12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Az idő nem számít, ha szerelmes vagy
2018.10.31 - tiszatáj

HIDEGHÁBORÚ

Melankolikus románc a legjavából. Pawel Pawlikowski saját szülei huzavonáját vette alapul új, Cannes-ban is méltatott romantikus történetéhez. „A legnagyobb drámai helyzeteken keresztülmenő figurák voltak, párként katasztrofálisan viselkedtek.” – összegezte róluk alkotott véleményét a direktor. Ellentmondásos attitűdjük tökéletesen leképződik a Hidegháborúban: a lengyel szerző egy pillanatig sem történelmi freskó rajzolásában érdekelt, nyomatékosan intimitásra, privát nyűgökre fektet hangsúlyt.

1949 és 1964 között bonyolódik a történet. Látszólag akadémikus-klasszicizáló mese pereg a szemünk előtt, Pawlikowski azonban remekül játssza ki a sablonokat. Lukasz Zal operatőr letisztult fekete-fehér képein hagyományos történelmi események bonyolódnak, így a film akár nagyszabású kortükörként is számításba vehető lenne, csakhogy nem ez a helyzet. Itt csupán háttérként funkcionál a politika, a kommunizmus. Rendkívül fontos azonban, hogy Pawlikowski örökké eszünkbe juttatja, részben a rendszer machinációi, ingatag működése is szerepet játszik főhőseink életének alakulásában. Nyomorító közegben pedig eleve bezárkózóbbá válnak azok, akik benne kénytelenek létezni – pontosan ugyanez jellemző Zula és Wiktor kötélhúzására.

Örök bizonytalanság hatja át a Szerelmet, hol viszonzott, máskor sutba hajított minőségként definiálódik a lamúr. A Hidegháború azt sugallja, a karakterek önmaguk útjában állnak, gyötrelmeik, kételyeik saját magukban, legbelül rejtőznek és ilyen értelemben térnek vissza. Leírhatatlan, hogy a férfi és a nő miért az adott pillanatban omlanak egymás karjaiba vagy távolodnak el – pusztán távoli délibábként dereng fel előttük a szerelemeszmény, ám ezt kommunikálni, gyakorlatba ültetni már nem képesek. Diszharmonikusan, ide-oda cikázva kerülnek közel és távol is egymástól: a film az egyszer meglelt, máskor elvesztett szerelem érzetét viszi celluloidra, nagyszerűen. Illékony örömben részesül a pár, sokkal több lemondás, rezignáció, beletörődve viselt idegenségérzet jut osztályrészükül – gyakran találkoznak, mégis, végig érezni, hihetetlenül magányosak.

Pawlikowski társas egyedüllétét más is aládúcolja. 4:3-as képarány örökíti meg dudáló, hegedülő, sárban, rozoga vityillóban vegetáló parasztok hétköznapjait, és később, a fagyos berlini vagy a füstös, lüktető párizsi coleur locale eposzinak tetsző snittjein is ott marad a lemondás fájdalma, a se nem jó, se nem rossz kallódás melankóliája. Közelképek és távoli felvételek ritmikus váltogatásával szintén sikerül dinamizálni a figurák ellentmondásos érzelmeit, a nemzetközi miliő senkit nem ránt ki önnön belső posványából. A Hidegháború egyszerre szomorú és gyönyörű, de leginkább mélabús darab. Óriási szerephez jut benne a zene: a népviseletbe öltözött, balladát éneklő Zula ugyanolyan centrális alak, mint a léha, iszogató, dohányzó zongoristaként karriert csináló Wiktor. Relációjukat gender-perspektívából is érdemes vizsgálni: míg eleinte a férfi egyengeti a nő karrierjét, később az egyre nagyobb teret nyerő lányt kíséri hangszeren szerelme.

Nagyszerű színészi alakítások bizonyítják ezt: Joanna Kulig játékában Zula falusi lányból nő érinthetetlen, szőke femme fatale-lá, Franciaországban befutó énekesnővé, majd fokozódik le ismét fásult, sötét parókát húzó, hanyatló, Lengyelországba visszatérő asszonnyá, partnere, Tomasz Kot pedig sokáig alfahímként uralja a menetet, magabiztosan, peckesen jelenik meg a színen, hogy aztán ő is beleszürküljön az egyre monokrómabb életbe párja oldalán. Pawlikowsi állapotrajzban jeleskedik, a szeretők legfontosabb pillanatait emeli ki, ütköztetve a kongó üresség és a ritkán érkező vidámság szakaszait. Ilyen rangban a Hidegháború az időről, sőt, annak erodáló hatásáról is szót ejt: lévén Zula és Wiktor nagyon is szerelmesek egymásba, az együtt töltött percek mindennél többet érnek, furcsa kötődésük pedig felszámolja az időérzéket. Nincs szükség jól realizált, ívvel rendelkező cselekményvezetésre, legfeljebb évszámok és helyszínek inzertjei (plusz a pár ismerőseként megjelenő francia költőnő csinos metaforája) tudósítanak románcukról – Pawlikowski 88 perc alatt (e játékidő is az eposzi kivitel negligálását hivatott erősíteni) csupán a legfontosabb momentumokra szorítkozik, így az élet folyását, az időt is különleges fénytörésben ábrázolja.

Ellipszisek jelképezik a soha be nem teljesülő szerelmet: képtelenség elmondani, Zulát vagy Wiktort mi feszíti belülről, és ez a nyugtalanság hogyan formálódik az évek során. Pláne, hogy egyikük sem kötelezi el magát a másik mellett, rendre másokkal élnek – hol futó, hol évekig tartó – kapcsolatban, vagyis a Hidegháborúban az egymás mellett élés, a több kapura menő játék hatásai is kendőzetlenül szerepelnek. Andrzej Wadja romantikus modernizmusa is a sorok között bujkál, ám a Hamu és gyémánt esztétikája radikálisan másképp jelenik meg: az igazi hidegháború itt nem a történelem viharai által dobált egyének tehetetlensége, hanem a saját emócióikat bevallani képtelenek kálváriája.

Zula és Wiktor romos templomban, tehát a Wajda-féle felindultság, lázadás ellenében, ceremónia nélkül, önmaguknak valamiféle hitelességet, önazonosságot hazudva mondják ki a boldogító igent, de a valóság – ismét – közbeszól. „Üljünk át a másik oldalra, onnan szebb a kilátás.” – nógatja a férfi a nőt. Ez csupán illúzió – a mélabú, a soha meg nem ragadható szerelem a legfényesebb lokálból, a megtaláltnak hitt boldogság zugából is vissza tud űzni a rurális semmibe, a bénító kopárságba.

Szabó Ádám

 

 

 

Zimna wojna, 2018

Rendező: Pawel Pawlikowski

Szereplők: Joanna Kulig, Tomasz Kot, Borys Szyc, Agata Kulesza, Cédric Kahn

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>
2018.11.14 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A Vásárhelyi Őszi Tárlat is egy metszet, a kortárs képzőművészet metszete. A napos oldalt mutatja, a festészet megújuló hagyományát, az inspirációkat, a kapcsolódásokat elődökhöz, kortársakhoz. A VÖT története jövőre is folytatódni fog. Nem is az eddig múlt jogán, hanem inkább a mindenkori kortárs képviselete miatt. Hogy képben legyünk. Vásárhelyen is. A világ itt sem ér véget, igaz, hogy nem is itt kezdődik. Csak folytatódik. Sodrásban…

>>>
2018.11.11 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS
SZABÓ ISTVÁN ZOLTÁNNAL
A szegedi kötődésű Próza Nostra egy olyan online folyóirat, amely a populáris irodalom alkotásaira fókuszáló, kritikai vállalkozásain túl irodalmi estek szervezésben is részt vesz, oldalán és eseményein pedig lehetőséget nyújt arra, hogy az érdeklődők tágabb perspektívából ismerhessék meg a zsánerirodalom legfrissebb műveit. A Próza Nostra szerkesztőségének tagjaként beszélgettem Szabó István Zoltán alapítóval a lapról, annak múltjáról, újraéledő programjairól, tervezett jövőjéről, és a hazai populáris kultúráról… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

>>>
2018.11.08 - tiszatáj

A NÉMA FORRADALOM
A német filmgyártásban immár tekintélyes nevet kivívó olasz származású Lars Kraume újfent történelmi drámával gazdagította a Németország közelmúltját feldolgozó filmek jelenkori sorozatát. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) címet viselő egészestés alkotás cselekménye megtörtént eseményeken alapul, s markáns magyar vonatkozással bír, ugyanis 1956 őszén játszódó története egy iskolai osztály magyar forradalom melletti kiállását és az abból származó bonyodalmakat fogalmazza vászonra… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő