12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Harmadik Balogh Gyula: Doki, ez bosszút fog állni!
2018.11.08 - tiszatáj

 

Balogh Gyula 2016 tavaszán nyerte el a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat. 2017 óta az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. A szépirodalom és irodalomtudomány mellett aktívan foglalkozik rendezvényszervezéssel és számos alkalommal találkozhatunk vele a Huckleberry Guys blues zenekar énekes-gitárosaként is.

 

Budafoki Krisztián, akit a legtöbben csak pöcsfasznak neveztek a háta mögött, sült kakast reggelizett. A piros mellhúsból kipárolgó fokhagyma, majoránna és kakukkfű illata egészen betöltötte a pár négyzetméteres kollégiumszoba szegleteit. Krisztián az ágyon ülve, ölébe vett tepsiből evett és hozzá kézzel törte a kenyeret. Mire végzett, úgy jól lakott, hogy rögtön el is aludt, csak délután kelt föl újra, hogy a maradékot a Lucifer kutyának kivigye. Ez így rendben is lett volna, hiszen jól esik a pihenés, ha az ember reggel ötig mulat, a baj inkább az volt, hogy a kakassült a vendégeknek volt félretéve, nem azért, hogy valami lakótárs csak úgy, szó nélkül berágja.

Pontosan emlékszem a napra, mikor a Doki bekopogott az ajtómon, hogy segítsek már, mert másnap rokonok vagy valami cimborák érkeznek látogatóba. Azt mondta, már megvette a köretnek valót, a pácot, de a kakasokkal nem bír egyedül. Bár a legutóbbi nyulas esetnél megfogadtam, hogy az ilyesmiből inkább kimaradok, most mégis rábólintottam. Hát lementünk a kertbe, a Doki ezúttal is ragaszkodott hozzá, hogy ne vágjuk, hanem valami kíméletesebb módon próbáljuk meg leölni az állatokat. Először légpuskával próbálkozott, ám amikor sokadjára sem sikerült célkeresztbe fognia a folyton mozgó kakasok apró, fekete fejét, jobb ötlete támadt. – Üssük agyon őket. Elsőre csodálkoztam az ötleten, de mivel még életemben nem vágtam szárnyast, gondoltam, egye fene.

– Valahogy kimaradt, talán mert nálunk úgy tartották, hogy ez női munkakör. Mondtam. Igazából nem is emlékszem otthonról másra, csak a forrázáskor felcsapódó tollszagú gőzre, na meg, hát igen, a vérjégcsapokra a lugason. Téli hajnalokon ugyanis, ha anyámék csirkét vágtak, a lefejezett állatokat a kopasz szőlőlugasra akasztgatták fel, nyakkal lefelé, hogy kicsöpögjenek. Miután megfagytak, alig vártuk, hogy odalopakodva letörögessük róluk az ujjnyi, sötétvörös jégrudakat.

– Na, ide figyelj! Határozott végül a Doki. – Én megfogom az egyiket, te meg addig keress valamit, amivel fejbe vered!

Bár most rájuk volt csukva az ajtó, a szárnyasok általában szabadon jártak a kolostorkertben és csak éjszakára zárták be őket a nyulaktól alig pár lépésre, a germersdorfi cseresznyefával szemközti ketrecbe. – Emlékszem régen nálunk is volt egy ilyen fa otthon a kertben. Mondtam a Dokinak. – Folyton azon lógtunk, míg le nem érett az utolsó szemig. Gyerekkorunkban ugyanis a zsebpénzt abból kaptuk, ha a piacon el tudtuk adni a málnát, cseresznyét, meggyet, vagy ha el nem fagyott, a kajszibarackokat. Nyár elején jó kereset. Általában a piac előtti este szedtünk, napnyugtakor, mikor már a sündisznók is ott szuszogtak a létrák alatt. A sünök többnyire a szomszéd birsalmafája alatti komposzt alól látogattak át. De volt olyan év is, hogy a mi fáskamránkba, egy régi kályha alól járkáltak ki a fa alá. Míg aztán a kutya szép sorban, módszeresen ki nem csinálta mind. A Tisza egyébként is szerette az ilyen kihívásokat, mikor kölyök korában hozzánk került, az első dolga volt például, hogy péppé rágta a kerti medvetalp kaktuszokat. A sündisznó apokalipszist végül a Tata tetőzte be, mikor egy cseresznyeszedés alkalmával a létráról lelépve, egyenesen az öreg nőstény háta közepére taposott. Szegény gerincét tört kisállat a mellső lábain maga után vonszolva a testét menekült be a szomszéd kert krumplisorai közé. Gondolom, aztán már nem volt neki sok hátra.

Míg az emlékeimet soroltam, a biciklitárolóban rábukkantam egy fehér radiátorcsőre, amely a végére csavart, könyökhajlathoz hasonló elemmel éppen alkalmasnak tűnt bunkónak. Időközben a Doki is elfogta a kakast. Ahogy a lábainál fogva felemelte, a kis tarajos éppen olyan természetes nyugalommal lógott lefelé, mint egy denevér. Eközben én, akár egy baseballjátékos, elszántan méregetni kezdtem a diónyi fejét. – Tartsad, Doki! Egy-két-há! És aztán, durr.

Ám úgy tűnt, valamit mégis erősen elnéztem, mert a következő pillanatban a kakas kiszabadulva a Doki kezéből, mint az őrült, nyargalt át tökön-paszulyon. Baszd meg, a nyakát találtam el! Kiáltottam, és már futottam is utána. Bár a sűrűn ültetett gyümölcsfák alacsony ágai megnehezítették a dolgom, ahogy kissé közelebb értem és elkezdtem hadonászni, párszor eltaláltam. Puff-puff. Aztán egyszer csak egy tompa kopp. És a kakas felborult.

– Még szerencse, hogy rajtunk kívül nincs itt senki sem. Sóhajtottunk fel megkönnyebbülve. – A másikkal mi legyen? Kérdeztem. – Ezt azért így mégse lehet. A Doki leintett, hogy mindjárt, csak előbb ezt még, biztos, ami biztos, fejbe lövi.

Míg ő a vállára vette a puskát, én kissé hátrébb léptem. Épp arra gondoltam, hogy mennyi fölösleges tortúrától menekültünk volna meg, ha gyerekkorunkban minket is beavattak volna az effélékbe, mikor a lövés elcsattant, és a kakas meg, mint az ördög, eszeveszetten rohanni kezdett felém. De nem ám úgy, ahogy az előbb, hanem a hátán fekve, lábaival az égnek, a szárnyain lépkedve üldözött. Sikítva ugrottam arrébb az útjából, mire ő is irányt változtatott. – Takarodj! Kiabáltam. – Doki, ez bosszút fog állni! Majd befutottam egyenesen a biciklitároló fészer mögé.

Az egész persze csak másodpercekig tartott, aztán a kakas újra kidőlt. Hiszen mindenki láthatott már ehhez hasonlót. Mindenesetre nagy gondban voltunk. Mi lesz, ha a másikkal is ennyi a galiba? Csak ekkor vettük észre, hogy a hátunk mögött ott szívja a cigarettát az egyik cimbora. Az a fajta figura, aki az előbbiekhez hasonló burleszket is képes rezdüléstelen arccal végignézni. – Ne segítsek? Kérdezte. Majd miután elpöckölte a csikket és felhajtotta a kávét, egy laza mozdulattal elvágta a kakas nyakát. – Miért nem szóltok?

Estére, miután elkészült a sült, a Doki még el is képzelte, ahogy másnap felszolgálja a vendégeinek. Ennek a combot, annak a mellehúsát. Elmeséli, hogy ő építette nekik az ólat, hogy csibekoruk óta ő nevelgette őket. Azok pedig elégedetten kérdeznek vissza tőle: – Igen? Itt a kolostor udvarán? Milyen szép dolog!

Egy kollégiumban mindazonáltal teljesen megszokott, már-már bocsánatos dolog belezabálni a másik étkészletébe, ám a történtek figyelembevételével, azt gondolom, teljesen érthető a Doki csalódottsága, aki másnap, miután konstatálta, hogy a sültek eltűntek, kénytelen volt elugrani a Spárba, hogy legalább vákuumcsomagolt csirkéből össze tudjon dobni valami feltétet az árván maradt rizshez és krumplihoz.


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő