Szabó szolgáltat bizonyítékot. Második áriájában a Grófnő lepleket tereget a székekre. Elmondva minimális cselekvésnek tűnik, ám mégis szétrombolja a kivételesen bensőséges hangulatot.

A szereplők lépten-nyomon iszogatnak. Sajnos azonban az elegáns poharak cseréjére nem fordítanak figyelmet, úgyhogy a kastélyban valószínűleg többen szenvednek herpesztől. Persze ha meggondolom, hogy szinte mindenki mindenkivel csókolózik is, akkor az a pohár alig számít.

Az ügyes rendezés azonban mintha nem lenne elég radikális. Szabó egyik nyilatkozatában nagyon pontosan megfogalmazta, hogy a mókás történet sokszor dermesztő szituációkat hoz létre, csak legtöbbjét nem így rendezte meg. A viszonyok és a figurák többértelműsége ritkán mutatkozik meg. Elsőre hatásos fogásnak tűnik például a második felvonásban, hogy a gróf miközben a lócán felesége keblére hajtja a fejét, hátsó kezével Suzanna térdét tapogatja. Ezzel azonban a férfit egyszerű szoknyapecérré fokozzák le, holott a zene azt mondja, teljesen belehabarodott a szobalányba, miközben a felesége iránt sem érzéktelen. Suzanna őszintén szerelmes a plebejus Figaróba, ami azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy nemes ura forró udvarlása ne járja át testét-lelkét. A Figaro házassága igazán mély és aggasztó értelme nem az, hogy mindenki mindenkivel kokettál, és félrelép, hanem hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva érzelmeinknek és szenvedélyeinknek, hogy érzéseink mennyire ambivalensek. Az opera és az élet összefonódott tanulsága, hogy a szerelem nem egyenes diadalmenet, hanem gyötrelmes útvesztő.

 

(Szerepek, osztások) A szereposztásban vannak értékes alakítások, de téves választások és kínos együttállások is.

Kendi Lajos baritonja magasabb szerepekre való, a mély regisztere a Gróf alakításához hiányzik. Ráadásul baklövés Rálik Szilviával párba állítani, aki egy fél fejjel magasabb nála. Rálik fő erénye a nagy hangerő és a teherbírás. Az ehhez a szerephez szükséges nemes tónus hiányzik belőle, és most a szigorú formálás is hiányzott. Somogyvári Tímea Zita hangja eszményi a Grófnőhöz: telt, erőteljes, ugyanakkor hajlékony, tele van fájdalommal és titokkal. Mindkét áriája alatt a mennyekben járunk. Erőteljesen asszonyos alkatát is el tudnánk fogadni. Csak hát sajnos a daliás és szemmel láthatóan fiatalabb Szélpál Szilvesztert tették mellé férjnek, ami a gróf hűtlenkedését teljesen profánná teszi. Ráadásul Szélpál tenoros, világos baritonja tónusban sem passzol hozzá. Amúgy Szélpál stílusosan dalol, elegánsan manőverezik a történések labirintusában, csak hangja és egyénisége nem ad kellő súlyt az alaknak. Hogy mit hiányolunk az világosan kitűnik például Kiss András drabális Figarójából. Tömör, mégis hajlékony basszus, és a figurát komolyan veszi. Kiss vígoperai alakjai mindig veszélyesek, amitől a komédia nem bohóckodás lesz, hanem dráma. Pataki Bence ugyanebben a szerepben élete legjobb formáját futja. A hangszín vonzó, a technika biztonságos, mindent ért és közvetít, csak  vele a tét kisebb. Három kitűnő Suzannát láttunk, mégis hiányérzet marad utánuk. Rácz Ritának és Keszei Borinak régi sikere a szobalány, de Horák Renáta elsőre is jól beletalál. Csak mindegyik túl slágfertig, nincsen bennük sérülékenység, nem perzselődnek meg, s ettől mi is langyosan maradunk. Gyüdi Eszter Sárát csak főpróbán láttam-hallottam. Meózójának színe kifejezetten gyerekes. Ez voltaképpen jól passzol a serdülő fiúhoz, idegenkedésünk csak két kolléganőjét meghallhatva nyer értelmet. Bármilyen szertelen tacskó is Cherubino, a második felvonásban a Grófnőnek olyan mestermű-dalt rittyent, amely váratlan érzelmi érettséget sugároz. Itt a kívánt hatáshoz kell azért Mester Viktória telt zengő hangszíne, vagy Kálnay Zsófia elbűvölő tónusa. Érdekes, hogy a publikum is mennyire díjazza azt a pici különbséget, amivel Kálnay korban, habitusban, közelebb áll az apródhoz. Amit Mester hatásosan eljátszik, az belőle még természetesen árad. Az idősebb szerepekben egy sor olyan énekes lépett föl, akik korábban a fiatalabbakat is énekelték. Bartolóként Bátki-Fazekas Zoltán ismét lenyűgözött erős karikírozó készségével, Busa Tamás baritonja 60 fölött is magvasan szól, Vajda Júlia pedig ária nélkül is szerethető figurát gyúr Marcellinából.

Az operaelőadásoknak mindig meghatározó szereplője a karmester. A rendező hatalma a bemutatóval megszűnik, a dirigens azonban estéről estére közvetlen viszonyban marad az énekesekkel és a zenekarral. Sokat ronthat vagy javíthat a helyzeten. Ebben a felújításban még többet, hisz mindkét dirigens maga kíséri csemballón a recitativókat. Pál Tamás gazdagon él a lehetőséggel, hogy bármikor lassítsa vagy gyorsítsa az események menetét. Mintegy magának adja meg a szót, vagy vonja el önmagától kétféle minőségében. Néha türelmetlenül csap át, máskor hagy időt a váltásra. Néha előtérbe lép, máskor bátran marad a háttérben. Keze alatt a zene egyetlen nagy ívben szólal meg. A muzsika finom leleményei sokszínűen bomlanak ki keze alatt.

Jó kis előadás ez a Figaro házassága. Ebben a konstrukcióban nagy előadást pedig nem is lehet létrehozni.

Márok Tamás

 

Fotók: SZNSZ

 

 

Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága
vígopera négy felvonásban, két részben

Szegedi Nemzeti Színház

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó írásunk:

Bohókás történet dermesztő helyzetekkel (Márok Tamás ajánlója) >>>

Címke: , , , ,
2019.09.16 - tiszatáj

INTERJÚ KORMÁNYOS ÁKOSSAL
Szeptember 21-én mutatják be ismét a Szegedi Nemzeti Színház balett termében Kormányos Ákos Raktárépület című drámáját Kállai Ákos rendezésében. Az előadás olyan társadalmi problémák bemutatására vállalkozott, melyekről napi szinten értesülhetünk különböző sajtóorgánumokból, ám áfogó stratégia még mindig nem született a probléma hatékony kezelése érdekében. A nemi erőszakról, az arról való közbeszédről, általános társadalmi reakciókról, a színház és a művészet feladatáról beszélgettünk… – TASKOVICS VIKTÓRIA INTERJÚJA

>>>
2019.09.16 - tiszatáj

SZÉLJEGYZETEK A HELIKON FOLYÓIRAT DEHUMANIZÁCIÓ-SZÁMÁRÓL
Megjelent a Helikon folyóirat idei első száma. A Timár Andrea által szerkesztett kiadvány egy konferencia előadásainak anyagából készült, s a Dehumanizáció: az elkövető alakja címet viselve a téma irodalmi reprezentációjával foglalkozik. De miért az elkövetőjével? A huszadik századi történelmi traumák művészi ábrázolásában alapvetően az áldozatot került kitüntetett pozícióba… – FRITZ GERGELY AJÁNLÓJA

>>>
2019.09.14 - tiszatáj

SZUVENÍR
Levelekre, jegyzetekre, régi fotókra és szkriptekre hagyatkozva alkotta meg legutóbbi drámáját a brit rendezőnő, Joanna Hogg. Virtigli szerzői kommentárt, egész pontosan memoárt írt kamerával: a Sundance-en debütált Szuvenír időutazás Hogg fiatalkorába, a ’80-as évek elejére. A film egyik fontos mellékszerepét az életében 10 éves kora óta jelen lévő Tilda Swinton játssza, a hasonlóságok pedig nem állnak meg itt, lévén Hogg éppen a színésznő 22 éves lányában, Honor Swinton Byrne-ben látta meg az alteregóját… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.09.13 - MTI

Életének 87. évében elhunyt Konrád György Kossuth- és Herder-díjas író, esszéista, szociológus – tudatta a család pénteken az MTI-vel.

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

– így jellemezném a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban elmaradt Molnár Ferenc-átirat bemutatójának elmaradását. Molnár jogörökösei nem engedélyezték az általuk képviselt szerzőnek a Mohácsi testvérek által átdolgozott Delila című darabjának bemutatását. Joguk volt hozzá, és ennek érvényt szereztek. Pont. Ám ahogy az előadóművészek rendre (át)értelmezik az interpunkciókat – a szerzőknek a mű értelmezésére és előadására vonatozó, szövegben, kottában lefektetett jeleit –, úgy én is (át)értelmezem a fenti pont-ot… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2019.09.13 - tiszatáj

OROSZ–LETT FILM
Egy filmkritika némileg túllépi a hatáskörét, ha a megszokottnál bővebben beszél a film cselekményéről és a stábtagokról – Szergej Livnyev Van Goghok című filmje esetében ez azért látszik indokoltnak, mert különleges rendezői pályáról és alkotásról van szó… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

INTERJÚ CSÁNYI DÓRÁVAL A KORTÁRS KÖNYVILLUSZTRÁCIÓ ÚJ ÚTJAIRÓL
Ami izgalmas egy szöveg nélküli könyvben, hogy a mesélést visszatereli a szájhagyomány irányába, ahány mesélő, annyi megfogalmazás, annyi értelmezés születik majd, és ez még inkább igaz, amikor nem egy ismert mesére, hanem egy saját történetre épül a könyv. Itt nincsenek jó vagy rossz megoldások, nincs egyetlen jó megfejtés, hanem millió jó megfejtés lehetséges, hiszen mindenki a saját látásmódjának, hangulatának, a saját vagy a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelelően „olvassa” majd a képeket és „írja” a saját történetét… – RÉVÉSZ EMESE INTERJÚJA

>>>
2019.09.11 - tiszatáj

ÉLŐSKÖDŐK
Noha a rendező éleslátásáról bizonyságot téve deklarálja a dél-koreai anyagi különbségeket, a saját nemzetén belül húzódó áthidalhatatlan szakadékot nincstelen és jómódú között, az idén Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott dráma sosem lokális felvetéseken, hanem univerzális problémákon állapodik meg. Bravúros szimbolikával teremt hátteret a konfliktusoknak… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő