Tiszatájonline | 2018. november 22.

Csodakiállítások a császárvárosban

Hasonló kiállításra több mint 20 éve nem került sor. A tárlat Monet 100 festményét vonultatja fel, a korai, pre-impresszionista korszaktól kezdve a késői alkotásokig, melyeket Givernyben lévő házának kertjében festett. A művész dolgozott a tengerparton, Normandia szikláinál, a Szajna partján, vagy Londonban. Láthatóak a leghíresebb képek, így a Roueni katedrális, meg a Tavirózsák-sorozat… – HEINER LAJOS BESZÁMOLÓJA

ALBERTINA – MONET-TÓL PICASSÓIG

Hasonló kiállításra több mint 20 éve nem került sor. A tárlat Monet 100 festményét vonultatja fel, a korai, pre-impresszionista korszaktól kezdve a késői alkotásokig, melyeket Givernyben lévő házának kertjében festett. A művész dolgozott a tengerparton, Normandia szikláinál, a Szajna partján, vagy Londonban. Láthatóak a leghíresebb képek, így a Roueni katedrális, meg a Tavirózsák-sorozat, engem leginkább azok a művei fogtak meg, melyen vitorlások szerepelnek – vissza-visszatérő téma Monet-nál. Minden alkotáshoz alapos, de tömör magyarázat tartozik német és angol nyelven.

Sajnos, a kiállítás logisztikája sok kívánnivalót hagy maga után, szemben a Kunsthistorisches Museum Sonderaussellungjával (ld. alább). A tömeg iszonyatos volt (a tárgyilagosság kedvéért: az osztrák Örökös Semlegesség Napján jártam az Albertinában), hosszú sorok kígyóztak a pénztárnál, ruhatárnál – és tömegek a Monet-opusok előtt. Igen, itt egy művész, akit hosszú élete a romantikától az expresszionizmusig vezetett.

Érdemes időt áldozni a múzeum többi kiállítására is, noha a választás nem egyszerű. Szomorú szívvel csak benyomásokat (na jó, impressziókat) tudtam szerezni a matuzsálemi korban elhunyt Helen Lewitt fotográfiáiról. New York szegénynegyedeit, Bronxot, Harlemet, a Lower East Side-ot, és Mexikót. És a Batliner Gyűjtemény. Degas, Cézanne, Munch, Chagall, és persze sok Picasso. Utóbbi képeit mindmáig nem tudtam igazán megszeretni. De megcsodálható néhány kerámiája, valóban bámulatosak.

És egy felkavaró élmény, Moholy-Nagy László festménye, a Mezők. Gimnáziumi rajztanárom, a néhai Hemmert János, nem rajzórákat tartott. Művészettörténetet tanított, Leonardótól a kollázsig (utóbbiban Hemmert országos hírnevű volt, talán látta valaki az olvasók között valamelyik kiállítását).

Ő mesélt Moholy-Nagyról, ugyanabba a Radnóti Gimnáziumba járt, mint én évtizedekkel később, noha akkor még Szegedi Magyar Királyi Állami Főgimnázium volt a neve. És ugyanannak a szegedi napilapnak írt, a Délmagyarországnak, mint én is kamaszként, noha ő verseket, én pedig a szegedi villamosközlekedés történetéről.

Ott van még a Prunkraume, csak végigszaladni volt időm, és Warhol, sajnálom, Pan Hrabal, erre már tényleg nem volt időm, energiám. Übrigens: jövőre Dürer-tárlat!

 

KUNSTHISTORISCHES MUSEUM – BRUEGEL

„Bruegel moralista vagy fatalista? Optimista vagy cinikus? Humorista vagy filozófus? Paraszt vagy városi polgár? Népi művész vagy intellektuális alkotó? Vidéki vagy egyetemes? Humanista vagy mizantróp? Forradalmár vagy a dolgokat távolról szemlélő?” – teszi fel a kérdést Flandria miniszterelnöke, Geert Buorgeois a kiállítás rendkívül míves katalógusának előszavában. A festő halálának 450. évfordulója alkalmából rendezett tárlat a művész munkásságáról mindmáig a legátfogóbb.

Talán nincs még egy olyan neves festő, akinek életéről oly keveset tudunk, mint az övéről – még születésének dátuma sem ismert, 1525–30 között lehetett. Vannak, akik orvosnak gondolják, hiszen A vakok című festményén orvosi pontossággal ábrázolja a vakság hat különböző formáját. Mások szerint építészmester volt – a Bábel tornyán a kor valamennyi architektúrai vívmányát felvonultatja. De lehet, hogy Bruegel „csak” remek megfigyelő volt?

Akárhogy is, ez a kiállítás rendkívül sok arcát megmutatja. A bécsi Kunthistorisches Museum 12 táblaképe mellé vendégek érkeztek a világ számos helyéről – látható számos kép New York, London, Antwerpen, Brüsszel, Prága, Darmstadt múzeumaiból. Megtekinthető A halál diadala a Pradóból. Összevethető egyik legismertebb festménye, a Bábel tornya két változata, Bécsből és Rotterdamból. Minden kiállított darab mellett velős információ német és angol nyelven.

De ez a kiállítás sokkal több, mint az életmű zömének felvonultatása. Napjaink modern technikájának segítségével bepillantást nyerhetünk az alkotások keletkezésébe, az „eredeti” koncepció(k)ra, a ráfestett végleges változat(ok) mellett. A Gyermekjátékok mellett korabeli gyerekcipő. Vagy annak szemléltetése, hogy a nyers fából hogyan születtek meg a festmények alapjául szolgáló fatáblák. Számos rajza is megcsodálható.

Szemben az Albertinával, a tömeg itt még elviselhető – előzetes jelentkezés alapján húszpercenként csak meghatározott számú látogatót engednek be.

Képtelen vagyok tovább méltatni ezt a kiállítást. Bruegel – Csontváry mellett – legkedvesebb festőm. Négy éven át éltem Bécsben, sokszor Bruegel miatt látogattam a Szépművészeti Múzeumot. Ám jelen tárlat az életmű legátfogóbb prezentálása, olyan esemény, mely legfeljebb száz év múlva lesz ismét.

Nem írom azt, hogy menjenek el megtekinteni. Zarándokoljanak el.

Heiner Lajos

Fotó: fotoreport.at / Hannes Sallmutter