01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Az idő nem számít, ha szerelmes vagy
2018.10.31 - tiszatáj

HIDEGHÁBORÚ

Melankolikus románc a legjavából. Pawel Pawlikowski saját szülei huzavonáját vette alapul új, Cannes-ban is méltatott romantikus történetéhez. „A legnagyobb drámai helyzeteken keresztülmenő figurák voltak, párként katasztrofálisan viselkedtek.” – összegezte róluk alkotott véleményét a direktor. Ellentmondásos attitűdjük tökéletesen leképződik a Hidegháborúban: a lengyel szerző egy pillanatig sem történelmi freskó rajzolásában érdekelt, nyomatékosan intimitásra, privát nyűgökre fektet hangsúlyt.

1949 és 1964 között bonyolódik a történet. Látszólag akadémikus-klasszicizáló mese pereg a szemünk előtt, Pawlikowski azonban remekül játssza ki a sablonokat. Lukasz Zal operatőr letisztult fekete-fehér képein hagyományos történelmi események bonyolódnak, így a film akár nagyszabású kortükörként is számításba vehető lenne, csakhogy nem ez a helyzet. Itt csupán háttérként funkcionál a politika, a kommunizmus. Rendkívül fontos azonban, hogy Pawlikowski örökké eszünkbe juttatja, részben a rendszer machinációi, ingatag működése is szerepet játszik főhőseink életének alakulásában. Nyomorító közegben pedig eleve bezárkózóbbá válnak azok, akik benne kénytelenek létezni – pontosan ugyanez jellemző Zula és Wiktor kötélhúzására.

Örök bizonytalanság hatja át a Szerelmet, hol viszonzott, máskor sutba hajított minőségként definiálódik a lamúr. A Hidegháború azt sugallja, a karakterek önmaguk útjában állnak, gyötrelmeik, kételyeik saját magukban, legbelül rejtőznek és ilyen értelemben térnek vissza. Leírhatatlan, hogy a férfi és a nő miért az adott pillanatban omlanak egymás karjaiba vagy távolodnak el – pusztán távoli délibábként dereng fel előttük a szerelemeszmény, ám ezt kommunikálni, gyakorlatba ültetni már nem képesek. Diszharmonikusan, ide-oda cikázva kerülnek közel és távol is egymástól: a film az egyszer meglelt, máskor elvesztett szerelem érzetét viszi celluloidra, nagyszerűen. Illékony örömben részesül a pár, sokkal több lemondás, rezignáció, beletörődve viselt idegenségérzet jut osztályrészükül – gyakran találkoznak, mégis, végig érezni, hihetetlenül magányosak.

Pawlikowski társas egyedüllétét más is aládúcolja. 4:3-as képarány örökíti meg dudáló, hegedülő, sárban, rozoga vityillóban vegetáló parasztok hétköznapjait, és később, a fagyos berlini vagy a füstös, lüktető párizsi coleur locale eposzinak tetsző snittjein is ott marad a lemondás fájdalma, a se nem jó, se nem rossz kallódás melankóliája. Közelképek és távoli felvételek ritmikus váltogatásával szintén sikerül dinamizálni a figurák ellentmondásos érzelmeit, a nemzetközi miliő senkit nem ránt ki önnön belső posványából. A Hidegháború egyszerre szomorú és gyönyörű, de leginkább mélabús darab. Óriási szerephez jut benne a zene: a népviseletbe öltözött, balladát éneklő Zula ugyanolyan centrális alak, mint a léha, iszogató, dohányzó zongoristaként karriert csináló Wiktor. Relációjukat gender-perspektívából is érdemes vizsgálni: míg eleinte a férfi egyengeti a nő karrierjét, később az egyre nagyobb teret nyerő lányt kíséri hangszeren szerelme.

Nagyszerű színészi alakítások bizonyítják ezt: Joanna Kulig játékában Zula falusi lányból nő érinthetetlen, szőke femme fatale-lá, Franciaországban befutó énekesnővé, majd fokozódik le ismét fásult, sötét parókát húzó, hanyatló, Lengyelországba visszatérő asszonnyá, partnere, Tomasz Kot pedig sokáig alfahímként uralja a menetet, magabiztosan, peckesen jelenik meg a színen, hogy aztán ő is beleszürküljön az egyre monokrómabb életbe párja oldalán. Pawlikowsi állapotrajzban jeleskedik, a szeretők legfontosabb pillanatait emeli ki, ütköztetve a kongó üresség és a ritkán érkező vidámság szakaszait. Ilyen rangban a Hidegháború az időről, sőt, annak erodáló hatásáról is szót ejt: lévén Zula és Wiktor nagyon is szerelmesek egymásba, az együtt töltött percek mindennél többet érnek, furcsa kötődésük pedig felszámolja az időérzéket. Nincs szükség jól realizált, ívvel rendelkező cselekményvezetésre, legfeljebb évszámok és helyszínek inzertjei (plusz a pár ismerőseként megjelenő francia költőnő csinos metaforája) tudósítanak románcukról – Pawlikowski 88 perc alatt (e játékidő is az eposzi kivitel negligálását hivatott erősíteni) csupán a legfontosabb momentumokra szorítkozik, így az élet folyását, az időt is különleges fénytörésben ábrázolja.

Ellipszisek jelképezik a soha be nem teljesülő szerelmet: képtelenség elmondani, Zulát vagy Wiktort mi feszíti belülről, és ez a nyugtalanság hogyan formálódik az évek során. Pláne, hogy egyikük sem kötelezi el magát a másik mellett, rendre másokkal élnek – hol futó, hol évekig tartó – kapcsolatban, vagyis a Hidegháborúban az egymás mellett élés, a több kapura menő játék hatásai is kendőzetlenül szerepelnek. Andrzej Wadja romantikus modernizmusa is a sorok között bujkál, ám a Hamu és gyémánt esztétikája radikálisan másképp jelenik meg: az igazi hidegháború itt nem a történelem viharai által dobált egyének tehetetlensége, hanem a saját emócióikat bevallani képtelenek kálváriája.

Zula és Wiktor romos templomban, tehát a Wajda-féle felindultság, lázadás ellenében, ceremónia nélkül, önmaguknak valamiféle hitelességet, önazonosságot hazudva mondják ki a boldogító igent, de a valóság – ismét – közbeszól. „Üljünk át a másik oldalra, onnan szebb a kilátás.” – nógatja a férfi a nőt. Ez csupán illúzió – a mélabú, a soha meg nem ragadható szerelem a legfényesebb lokálból, a megtaláltnak hitt boldogság zugából is vissza tud űzni a rurális semmibe, a bénító kopárságba.

Szabó Ádám

 

 

 

Zimna wojna, 2018

Rendező: Pawel Pawlikowski

Szereplők: Joanna Kulig, Tomasz Kot, Borys Szyc, Agata Kulesza, Cédric Kahn

 

 

 

 

 

 


Címke: , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő