02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Jegyzetek a Kölykök + képregények című kiállításhoz
2018.10.24 - tiszatáj

JEGYZETEK A KÖLYKÖK + KÉPREGÉNYEK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSHOZ

A Kölykök + képregények című kiállítás a Deák 17 Galériában került megrendezésre. A Galéria vagány, kortárs és „koncept” válogatást rakott össze, annak ellenére, hogy a képregény sem akadémikusan, sem intézményesen, sem államilag, szóval valljuk be, tulajdonképpen sehogyan sem támogatott műfaj/kategória/köztes művészeti forma (kinek hogy tetszik) ma Magyarországon.

Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Kaposi Dorka, a Galéria vezetője kísért végig a kiállításon, és egyértelműen kiderült, hogy a kiállítás koncepciójának egyik alapja a korosztályos besorolás volt, így tekinthető meg a kiállítás jobbról balra úgy, hogy a kicsiknek szóló képregényektől eljutunk a kamasz, majd felnőtteket is érintő, felnőtteknek is szóló darabokig. Eközben azonban megjelenik egy másik gondolatmenet is, mely szerint a nagy nevek mellé olyan fiatal művészek is felkerültek a falra, akik egészen különféle tendenciák, stílusok, tematikák mentén alkotnak. Ráadásul a gyerekeknek és kamaszoknak szóló képregények azon kívül, hogy nekik szólnak, róluk is szólnak, sok esetben izgalmas nézőpontokkal, nézőpontváltásokkal, narrációs technikákkal találkozhatunk.
Gyakran emlegetik úgy a képregényes közösséget, mint egy sajátos szubkultúrát, pedig azért klubnál, holmi aranyos gittegyletnél jóval több munka folyik ezekben a berkekben is, és az utóbbi évek siránkozós hangját félretéve nagy energia befektetéssel, de ugyanúgy, tényleges támogatottság híján. Az akadémikus háttér nemléte ellenére sokan alkotnak autodidakta módon, hiszen külön képregényes képzés egyik művészeti egyetemen sincs.
A régóta folyó és egyre inkább avítt viták a képregény műfajisága, demagóg volta vagy éppen olvasásellenessége körül mára – végre – meghaladottak lettek, de a magyar társadalom (micsoda finom kutatási téma lehetne) minden múltbeli siker és rajongás ellenére jelenleg ellenáll a comics variábilis, aktuális, artisztikus, popkulturális és minden egyéb megjelenésének is.
A Deák 17-ben rendezett kiállítás mégis egyértelműen azt mutatja, hogy itthon van egy erős képregényes szcéna. A minimális lehetőségek, támogatottság, illetve elismerés és egyéb együttműködések hiánya ellenére is, él és virul, alkot, és még a humorát sem veszítette el.

A Magyar Képregény Szövetséget itt találjátok egyébként:

Magyar Képregény Szövetség

A teljesség igénye nélkül következzen hát képes beszámolónk, köszönet a képekért és a sok információért Kaposi Dorkának.

A fent említettek fényében a kiállítás valóban jobbról balra a legkisebbeknek szóló képregényekkel indul. Itt kaptak helyet rögtön a Csimota kiadó design-könyvei. Ezek a kötetek ma akár silent book néven is futhatnának, de az indulás idején (2006) a szöveg nélküli könyv még annál is elképzelhetetlenebb képződmény volt hazánkban mint manapság. A különféle nyelven megjelenő címek a szájhagyományra, a népmesék azon voltára utalnak, hogy ezek a történetek átívelnek az egész világon. Baranyai újító technikájú kötete sem véletlenül kapott helyet a falon, a szabásmintákkal ötvözött interpretáció ma is ugyanolyan modernül hat, mint megjelenése évében, a Stark figurák pedig szinte kiugranak a képregénykockákból, nem csak erős színeiknek köszönhetően.

 

Van, aki modernizálta a Jancsi és Juliskát (fiatal alkotó a MOMÉ-ról Sárdi Kati), van, aki silent mangát készített eredetileg egy japán manga versenyre, ahol díjat is kapott érte (Pásztor Alexa).
Halter András pedig cuki és kifejező figuráinak segítségével megidézi Brueghel képeit, ezek azok a játékok, amelyek egy művészettörténész lelkületű olvasó/néző szívét kellőképpen megdobogtatják (ezt Kaposi Dorkán, kísérőmön is észre lehet venni). Mi tagadás, a szerzői képregények esetében itthon néha problémát okoz, hogy a sztori, a szöveg és a kép nincs azonos színvonalon, de Halternek (aki egyébként rajztanár) mindez nem okoz gondot.

 

Ahogy haladunk előre, úgy komolyodnak a témák. Míg Pásztor Alexa egy szerelemi csalódást dolgoz fel mangájában, addig Ghyczy Csongor az internetfüggőségről készített egy igazán mai képregényt. A férfialkotó női nézőpontot választott, és egy leszokató táborba is elkísérhetjük a főhőst, aki kemény harcot vív többek között telefonjával. A minimalista szövegek és a rideg hang ügyesen hangosítja fel a témát.

Koska Zoltán (munkáira már régebben felfigyeltem, http://tiszatajonline.hu/?p=46018, http://tiszatajonline.hu/?p=53534) a szokásos önreflexív, ironikus és áttételes stílusban a focimániát figurázza ki. Oravecz Gergely, aki a szintén nagyon erős képi, illetve szöveg- és gondolatvilággal jelentkező alkotók közé tartozik (egyik kedvenc darabom tőle a Blossza). Tőle nem annyira megszokott módon most egy színes képregénnyel jelentkezett, és az iskolai kirekesztés témáját dolgozza fel egy cigány kamaszt ért bántalmazástörténetben.

 

Cserkuti Dávid, akit az Unicum és az Unicum Next többszörösen díjazott kampányai után, ha nem is név szerint, de biztosan sokan ismernek, a kiállításon látható képregényében kamasz gyerekei életét dolgozza fel kellően ironikusan, apai szemszögből. A szerdán és csütörtökön megrendezésre kerülő Rejtő orrvérzésig című rendezvényen is találkozhattunk a második napon Cserkutival, mivel egy olyan projekten dolgozik éppen, amelyben Rejtő regényeket visznek animációs filmre.

 

Hasonló nyomvonalon, a szülői nézőpont előtérbe helyezésével dolgozza képregényre új gyermeke érkezését Fritz Zoltán és felesége Fritzmayer Nóra. Utóbbi rajztanár, aki rajzain az ebből eredő stilizáltságot meg is őrzi, vizuális újszerűsége inkább a kompozíciókban rejlik, míg Fritz Zoltán az anyaság kedves, finom, színes szagos szép képeit egy egészen más (apai) kontextusba helyezve, a fekete-fehér rögvalóságával az altatás, a vásárlás és egyéb, mindennapinak tűnő helyzetek nehézségeit önti komikus, gyakran „hangosan röhögős”, ironikus formába.

 

Az a szuggesztív és minden tekintetben megalkuvásra képtelen alkotó, aki bár a kiállítás utolsó harmadában helyezkedik el, most mégis a felsorolás végére maradt, Lakatos István. Nem véletlenül. Egyrészt az ő munkái, ahogy kísérőm, Kaposi Dorka is megjegyezte, gyakran a derűs, vicces rajzok mögött bizarr témákat rejtenek, tehát korosztályi besorolása legfeljebb időpocsékolásnak tűnik, és persze, sokszor azok a derűsnek tűnő képek is közelebbről nézve apró titkokat, abszurd játékokat rejtenek el mindenfelé. Az egyik kisebbeknek való sorozata a Mikkamakka folyóiratban elindult majd leállított, a gyerekek által nagyon kedvelt és vicces képregény volt, ez is látható most a galériában, a Bucó Szetti Tacsin és társain szocializálódott felnőtt olvasók nagy örömére is.

A Deák 17 Galéria kiállítása izgalmas anyaggal mutatja be, hol tart ma nálunk a képregény művészet egy szelete, a gyerek- és ifjúsági képregényé. A kurátor (Zsigó Bianka) és Kaposi Dorka, a múzeum vezetője kitűnő munkát végeztek, és természetesen és legfőképpen az alkotóké a respekt.

Szekeres Nikoletta

 


Címke: , , , , , , , ,
2021.03.07 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ GERGELY ÁGNES
TISZATÁJ-DÍJÁHOZ
Gergely Ágnes 1989-ben közölte a Péter-Pál után című versét a Tiszatájban, vagyis 31 éve rendszeres szerzője a lapnak. Több olyan darabot is közölt a folyóiratban, amelyre a szakma is felfigyelt. Legutóbb például a szintén Tiszatáj-díjas Sándor Iván írt 12 pontból álló kommentárt Az utolsó pillanat című költeményéről, amely a folyóirat 2017/10-es számában jelent meg. A vers azért is jelentős esemény a Tiszatáj számára, mert Gergely egyrészt tanúként szólal meg, Nagy Imre nem pusztán metaforikus alak a költeményében. XX. századi szerzőként a soá, a vasfüggöny, a rendszerváltás ellentmondásainak túlélője, emlékezője… – ORCSIK ROLAND LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.07 - tiszatáj

Juhász Zsuzsanna, Patak Márta, Robert Seethaler prózája
András André, Bíró József, Tsippy Levin Byron, Hava Pinhas Cohen, Csősz Gergő, Louise Glück, Jahoda Sándor, P. Nagy István versei
„Induljunk el Te meg én” – További csavargások Tandorival (Tandori Dezső publikálatlan versciklusa; Kurtág György új Tandori-dala; Tót Endre, Acsai Roland versei; Fried István, Ferencz Győző, Buday Bálint írása)

Tovább olvasom >>>
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő