12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

A Verebes
2018.11.06 - tiszatáj

EGY (NEM CSUPÁN) SZÍNHÁZI KÖNYV

Verebes István nemrég megjelent könyve, a Tólig – tapasztalásaim története, történeteim tapasztalásai remek és érdemes olvasmány. Barátsággal ajánlom figyelmükbe.

Néhányan talán emlékeznek a László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című bestsellerére, amely a Magyarország felfedezése címet viselő könyvsorozat tizedik köteteként látott napvilágot 1975-ben. Az a szociográfiai hitelességű mű egy brigád életét mutatta be. A hajdani, kiváló sorozat köteteihez méltó színvonalú Tőlig szintén egy brigád sikerekben és megpróbáltatásokban gazdag története, azzal a megszorítással, hogy utóbbiban a brigád minden tagját Verebes Istvánnak hívják. Ő a színész, a rendező, az újságíró, a kabarista, a közíró és – nem mellesleg! – állampolgár beosztású tagja ama kultúrbrigádnak, amely a hetvenes évek elejétől napjainkig alkot és dolgozik – súlyos légszomjjal küzdve.

Nem elsősorban Verebes közismerten hangos légzési nehézségeire utalok, amely miatt sokan Bazidai Darth Wader-ként emlegetik, hanem arra a légszennyezettségre, amely magán- és közállapotainkat jellemezte az „átkosban” és jellemzi mind a mai napig. Nem csak a színi világban nehéz tiszta lélegzethez jutni.

 

Valami bűzlik Dániában?

Sánta Ferenc remek novellájában, az Olasz történetben, egy napok óta súlyosan éhező fiatalember végső kétségbeesésében oroszlánidomárnak jelentkezik, noha addig soha nem próbálkozott ilyesmivel. Próbaidomítása mégis parádésan sikerül, az oroszlánok a kezéből esznek, rajongva lesik parancsait, a cirkuszigazgatóság fantasztikus szerződést kínál neki. Ő mégse vállalja a világsikerrel és az ezzel járó anyagi jóléttel kecsegtető feladatot, mert, ahogyan mondja: az oroszlánok – büdösek.

A kabarékonferansz műfaj hajdan profi nevettetője ebben a könyvben főként erről a bizonyos oroszlánszagról mesél – időnként talán túl komolyan (és helyenként csöppet bőbeszédűbben a szükségesnél) – de éppen ez a felelősségteli komolyság (ne mondjam: etikai elkötelezettség) az, ami engem lefegyverzett az olvasás során.

 

Mi van a könyvben?

Önéletrajzi lapok, színházi anekdoták, pályatársi portrék, naplójegyzetek, szabad eszmefuttatások – a Verebes kultúrbrigád minden tagja megmutatkozik a könyv lapjain. Ahogyan a találó alcím ígéri: tapasztalásaik történetét és történeteik tapasztalását taglalja a vaskos, szép kiállítású kötet. A színész pályakezdésétől a kabarista kalandjain át a rendező gondjainak taglalásán keresztül a közíró-közszereplő ön- és közelemzéséig sokféle tanulságos története és tapasztalása van a Verebes-brigádnak. Legmegkapóbbak talán a fiú beosztású brigádtag megszólalásai, amelyek szeretett apja (Verebes Károly színművész) emlékét idézik. A többiek anekdotái amellett, hogy színesen, láttató írói elánnal lejegyzett sztorik, a csattanón kívül mindig tartalmaznak valami többletet, ami a pillanat résén bevilágít az egész működésére: Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?

 

Színész-könyv

A nagyjából a brigád életrajzának megfelelő időrendi kronológia szerint rendezett szöveget azonban mégiscsak egy művelt, sokat próbált, nyugtalan szellemű, sajátosan erős tehetségű színész írta, aki nem tud kibújni a bőréből: minden szavát áthatja saját fontosságának büszke tudata. De hiszen tudjuk: ha a színész nem volna végtelenül magabízó, nem volna képes színre lépni. De vajon valóban olyan fontos-e, amit Verebes mond színészetről, rendezésről, írásról, közszereplésről és az oroszlánszagról – amikor mindezek kapcsán főleg önmagáról beszél?

 

Igen.

Én azt gondolom: fontos. Mert az önportré hátterében érdekesen, izgalmasan, nem csak a valóság, de az igazság megismerésének szándékával festve sejlik fel hazánk időtérképének utóbbi ötven éve. Hogyan működtek és működnek a kultúra művészmunkásai, milyen írott és íratlan politikai, társadalmi és szakmai szabályrendszer keretei közt haladtak bukdácsolva, elesve, felállva, másként vagy másba kezdve, megtörten, töretlenül? Volt-e, van-e ebben az élet nevű katyvaszban bármi, amihez egy magára valamit is adó, érvényesülni kívánó művészember tarthatja magát?

Verebes válasza igenlő. Azt hiszem, hogy szerinte (bár szó szerint ezt így nem mondja ki sehol) a tisztaság az, amihez tartani kellene magunkat. Nem véletlenül írok tisztaságot a rokon hangzású tisztesség helyett. A tisztesség fogalma egymástól homlokegyenest eltérő tartalmakat jelöl egy emberevő törzsi közösségben, egy rabszolgatartó társadalomban, egy középkori, bigottan katolikus, európai királyságban, vagy akár a mi legújabb kori demokráciánkban.  Miért legyek én tisztességes? – kérdezte József Attila. Szerintem mindenki másra gondol, amikor könnyes szemmel bólogatva idézi a kétsoros epigrammát.

 

Erkölcsi kitérő.

Mielőtt a Kedves Olvasó fenti állításom láttán mélyen fölháborodna, megpróbálom fölidézni Hankiss Elemér egy ravasz példabeszédét. Egy világhírű sebész ittasan halálra gázol valakit. Éppen úgy börtönbe kell-e zárni őt ezért, mint a hasonló büntetett elkövető kőműves segédet? A hallgatóság egyértelmű igennel válaszol. Ekkor Hankiss elkezdi szőni a hálót. Elmondja, hogy csak ez a sebész képes sikerrel megoperálni bizonyos betegek százait, akik az ő közreműködése nélkül mind meghalnak majd – a mi erkölcsös ítéltünk folyományaként.  A közönség zavarba jön. Néhányan kitartanak a börtön mellett, mások lazítanának a büntetésen: olyan börtönbe kell zárni a sebészt, ahol javító-nevelő munkaként továbbra is operálnia kell. Kevés olyan börtön lehet, amely komplett műtővel van felszerelve. Kijárhat-e hát sebészünk a börtönből más kórházakba, sürgős és súlyos esetekben? Persze, hogy kijárhat, véli a többség – már ezzel is pöttyözve a fedhetetlen bírói tisztességet.  De mi van akkor, kérdez tovább Hankiss, ha sebészünk csak akkor képes sikeresen operálni, ha előzőleg puha ágyban aludt, kedvesével hált, elsőosztályú étteremben ebédelt, és délután teniszezett a barátaival? Na, nem, a többség ezt azért nem engedné neki. És ha a maga kisgyerekét kellene a bűnös sebésznek megoperálnia? Súlyos csend a válasz. Mindannyian hagynánk a sebészt, hadd élje világát, szabadon akár, csak a mi gyerekünket mentse meg. Pedig a „tisztesség” azt kívánná, hogy azonos bűn esetén a büntetés azonos mértékű legyen, az elkövető egyéb kvalitásaitól és minden más környülállástól függetlenül.

A tisztesség fogalom tartalma igencsak helyzetfüggő.

 

Vissza Verebeshez!

Azt gondolom, Verebes is kiengedné operálni kiváló sebészünket a börtönből, talán még a háziőrizetet is engedélyezné neki, de… De egyrészt nem stikában, nem fű alatt, hanem nyíltan fölvállalva a döntést, másfelől… másfelől nem tudom, mit gondolna és mit csinálna még annak érdekében, hogy ez piszkos megoldás valahogyan társadalmilag is hasznos, tiszta és nyilvános legyen.

De hát Verebes (hál’istennek) nem büntetőjogász, mint ahogyan nem Voltaire-i moralista, nem rendezőzseni, nem színészkirály, nem remekíró, kultúrbrigádjának tagjai külön-külön nem az említett szakmák utolérhetetlen nagymesterei, de együtt, a brigád, az hasonlíthatatlanul nagyszerű, a maga összes túlzásával, bicskanyitogató magabiztosságával és remek, emlékezetes teljesítményeivel egyetemben. És ami talán fontosabb, az az elemző, mégis szeretetből elfogult gondolkodásmód, amellyel saját magát, szakmáit, kollégáit és a világot próbálja értelmezni, elfogadni, és időnként talán kicsit változtatni rajta. Ami még ennél is erősebben világlik ki a könyv lapjain, az bizony irigy berzenkedést válthat ki az olvasóból: ez a Verebes, kérem, ez egy szabad ember.

E következetesen megharcolt szabadság élvezetes, fordulatos, olvasmányos lenyomata a Tólig című könyv.

Olvassák el! Érdemes!

Horváth Péter

 

Verebes István: Tólig – Tapasztalásaim történetei, történeteim tapasztalásai

Scolar Kiadó

Budapest, 2018

464 oldal, 3999 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő