02.11.
| Jazz Kocsma – Simon Bettina Strand című kötetének bemutatója >>>
02.08.
| A vád tanúja című produkciót mutatja be a Játékszín >>>
01.31.
| Müpa – Négy az egyben >>>
01.30.
| Asztali beszélgetések… – Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért >>>
01.22.
| Homo Ludens Project: Humánia >>>
01.20.
| Átírt városok – Kettős könyvbemutató az E-MIL szervezésében >>>
01.18.
| Szabadon szárnyaló karmester, óramű pontos alkotó >>>
01.16.
| Bereményi Géza mesél az első Cseh Tamás-lemezről >>>
01.13
| Beethovent ünnepli a világ >>>
01.11.
| Januárban folytatódik a Szent Efrém Férfikar Orientale lumen sorozata >>>
01.10.
| Impróműhely, mesedélelőtt, hangszersimogató – januárban indul a második STARTfeszt! >>>
01.18.
| Különleges Kakaókoncerttel készült a Miskolci Nemzeti Színház >>>
01.17.
| Világsztár érkezik Budapestre! – Az Animus elhozza olvasóinak Jo Nesbøt >>>
01.17.
| Megalakult a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete >>>
01.16.
| JCDecaux – Jöjjön velünk egy kortárs művészeti utazásra! >>>
01.14.
| Öt hiányszakma képzését támogatja a Nemzeti Filmintézet >>>
01.14.
| Plusz előadást hirdet a Szabadtéri az Apáca show-ból >>>
01.14.
| A Fiatal Írók Szövetségét Antal Nikolett és Pataki Viktor vezetik tovább társelnöki rendszerben >>>
01.13.
| Az Élősködők hat kategóriában Oscar-jelölt! >>>
01.04.
| Tandori Ágnes emlékére >>>
12.28.
| Lukács Sándor kapta idén a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt >>>
12.22.
| Elkészült a Kecskeméti Katona József Múzeum digitális gyűjteményi adatbázisa >>>

Fenyvesi Orsolya, Mezei Gábor, Nagy Lea, Payer Imre, Sokacz Anita versei

Balogh Gyula, Bogdán László prózája

Tanulmányok Juhász Ferencről (Borsik Miklós, Csehy Zoltán, Kabdebó Lóránt, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió, Németh Zoltán, Pomogáts Béla, Varga Emőke)

Kőszegfalvi Ferenc Tornyai János humoráról

>>>

éjszaka van – negyven
kihűlt vagonnal és három fűtöttel
száguld a vonat

bár az én fülkém hideg
jobbat kívánnom
nem visz rá a lélek
mert száguldva szépek
az elszáradt tájak
s az elnagyolt árnyak
olyanok mint valami
földöntúli szabályosság síkidomai
[…]

>>>

Jegyzetek a Kölykök + képregények című kiállításhoz
2018.10.24 - tiszatáj

JEGYZETEK A KÖLYKÖK + KÉPREGÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSHOZ

A Kölykök + képregények című kiállítás a Deák 17 Galériában került megrendezésre. A Galéria vagány, kortárs és „koncept” válogatást rakott össze, annak ellenére, hogy a képregény sem akadémikusan, sem intézményesen, sem államilag, szóval valljuk be, tulajdonképpen sehogyan sem támogatott műfaj/kategória/köztes művészeti forma (kinek hogy tetszik) ma Magyarországon.

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Kaposi Dorka, a Galéria vezetője kísért végig a kiállításon, és egyértelműen kiderült, hogy a kiállítás koncepciójának egyik alapja a korosztályos besorolás volt, így tekinthető meg a kiállítás jobbról balra úgy, hogy a kicsiknek szóló képregényektől eljutunk a kamasz, majd felnőtteket is érintő, felnőtteknek is szóló darabokig. Eközben azonban megjelenik egy másik gondolatmenet is, mely szerint a nagy nevek mellé olyan fiatal művészek is felkerültek a falra, akik egészen különféle tendenciák, stílusok, tematikák mentén alkotnak. Ráadásul a gyerekeknek és kamaszoknak szóló képregények azon kívül, hogy nekik szólnak, róluk is szólnak, sok esetben izgalmas nézőpontokkal, nézőpontváltásokkal, narrációs technikákkal találkozhatunk.
Gyakran emlegetik úgy a képregényes közösséget, mint egy sajátos szubkultúrát, pedig azért klubnál, holmi aranyos gittegyletnél jóval több munka folyik ezekben a berkekben is, és az utóbbi évek siránkozós hangját félretéve nagy energia befektetéssel, de ugyanúgy, tényleges támogatottság híján. Az akadémikus háttér nemléte ellenére sokan alkotnak autodidakta módon, hiszen külön képregényes képzés egyik művészeti egyetemen sincs.
A régóta folyó és egyre inkább avítt viták a képregény műfajisága, demagóg volta vagy éppen olvasásellenessége körül mára – végre – meghaladottak lettek, de a magyar társadalom (micsoda finom kutatási téma lehetne) minden múltbeli siker és rajongás ellenére jelenleg ellenáll a comics variábilis, aktuális, artisztikus, popkulturális és minden egyéb megjelenésének is.
A Deák 17-ben rendezett kiállítás mégis egyértelműen azt mutatja, hogy itthon van egy erős képregényes szcéna. A minimális lehetőségek, támogatottság, illetve elismerés és egyéb együttműködések hiánya ellenére is, él és virul, alkot, és még a humorát sem veszítette el.

A Magyar Képregény Szövetséget itt találjátok egyébként:

Magyar Képregény Szövetség

A teljesség igénye nélkül következzen hát képes beszámolónk, köszönet a képekért és a sok információért Kaposi Dorkának.

A fent említettek fényében a kiállítás valóban jobbról balra a legkisebbeknek szóló képregényekkel indul. Itt kaptak helyet rögtön a Csimota kiadó design-könyvei. Ezek a kötetek ma akár silent book néven is futhatnának, de az indulás idején (2006) a szöveg nélküli könyv még annál is elképzelhetetlenebb képződmény volt hazánkban mint manapság. A különféle nyelven megjelenő címek a szájhagyományra, a népmesék azon voltára utalnak, hogy ezek a történetek átívelnek az egész világon. Baranyai újító technikájú kötete sem véletlenül kapott helyet a falon, a szabásmintákkal ötvözött interpretáció ma is ugyanolyan modernül hat, mint megjelenése évében, a Stark figurák pedig szinte kiugranak a képregénykockákból, nem csak erős színeiknek köszönhetően.

 

Van, aki modernizálta a Jancsi és Juliskát (fiatal alkotó a MOMÉ-ról Sárdi Kati), van, aki silent mangát készített eredetileg egy japán manga versenyre, ahol díjat is kapott érte (Pásztor Alexa).
Halter András pedig cuki és kifejező figuráinak segítségével megidézi Brueghel képeit, ezek azok a játékok, amelyek egy művészettörténész lelkületű olvasó/néző szívét kellőképpen megdobogtatják (ezt Kaposi Dorkán, kísérőmön is észre lehet venni). Mi tagadás, a szerzői képregények esetében itthon néha problémát okoz, hogy a sztori, a szöveg és a kép nincs azonos színvonalon, de Halternek (aki egyébként rajztanár) mindez nem okoz gondot.

 

Ahogy haladunk előre, úgy komolyodnak a témák. Míg Pásztor Alexa egy szerelemi csalódást dolgoz fel mangájában, addig Ghyczy Csongor az internetfüggőségről készített egy igazán mai képregényt. A férfialkotó női nézőpontot választott, és egy leszokató táborba is elkísérhetjük a főhőst, aki kemény harcot vív többek között telefonjával. A minimalista szövegek és a rideg hang ügyesen hangosítja fel a témát.

Koska Zoltán (munkáira már régebben felfigyeltem, http://tiszatajonline.hu/?p=46018, http://tiszatajonline.hu/?p=53534) a szokásos önreflexív, ironikus és áttételes stílusban a focimániát figurázza ki. Oravecz Gergely, aki a szintén nagyon erős képi, illetve szöveg- és gondolatvilággal jelentkező alkotók közé tartozik (egyik kedvenc darabom tőle a Blossza). Tőle nem annyira megszokott módon most egy színes képregénnyel jelentkezett, és az iskolai kirekesztés témáját dolgozza fel egy cigány kamaszt ért bántalmazástörténetben.

 

Cserkuti Dávid, akit az Unicum és az Unicum Next többszörösen díjazott kampányai után, ha nem is név szerint, de biztosan sokan ismernek, a kiállításon látható képregényében kamasz gyerekei életét dolgozza fel kellően ironikusan, apai szemszögből. A szerdán és csütörtökön megrendezésre kerülő Rejtő orrvérzésig című rendezvényen is találkozhattunk a második napon Cserkutival, mivel egy olyan projekten dolgozik éppen, amelyben Rejtő regényeket visznek animációs filmre.

 

Hasonló nyomvonalon, a szülői nézőpont előtérbe helyezésével dolgozza képregényre új gyermeke érkezését Fritz Zoltán és felesége Fritzmayer Nóra. Utóbbi rajztanár, aki rajzain az ebből eredő stilizáltságot meg is őrzi, vizuális újszerűsége inkább a kompozíciókban rejlik, míg Fritz Zoltán az anyaság kedves, finom, színes szagos szép képeit egy egészen más (apai) kontextusba helyezve, a fekete-fehér rögvalóságával az altatás, a vásárlás és egyéb, mindennapinak tűnő helyzetek nehézségeit önti komikus, gyakran „hangosan röhögős”, ironikus formába.

 

Az a szuggesztív és minden tekintetben megalkuvásra képtelen alkotó, aki bár a kiállítás utolsó harmadában helyezkedik el, most mégis a felsorolás végére maradt, Lakatos István. Nem véletlenül. Egyrészt az ő munkái, ahogy kísérőm, Kaposi Dorka is megjegyezte, gyakran a derűs, vicces rajzok mögött bizarr témákat rejtenek, tehát korosztályi besorolása legfeljebb időpocsékolásnak tűnik, és persze, sokszor azok a derűsnek tűnő képek is közelebbről nézve apró titkokat, abszurd játékokat rejtenek el mindenfelé. Az egyik kisebbeknek való sorozata a Mikkamakka folyóiratban elindult majd leállított, a gyerekek által nagyon kedvelt és vicces képregény volt, ez is látható most a galériában, a Bucó Szetti Tacsin és társain szocializálódott felnőtt olvasók nagy örömére is.

A Deák 17 Galéria kiállítása izgalmas anyaggal mutatja be, hol tart ma nálunk a képregény művészet egy szelete, a gyerek- és ifjúsági képregényé. A kurátor (Zsigó Bianka) és Kaposi Dorka, a múzeum vezetője kitűnő munkát végeztek, és természetesen és legfőképpen az alkotóké a respekt.

Szekeres Nikoletta

 


Címke: , , , , , , , ,
2020.01.19 - tiszatáj

HÁROM DARAB A SZEGEDI KORTÁRS BALETT VÁGY-ESTJÉN
Vágy címmel három darabból álló bemutatóra készül február végén a Szegedi Kortárs Balett. Roberto Galvan argentin koreográfus az elmúlt napokban Szegeden járt, hogy betanítsa a mostani táncosoknak az Astor Piazzola zenéjére komponált, 1992-ben már óriási sikert aratott Koncert tangóharmonikára és zenekarra című művét… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Keresem a kapcsolatot a két művész alkotásai között. Rajcsók a hiányra épít, Esse Bánki a nem látható, de láthatóvá tett vonalakra, fénycsíkokra, fénypászmákra. A csutka mint hiány. Van egész alma is, kivágva egy rész belőle, egymás mellett vannak, rész és egész, az egész mint hiány. A rágás nyomai, az égig érő csutka, mint Jákob lajtorjája, felfele kell nézni […]

>>>
2020.01.19 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ELIA SULEIMAN FILMRENDEZŐVEL 
Szeptember 17-én, a CineFesten láthatta először a hazai közönség a cannes-i zsűri különdíjával honorált A mennyországnak kell lennie című egzisztencialista tragikomédiát. Rendezője nevéhez korábban olyan alkotások fűződtek, mint az Egy eltűnés krónikája, a Deus ex machina és A hátralévő idő, de közülük Magyarországon csak a másodikat játszották a mozik 16 évvel ezelőtt. Suleimant aktuális remekműve 2020. február 20-án debütál a filmszínházakban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

MARJANE SATRAPI: PERSEPOLIS
Van abban némi igazság, hogy Marjane Satrapi nem grafikus memoárként definiálja pályafutása főművét: a 2007-es, Vincent Paronnaud társrendezésében fogant, cannes-i zsűridíjjal jutalmazott rajzfilmadaptáció forrásanyaga ugyanis jóval rövidebb intervallumot ölel fel annál, minthogy rögtön számvetésről beszéljünk. Körülbelül 15 évet fog át a cselekménytelen, inkább színesítő-részletező momentumokra húzott narratíva… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS BOGDÁN ÁRPÁD FILMRENDEZŐVEL
A játékfilm, a színház és az irodalom világából érkező Bogdán Árpád filmrendező, egykor tíz évet élt a nyolcadik kerület mélyén. Legújabb dokumentumfilmjében ezt a miliőt és két erős karakterét mutatja be a nézőknek. Az interjú során a beszélgetés többek között kitér a történetmesélés fontosságára, a roma emberek jelenkori ábrázolhatóságára és a segítségnyújtás igényének alapvető fontosságára… – SZÁSZ CSONGOR INTERJÚJA

>>>
2020.01.17 - tiszatáj

A ROMÁN KULTÚRA NAPJÁN FOTÓKIÁLLÍTÁS NYÍLT A DUGONICS TÉREN
A Budapesti Román Kulturális Intézet Szegedi Fiókszervezete a Purcărete világa című multidiszciplináris projekttel – fotókiállítással, filmvetítéssel és a hozzá kapcsolódó beszélgetéssel – ünnepelte szerdán a Román Kultúra Napját. A tárlat február 17-ig tekinthető meg a szervezet Dugonics téri székhelyén… – HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA

>>>
2020.01.14 - tiszatáj

GONDOLATOK SZILÁK ANDREA BUNKER CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁRÓL
A művész jelenlegi kiállításnak előkészítése során a galéria terében egy olyan urbánus természeti képződményre talált, amit bunkerré lehet tenni – vagy legalábbis kihasználta azokat az adottságait, amik lehetővé teszik, hogy bunkerként is funkcionálhasson. Jelentősebb környezetalakítás nélkül birtokba vette ezt a helyet (vagy ide menekült), és berendezett benne egy otthont, egy helyet, ahol túl lehet élni… – VIDRA RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.01.13 - tiszatáj

BALCZÓ PÉTER ÉS HANCZÁR GYÖRGY A COSI FAN TUTTÉBAN
Kettős szereposztásban mutatja meg Mozart Cosi van tutte című operáját a Szegedi Nemzeti Színház. Két olyan művész osztozik Ferrando jelmezén, akik régi ismerősök, pályájuk Szegeden indult. Balczó Péter főképp a budapesti Magyar Állami Operaházban énekel. Hanczár György viszont inkább külföldi színpadokon énekelt az elmúlt időszakban. Régebben is voltak már váltótársak egy szerepben. A tenorokra gyakran jellemző féltékenység és rivalizálás azonban szerencsére nem bántja őket… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő