Bohókás történet dermesztő helyzetekkel

A FIGARO HÁZASSÁGÁBAN MINDENKI MINDENKIVEL MEGTÖRTÉNHET

A Figaro házassága nyárra készült a Szentendrei Szabadtéri Színpadra. Khell Csörsz kocka alakú dobozaiból könnyű kihajtogatni a különféle helyszíneket. Tipikus szabadtéri díszlet, könnyű mozgatni. Ebben a felfogásban Almaviva gróf borkereskedő, vagy egy pincészet tulajdonosa. A szín tele van borosrekeszekkel, gyakran kibontanak egy-egy palackot. Szabó Máté rendező azt találja a legnehezebbnek a darabban, hogy szerzőjének nagyon mély az emberismerete. Valójában bohókás a történet, de dermesztő helyzetek vannak benne.

„Valahogy a kamut, a blöfföt leveti magáról. Nagyon mélyen gyökerezik az emberben minden egyes mozzanata. És volt annyira bátor, hogy ezt nem egy olyan műbe rakta bele, amelyben kevés dolog történik, hanem egy olyan műbe, amiben rekordmennyiségű dolog történik. Úgyhogy ez nagyon komoly kézimunkát igényel, másrészről meg nem lehet a pillanatra se lankadni, olyan értelemben, hogy pszichológiailag helyén legyen a dolog.”

Ugyanakkor Szabó szerint ez a darab Mozart által meg is van rendezve. (Ezt egyébként mások Puccini operáiról szokták mondani.)

„Igyekszik az ember nem útjába állni a szerzőnek, és arra menni, amit a zene sugall. Alapvető emberi helyzeteket látunk. Egy férfit kamaszkorában, amikor tele van vágyakkal és szorongásokkal, fiatal korában, amikor egzisztenciát akar teremteni, és ennek útjába áll a világ, majd féltékeny ám hűtlen férjként. De ott van az idősebb generáció is, akik már kifele mennek az életből. És mindegyiket nagyon sokoldalúan mutatja be a szerző.”

Somogyvári Tímea Zita a színház énekkarának tagja. Gyakran szerepel oratóriumszólistaként, és operaelőadásokon is több szólószerepet énekelt már.

„Eddig csak kisebb feladataim voltak, jobbára komikus szerepek. Ez az első ‘komoly’ szerepem. A grófnő érett nő, sok mindent megélt, tele van keserűséggel, de még él benne a remény is, hogy visszaszerzi a férjét. Egy ideig nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy férje más nőknek udvarol, de aztán kénytelen szembesülni vele. A III. felvonásban énekelek egy nagy áriát. Az eleje egy gyönyörű, szomorkás, lírai dallam, a visszatérés pedig mélyen fájdalmas, ebből születik meg a tett: cselekedni fogok valamit! Aztán pedig a gyors részben újjáéled a remény. Nemigen vannak szerepálmaim, de titkon mindig reménykedtem, hogy a grófnővel egyszer találkozom. Úgy gondolom, ez illik az alkatomhoz és hangomhoz.”

A főszerepekben több olyan fiatal énekest láthatunk, akik pár éve együtt végzetek az SZTE Zeneművészeti Karán. Kiss András (Figaro), és Kálnay Zsófia (Cherubino) ma a fővárosban élnek és a Magyra Állami Operaházban énekelnek a legtöbbet, de Szegedre rendszeresen visszajárnak. A basszistának ez az első címszerepe.

„Amikor meglátom a Szeged-táblát, mindig hevesebben dobog a szívem. Itt tanultam, itt éreztem meg a színpadszagot. Ez a színház nagy erővel bír. Figaro házassága a darab címe, de igazából Suzanna alakítja a darab cselekményét. Meg a grófnő. Figaro csak megy utánuk. Végig úgy tűnik, hogy jókedvvel, de aztán a végén, az Esz-dúr áriában elénekli, hogy egyáltalán nincs ínyére, hogy őt így rángatják a nők. Ez a kedvencem a darabban, technikailag is meg lehet benne mutatni, hogy mit tud az ember, és érzelmileg is nagyon változatos.”

Kálnaynak nem ez az első és valószínűleg nem is az utolsó nadrágszerepe. Szegeden például Miklós volt a Hoffmann meséiben. A kamaszfiút, akinek tombolnak a hormonjai, nagyon szereti énekelni és játszani.

„Nőként úgy érzem, hogy a férfiaknak kicsit egyszerűbb dolga van a szerelemben, könnyebben célhoz érhetnek, mert könnyebben lehetnek aktívak, kezdeményezőek. Erről szól Cherubino szerepe is. Nagyon munkás szerep! Nem lehet elengedni a nők kezét, utánuk kell futni, utánuk kell nyúlni! És állandóan öltözni kell: hol férfivá kell változnom, hogy nővé. Nyáron Szentendrén erősítéssel játszottuk a darabot. Nagyon jó, hogy itt egy akusztikus térben vagyunk, olyan térben, ahová a darabot eredetileg elképzelték. Jobban, természetesebben halljuk egymást is és a zenekart is, ami élőbbé teszi az operát.”

Az énekbeszédes részeket mindkét karmester maga kíséri csemballón. Pálca nélkül dirigálnak.  Pál Tamás 1975-ben ezzel a darabbal debütált a szegedi operatársulat élén.

„Ez most kényszer. Abbahagyni a csemballózást, fölvenni a pálcát és beinteni a zenekart nehézkes volna. És ugyanúgy az is, hogy a zenekari rész végén leteszem a pálcámat és megkeresem a billentyűkön az akkordot. Ennek a darabnak a sodró lendülete ezt nem bírja ki. És egyébként is a zenekarral olyan jól ismerjük egymást, hogy csak fölemelem a kezemet, vagy odanézek, és már indulnak is. Ennek a darabnak az egyik legcsodálatosabb lehetősége egy karmester számára, hogy ott a csemballónál valahogy közbeavatkozik a színpadi cselekménybe, segíti kis frázisismétlésekkel, névjegyekkel, hogy például amikor a Cherubinóról van szó, akkor bejátszok egy trombitaszólót. Lelassítom, vagy épp fölgyorsítom az eseményeket. Mozart és a szövegíró da Ponte hihetetlen lehetőségeket kínál a változatosságra. Egy-egy jelenetet komolyan lehet venni, másrészt minden pillanatban élvezni lehet, hogy hiszen ez mégiscsak játék.”

A Figaro házasságát Otto Klemperer, as nagy karmester, aki budapesti évei alatt többször is vezényelte a darabot, úgy jellemezte: ez a darab, ahol mindenki mindenkivel volt, vagy lesz. De úgy is fogalmazhatunk, hogy mindenki minden volt vagy lehet. A női és férfi szerepek nagy része „csereszabatos”, egy énekes pályája folytán többet is énekelhet. Most például Busa Tamást Bartolóként hallhatjuk. Pályája elején Szegeden Figarót énekelte, aztán Budapesten gróf lett, később pedig felváltva énekelte a kettőt. Ugyanezt a pályát járta be Bátki-Fazekas Zoltán is. Vajda Juli mindkettőjükkel énekelt több szerepet is. Volt Cherubino, Suzanna, grófnő, most pedig Marcellina lesz.  A legfiatalabb hölgy, Barbarina kimaradt, és azt mondja, még Figarót elénekelné egyszer.

A darabot két, időnként három szereposztásban játssza a Szegedi Nemzeti Színház. Novemberben és decemberben is lesznek még előadások.

Márok Tamás

Fotók: SZNSZ