01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Harmadik Balogh Gyula: Doki, ez bosszút fog állni!
2018.11.08 - tiszatáj

 

Balogh Gyula 2016 tavaszán nyerte el a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat. 2017 óta az SZTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. A szépirodalom és irodalomtudomány mellett aktívan foglalkozik rendezvényszervezéssel és számos alkalommal találkozhatunk vele a Huckleberry Guys blues zenekar énekes-gitárosaként is.

 

Budafoki Krisztián, akit a legtöbben csak pöcsfasznak neveztek a háta mögött, sült kakast reggelizett. A piros mellhúsból kipárolgó fokhagyma, majoránna és kakukkfű illata egészen betöltötte a pár négyzetméteres kollégiumszoba szegleteit. Krisztián az ágyon ülve, ölébe vett tepsiből evett és hozzá kézzel törte a kenyeret. Mire végzett, úgy jól lakott, hogy rögtön el is aludt, csak délután kelt föl újra, hogy a maradékot a Lucifer kutyának kivigye. Ez így rendben is lett volna, hiszen jól esik a pihenés, ha az ember reggel ötig mulat, a baj inkább az volt, hogy a kakassült a vendégeknek volt félretéve, nem azért, hogy valami lakótárs csak úgy, szó nélkül berágja.

Pontosan emlékszem a napra, mikor a Doki bekopogott az ajtómon, hogy segítsek már, mert másnap rokonok vagy valami cimborák érkeznek látogatóba. Azt mondta, már megvette a köretnek valót, a pácot, de a kakasokkal nem bír egyedül. Bár a legutóbbi nyulas esetnél megfogadtam, hogy az ilyesmiből inkább kimaradok, most mégis rábólintottam. Hát lementünk a kertbe, a Doki ezúttal is ragaszkodott hozzá, hogy ne vágjuk, hanem valami kíméletesebb módon próbáljuk meg leölni az állatokat. Először légpuskával próbálkozott, ám amikor sokadjára sem sikerült célkeresztbe fognia a folyton mozgó kakasok apró, fekete fejét, jobb ötlete támadt. – Üssük agyon őket. Elsőre csodálkoztam az ötleten, de mivel még életemben nem vágtam szárnyast, gondoltam, egye fene.

– Valahogy kimaradt, talán mert nálunk úgy tartották, hogy ez női munkakör. Mondtam. Igazából nem is emlékszem otthonról másra, csak a forrázáskor felcsapódó tollszagú gőzre, na meg, hát igen, a vérjégcsapokra a lugason. Téli hajnalokon ugyanis, ha anyámék csirkét vágtak, a lefejezett állatokat a kopasz szőlőlugasra akasztgatták fel, nyakkal lefelé, hogy kicsöpögjenek. Miután megfagytak, alig vártuk, hogy odalopakodva letörögessük róluk az ujjnyi, sötétvörös jégrudakat.

– Na, ide figyelj! Határozott végül a Doki. – Én megfogom az egyiket, te meg addig keress valamit, amivel fejbe vered!

Bár most rájuk volt csukva az ajtó, a szárnyasok általában szabadon jártak a kolostorkertben és csak éjszakára zárták be őket a nyulaktól alig pár lépésre, a germersdorfi cseresznyefával szemközti ketrecbe. – Emlékszem régen nálunk is volt egy ilyen fa otthon a kertben. Mondtam a Dokinak. – Folyton azon lógtunk, míg le nem érett az utolsó szemig. Gyerekkorunkban ugyanis a zsebpénzt abból kaptuk, ha a piacon el tudtuk adni a málnát, cseresznyét, meggyet, vagy ha el nem fagyott, a kajszibarackokat. Nyár elején jó kereset. Általában a piac előtti este szedtünk, napnyugtakor, mikor már a sündisznók is ott szuszogtak a létrák alatt. A sünök többnyire a szomszéd birsalmafája alatti komposzt alól látogattak át. De volt olyan év is, hogy a mi fáskamránkba, egy régi kályha alól járkáltak ki a fa alá. Míg aztán a kutya szép sorban, módszeresen ki nem csinálta mind. A Tisza egyébként is szerette az ilyen kihívásokat, mikor kölyök korában hozzánk került, az első dolga volt például, hogy péppé rágta a kerti medvetalp kaktuszokat. A sündisznó apokalipszist végül a Tata tetőzte be, mikor egy cseresznyeszedés alkalmával a létráról lelépve, egyenesen az öreg nőstény háta közepére taposott. Szegény gerincét tört kisállat a mellső lábain maga után vonszolva a testét menekült be a szomszéd kert krumplisorai közé. Gondolom, aztán már nem volt neki sok hátra.

Míg az emlékeimet soroltam, a biciklitárolóban rábukkantam egy fehér radiátorcsőre, amely a végére csavart, könyökhajlathoz hasonló elemmel éppen alkalmasnak tűnt bunkónak. Időközben a Doki is elfogta a kakast. Ahogy a lábainál fogva felemelte, a kis tarajos éppen olyan természetes nyugalommal lógott lefelé, mint egy denevér. Eközben én, akár egy baseballjátékos, elszántan méregetni kezdtem a diónyi fejét. – Tartsad, Doki! Egy-két-há! És aztán, durr.

Ám úgy tűnt, valamit mégis erősen elnéztem, mert a következő pillanatban a kakas kiszabadulva a Doki kezéből, mint az őrült, nyargalt át tökön-paszulyon. Baszd meg, a nyakát találtam el! Kiáltottam, és már futottam is utána. Bár a sűrűn ültetett gyümölcsfák alacsony ágai megnehezítették a dolgom, ahogy kissé közelebb értem és elkezdtem hadonászni, párszor eltaláltam. Puff-puff. Aztán egyszer csak egy tompa kopp. És a kakas felborult.

– Még szerencse, hogy rajtunk kívül nincs itt senki sem. Sóhajtottunk fel megkönnyebbülve. – A másikkal mi legyen? Kérdeztem. – Ezt azért így mégse lehet. A Doki leintett, hogy mindjárt, csak előbb ezt még, biztos, ami biztos, fejbe lövi.

Míg ő a vállára vette a puskát, én kissé hátrébb léptem. Épp arra gondoltam, hogy mennyi fölösleges tortúrától menekültünk volna meg, ha gyerekkorunkban minket is beavattak volna az effélékbe, mikor a lövés elcsattant, és a kakas meg, mint az ördög, eszeveszetten rohanni kezdett felém. De nem ám úgy, ahogy az előbb, hanem a hátán fekve, lábaival az égnek, a szárnyain lépkedve üldözött. Sikítva ugrottam arrébb az útjából, mire ő is irányt változtatott. – Takarodj! Kiabáltam. – Doki, ez bosszút fog állni! Majd befutottam egyenesen a biciklitároló fészer mögé.

Az egész persze csak másodpercekig tartott, aztán a kakas újra kidőlt. Hiszen mindenki láthatott már ehhez hasonlót. Mindenesetre nagy gondban voltunk. Mi lesz, ha a másikkal is ennyi a galiba? Csak ekkor vettük észre, hogy a hátunk mögött ott szívja a cigarettát az egyik cimbora. Az a fajta figura, aki az előbbiekhez hasonló burleszket is képes rezdüléstelen arccal végignézni. – Ne segítsek? Kérdezte. Majd miután elpöckölte a csikket és felhajtotta a kávét, egy laza mozdulattal elvágta a kakas nyakát. – Miért nem szóltok?

Estére, miután elkészült a sült, a Doki még el is képzelte, ahogy másnap felszolgálja a vendégeinek. Ennek a combot, annak a mellehúsát. Elmeséli, hogy ő építette nekik az ólat, hogy csibekoruk óta ő nevelgette őket. Azok pedig elégedetten kérdeznek vissza tőle: – Igen? Itt a kolostor udvarán? Milyen szép dolog!

Egy kollégiumban mindazonáltal teljesen megszokott, már-már bocsánatos dolog belezabálni a másik étkészletébe, ám a történtek figyelembevételével, azt gondolom, teljesen érthető a Doki csalódottsága, aki másnap, miután konstatálta, hogy a sültek eltűntek, kénytelen volt elugrani a Spárba, hogy legalább vákuumcsomagolt csirkéből össze tudjon dobni valami feltétet az árván maradt rizshez és krumplihoz.


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő