12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Kisfiam, a dolgok egyféleképpen történhetnek…”
2018.11.02 - tiszatáj

GERLÓCZY MÁRTON KÖNYVBEMUTATÓJA

Október 16-án, a 23. Őszi Kulturális Fesztivál keretében került megrendezésre Gerlóczy Márton Nézd csak, itt egy japán! című könyvének bemutatója.  A szerzővel Pikó András Phd. hallgató beszélgetett a Grand Café mozitermében. Az író legutóbbi, nagysikerű regényét (Altató) követően egy újabb furcsa és kétségkívül egyedülálló kötetet ismerhet meg az olvasó.

Pikó András a beszélgetés felütésében azonnal az Altató és a Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története című kötet kapcsolatára terelte a szót. Miért ír valaki könyvet az előző könyve borítójáról? – tette fel a meglehetősen profán kérdést. A szerző válaszából megtudhattuk, kiegészítő kötetként értelmezte legújabb könyvét, mely számára korántsem hordoz több jelentőséget a csupasz esztétikánál. „Úgy alakult, hogy érdekes lett a borító”, mondta, majd hangsúlyosan hozzátette: a kötet mégsem kizárólag a borítóról szól, hanem egy japán fiúról. Arról a fiatal fotósról, aki az Altató című kötet borítójául szolgáló képet rögzítette, és akivel az író Japánba vezető útja során találkozott. Az új kötet képeit érintően – melyek között az utazások friss képein kívül a régi családi fotók is helyet kaptak – az író állításából kiderült, közel sem volt tervbe véve egy egész kötet kiadása, csupán képeslapok nyomtatásán kezdett el dolgozni, hogy az olvasók találkozhassanak a kép keletkezéstörténetének húsvér szereplőivel.

 

 

A beszélgetés folytatásában a műfaji jellegzetességek kérdése merült fel: a tanmeséhez, vagy egyfajta összetett életfilozófiához áll közel a kötet üzenete? És: ha az író keleti tapasztalataiból indulunk ki, mennyiben kapcsolódik össze és töltekezik ez a kötet az utazások élményeivel és tanulságaival? Pikó András felsorakozó kérdései mellett, mintegy észrevételként, rámutatott aztán Gerlóczy írói munkafolyamatára, életvitelére is: „otthon a négy fal között írni”, szigorú magányban alkotni már-már hasonlatos a keleti kolostori élet mindennapjaihoz. A kolostori tapasztalatokról és az utazásról végül összegzően így fogalmazott az író: „A szerzetes-lét lenne a legjobb életforma, csak nem tudok leszokni az italról és a cigarettáról.”

Az Altató című kötet kapcsán Pikó András ezt követően a témaválasztás céljáról, és okairól kérdezte az írót. Gerlóczy válaszából kiderült, saját családtörténetét nem a könyvsiker reményében írta:

Az első gondolatom: legalább a családnak jó lesz.

Az író kitért az Altató esetében a műfajból adódóan hosszúra nyúlt kutatómunkára is, a gyűjtés során ugyanis egy nagy kartondoboznyi családi örökség várt megtalálásra és kutatásra. Levelek, fényképek és írásos emlékek nyomán kezdett az író saját családfája kutatásába, mely során sok meglepetés és főként egy regénybeillő családtörténet drámai részletei bukkantak napvilágra. Hat év kutatómunkájának eredményeként jöhetett tehát létre a sikeres családtörténeti regény: az Altató.

Tudom, hogy ez a generáció már nem vigyáz ezekre [a hagyatékokra] annyira, mint régen. Magamhoz vettem, és tudtam, hogy a nagymamámról akarok könyvet írni.

A kutatómunka és a családtörténet írása, szerkesztése kapcsán a következő kérdés az írói munkára, személyes motivációjára fokuszált: „Te akkor író vagy? …mert korábban ezt hárítottad.” Gerlóczy – vonakodó válaszai és hárításai ellenére – végül megállapodott az írói hivatás definíciója mellett. Mint megtudhatta a közönség, a hárító megfogalmazások mögött egy olyan egyetemes kétely állt, mely okkal adna alkalmat és témát egy külön beszélgetésre, melynek azt az elnevezést adhatnák: „Ki dönti el, hogy ki író?”

 

 

Ugyanakkor arra is kitért a szerző, hogy ezek a kétségek a kezdeti időszak kritikáinak is „köszönhetőek”, mivel azokban gyakran illették a „kiforratlan” szóhasználattal. Magáról az írás alkotófolyamatáról elmondta: „kezdetben csak írtam, nem értettem hozzá”. Folytatva gondolatmenetét egy személyes történetet is megosztott a hallgatósággal. Ebben egy kalandregényt említett, melyet az irodalmi siker és a meggazdagodás reményében kezdett el írni, de végül rájött, hogy így képtelen dolgozni – kudarcba fulladt a kötet.

Altató című regényről aztán bővebben mesélt az író. Elárulta, hogy könyve a narráció stílusában jelentős eltérést mutat az addig megjelent műveinek elbeszélés-technikáitól, hiszen azt egy jóval fókuszáltabb és visszafogottabb hangnem jellemzi. Narrátora: Gerlóczy Márton nagyanyjának első, korán elvesztett gyermeke, Mikecs Anna (M. A.). A visszafogott stílust az író a családot érintő témával és az emlékek tiszteletére való törekvéssel magyarázta. Kötetében fontosnak tartotta a családot érintő elbeszélések diszkrét megfogalmazását.

Tiszteletben kell tartanom a családot. […] Lesz majd olyan, amikor sokan megsértődnek, de ez nem olyan.

 

 

Az író a narráció kapcsán megjegyezte, nem is tudott Mikecs Anna létezéséről, amíg meg nem találta a róla készült fényképet. Szerettem volna női elbeszélőt, aki be tudja járni azt a 150 évet, amit a családtörténet felölel, tette hozzá, ehhez pedig a nagyapja M.A.-ról szólóverse adta az ötletet. Beavatta a közönséget továbbá abba is, hogy korábban több verziója is volt a narrációt illetően, de végül Mikecs Anna narrációja illett legtökéletesebben a kötet egészéhez. Persze a szerzői névként feltüntetett Mikecs Anna eleinte felvetett problémákat is:

amikor nyomdába mentem, a nyomdász azzal fogadott: „Azt hittük, az írónő jön.”

A beszélgetés fonala a fényképek szálán kapcsolt vissza az aktuális kötethez,  a Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története című könyv ugyanis szintén kortárs és családi fotókkal színesíti a különleges alkotást. Pikó András kíváncsisága éppen ezért a fényképek műben betöltött funkciójára irányult: „A könyvben található képek illusztrálnak vagy dokumentálnak?” Az író válasza szerint a japán fotóssal való utazások (Japán, Magyarország, Erdély) során mindketten végigfotózták az utat, és ezeket a fényképeket használták fel. Inkább illusztrációként működtetik a szöveget, margózta a szerző.

 

 

Az író személyes témákra való koncentrált írásmódja került terítékre ezt követően. Pikó ezt az író „híresen zárkózott” természetével állította párhuzamba, amit a későbbiekben az író sem cáfolt. Sőt, a magányos munka kapcsán az író által említett „szellemi szellőzés”, vagyis az utazások munkában betöltött szerepe is újra előkerült.

Ha tehetem, a lehető legmesszebb utazom.

A beszélgetés végén Gerlóczy kitért a következő könyvére, melyet az Altató párjának szán. Az anya-kálvária után ez – tervei szerint – az apák viszontagságairól fog szólni. A férfi felmenők emlékezete, nehéz sorstörténeteinek kutatása kapcsán hangzott el az akár címbe is illő apai mondás: „Kisfiam, a dolgok egyféleképpen történhetnek: ahogy megtörténtek…”

Végezetül megtudhattuk azt is, hogy az író jelenleg a saját családfáját kutatja – saját bevallása szerint már most annyi anyag áll rendelkezésre, amennyire annak idején az Altató megírásához volt szüksége. Utolsó mondataiban kihangsúlyozta: „…valószínűleg ez még fontosabb könyvem lesz, mint az Altató.”

Németh Zsófia

 

  

  

Fotó: Höffler Norbert

 

 

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története

Scolar Kiadó, 2018

109 oldal, 2.549 Ft.

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő