01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

„Kisfiam, a dolgok egyféleképpen történhetnek…”
2018.11.02 - tiszatáj

GERLÓCZY MÁRTON KÖNYVBEMUTATÓJA

Október 16-án, a 23. Őszi Kulturális Fesztivál keretében került megrendezésre Gerlóczy Márton Nézd csak, itt egy japán! című könyvének bemutatója.  A szerzővel Pikó András Phd. hallgató beszélgetett a Grand Café mozitermében. Az író legutóbbi, nagysikerű regényét (Altató) követően egy újabb furcsa és kétségkívül egyedülálló kötetet ismerhet meg az olvasó.

Pikó András a beszélgetés felütésében azonnal az Altató és a Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története című kötet kapcsolatára terelte a szót. Miért ír valaki könyvet az előző könyve borítójáról? – tette fel a meglehetősen profán kérdést. A szerző válaszából megtudhattuk, kiegészítő kötetként értelmezte legújabb könyvét, mely számára korántsem hordoz több jelentőséget a csupasz esztétikánál. „Úgy alakult, hogy érdekes lett a borító”, mondta, majd hangsúlyosan hozzátette: a kötet mégsem kizárólag a borítóról szól, hanem egy japán fiúról. Arról a fiatal fotósról, aki az Altató című kötet borítójául szolgáló képet rögzítette, és akivel az író Japánba vezető útja során találkozott. Az új kötet képeit érintően – melyek között az utazások friss képein kívül a régi családi fotók is helyet kaptak – az író állításából kiderült, közel sem volt tervbe véve egy egész kötet kiadása, csupán képeslapok nyomtatásán kezdett el dolgozni, hogy az olvasók találkozhassanak a kép keletkezéstörténetének húsvér szereplőivel.

 

 

A beszélgetés folytatásában a műfaji jellegzetességek kérdése merült fel: a tanmeséhez, vagy egyfajta összetett életfilozófiához áll közel a kötet üzenete? És: ha az író keleti tapasztalataiból indulunk ki, mennyiben kapcsolódik össze és töltekezik ez a kötet az utazások élményeivel és tanulságaival? Pikó András felsorakozó kérdései mellett, mintegy észrevételként, rámutatott aztán Gerlóczy írói munkafolyamatára, életvitelére is: „otthon a négy fal között írni”, szigorú magányban alkotni már-már hasonlatos a keleti kolostori élet mindennapjaihoz. A kolostori tapasztalatokról és az utazásról végül összegzően így fogalmazott az író: „A szerzetes-lét lenne a legjobb életforma, csak nem tudok leszokni az italról és a cigarettáról.”

Az Altató című kötet kapcsán Pikó András ezt követően a témaválasztás céljáról, és okairól kérdezte az írót. Gerlóczy válaszából kiderült, saját családtörténetét nem a könyvsiker reményében írta:

Az első gondolatom: legalább a családnak jó lesz.

Az író kitért az Altató esetében a műfajból adódóan hosszúra nyúlt kutatómunkára is, a gyűjtés során ugyanis egy nagy kartondoboznyi családi örökség várt megtalálásra és kutatásra. Levelek, fényképek és írásos emlékek nyomán kezdett az író saját családfája kutatásába, mely során sok meglepetés és főként egy regénybeillő családtörténet drámai részletei bukkantak napvilágra. Hat év kutatómunkájának eredményeként jöhetett tehát létre a sikeres családtörténeti regény: az Altató.

Tudom, hogy ez a generáció már nem vigyáz ezekre [a hagyatékokra] annyira, mint régen. Magamhoz vettem, és tudtam, hogy a nagymamámról akarok könyvet írni.

A kutatómunka és a családtörténet írása, szerkesztése kapcsán a következő kérdés az írói munkára, személyes motivációjára fokuszált: „Te akkor író vagy? …mert korábban ezt hárítottad.” Gerlóczy – vonakodó válaszai és hárításai ellenére – végül megállapodott az írói hivatás definíciója mellett. Mint megtudhatta a közönség, a hárító megfogalmazások mögött egy olyan egyetemes kétely állt, mely okkal adna alkalmat és témát egy külön beszélgetésre, melynek azt az elnevezést adhatnák: „Ki dönti el, hogy ki író?”

 

 

Ugyanakkor arra is kitért a szerző, hogy ezek a kétségek a kezdeti időszak kritikáinak is „köszönhetőek”, mivel azokban gyakran illették a „kiforratlan” szóhasználattal. Magáról az írás alkotófolyamatáról elmondta: „kezdetben csak írtam, nem értettem hozzá”. Folytatva gondolatmenetét egy személyes történetet is megosztott a hallgatósággal. Ebben egy kalandregényt említett, melyet az irodalmi siker és a meggazdagodás reményében kezdett el írni, de végül rájött, hogy így képtelen dolgozni – kudarcba fulladt a kötet.

Altató című regényről aztán bővebben mesélt az író. Elárulta, hogy könyve a narráció stílusában jelentős eltérést mutat az addig megjelent műveinek elbeszélés-technikáitól, hiszen azt egy jóval fókuszáltabb és visszafogottabb hangnem jellemzi. Narrátora: Gerlóczy Márton nagyanyjának első, korán elvesztett gyermeke, Mikecs Anna (M. A.). A visszafogott stílust az író a családot érintő témával és az emlékek tiszteletére való törekvéssel magyarázta. Kötetében fontosnak tartotta a családot érintő elbeszélések diszkrét megfogalmazását.

Tiszteletben kell tartanom a családot. […] Lesz majd olyan, amikor sokan megsértődnek, de ez nem olyan.

 

 

Az író a narráció kapcsán megjegyezte, nem is tudott Mikecs Anna létezéséről, amíg meg nem találta a róla készült fényképet. Szerettem volna női elbeszélőt, aki be tudja járni azt a 150 évet, amit a családtörténet felölel, tette hozzá, ehhez pedig a nagyapja M.A.-ról szólóverse adta az ötletet. Beavatta a közönséget továbbá abba is, hogy korábban több verziója is volt a narrációt illetően, de végül Mikecs Anna narrációja illett legtökéletesebben a kötet egészéhez. Persze a szerzői névként feltüntetett Mikecs Anna eleinte felvetett problémákat is:

amikor nyomdába mentem, a nyomdász azzal fogadott: „Azt hittük, az írónő jön.”

A beszélgetés fonala a fényképek szálán kapcsolt vissza az aktuális kötethez,  a Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története című könyv ugyanis szintén kortárs és családi fotókkal színesíti a különleges alkotást. Pikó András kíváncsisága éppen ezért a fényképek műben betöltött funkciójára irányult: „A könyvben található képek illusztrálnak vagy dokumentálnak?” Az író válasza szerint a japán fotóssal való utazások (Japán, Magyarország, Erdély) során mindketten végigfotózták az utat, és ezeket a fényképeket használták fel. Inkább illusztrációként működtetik a szöveget, margózta a szerző.

 

 

Az író személyes témákra való koncentrált írásmódja került terítékre ezt követően. Pikó ezt az író „híresen zárkózott” természetével állította párhuzamba, amit a későbbiekben az író sem cáfolt. Sőt, a magányos munka kapcsán az író által említett „szellemi szellőzés”, vagyis az utazások munkában betöltött szerepe is újra előkerült.

Ha tehetem, a lehető legmesszebb utazom.

A beszélgetés végén Gerlóczy kitért a következő könyvére, melyet az Altató párjának szán. Az anya-kálvária után ez – tervei szerint – az apák viszontagságairól fog szólni. A férfi felmenők emlékezete, nehéz sorstörténeteinek kutatása kapcsán hangzott el az akár címbe is illő apai mondás: „Kisfiam, a dolgok egyféleképpen történhetnek: ahogy megtörténtek…”

Végezetül megtudhattuk azt is, hogy az író jelenleg a saját családfáját kutatja – saját bevallása szerint már most annyi anyag áll rendelkezésre, amennyire annak idején az Altató megírásához volt szüksége. Utolsó mondataiban kihangsúlyozta: „…valószínűleg ez még fontosabb könyvem lesz, mint az Altató.”

Németh Zsófia

 

  

  

Fotó: Höffler Norbert

 

 

Gerlóczy Márton: Nézd csak, itt egy japán! – az Altató borítójának története

Scolar Kiadó, 2018

109 oldal, 2.549 Ft.

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő